Esztergom és Vidéke, 1903

1903-02-15 / 14.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. MeäJ c l ei № Vasa г pap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egé.w évr — — — — 12 kor. FÁI évre — — — — — 6 kor. Nagyed évre — — — — 3 kor. Egyes »am ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nylltterek ós hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt ßuda) utca 485. szánj. -^! Kéziratot nem adunk vissza. JA Hercegprímás válasza. Február 13. Az igaz öröm, az őszinte lelke­sedés adja a tollat kezünkbe, hogy megörökítsük emlékét annak a nap­nap, mely városunk sorsában for­duló pontot jelez. A lejtőnek eresztett görgeteg, nem gurul oly gyorsan, mint amily rohamosan siet városunk a pusztu­lás, a tönk szélére. Kétségbeesett küzdelmünk köze­pette már nem is a hagyományok, az ősi jogok birtokáért, hanem a létért küzdünk. S a nagy és nehéz küzdelmek közepette, felvillant egy reménysugár, mely bevilágítja sötét jövőnket, a hála érzelmeivel tölti el keblünket, s erőt ad a csügge­désben. Nem zúgolódtunk, nem dacoltunk. a sors haragjával, nem panaszoltuk j fel azt a nagy csapást, melyet a' primási székhely reánk végzetessé váló kérdése mért, önmegtagadás­sal, türelemmel vártuk azt; mi be­következett. Esztergom város közönsége min­caja. Я titok. Irta: SERAO MATILD. Forró augusztusi napok voltak és a szellőzetlen szobában majd megfúlt az ember. Lomha röptű legyek zümmöglek e szobában reggeltől estig; az étkező­szekrényen nyitva felejtett cukortartó, egy pohár limonádé, a codeinszirup, mely palackjából erjedőn szivárgott fői a dugó mentén s a levegőben terjengő be­tegség-szag csalta oda őket. Ott setten­kedtek a nagybeteg asszony körül, rá­szálltak piros foltos fakószin arcára, de a beteg csak aludt elmerülve ama mély­séges kábultságban, amely a halál elő­jele ; hiába hesegette őket egy nagy legyezővel a beteg nő fia, minduntalan vissza-visszatértek, hogy rátelepedjenek a félig nyitott szájra, melyből a lehellet oly kurtán, szaggatottan, hörrenőn tört elő. Estefelé sero lehetett ablakot nyitni, a legcsekélyebb légáramlat sem hatol­hatott be, szinte mozdulatlan lánggal ugy égett a gyertya. Estefelé a hőség hullámverése, melybe a fertőztelenitő viz a párolt kátrány szaga különös éles elemeket kevert, vadul izgatón csapta meg agyát Pietronak, a fiúnak, aki anyja mellett fönvirrasztott. A szoba csöndjét csak a haldokló tüdőnek tompa hörgés­denkor hódoló tisztelettel és rajongó szeretettel viseltetett a kegyelmes főpásztor iránt, ki viszont, hogy mennyire szivén viseli székvárosa érdekeit, arról most volt igazán al­kalmunk meggyőződni, midőn szi­vét egészben tárta elénk. Az atyai szeretet melegsége, a biza'om őszintesége és nyíltsága, a nemesen gondolkozó és székvá­rosáért aggódó sziv jósága, a bilin­csekbe vert akarat tettre készsége sugároztak ki azon hálásan emléke­tes szavakból, melyek hallatára, büszkén és örömmel valljuk О Emi­nenciáját a miénknek. Ünnepet, örömünnepet ül a pri­mási székváros apra, nagyja, a kien­gesztelés ünnepét, mely balzsam­ként hegeszti be a multak sajgó sebeit. Az egész város közönsége nevé­ben, hódolatteljes tisztelettel üdvö­zöljük О Eminenciáját azon kegyel­mes elhatározásáért, melyben biz­tos zálogát látjuk annak, hogy Esz­tergom városának évszázados ékes­sége : az érseki szék, a történelem sei váltakozó finom sípolása törte meg ; olykor-olykor a konok száraz köhögés egy-egy rohama is zajt vert. Ugy virasztott Pietro, szüntelenül j anyja arcára szegezvén tekintetét. Mintha ezt a lesoványodott, a betegségtől össze­: zsugorodott arcot, melynek egyes voná­sai máris mozdulatlanokká merevedtek, lelke egész erejével emlékezetébe akarná most vésni. Tudta, hogy anyja haldokol, tudta és lelke önmagának suttogta ezt a bizonyosságot mintegy erősítésül az el­kerülhetetlen csapás fájdalma ellen, Köny nem szökött izzó szemébe, zoko­gás mellét nem remegtette meg, a ko­mor végzetbe ugy kábult bele. Ugy élt itt ebben a szobában már napok óta mintegy lebüvölten. Csak járt-kelt föl s alá, orvosságot adott a betegnek, italt nyújtott neki, megigazgatta párnáit s időnkint ha az fölakart ülni, fölsegítette. Ugy élt itt mint valami alvajáró, szünte­lenül tágra nyilt szemmel ügyelve min­denre s gyöngéden, gondoskodón jobban, mint a legjobb ápolónő, egyetlen egy szót sem ejtve ugy kényeztette a leg­szeretetteljesebb kiszolgálással a beteget. Nem rémüldözött, nem remegett mig ar­cára nyugodtságot birt erőszakolni; csak a rémes köhögés hallatára sápadt el olykor s forditotta el fejét. Miközben anyja ama kábulásban feküdt, mely az