Esztergom és Vidéke, 1903

1903-02-12 / 13.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megletetik Vasárnap cs csütörtökön. JLLŐFIZETÉSI ÁRAK : Ezéet érr — — — — 12 kor. — fii. Fái évre — • — — — — 6 kor. — fii. N ügyed érre — — — — 3 kor. — fii. E.^yes enáni ára: 14 fii. Felelős szerkesztő Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek ós hirdetések küldendőt Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Hangzatos jelszavak. — A világítás kérdéséhez. — Esztergom febr. II, Magyarország a példabeszédeknek és a hangzatos frázisoknak hazája. Szálló igéink javarészben jók, nagy erkölcsi alappal birok, ellenben jelszavaink hasonlók a szappan buborékhoz, elpattannak és azután nyomtalanul vesznek el. Ilyen frázis a hazai ipar pártolása érdekében mindig hangoztatott jelszó. Egyesületek alakultak, hogy a magyar állameszmét és nyelvet a vegyes nemzetiségű vidékeken ápolják és terjesszék ; szövetkezetek létesültek, hogy a magyar ipar végre elérje célját. Az egyesületek és szövetkezetek alig képesek prosperálni, mert a közszellem olyan, hogy a kitűzött hazafias célok nagy horderejét vagy nem képes kellőképen mérlegelni, vagy pedig nem törődik semminemű hazafias irányzattal. A történelem bizonyítja, hogy a hazai cultura erős várai a városok voltak, egy idő óta azonban szomorúan tapasztalható, hogy a hazai városok nem azok többé, amik voltak. Azelőtt vezettek. Szolgálták a magyar állameszmét, erős, késhegyig menő harcokat vivtak annak érdekében, most pedig idegen célok eszközeivé vátva épen ellenkező politikát kezdenek. Itt van pl. a városok közvilágításának kérdése. Szegszárd- és Szentes városok osztrák gyáripari vállalatnak szolgáltatták ki magukat és itt van Esztergom, amely most a két magyar város nyomdokára készül lépni. A »Magyarország* c. főváfosi napilap í. hó 5-én >Villamos kelepce* cimmel szenzátiós leleplezést közöl egy olyan ipar vállaratról, amely magyarnak hirdeti magát, holott minden izében idegen. Elmondja, hogy ez az iparvállalat a > Hazai villamossági részvény társaság* mely azonban csak annyiban hazai (?), hogy filialeja magyar cégjegyzéssel az ureni Siemens- és Halske-villamossági cégnek, mely Magyarországon saját cégére allatt nem remélvén sikert, ily módon vél a hiszékeny magyar-ember közelébe férkőzni. Amióta lapunk a világítási ügjA érdekében tőle telhető jóakarattal j küzd, egy szóval sem emiitette, j hogy melyik ajánlattevő céget, tartja pártolásra érdemesnek, mert! egy lapnak ez nem lehet célja sőt j egyenesen elvének kell vallania, hogy cégeket nem ajánl. A villamos világítás behozatala ellen is olyan érveket hoztunk fel, amelyekből a közérdek önzetlen szolgálatára kell következtetni, igy tehát részrehajlásról szó sem lehet. Mostani felszólalásunkat tisztán hazafias érzések sugallják. Nem akarjuk, hogy Esztergomban egy osztrák vállalat arasson, mert ennek a városnak, mint minden magyarországi emporiumnak, első kötelessége csak azt pártolni, ami magyar. A világítási bizottság megtette a kötelességét midőn a vállalat ajánlatát tárgyalta, de egyenesen hazafias kötelességét mulasztotta, amikor elfelejtette kijelenteni, hogy csak magyar ipar vállalatot ajánlhat Esztergom város képviselőtestületének. A bizottság tagjait nem vádolkatjuk hazaellenes célzattal, ellenben feltehetjük, hogy nem volt felvilágosítva a > Hazai «-nak nem hazai voltáról. Most tehát tudja, hogy miről van szó és cselekedhetik magyar önérzettel! Seguens. A gumókor terjedése a tej élvezete utján. Irta: Hutyra Ferenc dr. Az előbb emiitett kísérletes vizsgálatok kedvező eredményei és a jóval kedvezőtlenebb tapasztalati tények között mutatkozó ez az ellentét onnan ered, hogy a tehén tőgyében még tiszta,, nem fertőzött tej utólagosan a fejés és kezelés közben válik fertőzötté. Olyan istállókban, melyekben tuberkulózisban szenvedő állatok is vannak, a talaj az alom és berendezési tárgyak rendszerint fertőzve vannak. A tüdőbajos állatok a felköhögött válladékot lenyelvén, a váladékban levő bacillusok a gyomrokon keresztül a bélbe és innen az ürülékElmennék én • . . Elmennék én messze-messze; Távol innen ha lehetne . . . Távol innen oda — oda, Hol a szivem nem zokogna, Hol a lelkem nem sajogna. Ottan aztán megpihennék, Szépen lassan felejtenék . . . Szépen lassan felejtenék, De csak úgy, ha elmehetnék, De csak ugy, ha nem szeretnék. Mért is lettem én a rabja ? Mert a szivét nekem adta. Titkon tette, titkon adta . . . Azért lettem én a rabja. Fehér. Miria. Az »Esztergom és Videke« eredeti tárcája. Miriának hívták azt a kis lányt, akinek az »inparadiso«-ja jutott az eszembe. Édes kis idealista volt, alig tizennyolc éves és már elhagyott minket . . . Elment oda, ahol nincs szenvedés, ahol csak a boldogságot osztogatják, amit a földön oly nehéz megtalálni . . . Miria előkelő szülőknek egyetlen gyermeke, jó kis lánya volt. A mult héten még a kis Miria születésnapját ünnepelték, nagy társaság Összejövetelével, akiknek jókedvét tul har: sogta a cigányzene. j Miria is jókedvű volt, kedvesen el[ beszélgetve, csicsergett, mint egy ma: dárka. í Csak néha, néha tekintett az ajtóra mintha várna valakit, ami felnyílt ugyan számtalanszor, de arcának pillanatnyi sápadtságáról láttam, hogy nem az lépett be — akit várt. Táne hevében volt a vig társaság, én egy pálma mögé húzódtam, hogy pihenhessek, de mennyire megörültem, mikor Miria is oda jött hozzám, hiszen most beszélhettem vele először. — Mért szomorodtál most ugy el Miria ? — Kérlek ne is kérdezz ! — De mi bánt,, édes kis barátnőm ? — Mi bánt! Semmi. Szeretem Lalát és ő nem szeret. j — Ki az a Lala ? aztán nem tudhatod jhogy nem szeret. ; -— Nem ismered ? I — Nem, soha sem beszéltél róla. j — A szigeten ismertem meg tengerész j hadnagy. Te, oly szép ember és — ! — Mesélj el mindent Miria ! J — Én nagyon megszerettem és látod ' 6 nem szeret. — Talán a tengeren van azért nem! Miria oly szép volt, ajkán mintha jött el. mosoly játszadozott volna és hajában Hogy is hívják? {egy liliom pompázott. Nem, nem voltam Én csak Lalának ismerem, hadnagynak képes soká nézni ez édes kis boldogtaszólitották a többiek. j lant és egészen hátra húzódva a szoba — De különös ember lehet, nem' tu-1 sarkába, sirva hallgattam a megérkezett dom megérteni. — Ne gondolj rá Miria! papok énekét. — Nem — nem tudok nélküle élni. | Öt

