Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-29 / 96.szám

a társadalmi élet ujjáteremtését és az igy előállott békének tartósságát biztosítaná, bizony számolnia kell a a nehézségekkel. A sötétség lovagjait nehéz lesz felkutatni, de még nehezebb lesz lefegyverezni! O. Ifjú óriások. Esztergom, 1903. nov. 27. Eltörpül a legendás korszak, a daliás leventék dicsősége elhomályosodik, a tornahősök nevetséges apró bohócokká vállnak, a lantos költők, a komoly tudósok, akik a nemzeti erkölcsök tisztaságát zengték, akik mély bölcsességgel kutatták a természet nagy titkait és keblükben az emberiség nagy ideáljait hordozták és szerény, egyszerű munkásai voltak az emberi társadalomnak mind, de mind csak siránkozó, nyafogó alakokká sülyednek a huszadik század öntelt, az üres képzelődés hullámain ringatódzó és folyton kapaszkodó fiatal óriásai mellett. Nem tudjuk, hogy a rohamos művelődésnek, a rettenetesen gyors agyműködésnek, a talán túlságosan kifejlődött fogékonyságnak, avagy a társadatom degenerálódásának, vagy pedig a határtalan könnyelműségnek, a helytelen nevelési rendszernek és minden téren lábra kapott urhatnámság, a stréber hajlamok ragályozó természetének tulajdonítsuk, hogy a kamaszkornak olyan sok, pöffeszkedő alakja kapaszkodik a hagyományos ugorkafára. Szörnyű módon szaporodik az ifjú óriások száma, akik még az iskola porát sem rázták le, akik a tudásnak határától még nagyon távol vannak s ismereteik alig terjed tul a gyermek szobán, máris bölcseknek, tudósoknak világrengető hősöknek képzelik magukat s azt hiszik, hogy újvilágot teremt hétnek és a társadalom az ő élet filosofiájuk szerint igazodik; ők ad Bércy úgy látszik előbb tisztázta Me rán kérdését mint azok odabenn, mert mire a szomszédból az ebédlőbe kászálózott a két asszony, már nem volt hon. Átment az apósához — hátha beszél a feleségivei az Öreg — de a szegény annyira papucs alatt van, hogy háromszor is megígérteti Bárcyvel, hogy a felesége előtt so'scm említi, hogy tud Meránról. Az apóssal hát nem boldogult. Útközben virágot, cukrot vásárolt és évvel állított be otthon. — Jó estét cicuskám 1 Semmi válasz. — Nesze Drágám 1 Hoztam valamit. Semmi válasz. — De ezt a bizonyos valamit kikapta a kezéből. — A mami megint tele karattyolta a fejedet! — Kikérem msgamnak, hogy a mamámat sértegesse! Maga ... Ne nyúljon hozzám ! Ej ! Ne bántson ! Menjen ! Ki nem állhatom ! •— Jó mondja Bércy. Másodéves jogász korában látta a »Vasgyarostc, annak minden szava őrült vitus táncot járt az agyában. Jó ! ismétli összeszedve gondolatait, majd páthossal folytatja : — Asszonyom ! Ez az ön lakosztálya, ez az enyém, egymás mellett élünk ezentúl egymás nélkül. Evvel fogja a gyertatartót és át megy az irodába. A tükör előtt még egyszer elpróbálta nak tanácsokat, jelölnek irányt s az emberi társadalom csak az ő nagyságukat, tudományukat bámulja és csak arra való, hogy dicsőséget zengjen nekik, bámulattal hódoljon meg nagyságuk előtt. Ezek az apró stréberek, ezek a képzelt óriások mind sűrűbben tűnnek fel az emberek nagy tömegében ; fent hordják fejüket, mintha luftballon volna. Önelégülten vizsgálódnak maguk körül, vájjon menynyire bámulja őket a világ; ugy járnak, kelnek, mint valami hódító hadvezér; az utcán, a nyilvános helyeken, a társaságokban ott feszelgenek, s minden uton és módon igyekeznek magukra vonni a figyelmet, mintha a nap csak ő körülöttük forogna; mintha egyedül ők irányítanák az egész világot, azért csak ugy fumigálják, pedig még az iskola padjaiban volna helyük. Az ilyen tünetek, a melyek mind gyakrabban mutatkoznak előttünk, már nem csak gyerekes hányavetiség számba mennek, hanem a jövő társadalom szempontjából a legveszedelmesebb beteges kinövések csiráit hordják magunkban és a stréberek s krakelerek máris nagyra növekedett számát szaporítják. Mert hisz mit várhatunk az ilyen apró stréber alakoktól mást, minthogy nagyobbakká növik ki magukat ; de még ez sem volna olyan veszedelmes, de /viselkedésük, modoruk, üres pöffeszkedésük, mint a mocsár gőze, épugy megfertőzteti a környék levegőjét. A helyett, hogy még a komoly tanulással