Esztergom és Vidéke, 1903
1903-02-22 / 16.szám
A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М е Ш е ^ е Щк Vasárnap és csütörtökön. j^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. E%é»t évr — — — — 12 kor. — fii. Fel évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyeg »záni éra: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PR0K0PP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratofe, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt ßuda) utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Az egészséges fejlődés utján. Esztergom, febr. 21. Már manapság vita tárgya sem lehet, hogy a vidéki hirlapirásnak ép olyan létjoga, és hivatásának ép olyan célja van, mint az országos napilapoknak. A fővárosi sajtó ugyanis egy vidék speciális viszonyaival, minden aprólékos dolgával nem foglalkozhat s ha néha-néha a vidéki közélet terén előforduló eseményekről említést tesz is, ezt nagy arányokban cselekszi ; ha pedig egy-egy vidéknek, vagy városnak ügyével és bajával a közérdek szempontjából foglalkoznia kell, figyelme nem terjedhet egyébre, mint hogy rámutat a baj kutíorrására és jóakaratú tanácsot ad az orvoslásra nézve. A vidéki sajtó — már a neve is mutatja — azért van ; hogy folytonos evidentiában tartsa a vidék érdekeit, azokért küzdjön és azok nak helyes megoldását minden erkölcsi erejével elősegítse. Lapunk, mint vidéki lap, Esztergom város és vármegye érdekeit szolgálja. — Hogyan teljesiti ebbeli kötelességét, nem mi vagyunk hivatva eldönteni, hanem azon közöniz „Esztergom és fiié" tárcája. A hűség. — Irta : Tuba Károly. — Tinka szülei tisztességes iparosok voltak, a kik nagy fáradsággal szerezték a mindennapi kenyeret. Sokan voltak. Tinkát mégis kitanitatták. Tanítónőt neveltek belőle, aztán pályázott ide is, oda is, de nem kapott állást. Otthon maradt s mint magántanító, órákat adott. Egy ilyen helyen ismerkedett meg Viktorral, a ki hivatalnok volt, de a kinek hosszabb volt a cime, mint a fizetése. Megkérte Tinkát, hozzá is ment, nem azért, hogy szereti, hanem mert asszony akart lenni. Tinka feltűnő szép leány volt, szépségével, kedvességével csodálatos módon tudott hódítani és ez kissé büszkévé, nagyralátóvá tette. A szülei is elkényeztették, elnevelték, mint a hogy a szegény ember szokta tenni, az urakat utánozva. Mindamellett jó leány volt és becsületes, de nem gazdasszony nak való, a ki csak ábrándokat sző, a kényelmet szereti, s az élvezeteket hajhássza. Azért férjhez ment. Nem vetett számot önmagával, meg hogy férjének 35 forint a fizetése a miből nem lehet nagy urat játszani a mai világban. De mindegy, az lesz, a ml akart lenni: asszony, a ki előtt megnyílik az élet, a kinek már — szerinte — minden szabad. Egy keskeny kis utcában, két kis szoség, amely olvassa. Azon pártfogásból, melyet lapunk iránt tapasztalunk, arra következtetünk, hogy kötelességeinket eddig becsülettel teljesítettük. Esztergom város érdekeinek szolgálata eminens kötelességünket képezi. Ebből folyt azon küzdelmünk is, amelyet a közvilágítás érdekében folytattunk. Büszkén állithatjuk, hogy teljes lelkesültséggel és meleg ügyszeretettel hirdettük, hogy a város csak a gázvilágítás behozatalával oldhatja meg a maga előnyére a közvilágítás kérdését s nem rajtunk mult, hogy a gáz helyett, a villám került ki győzedelmesen a bizottsági ülések küzdelméből. Ha a bizottsági döntés felett meg is nyugodnánk a világítás nemét illetőleg, napirendre a világítási ügy felett még sem térhetünk. Aggodalmaink vannak ugyanis nem csekély mértékben a miatt, hogy a világítási bizottság a villamvilágitást concessioba kívánja adni. A Hazai villamossági ..részvénytársaság ajánlata az, amelyet a világítási bizottság legutóbb, mint kedvezőt (?) tárgyalt. bás lakást béreltek. Ott éldegéltek a szerényen berendezett szobácskákban. A bútort is hitelbe vették, mert egyiknek se volt miből, az öregek is szegények voltak. Viktor is csinos emberke volt, de túlságos jámbor ; majdnem ostoba ; nagyon különbözött a kettő egymástól. A. feleségét nagyon szerette; megadott neki minden kényelmet, csak panaszt ne halljon. Az óraadás megszűnt; Tinka nem tanított többé. О igy akarta. És áacára, hogy az a jámbor ember mindent kedvére tett, nem érzett iránta egy parányi vonzalmat sem. Az az ember mégs azt hitte, hogy szereti ; boldognak Srezte magát, az asszony csókja olyan "orrónak tünt fel előtte. Azért nem volt köztük soha egy rossz ízóváltás sem. Viktor hivatalban volt reggel nyolctól délig és kettőtől hatig-hétig, mert ő íagyon szorgalmas hivatalnok hírében Ült. Az asszony pedig sétálni ment, vagy jtthon ült és olvasott, kötött vagy matkozott. Az utóbbi legtöbbször előfordult. Pár hónap múlva arra a gondolatra utottak, hogy sok a kiadás, kevés a jövedelem, holmi