Esztergom és Vidéke, 1903

1903-02-08 / 12.szám

S majd az idegenben ? A kivándorlók számához képest nagyon kevés a visszavándorlók száma, ami azt bizonyítja, hogy ott még is jobb. Nagy emberek, vezérlő férfiak és mindenki a kit illet, hallják meg, hogy itt emelkedik előtérbe a nemzeti sotiálismus kérdése, melynek á körülményekkel, viszonyokkal leszámoló okszerű megfejtése nyújtana módot arra nézve, hogy a mind nagyobb hullámzásu kivándorlást megakadályozzuk. Nem Beksitz-féle birtokharázsoló elméletet és módot értek, hanem erős társadalmi actiókat arra nézve, hogy a nép olcsón jusson kenyérhez és húshoz. Ezt pedig az által érhetjük el, ha itt is, mint a köziratok és okiratok nem különben azok előállítását illetőleg szabványszerű díjazások vannak meghatározva; a lisztet és a hust limitálni kell. Ez annál is inkább lehetséges, mivel ha Párkányban egy klgrm fősált tudnak adni 8o fillérért, miért ne tudnának Esztergomban is adni a fogyasztási adó bevonásával 86 fillérért. Es miért ne tudnának az egész országban egy meghatározott és a szegénységre való tekintetből megállapított árban hust és igy tovább lisztet árusítani ?! Mosolygunk a régiek naivitása fölött. Pedig higyjék meg a ruházkodás korlátozása és az élelmi szerek limitatiója nem oknélküli volt abban az időben sem, mikor tejben és mézben fürödtek dédapáink, vagy talán még nagyapáink is. Tehát az csak látszólagosan naivitás, alapjában pedig sotialis berendezkedés a megélhetésre amiért folynak tulajdonképpen a nagy és nehéz küzdelmek a beszolgálók és a kibocsátók között. Bertalan Vince. A gumókor terjedése a tej élvezete utján. Irta: Hutyra Ferenc dr. (Folytatás.) De még abban az esetben is, ha a további tapasztalatok nem igazolnák be ennek a fölfogásnak a helyességét, számolni kell azzal a ténynyel, mely más betegségekre vonatkozólag már kétségtelenül be van bizonyítva, hogy t. i. a betegségeket okozó baktériumok különböző körülmények befolyása alatt megbetegítő hatásukban igen tetemesen módosulhatnak. Fontos ebben a tekintetben, hogy a baromfi-tuberkulózis bacillusa, mely eredetileg annyira különbözik az emlős-tuberkulozis bacillusától, hogy azt sokáig egészen más baktériumfajnak tekintették, mesterségesen is átalakítható olyan módon, hogy azontúl minden tekintetben ugy viselkedik, mintha eredetileg beteg emlős testéből tenyésztetett volna ki. Közel fekszik az a föltevés, hogy ilyen módosulásokat a szarvasmarha és az ember tuberkulózisainak bacillusai is szenvedhetnek, melyek különben is hasonlóbbak egymáshoz s hogy ehhez képest a marha-tuberkulózis ragálya, ha rendszerint talán kevéssé veszedelmes is az emberre, bizonyos befolyások hatása alatt az emberre nézve is igen veszedelmessé válhatnak. veszi a szive választottját. A háborúban megcsonkítva a fiatal tiszt, béke idején megint rátalált fiatal menyasszonyára, aki esküjéhez hű maradt s a vőlegényé lett. Szépnek és egyszerűnek tartottam ezt, amint hogy a könyvekben s a szinpadon minden önfeláldozást és a bonyodalom megoldását szépnek és egyszerűnek tartjuk. Ugy látszik, hogy olvasván vagy hallván ilyen lelki nagyságról, képesnek hisszük magunkat arra, hogy ^hasonló lelkesedéssel és épp oly odaadással áldozzuk fel magunkat; de azért kelletlen arcot vágunk, ha másnap egy szegény barátunk pénzért jön hozzánk! Aztán hirtelen egy másik, kevésbé poétikus, de közönségesebb véleményem támadt. Talán a tiszt már a háború előtt nősült meg, mielőtt még az a rettenetes ágyúgolyó mind a két lábát elvitte volna, s az asszony, bár kétségbeesve, de megnyugodott sorsában, magához vette a rokkantat, ápolta, vigasztalta azt, aki iíju erőben távozott a csatatérre és lefűrészelt lábakkal tért haza, mint kelletlen roncs mozdulatlanságra, tehetetlen haragra és növekvő elhizásra kárhoztatva. Vájjon boldog-e ez az ember, vagy talán szenved ? Szelid, majd növekedő, s végül ellenállhatatlan vágy szállt meg; meg akartam tudni az életsorát, vagy legalább is a főbb dolgait, hogy aztán azt, amit elhallgat, vagy el kell hallgatnia, magamtól is kitalálhassam. Ez a gondolat motoszkált szüntelen a fejemben, mialatt vele beszéltem. Közönyös dolgokról beszélgettünk, amikor szemem ismét a hálón akadt meg s bennem ez a sejtelem támadt : »Bizonyára három gyermeke van: a cukorkákat asszonyának viszi ; a baba a kis lányáé ; a dob és a puska a fiuk számára való ; a libamájpástétomot pedig magának tartja meg. Aztán hirtelen megkérdeztem: — Ugy-e bár, ön apa ? Ő nyugodtan felelt: — Nem, uram ! Ugy éreztem, hogy ügyetlenkedtem ; de azért folytattam : — Bocsánatot kérek, de abból következtettem, hogy szolgája játékszerekről beszélt . , . Az ember önkéntelenül is meghall olyasmit, amire egyébként nem is figyel s az ész csakhamar kombinál. Szomszédom elmosolyogott s halkan mondotta : — Nem, nem is

N nősültem; a kezdő lépéseknél tovább nem jutottam. Ugy tettem, mintha hirtelen emiékeztem volna valamire. — Ah, igaz, hiszen ön jegyben járt akkoriban, amikor megismertem ; ha jól tudom, Mandal kisasszony volt a jegyese ? — Igaza van, uram ; ön kitűnően emlékszik. Szerfelett megbátorodtam és folytattam : — Igen, sőt ha még jobban utána gondolkozom, Mangal kisasszony azóta férjhez is ment valami . . . — Fleurel úrhoz; volt a nyugodt felelet. — Igen, igen; most már világosan emlékszem; akkoriban az ön megsebesüléséről is volt szó, A szeme közé néztem, s ő elvörösödött. Telt arca, mely a vérbőségtől bíborszínű volt, még sötétebbre vált. Szomszédom szaporán élénken felelt, Eltekintve azonban ezektől az inkább elméleti megfontolásoktól, tapasztalati tények is ellene szólnak a Koch féle uj fölfogás helyességének. Egyes korábbi keletű s részben nem eléggé bizonyító erejű tapasztalatoktól eltekintve, a iondoni kongresszus óta lefolyt rövid idő alatt végzett kísérletek is arra utalnak, hogy az emberi és az állati tuberkulózis között nincsen oly mélyreható külömbség, mint azt Koch föltételezi. Ismételten sikerült az emberi tuberkulózis bacillusának beojtásával szarvasmarhákban súlyos tuberkulózist előidézni, másfelől pedig mind nagyobb számban válnak ismeretessekké olyan esetek, melyekben minden körülmény arra utal, hogy a beteg állatok vagy pedig ilyenek terméket fertőzték az azelőtt egészséges embereket. Tény az, hogy Koch fölfogása nak mindekkoráig igen kevés a híve az orvosok körében, ellenben mind többen foglalnak, személyes észleleteik és kísérleteik alapján, vele szemben állást, köztük igen tekintélyes^ klinikusok és bakterioíogusok. Ámbár a kérdés ma még nem is tekinthető véglegesen tisztázottnak, a korábbi fölfogás mindinkább nyer valószínűségében, a gyakorlat szempontjából pedig, midőn az emberek egészségének védelméről van szó és az itt tekintetbe jövő nagy érdekek nem tehetők kockára, egyes, bármily tekintélyes búvárok kellőképpen be nem igazolt elmélete kedvéért föltétlenül az a fölfogás jogosult ez idő szerint, mely az emberi és az állati tuberkulózist azonos betegségnek tekinti és ebből folyólag az emberek védelmét az őket a beteg állatok részéről fenyegető veszély ellenéhen szükségesnek tartja. Ennek a fölfogásnak alapján, melynek helyességét a további tapasztalatok előreláthatólag még jobban be fogják igazolni, az emberi tuberkulózis ellen való küzdelem közben kellő figyelmet és méltánylást érdemel a beteg állatok által való fertőzés lehetősége s itt különösen a gümőkóros tehenek teje az, mely a fertőzést közvetítheti. Sokszorosan beigazolt tény, hogy a tej, a mint a tehenészetek istállóiból a forgalomba kikerül, nem ritkán tartalmazza a tuberkulózis bacillusait. Ha már most az illyen fertőzött