foglalkoznának, mert talán némelyiket az Isten tehetséggel is megáldotta, vagy szerényen viselnék magukat, a feslett világ romlottságát tárják fel a viiág előtt. Ha a társadalom nem siet orvosolni e feltűnő és veszélyes bajt és türelmesen nézi tovább is, hogy a nagyhangú kapaszkodók minden nemes gondolkozást kigúnyolva, a közélet erkölcsi felfogását a maguk izlése szerint alakítják át, akkor a jövő nemzedéktől vajmi keveset várhatunk s a felvilágosodottság dicsőséges korszaka után rettenetes visszaesés fog beállani. De a komoly hivatásának tudatában élő ifjúságtól is függ, hogy apró stréberek és krakellerektől távol tartsa magát s megtisztítsa a társadalmat, és a felvilágosodás, a művelődés és haladás zászlaját megtépni ne engedje. Igyekezzék megtisztítani a közéletet az olyan alakoktól, mint a milyenek máris nagy számban ellepik és uralják. Ez dicsőségére fog válni. —• az uj Derbiay azt a bizonyos ez az ön lakosztálya . . . stb. itt, és teljes megelégedéssel mormogta, hogy ez a jelenete sikerült. Tán még nevetett is! — Az én édesem, ezt elhiszzi nekem! Hahaha ! No ez sikerült! Az asszonykát tényleg meglepte ez a lakosztályos história ; erre nem volt eb készülve, hisz a mama egészen másként képzelte ezt, egészen más instructiókat adott. — Az én férjem nem tucat ember, — gondolja az asszonyka — oh az egy valóságos jellem. »Az valóságos jellem* csak most kezdi elgondolni, hogy hova lyukadhat ez a fura helyzet. Soká nem tartja ki az asszony nélkül, de inkább meghal, mintsem megadja magát. — Én kérleljem meg ? — mondja, maga elé meredve Ella — Nem : Soha ! Inkább meghalok ! Ez este egyikük sem nyúlt a vacsorához ; Béla terveket forralt, az asszony pityergett. Éjjel! Oh Istenem éjjel ! Bércy ruhástul hever a pamlagon és keservesen fájlalja a derekát. — Szánja-bánja már az összes elkövetett és elkövetendő bűneit. — Oh Istenem I — mormogja itt kell hevernem, holott az én jó kényelmes ágyam üresen áll. — Polgármesterünk hétfőn érkezik vissza szabadságáról, melynek legnagyobb részét a budai Császár-fürdőben töltötte nejével együtt s kedden veszi át hivatala vezetését. — Törvényhatósági biz. tag. választás Kernenden. A kéméndi választó kerületben megejtett törvényhatósági bizottsági tag választása alkalmából, egyhangúlag dr. Komlósy Ferenc p. kanonok, főkáptalanunk jeles tagja választatott meg. — Hymen. Ernszt Vilmos budapesti bankbizományos eljegyezte Zwillinger Mariska kisasszonyt, özv. Zwillinger Hermanne kedves leányát. — Iskolalátogatás. Dr. Walter Gyula praelatus, apát kanonok főegyházmegyei főtanfelügyelő f. hó 26-án csütörtökön d. u, kirándult Kesztölcre, hogy az ottani iskolai építkezésre kiszemelt telek fölött helyszíni szemlét tartson. Beható szemlélet után igazolta a kifogásokat, mi miatt a telek az iskolai építkezésre alkalmatlan. De nyomban a helyi lelkész által kalauzoltatva több telket vett bírálat alá, melynek eredményeként constatálta, hogy paedagogiai és hygenia szempontjából is előnyösebb telkek vannak, mint a tervbe vett állami iskola számára kijelelt telek. Meglepően tapasztalta végre, hogy a gyermekek harmadik és negyedik korosztálya már elég jól birjá a magyar nyelvet beszélni, a mi dicséretére válik az ottani lelkésznek és a tantestületnek egyaránt. A községben szerzett tapasztalat szerint minden jel arra mutat, hogy az ifjabb generátió megmagyarosodásával ha rögtön nem is, de egy két évtized leteltével a község teljesen megmagyarosodik. Ezt a Ella —- mint a kis gyerek — álomba sirta magát. Éjfél lehetett, a mikor egyszerre halvány fény világította meg az ebédlőt! A > valóságos jellem« méregette Öles léptekkel a szobát. — Elvégre engem nem fütyül ki a közönség, ha el is rontom Derblay szerepét : Bemegyek ! Be én! Már a kilincsen van a keze a mikor lassan úgy látszik magától felnyílik az ajtó, % szemben áll a két haragos ! — Ah ugy? — Aha ! — Csak a párnámért jöttem! — Én meg csak az ajtót akartam becsukni ! — Tessék ! És indul a párnával az iroda felé. — Béla ! — No? — Haragszol ? — Persze, hogy haragszom ! — És ha Fekete hegyre megyek, akkor is ! — Akkor nem s magához