pénzzavarok álltak be fes kellett valamit gondolniuk, mert igy Dajos élni. Egymás után jönnek a hiteezők ; a házbérrel is tartoznak, a háziúr íyughatatlankodik. Beköszöntött a szükség. A végrehajtó is tette tiszteletét. A családi conferentia elhatározta, hogy Ппка újra tanítani fof, Viktor pedig I Amikor erről tudomást vettünk, ' egészen váratlanul jelent meg a Magyarország febr. 5-iki cikke, mely >Villamos kelepce" címen ; olyan színben tüntette fel a Hazait, amely tulajdonképen egy bécsi osztrák részvénytársaságnak magyarországi ágense. Azonnal foglalkoznunk kellett a dologgal s igy történt, hogy figyelmeztettük a várost: legyen előrelátó, nehogy kelepcébe kerüljön. Cikkünk érthető és kinos fel. tünést keltett, minek következtében a Hazai felette előnyösnek látszó J ajánlata és ígéretei felett gondolkodóba estek a hivatott személyek. ' Nem célunk a „Hazai «-val többé foglalkozni. Keressen magának más terrénumot, mert Esztergom város közönségének aligha lesz részére ezentúl sok mondani valója. i A »Hazait vezetőségének különben aligha van fogalma arról, hogy a sajtónak mivel tartozik, — mert ha volna, ugy első sorban is hozzánk kellett volna fordulnia, ha cikkünkben, melyet sem befolyás, sem rosszakaratú tendentia nem vezetett, magára nézve sértő dolgot talált. Az audiatur et altera pars elvénél fogva helyet adtunk volna védekezésének. E helyett azonban í iratokat másol éjjel; vagy a mikor lehet, de valahogyan kell lenni. ! Tinka tehát újra tanítani járt. A jóí akarók Finta László gazdag földbirtokoshoz ajánlották. Ott tanított két órát. A gazdag özvegy ember dúsan megfizetett, pedig nem volt sok baj a kis leánnyal, mert eleven, okos teremtés ' volt. I Egy idő óta a háziúr is szorgalmasan hallgatta a tanítást, kis leánya okos^fe' leletét s különös fény lobbant fel sze' meiben, midőn Tinka ajkain felcsendült ! a szó. j Finta szerelmet érzett a szivében, olyan szerelmet, mely csillapítja a j vágyat J Egyszer rút, locs-pocsos idő volt, miikor, Tinka tanítani ment. I A kis tanítványt nem találta otthonj 'a mi négy hónap alatt egyszer sem történt meg. Tinka nagyon csodálkozott. — Még reggel elment a pusztára nagyanyjához, egy óra múlva valószínű itthon lesz — monda Finta udvariasan.' Bementek az ebédlőbe. Finta titkon ráfordította az ajtó kul- j csát a melyet Tinka azonban észre vett. A szobában barátságos meleg áradt szét. Őszi párázat ülte az ablak tábláit s ( valami komor, szürke homály derengett a szobában! Az asszony .leült a puha kerevetre s valami könyvet lapozott türelmesen. jobbnak látta az >Esztergomi Közlöny" hasábjain harmadik személyben megszólalni és ugyanott a hírek rovatában »Sürgöny« cim alatt j kikürtölni határozott elbizakodottságból eredőleg azt, hogy az E. és V. cikkében hangoztatott villamos I kelepcéből csakis oly módon szabadulhat ép bőrrel, ha ilyen cikkek szereznek neki reclamot. I Sajnáljuk, hogy ilyen reclammal • akar boldogulni a > Hazai" s hogy vele ne élhessen, nem veszünk róla többé tudomást, sőt kijelentjük, hogy ezen cikkünknek nem az a célja, hogy vele foglalkozzunk, hanem tisztán a város érdeke. Es kijelentjük, hogy bármely vállalkozó törekszik is a világítás bevezetésére, azt előnyben részesíteni nem kívánjuk, ellenben határozott álláspon' tunk az, hogy a város a köz- és magánvjlágitást nem adhatja concessioba. A város saját cselekvési szabadságának feladása volna a vállalkozót évek hosszú sorára azon jogokkal felruházni, amelyek, mint kizárólagos jogok, a közönség érdekéből csakis az autonom város által gyakorolhatók. A város nemcsak a saját akaratát nyűgözi le, hanem a Finta az ablakra lehelt és különböző alakokat rajzolt oda. — Soká késik Mancika ? kérdé nagy hallgatás után az asszony. — Nem értem. Már rég itt kellenne lennie . . . Talán siet ön ? Kérdé Finta izgatottan óráját nézve. — ó nem ! Csak . . . Különben azt az egy órát úgy is itt kellene töltenem. Finta oda ment Tinka közelébe, j — Ha megengedi. — Aztán leült az aszszony mellé. Hosszas beszélgetés után nem tudott magán uralkodni az özvegy, megfogta az asszony Kezét szelíden, biztatón. — Egy őszinte vallomással tartozom önnek, a mit meg kell, hogy mondjak. — Nos ? szólt az asszony kíváncsi tekintettel és bántó flegmával. — Ön olyan szép, olyan különös varázslattal biró lény, a melyre nincs szó, nincs fogalom ! — susogá Finta szerelemtől remegő hangon. — Ugy látszik, hízelegni akar. Nemde ? — Nem. Korántsem. A szivem, a lelkem diktálta ezt. Olyan igazán olyan őszintén mondtam, mint egy Isten van az égben. Kimondhatatlanul jói esik, hogy itt lehetek közelébe; foghatom bársony finom kezét, gyönyörködhetem szemeinek sugaraiban; csodálhatom csábos ajkát, termetét, mindenét. Ne haragudjék reám, de tartozom ezzel. — Hisz mióta házunkhoz jár, más
