Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-04 / 2.szám

gek száma ha nem több, de legalább is annyi, mint a gáznál. Jól gondolják meg azok, kiknek kezében a döntés joga van, ne hagyják magukat szépen hangzó szavakkal félrevezettetni. A város vagyonának százezreiről van szó. Sokat elpocsékoltunk mi már közintézményeink létesítésénél, itt az ideje, hogy végre komolyan vegyük a város érdekét, ne játszunk a város vagyonával, ne kockáztassuk azt bizonytalan vállalatba való befektetéssel, hanem lépjünk a célszerűség útjára. Aucun. A II halastó es egy eszme. A város képviselőtestületének december 12-én tartott közgyűlése elhatározta, hogy szóllittassék fel az ajánlattevő Corchus Béla, hogy 1903. évi október i-vel kezdődő hatálylyal a szerződést már most kösse meg, vagy jelentse be végleges visszalépését. Ez hivatalos nyélből kulináris nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy :»Vagy beleugrasz egy olyan ügyletbe, a melynek esélyeit, alapfeltételeit még magad sem ösmered, és esetleg tizenkét, vagy hány esztendőn át fizetheted a haszonbért hiába, vagy kiebrudalunk azonnal 1« Ez egy olyan kényszerhelyzet, olyan alternatíva elé való állítás, a mely elől teljes lehetetlenség meg nem ugrani; hanem akkor nem a vállalkozó lesz a hibás, hanem azok, akik megugrasztották. Lássuk csak a kérdést kissé a haltenyésztő szakember szemeivel is. Corchus Béla, legrégibb és legjelesebb haltenyésztője az országnak értesülvén arról hogy Esztergom városa egy máskép gyenge hasznot hajtó területét, az Öregtó nevű legelőt halas gazdaság céljaira szándékozik bérbe adni, megtekintette azt és miután műszaki közegekkel a szükséges terveket elkészíttette és a vizjárási viszonyokról is információkat (tegyük hozzá, hogy nem a legalaposab bakát) szerzett, megajánlott a városnak kat. holdanként 15 korona haszonbért, a mi a terület költséges berendezésére való tekintettel elég tisztességes ár. Időközben a szakközegeknek is, de Corchusnak is aggályai támadtak arra nézve, váljon az úgynevezett szent János patak, mely a tógazdasághoz szükséges vizet szolgáltatná, elegendő mennyiségű vizet képes e szállítani egy reális üzemhez. A valószínűség, mely a patak medrének alakjából és az által gyűjtött hordalékból alakul, a mellett szól, hogy ez a viz aligha lesz elegendő. Mégis, ha egy normális tél után a tavaszi vízjárás, — a pataknak percenkénti szállítóképessége egypár tavaszi hónapon keresztül megfigyelhető lenne, ezen adatok alapján, de csakis ezen sine qua non után elhatározhatná magát Corchus, hogy nyélbe üsse a haltenyésztést, a mi ezen pontos megfigyelések nélkül esztelen vállalkozás, a legnagyobb kockáztatás lenne, a micsak elképzelhető. Nemcsak a drága befektetéseket kockáztatná, de a 12, vagy hány évig fizetendő haszonbért is. Nos tehát, ha a város belement Corchussal a sokáig húzódó tárgyalásokba, méltányosnak is kellene lennie, hogy ne kényszerítse a szerződés aláírásra mindaddig, a mig mindkét szerződő fél az üzlet szolidságáról és realitásáról meggyőződést nem szerezhetett, ez pedig a tavasz, illetve a nyár előtt fizi kailag lehetetlenség. Bizonyosnak tartjuk, hogy ez kényszerítés csakis a szakértés hiányából származhatott, vagy t hosszúra nyúlt tárgyalások sokallá sából, sőt az sincs kizárva, hogy a város vezetősége meggondolta magát és egy alkalmas formulát kerában az ecset és véső legnevezetesebb bajnokaival találkozunk. Cimabue kor- és versenytársa Duccio di Buoninsegna volt az első, aki a XIV. században nagyobb szabású, valódi műértékű alakításban jelenítette .meg a karácsonyi eseményt. Többszörösen feldolgozta Giotto di Bondone, aki különösen arra törekedett festményeiben, hogy kifejezésre juttassa az anya és gyermeke közötti gyöngéd viszonyt.. Utána főleg Ottaviano Nelli, Fra Angelico, Gentile da Fabriano, Piero dei Franceschi, Sandro