szorítja a »valóságos jellem« a remegő asszonykát í Másnap a Zsuzsi ugyancsak furcsának találja, hogy a hálóban nyolez órakor még mélységes csend van. Kállai Ede. munkát az állami iskola se tudja előbb megérlelni és igy ha a hitközság áldozatra kész, nincs ok az állami iskola felállítását forszírozni, sőt örülni kell azon, hogy a község áldozatkészséggel járul gyermekei magyar nemzeti kiképzésének előmozdításához. — Tanfelügyelői látogatás. Francsics Norbert dr. tankerületi főigazgató e héten Esztergomban járt és a helybeli két középiskolában szemlét tartott a tanítás menete fölött. — A dunai erődítmények. Emlékezetében van még közönségünk a hadügyi kormány azon intenciója, hogy a párkányi dunaparton nagyobb szabású erődítményeket létesít, amelynek hivatása lesz a főváros ha-thatósabb védelme a Duna felső folyása felől hadjárat esetén bekövetkezhető ellenséges előnyomulások ellen. Ezen erődítmények tervezete — mint beavatott helyről értesülünk — erősen készül a hadügyminisztérium erődépitési ügyosztályában és ha különleges akadályok föl nem merülnek, a milliókba kerülő építkezés még a jövő évben meg fog kezdődni. — Uj államtudor. Uray István tb. szolgabírót az elmúlt napokban avatták fel az államtudományok doktorává, kit főispánunk tiszteletbeli főjegyzővé nevezett ki. / —- Az esztergomi kath kör dec. i-én, kedden este б órakor tartandó estélyének műsora a követhező lesz : 1, Nyitány 4 kézre, zongorán Kersch Ferenc és Magurányi József. 2. Kurucnóták. Énekli Táky Gyula. 3. Rákóczy induló. Szavalja Szlávy Matild urleány, 4. Felolvasás II, Rákóczy Ferencről. Tartja : dr. Perényi Kálmán. 5. Berlisz, Rákóczy induló. Zongorán Kersch F. és Magurányi József. — Az esztergomi épitő iparosok és iparos segédek szak- és önképző egyesülete tegnap november 28-án a Gábris vendéglő nagytermében beruházási célokra, tánccal egybekötött tréfás estélyt rendezett. A jól sikerült estélyről a jövő számunkban referálunk. — Szemle az uj lőtér ügyében. A katonai hatóság a város határában egy uj harcászati lőteret szándékozik létesíteni, mely ügyben pénteken délelőtt tekintette meg egy vegyes bizottság a katonaság által proponált helyet. A jelenlegi lövölde az újnak elkészítése után, egyedül céllövészet részére fog szolgálni. — A vicinális zavara. A kedélyes esztergom budapesti vicinális, mely egypárszor már keményen belejegyezte magát a balesetek krónikájába — szerdán este ismét meglepetést szerzett a nyugalmas pasaséroknak. Szokott flegmával ballagott ugyanis a komor őszi tájon keresztül bele a pilisrcsabai alagútba. Itt aztán minden észrevehető ok nélkül megállt, sőt visszafelé kezdett gurulni. Persze nagy riadalom támadt különösen a gyengébb idegzetű utazó közönség között, attól tartván, hogy az ici-piei vicinális a párizsi Metropolitain vasút hírnevére vágyakozik és valami skandalumot rendez az alagútban, de az ijedelem nem sokáig tartott, mert a masina megemberelte magát és kicipelte a vonatot a fold gyomrából. Megyei közgyűlés lesz december 18-án, s az azt megelőző napon, az állandó választmány tartja ülését. — Tanácsülés volt pénteken délelőtt, melyen a formai elintézést igénylő ügyeken kivül napirendre került a földmivelésügyi minister leirata a kasitott körmű állatoknak a szombati hetivásárokra való felhajthatása tárgyában, mely ügyben a tanács a szükséges intézkedések megtételét rendelte el. — A sorozásl murik vége. Régi szokáson alapszik, hogy a sorozások alkalmával a politikai hatóságok a sorozást bizottságokat megvendéglik és mialatt a szegény tauglich legények könnyeket ontanak a Jutkák, Katák és Borcsák után, a tiszt urak és polgári celebrltások lakomákat ülnek, mintha csak valamely jó schluszt kötöttek volna ember anyagra. Ezek a murik évente sok szép koronába kerülnek a megyéknek és a városoknak és nemrég ki is kelt egy városatya keményen a közgyűlésen, mikor a költségvetésbe állított ezen tétel igen fúrta az oldalát. Nos hát ezután vége az eliziumi gyönyöröknek. Széli Ignác államtitkár rideg közrendeletet adott közre a megyékhez és városokhoz s azt mondván, hogy a bizottságok tagjai útiköltségek-