álmatlanságnál is iszonyúbb vala, Pietro sok mindenfélén elgondolkozott. Micsoda anya is volt ez az asszony ! Az ő sze­és hagyományok szentesitette jo- megnehezítik önmaguk és családjuk gán, továbbra Sión ormát. is díszíteni fogja a. A magyar nemzet létszá­mának csökkenése. и. Előbbeni közleményemben a nép szegénységéről irtam. Ezzel egye­temben nem mulaszthatom el azt a fentartását. Ha rajtam függne, eltö­rölném a borzét, mint az egyedek és államok legveszélyesebb szipolyo­zóját és nem hiszem, hogy a nél­kül az állam pénzügyi viszonyai megrendülnének. Hát mikor nem volt börze, talán szegényebbek voltunk ? Dehogy voltunk ! Helyes alapon álló s teljes biz­tosítékot nyújtó, valamint állami szabványok szerint működő s foly­kérdést is felhozni, mi okozza azt aj tonosáUami ejlenőrzés alatt állo nagy szegénységet, ami népünket oly takarékpénztárak felállításával, kivándorlásra készteti. | melyek a társadalom érdekeit min . Biz ennek sok féle forrása van.; den mellék cél nélkül szolgálják, na­Az első természetesen, mint a hogy 1 gyem is pótolhatnák a börzét, mely reá mutattam, az élelmi anyagok' egyébbként se más, mint a legna­két legfontosabbjának ; a lisztnek és gyobb szélsőségbe csapó raíiniált húsnak drágasága, másodsorban a élősdiek intézménye. Én hiszem, ha különféle címleteken való megadóz-; valamikor diadalra jut a reális ala­tatás, mely az adósság jármába pókon álló democraticus sotializmus, hajtja a kis gazdát az ő csekély uralmát azzal fogja megkezdeni, területű ingatlanával. Ezek azonban hogy a börzét alapjából le fogja nem tőle, hanem a börze szívnél- rombolni, de azzal együtt a közön­küli lovagjaitól, az állami és községi s ég kizsákmányolására utazó más élet pazar berendezésétől függnek, intézményeket is, minők a kartelek mik a vagyonosabb osztályoknak is és trösztök. mében a legjobb anya e világon, maga gast és nem felelt rá, meg-megsimogatta a rögeszméig fokozódott anyai szeretet- anyjának arcát, amelyet olyankor több­nek megtestesülése! Mindmostanáig e nyire köny áztatott. Anyja sohasem be­kétségbeejtő egyformasággal tovalajháló s^élt magáról, a maga múltjáról, napokig soha egymástól meg nem vál-1 életéről; mindig ő róla beszélt tak. Tiz éves koráig anyjával egy ágy- j és a jövőről. Felnőttebb korában ban aludt volt Pietro, később egy szo- gyakran kérte a fiu; bábán, aztán a szomszédosban, melynek | — Mesélj magadról, jó anyám! ajtaja nyitva maradt, hogy egymással | — Nem, nem. Minek ? ! — felelt az még lefekvés után is beszélgethessenek. ( asszony kurtán és az arcát hirtelen sá­Hogyan gyogyitotta ki az összes iszonyú padtság öntötte el. gyerekbetegségekből ez a nő fiát! Ho-j ilyen anyja volt Pietronak ez a hal­gyan bűvölt bele hangjával, hogyan sugá- dokló nő : anyja szívben, anyja lélekben, roztatott bele hő tekintetével, hogyan anyja testben, anyja töméntelen áldozat­öntött bele leheletével mindig uj életet! ban, anyja a gyöngédség legfőbb tul­Egyszer a himlőt, másszor a tífuszt ságában, anyja a legszenvedélyesebb kapta meg tőle; de fölgyógyult fiáért, szeretet végtelenségében. És a fiu az ő épp ugy mint ahogyan beteggé lett érte. szakasztott mása volt, olyanná alkotta Esős időben ő maga vezette iskolába s ez a nagy szeretet. A fiu lelke az any­ő hozta onnan haza. Otthon együtt dol- jáéhoz hasonult, oly hatalmas volt gon­goztak a föladványokon s a nehéz arith- [ dolataik, érzelmeik egymásba ömlése. metikai leckén épp ugy törte fejét az Szüntelen é'et-csere folyt e két lélek kö­anya, mint a fiu. Pietro könnyelmű volt 1 zött. Egy volt mosolygásuk s egyetlen­és szórakozott; anyja olyankor megkor- j egy Összenézésből is tudta már az egyik, holta kissé és sirni kezdett, amire aztán' mit gondol a másik. a fiu is sirva fakadt. Együtt jártak sé-1 Nem régiben még ott ült anyja lábá­tálni, — Pietro szép előkelő öltözetben, nál Pietro s anyjának térdére hajtotta amit anyja varrt neki, az anyja a leg- fejét. Az a gyönge, könnyed kéz szeli­szerényebb egyszerűségben s boldog mo- den simogatta haját, az a mosolygó sollyai az ajkán. Nyári estéken hosszan száj halkan suttogta feléje az élet sza­elbeszélgettek egymással, arc az arcnál, vait; csakhogy ő, ez a simulékony gyer­összeölelkezve. És az asszony olyankor тек a maga tizenkilenc esztendejével meghitten suttogó halk hangon sok mégis már fárfi volt, erős, határozott, mindenfélét beszélt az élet szép és rut bátor s nyugodt megfigyelője az embe­dolgairól. A fiu csak hallgatta e sutto- reknek és az eseményeknek. S egyszerre Iz „Esztergom és fiié" Ml

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents