Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-29 / 96.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M

e

áí

c

l

ei

№ Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egé*í évr — — — — 12 kor. — fii. FŐ érre - - - - - 6 kor. - fii. Negjeil évre —- — — — 3 kor. — fii. Egyes «каш ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilüerek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). ~$-í Kéziratot nem adunk vissza, i-^Téli gondolatok. Esztergom, nov. 28. Eljött a téli időszak. A sokfek elfoglalt embernek jut végre eg) kis nyugalom, amely arra jó, hog5 most már szabadabban gondolkodhat s illetőleg gondolatai nem egyedül a saját személyének egy- éi más vitális érdekét, hanem a közös érdekeket is szolgálhatják. A tél — mondja egy hires természettudós — olyan, mint egy jd nemtő, amely gondolkodik arról, hogy a jövőbe vetett bizalom képe az ember szemében biztatóan megrajzolódjék. Azért olyan — folytatja tovább — mert szigorúságával szük helyek korlátai közé tereli az embereket, akiknek eként lenyűgözött akaraterejét felváltja az észnek hatalma, amely megalkotja mindama kívánalmakat, amelyek nemcsak az önző én, hanem az emberiség közös javáért egyesült erővel valóra válthatók. Mint igen becses intelmet, fogadjuk el a tudós álláspontját! Esztergom szab. kir. város terűIz „Ertp és Vidéke" tárcája. Álmodozások. I. Az otthon édes fényderűs hónából Egyszer repül ki vágyódó lelkünk, S elhagyva az ölelő kar nyugalmát, Tova tünő ideált kergetünk . . . S mikor csüggedten, szétfoszlott reményLeikünk keresi a régi tanyát, [nyel Hideg, — sötétnek tetszik már az né[künk S a tört szívnek nyugtot többé nem ád ... II. Lelkemnek álmi újra Hozzád szállnak Borongós, hűvös őszi alkonyon . . . S szivemben fölcsendül költőd regéje: íRepkény a csalogányt szerette lángolón ! . .€ A nyári délután, az erdő csöndje, A rét virágillatja száll felém . . . S mig lelkem újra Rólad álmodik, Oly jói esik sírnom a régi, bús mesén ... Sirius, létén igen sokat kellene tenni va lamennyiünk közös javáért. Amint eképen gondolkodom egyenként jönnek elém azon kívánalmak, amelyeknek megvalósulásától függ a társadalmi élet élénkítése, a közgazdasági jólét emelése szóval mindaz, aminek hiányáról panaszkodunk. Első sorban azt latolgatom, vájjon van-e Esztergomnak valódi tár[ sas élete ? Látszólag van, azonban j tényleg nincsen. Azt Játom, hogy j valamennyien titkos ellenségei va[ gyünk egymásnak, akik szemtől; szemben fellengző allureokkal élünk, j egymás háta megett pedig lassan Szövögetjük a visszavonás és gyűlölködés hálóját. I Látom, hogy épen ezen ok miatt zárkózottak az emberek s ép ugy nem létezik bizalmas barátság, amiképen nem hallunk a nyilvános életben igazat és valót. Valóságos színpad a közélet tere, fiókszinházak a társadalmi egyesületek. Mindkét helyen bujálkodik a felforgatás ördöge, amelynek épületes munkájához szemérmetlenül tárj — Béla ! Délelőtt sétálunk a parkban, délután felmegyünk a Csorbára csolnakázni, négy órára visszajövünk és a gyógyteremben hallgatjuk a zenét, aztán ... — ugy-e jó lesz Béla ! I — Jó hát! Olyan vagy, mint a tavaszi szellő, most ezt, majd azt szeretnéd, i ma Tátrafüredről, holnap Mehádiáról, ; holnapután biztosan Meránrói álmodozol, j — Jé ! Milyen jó volna Meránban, te Béla — kérleli bársonyos kis kezével Bérczy arcát simogatva — ugye elmegyünk Meránba ? Eljősz te is ugye ? j — Persze, hogy persze! Nem hagyhatlak egyedül ! Milyen tehetetlenek j vagytok ti asszonyok ! No nincs igazam ? j Megígértem, hogy Feketehegyre viszlek, I ma már Merán a vágyaid netovábbja ! Hát még mi ? — Ugyan eredj ! Csúnya ! — evvel ellebeg a szőke baba! Bérczy sejti, hogy Merán ügye nincs befejezve. — Kár volt az asszonynak Meránt említeni. A fene enné meg az egészet — . . . annyit tudok, hogy Merán fürdő, hogy drága fürdő, hogy Ő felsége ott üdül és hogy a vasúti jegyet sem tudnám oda megváltani . . . azt se tudom, íhogy nem-e hajón járnak Meránba ! Hm ! j Miért éppen Merán, holott a Svábhegyen I mennyi kényelmes nyaraló van. A múltkor, hogy kint voltunk, meny! nyíre tetszett neki a »Margit lak,