Botticelli, Jacopo Avanzi, Antonio Rossellino, Domenico Ghirlandajo, Correggio, Palma Vecehio, Lorenzo di Credi, Bernardino Luini, Benozzo Gozzoli, Giovanni Spagna, Pinturicchino, Caliari, vagy mint közönségesen születési helye után nevezni szoktuk Paolo Veronese, továbbá Raffael mestere — Perugio érdemelnek említést. Raffaelnek is van egy karácsonyi tárgyú festménye a vatikáni loggiákban, amely azonban már jelentékenyen elmosódott. A mű kivitele ugyan Perino del Vaga munkája, de a vázlat RaíTaelt vallja mesterének. Giacomo Robusti, vagy mint közönségesen nevezni szoktuk Tintoretto szintén festett egy remek karácsonyi képet amely Velencében (Scuola di San Rocco) látható. Ugyanott diszlenek (Pinacoteca tés, — fogyasztó is akadna magában a városban és környékén is bőven elég, mert tudvalevőleg a ponty több órányi távolságra elevenen szállítható egy csöpp viz nélkül, vízben pedig akár Amerikába is. Ez oly előny, a mi a helybeli piacon kivül Budapestet és Bécset is biztosithatná a mai nagyban való kurzus szerint (1 mm. á 56—60 forint) szép haszonnal fogyasztókul. Tessék rá aludni egyet, vagy kettőt és gondolkozni felette, de tanácsos lenne foglalkozni is vele mert megérdemli az eszme fontosságánál fogva, még ha nem értenek is egyet a cikkíróval. Megjegyzendőnek tartom még, hogy az esetre, ha egyszer (ami 30—40 éven belől nem valószínű) a halbőség ismét beállana az országban és a haltenyésztés megszűnnék hálás üzlet lenni, — még mindig megmaradnak a vizművi berendezések, melyekkel circa 200 holdnyi terület tetszés szerint öntözhető és az eliszapolás és téli kiszárítás által a trágyánál is jobban javítható. Műrét, esetleg rizstermelés, vagy nagyban való kerti grzdaság — mind oly gazdasági ágak, a melyek jól kifizetik magukat akár a részvényeseknek, akár a városnak. K. F. dell' Accademia) Andrea Previtali és Lazzaro Sebastiani lebilincselő festményei. A spanyol Velasquez és Murillo karácsonyi tárgyú művei általánosan ismeretesek. A németalföldi mesterek közül Roger van da Wey den, Henri met de Bles, Peter Rubens, Van Dyck, Rembrandt é s Ostade ecseteinek köszönünk értékes műveket. A németek soraiból Lochner István, Grunewald Mátyás, Baldunk János, FiirHn György, Cranach. Lukács, Holbein, Dürer, Altorfer, később Cornelius Péter, Overbeck János, Schnörrs Gyula, Führich József és mások alkottak idevonatkozó figyelemre méltó műveket. A mult század utolsó tizedeiben Knaus Lajos, Uhde Frigyes, Suchodolsky, Exter Gyula, Dettmann Lajos, Mohns Pál gazdagították a régibb mesterek alkotásainak sorozatát. Legújabban a hollandi Haenen karácsonyi tárgyú festménye keltett nagy feltűnést. Nem magát az eseményt vázolja Haenen megragadó vonásokban terjedelmes vásznán, hanem azt a fényes ünnepséget, amely karácsony éjjelén évenkint Bethlenemben tartatni szokott. A jeruzsálemi patriarcha u. i. évenként ujjal cseréli fel a kisded Jézus azt a res, hogy az egész ügyletet beszüntesse. Ezt is értjük, de akkor egyszerűbb dolog lenne kimondani, frogy megbántam, nem adom, punktum. Biztosithatjuk a várost, hogy Corchus nem fogna pörrel támadni, vagy rekrimínálni egy ma még sok rizikóval járó üzlet miatt. De fölmerül a kérdés, mi történjék az Öreg tóval az esetre, ha a vállalkozóval bármily módon is megszakadna az összeköttetés ? Cikkirónak van egy eszméje, melynek helyessége fölött bírálatot gyakoroljon más, aki ért hozzá. Igló városának van egy pisztrángtenyésztő telepe Iglófüred mellett, mely — dacára az e halfajjal járó számos kockázatnak, — igen szép hasznot hajt a város pénztárába. Nos, feltéve, hogy ha a vállalkozó is, meg a város is köti az ebet a karóhoz, — tétessen próbát a város tavasszal maga, szakértő mérnökével a Szent-János patak vízszállító képességének megállapítása iránt és ha ez esetleg mégis jól ütne ki, a mi ugyan nem túl valószínű, de nem is éppen