Esztergom és Vidéke, 1903

1903-12-06 / 98.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEEGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA, M egjelerjik Vnsarijap cs csíitórtököo. jiLŐFlZETESI ÁRAK I EÍÓ« évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — - — 6 kor. — fii. Negyed évr* — — — — 3 kor. — fii. E^jes 8£áHÍ ára: 14 fii. W—mulli и >,11ттт!яшг?шяшштттт1шштшаттшшмт1:1 Г

ЯИН ч*'Ц.' «шптттяшшшяшшт Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hOYaakéziratok, előfizetései, nylltterek ésbirdeíések küldendőd Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. -^í Kéziratot nem adunk vissza. Gazdasági programpontozatok. Esztergom Dec. 3. IX. Teljesen méltányoljuk azok állá: pontját, kik nem tudnának bei« nyugodni abba, hogy a város erde jébe a haszonállatok legeltetés cé jából beeresztessenek, mert a lege tetés mellett nyomó rúdnak, IŐCÍ nek, járomnak való fát gyakrabba vágnának engedély nélkül, mir ma. Teljesen méltányoljuk viszon azt is, hogy az erdőbeni legelteté engedélyezése esetén a vadászai jog bérlete címén befolyó 4840 kc rona bérösszeg is jórészt elvesznék mert hiszen ott, ahol az erdei le geltetés gyakoroltatik, a nemes va> tenyésztése aligha járna gyakorlat eredménynyel és igy a vadászat i azonnal megszűnnék. És mindeze! dacára, ha szembe állítjuk ezeket hátrányokat, veszteségeket, egyrész azon gazdászati előnynyeJ, amel kisgazdáinkra a marhanevelésbc származnék, másrészt azon óriás veszteséget, a mely a vadászai jog bérbeadása folytán a vadak á tal okozott károkból származik aká Ii „Esztergom és Vidéke" Щ Álmodozások. v. Bolyongunk egymást messze elkerülve ; Utunk szétvált ! . . mi nem találkozunk . . Lelkünk a vágy epeszti s bár az ész til Egymásról mégis, mégis álmodunk . . . Az új Ahasvér bánatos regéje Eszembe jut . .. s ugy elszorul szivem . . Hisz többé már mi sem találkozunk, Nem láthatjuk többé egymást sohasem . . VI. A nyári napnak izzó fényinél Jártuk be az erdőt valamikor ; Csalogány énekelt a hársokon S szerelemről mesélt minden bokor. Azóta rég lehullott a hárslevél A lég hideg, ónszínű, felleges . . . S mégis oly jól esik, ha a nyárból Lelkünk egy-egy virágot felkeres . . . Sirius. í I a határbeli ingatlan vagyon egy' részének elértéktelenedése, akár a {gazdasági termények tönkretétele jaltai, úgy minden további gondolí kozás nélkül arra a határozott meg- győződésre jutunk, hogy a jelenlegi 1 rendszer sokkal károsabb a városra

! és a város közönségének egy j nagy részére, mint volna az, ha a j bérlet megszűntével, a marhaneve-! lés nagyobbmérvű és intenzivebb] I meghonosítása céljából az erdő a haszonállatok részére megnyittatnék. ' Parányi összegé zsugorodik össze az a 4840 korona bérösszeg ahhoz! ; az árvesztességhez képest, amit a vadak által okozott károk a cserepest', barátkuti. hármaskuti, hegymegi, fárii, kerekberki, hosszúvölgyi, szarvashegyi földek értékében elő- • idéznek. De ugy vagyunk mi, a ml erdő-1 ségünkkel, mint az az apa, aki min1 dénáron katonának akarja ugyan j nevelni gyermekét, hanem puskát ; a világ kincséért sem adna a kezébe. Elzárja előle, hogy még csak \ módja se legyen hozzáférkőzni, mert hátha megsérthetné magát. Igenis meg kell nyitni az erdőA nyaklánc. Irta: GUY DE MAUPASSANT. Azok közül a szép és kedves leányok I közül való volt, akik mintha csak a sors ; tévedéséből születtek volna hivatalnokcsaládba. Hozománya semmi; elzárva j minden alkalom, hogy megismerhesse, ! megérthesse és nőül vehesse őt egy hozzá méltó és gazdag ember. — A . vége az lett, hogy férjhez ment a közoktatásügyi minisztérium egy kis hivatalnokához. I Matild egyszerűen élt, mert arra kár- j • hoztatta a végzet; de boldogtalan volt, j mint egy száműzött királyné. Mert a : nők között arisztokrácia és kasztok ninj csenek ; a szépség, a báj, ez az ő csai ládi címerük. A velők született finomság, ; az elegancia ösztöne, az elme mozgéj konysága az ő egyetlen hierarchiájuk, j a mely az egyszerű polgárieányokat j egyenlőkké teszi a főrangú hölgyekkel, j Ez a teremtés szüntelen szenvedett, 1 mert érezte, hogy ő a fény és pompa j számára született. Gyötrötte őt lakásáí nak szegényes volta, kínozták a kopár j falak, a rozoga székek, az olcsó szövejtek. Mindezek a dolgok, a melyeket j más, a vele egysorsu nő tán észre sem \ vett volna, keserítették, bántották őt. A (1 1- X _ U?«JJ2 1*_ 1 • . / 1 ^éget, különösen azt a részét a haszonállatok legeltetésére, amely ke|vésbbé alkalmas a nemes vad tenyésztésére. Jutalmazással, legelőbér I elengedéssel, avagy leengedésével kell a kisgazdákat arra sarkalni, jhogy minél több növendék marhát neveljenek, az erdővédeknek pedig egy kicsit több felügyeleti szolgálatot kell adni, hogy az erdőkártéritések gyakorivá, mindennapivá ne váljanak. Adó és teherképes polgárokra van szükségünk, mert szemben az óriási adómegterheltetéssel, amely a folytonos ujabbi szükségletekkel szemben nemhogy apadna, hanem nap nap után emelkedik, a mai adózó közönség valami nagyon sokáig az igát aligha lesz képes elviselni. Meg kell nyitni mindama fórrá-j sokat, amelyek a megélhetésre ala-• pul szolgálnak és nem szabad a szomjat oltó forrást bedugni csak azért, mert útjában kilépve medréből kárt is okozhatna. Szentgyörgymező kerület közbirtokossága, melynek erdeje pedig állami felügyelet alatt áll, az osztatlan tulajdonát képező erdőterüi látása kétségbeesett bánatot és szomorú ábrándokat keltett benne. Elképzelte a nagy, keleti szőnyegekkel kipárnázott néma előszobákat, ahol a zsölyékben rövidnadrágos inasok szundikálnak, elkábulva a kandalló melegétől, elképzelte: a régi selymekkel bevont szalonokat, ahol a bútorokon ezer drága csecsebecse ragyog ; elképzelte a kacér, illatos kis szobákat, amellyek arra valók, hogy az úrnő az ötórai teánál ott fogadja leg- j bensőbb barátait, akik mind hites emberek és női szivek vágyának tárgyai. Ha ebédhez ült a három napos abroszszal beterített kerek asztalhoz, szemközt férjével, aki fölemelte a levesestál fedőjét és elragadtatva szólt : „O be jó !" — Matild a nagyúri ebédékre gondolt, a csillogó ezüst edényekre, a régi figurák-! kai és madarakkal népes faíszonyegekre ; eszébe jutottak a pompás ételek, amelyeket drága tálakban hordanak fel, elgondolta a suttogó bókokat a mellyeketj az asszonyok a szfinksz mosolyával hallgatnak, a lazac rózsaszín húsát vagy a fajdtyúk szárnyát rágicsálva. Neki nem voltak ékszerei, öltözékei. Pedig nem akart egyebet a világon ; fényre, pompára született. Szeretett volna tetszeni, hóditó, irigyelt és emlegetett lenni. Volt egy gazdag barátnéja, akivel letét haszonállatjaival legelteti, azonfelül pedig bérösszeget is kap, ntím annyit ugyan, mint a városi erdő után fizetnek, de nincs az a jajveszéklés, mint ami a királyi városban van. A jelen rendszer folytatása esetén, előbb utóbb arra lesz kénytelen a város úgyis ráfanyarodni, hogy a vadászati jog bérletének egész összegét kénytelen lesz kárpótlásul és értékveszteség cimén a földjük utján érdekelt kisgazdák közt felosztani, mert nem találjuk sem méltányosnak, sem igazságosnak azt, hogy az adózó közönség egy bizonyos része ott hagyja ingatlan vagyonát teljesen elértéktelenedni. Tudjuk mi azt, hogy a terményekben okozott kár nagy része a bérlő által megtéríttetik, de hogyan jut ahhoz a gazda, hogy az ő ingatlanságát fele, vagy harmad árban sem legyen képes értékesíteni. Aliqui. fl polgári egyesület társasvacsorája. Esztergom dec. 4. Alapszabályszerű feladatainak teljesítése mellett a polgári egyesület együtt növendékeskedett a kolostorban. Elhatározta, hogy nem megy többé hozzá ; mindig oly szomorúság fogta el, ha visszatért tőle. És napokon át sírdogált bánatában, kétségbeesésében. Férje egy este dicsőségtől ragyogva tért haza. Kezében egy nagy levelet lobogtatott: — Ezt neked hoztam ! Matild hirtelen felszakította a borítékot s egy nyomtatott, kemény papirost vett ki belőle: >A közoktatásügyi miniszternek és nejének van szerencséje Loisel urat és nejét a Januarius 18-án, hétfőn este, a minisztérium palotájában tartandó mulatságra meghívni.« Az asszony, ahelyett, hogy ujjongott volna a boldogságtól, mint férje várta, az asztalra dobta a meghívót : — Mit csináljak én ezzel? — Édesem, én azt hittem, hogy nagyon fogsz örülni neki. Soha sem jársz a világba, ez meg pompás alkalom. Mondhatom, roppant fáradságomba került megszerezni e meghívót. Az emberek marják egymást érte; tisztviselőkiek épp nehezen adják. Ott lesz az sgész hivatalos világ. Matild boszusan, türelmetlenül nézett rá. — És ugyan mit vennék magamra ?