с hogy >itt, csak itt szeretne nyaralni. Ella négy hete számlálja a napot, az órát,'4f./percet, hogy mikor utazik; négy hete egyébről sem beszélnek. sui a félreismerhetlen hízelgés. — Igen. Hizelgünk egymásnak, mert félünk egymástól ; bókokat mondunk a legnagyobb ellenségünk j szemébe is, mert nem merünk azjzal leszámolni. j Valóban igaz annak a távolban . élő előkelő esztergomi embernek !az a nyilatkozata amelyet itt idézek : > Azért nem jövök haza már régóta, mert itt egymásra vannak uszítva az emberek és bevallom, soha életemben jobban nem utáltam valamit, mint azt, hogyha a látszólagos társas életnek egyedüli összekötő kapcsa a képmutatás. Nálatok pedig ez kényszeríti az embereket ama látszat előidézésére, hogy ti társas életet éltek ! < Hát kérem, ezzel a szomorú valósággal egyszer valahára számolni keli ! A számadás nem nehéz. A mi kis városunkban nincsen titok. Tudjuk egymás hibáit, sőt erényeit is méltatni tudnánk. Csakhogy ennek a leszámolásnak először önmagunkban kell megtörténnie. Amikor azuLefőzöm, gondoltam — és elviszem Feketehegyre ! Tessék ! Igy jár az ember a nagylelkűségével ! Ma már Meránnái tartunk ! Ezer mennydörgős mennykő !! A múltkor a lakással mennyi bajom volt! . . . alig hagy fel az egyikkel, már azon töri azt a buksi kis fejét, hogy micsoda uj bosszúságot fedezhet fel számomra ! Ella a konyhában tesz-vesz egész délelőtt ; valóságos csatatervet forral fejecskéjében. A mamájára nem mer támaszkodni azóta a >csúnya lakásügy* óta, — de elintézi б ezt maga is. A mama különben sem volt azóta náíuk ; erélyesen kijelentette : — Nem lépem át addig a küszöblöket, míg Bérczy meg nem kérlel! Megmondhatod neki! Ella megmondta ugyan a férjének, hogy mit mondott a mama, ez azonban semmi hajlandóságot sem mutat a megkérleléshez. Úgy látszik, még örül is, hogy nem jön ! A mama is ezt konstatálja és úgy gondolja, hogy igazán nem volna méltó az anyós névre, ha az e fajta örömöket megengedné a vejének. Alig végezték kettecskén az ebédet — persze Ella, közbe-közbe Meránrói ábrándozott — betoppan a mama. (Tehát mégis kérleletlenül lépi át Bércy küszöbét.) — Jó napot! Hogy vagy ? kérdi egy tán közülünk minden egyes mér legre tette hibáit és arra a tapasztalatra jutott, hogy a hibákkal szem ben még mindig rendelkezik erényekkel is, elkövetkezhetik az általános leszámolás. Ez pedig nem lesz nehéz. Mindenki megkönnyebbülve siet a másikkal kezet fogni s a mesterségesen táplált ellenszenv helyett szeretet költözik bensőnkbe ; szeretet, amely maga a béke. Ha az igy kibékült társadalom vállvetve fog ahhoz a munkához, amelynek kétségkívül való célja minden további akadályt elhárítani az egészséges társadalmi törekvések útjából, akkor igenis elmondhatjuk, hogy megértve egymást, tényleg arra irányul minden törekvésünk, hogy a béke áldásos gyümölcsöket teremjen. A társadalom elemekből áll, de kasztok nem alkothatják, mert az ember egyforma. A születés, rang és kivívott érdemek tiszteletet és méltánylást érdemelhetnek, de mindez nem arra való, hogy általuk osztályoztassanak az emberek. Annak a közös munkának, amely pillantásra sem méltatva vejét, — Ellától. — Kezeit csókolom, kedves anyósom ! vonja a szót gúnyosan Bércy. — Jó napot! hangzik morózusan a válasz ! Kedves Ellám ! folytatja, Bércyre megvető pillantásokat lövelve — fontos közölni valóm van ! Gyere a szobádba ? Bércy most törheti a fejét, hogy mi lehet az a fontos közölni való, — úgy látszik töri is, mert hanyatt dőlve ásítozik. Hangos beszéd hangzik át a másik szobádból : — — Nem tűröm, hogy fölötted zsarnokoskodjék valaki — harsogja a mama. Bércy fölkel . . . közelebb megy az ajtóhoz, hogy jobban hallhassa, hogy mit mond a felesége. Nem hallja — de annál tisztábban hallhatja most: — Mit ? Meránba akarsz utazni, és ő nem ereszt ? No hát majd megmutatom én neki! Azért is el fogsz menni, azért is ! Én adom a pénzt! — Az más ! gondolja Bércy és visszadől a pamlagra !.— A mama egészen belemelegszik az érvelésbe, még Ellát is magával ragadja ez a lázas disputa, elannyira, hogy csak uzsonna tájban jut a mama eszébe, hogy csak azért jött, hogy megnézze Ella legujabb szakácskönyvében, hogy mit lebet a penészes paradicsommal csinálni, fia a héten nem főznek káposztát! ?