lehetetlen, csinálja meg a város maga házi kezelésben a haltenyésztő tógazdaságot. így a bérletösszegen felül, ami egyik zsebből a másikba megy, megmarad a bérlő tiszta haszna is, a mi ha tényleg elég viz van hozzá, igen szép jövedelem volna, kat. holdanként a megállapított gyakorlat szerint 60—80 korona, ami 200 holdnál 12000—16000 koronát tesz ki. Ez sokat apasztana a pótadón is. Ha tán sokalja a város a befektetési költségeket, ami házi kezelés mellett kisebb lenne, mint a vállalkozónak, hozzon össze egy részvénytársaságot és szerepeljen benne, mint főrészvényes, akkora összeg erejéig, a mekkoráig a zsebébe nyúlhat. Tessék elhinni, hogy részvényes is akadna rá elég, — mert ha elég viz van, akkor ma igen szép, szolid üzlet a pontyra alapított haltenyészI viasz-alakját, amely a születési templom márványbölcsőjében van elhelyezve. Az ünnepség, amelyen a külföldi hatalmak képviselői is hivatalosan részt szoktak venni, különösen fényes 185a óta, amidőn III. Napoleon a születési barlang felett emelkedő bazilika tulajdonjogát a róm. katholikusok számára biztosította. * * * Aminő megfoghatlan az a titok, amely a karácsonyi ünnep alapját képezi, ép oly mély gyökereket vert az a hivő népek szivében. Üres és rideg maradna a kebel, ha nem érintenék annak a melegségnek, ' annak a bensőségnek, annak a derűnek sugarai, amelyekkel az Üdvözítő születésének emlékünnepe a kunyhókat épp úgy, mint a palotákat gazdagon elárasztja. ( Az ünnep fenségének átérzése és varázsos hatásának fokozása tekintetéből igen so kat kös zönhetünk a művészeteknek. : Mestereik ihletett vonásai maradandólag vésték be a dicső eseményt a • nemzetek emlékébe. Áhítatos lelkük tüze hathatósan ápolta a népek boldogító hitét. Keblük melege hevületre ragadta a I vallásos érzelmeket. , A műveiken elömlő gyöngédség jelentékenyen előmozdította a kedélyek nemesítésének áldásos munkáját. (Vége.) Szilveszter estély a kaszinóban. 1903. január 2. A műkedvelő előadások rég diszkreditáltak minden kritikát. Nehéz nem jót mondani akkor, mikor a szerzők egy része és mind a szereplők egy része és a kritikusok is mind egy kis körből kerültek ki s nehéz megvonni a határt, ahol a dicsérni való jóakarat kezdődik és az igazi dicsérni való végződik. A kaszinó estély sikere már akkor kezdődött, mikor a 8 órai előadáshoz fél nyolckor megteltek a kaszinó termei. A várakozás feszült volt a szellemesen, igazi orfeum-módra: olaszul és franciául megcsinált műsor iránt. Nyolc órakor vette kezdetét az előadás Ábrányi magánjelcnetével: A Krakeller-rel, melyet dr. Ferenc Emil, Nagy Pál és Székely Henrik asszisztenciája mellett Marosi Károly adott elő. Ezután Berán Károly mint FedákSári-imitátor lépett fel. Ez a szereplése nagy Fedák tanulmányra vall; aki látta a táncművésznőt és imitátorunkat, a du mérne Lilly kupiét, a Santoy szobalány kupléját előadni és táncolni, azt méltán meglephette a frappáns hasonlatosság. Maga az a reform toilette, melyben Berán ezt a számot előadta, remeke volt a szabászatnak. Üde ötlet volt a műsor 3. száma: Székely Henrik mint säckingeni trombitás lépett fel egy trombitás jelenetben, két méter hosszú trombitával és az > isten veled, gyönyörnek sok lett volna

u mintájára helyi kupié kat énekeit. Remek, magas bariton hangja kitűnően interpretálta a dr. Erős Arnold által komponált szellemes kuplékat. A műsor negyedik száma egy valóságos circusba vitt bennünket. A circus igazgató dr. Berényi Zoltán volt, a ki elegáns lovagló ruhában vezette be a szereplőket és rendezte a jeleneteket. Először a két bohóc Nagy Pali és Brenner Tóni mulattatta a közönséget jó sikerült mókáikkal, majd az igazgató egy intésére bevezették a fából készült tüzes paripát, most elementáris erővel tört ki a kacaj a circus igazgató bevezeti a műlovarnét, a lenge ballerina ruhába öltöztetett Berán Károlyt. A lovarnő