tejet valaki nyersen élvezi, akkor vele együtt több-kevesebb bacilíust is visz be a testébe, melyek itt alkalmas fejlődési feltételek közzé jutva tovább szaporodhatnak és megindítják a folyton tovább harapódzó tuberkulózus folyamatot. Az eddigi tapasztalatok szerint különösen a gyermekek, a kik különben is nagyon fogékonyak a betegség iránt, betegedhetnek meg az ilyen fertőzött tej élvezete következtében és ?z u. n. skrofulózis vagy görvélykór bizonyára az esetek nem csekély részében erre az okra vezethető vissza. Kérdés már most, mely esetekben van a tej fertőzve, illetőleg minő viszonyok között kerülhetnek tuberkulózis-bacillusok a tejbe ? Ebben a tekintetben az ujabb vizsgálatok több érdekes tényt derítettek ki. Kitűnt nevezetesen az, h°gy a gümőkóros tehenek teje, a mig a tőgy belsejében van, vagy innen tisztán kifejetik, csak aránylag ritka esetekben tartalmaz bacillusokat, csak akkor t. i., ha az állat betegsége már nagyon előrehaladott, annyira, hogy annak jelenségei (köhögés, sovanyodás, mint olyan ember, aki vesztett ügyet véd, amit szivében és elméjében rég feladott már, de a világ előtt meg akar menteni. — Nagyon helytelenül járnak el, uram, ha az én nevemet Fleurel úréval egyben emlegetik. Amikor a háborúból visszakerültem — fájdalom csonkán — soha, de soha se egyeztem volna bele abba, hogy az a leány a feleségem legyen. Képzelhette-e ezt egyáltalában valaki ? Ha a nő férjhez megy, nem azért teszi, hogy nagylelkűségével tündököljön, hanem azért, hogy a férfi ol dalán éljen, nap nap után, minden órában, minden percben, minden pillanatban !! De ha az a férfi nyomorék és tehetetlen, az asszony szenvedésre van kárhoztatva, mely halálig tart. Oh, én értem, csodálok minden áldozatot, minden odaadást, ha megmarad a maga határában, de nem kívánok áldozatot egy asszonytól, nem kívánhatom tőle azt, hogy lemondjon az élet boldogságáról, lemondjon minden örömről és álomról csak azért, hogy a nagyvilágban csodálatot keltsen. Ha meghallom a szobám padlóján a falábam kopogását s a mankóm ütését, ha minden lépésem után felhangzik ez az átkozott malomkattogás, erőt vesz rajtam a düh s meggyilkolhatnék mindenkit, aki a közelembe jő. Hát azt hiszi, hogy a férfinak joga van megkívánni az asszonytól azt hogy eltűrjön olyasmit, amit az ember maga sem tud elszenvedni? És aztán képzelheti-e azt, hogy ezek a csonka lábak valami gyönyörűséges látványt nyújtanak ? Elhallgatott. Mit feleljek én minderre ? Éreztem, hogy igaza van. Gáncsolhattam, megvethettem-e az asszonyt azért ? Nem ! de ! ? Ez a megoldás, bármily helyes közönséges, valószínű volt is, nem elégítette ki poétikus hajlamomat. Ez a hősies rokkant más, szebb áldozatot érdemelt volna, melyet hiába vártam s ami miatt megcsalódtam. Megkérdeztem tőle : — Vannak e Fleurel asszonynak gyermekei ? — Oh igen, egy leánya van és két fia. Ezek a játékszerek nekik vannak szánva. A félj és feleség nagyon jó volt hozzám. A vonat felköhögött a saint-gennaini lejtőn átsietett az alagutakon s berobogott a pályaudvarra. Megérkeztünk. Éppen le akartam segíteni a rokkant tisztet, amikor a nyitott ajtón két kar nyúlt feléje. — Jó napot Revaliére barátom. — Ah, jó napot Fleurel! A férfi mögött mosolyogva és integetve állt az asszony; nagyon csinos, piros-pozsgás volt még és elragadóan kedves, amikor barátságosan köszöngetve, keztyüs kezével csókokat szórt a rokkant felé. Mellette egy kis leány ugrált örömében, a két fiú pedig sóvár pillantásokat vetett a játékszerekre, amik a kocsi hálójából átvándoroltak az apa kezébe. Amikor a rokkant kiszált, a gyerekek megölelték és megcsókolták. A csapat aztán megindult s a kis leány barátságosan rátette kezét a mankó keresztfájára, mintha csak a barátságos bácsi hüvelykujját fogta volna vidám ugrándozás közben.