"

hat han

S éneke búcsúztatta el Súgta szenvedélyesen Miria és felugorva | Miriát

'_

am5t a szülők kétségbeesett sía táncolók közé ment, hogy szenvedését,

rasa kisért. egy vad csárdásba fojtsa. És oly szilaj! Már az *

In P

a

radiso« fájdalmasan volt, hogy édes anyja egy párszor figyel;

szé

P melodiái hangzottak fel, amikor meztette. Vígan énekelt az arca és fe- • mellettem hangos, felzokogó sirás zavarta kete szeme tűzben égett csak úgy ra-, me

S az ének méla bus hangjait, gyogott. Mindenki csodálkozott rajta,! E

^ tengerész hadnagy küzködött csak én tudtam, hogy ez tetetés, ez álarc., ma

g

aval

> sapkáját görcsösen, az arcához Szegény szép Miria. És mit tett azután, , ^oritva, akarta fájdalmát titkolni. De a szép, az örökre búcsúztató ének hallatára nem tudva magán uralkodni hangos szivettépő sírásra fakadt. Bámuló szemekkel néztem rá, hogyan, hát ez a tengerész hadnagy eljött és sir ! . . . Nagyon fájt nekem e szenvedő férfit látni és nem vigasztalhatni . . . De még jobban fájt, hogy nem kiálthattam oda: »Miria ébredj! hisz Lala szeret.* . . . Midőn a társaság eloszlott és a házban minden csendes lett, felhevültén forró testtel kiült a hűvös kertbe és itt bevárta a reggelt. Másnap tüdőgyulladást kapott, ötödnapra meghalt. Ma láttam őt . . . Szobájában sok virág között hófehér halotti köntösben. És szendergett édesen, mint egy alvó kis gyermek, arcocskája fehérebb volt köntösénél, amit csak az égő viasz gyertyák lobogása élénkített. Sok ember volt ott, akiket nem tudtam megkülömböztetni, annyira elkábultam a virágok bóditó illatától. Már késő volt, Miriát eltemették. Kriegstu Mello. Iz „Esztergom es Vidéke" tárcája,