Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-26 / 95.szám

jük azon magyar hazánkfiai között terjeszteni a magyar irodalom termékeit, kik a végvidékeken a nemzetiségek által lakott területeken, elszigetelve tartják fenn hazaszeretetben gyökerező nemzeti lelkületű ket. Tervünk; jó munkákat adni a nép és miveltebb közönség kezébe és olcsón, hogy a lelke művelődésére fordított filléreket senki se tekintse anyagi áldozatnak és tömeges hozzájárulás fogja biztosítani a vállalat sikerütét. Felhívásunk szól a magyar nemzethez : mindazokhoz, akiknek a magyar nyelv drága kincs. Kiáltó szó ez a pusztában, de ezt a pusztát magyar nép lakja, mely szavunkat meg fogja érteni s nem hagyja biztató visszh?ng nélkül. Dr. Jókai Mór. Alapító tag lehet az, aki legalább 200 koronát befizet a szövetség céljaira. Rendes tagok : irodalmi és közművelődési egyletek évi 40 korona irodalommal hivatásosan foglalkozó magánosok évi 6 korona tagsági dij mellett. Pártoló tag lehet bárki, ha az évi négy korona tagsági dij lefizetésére kötelezi magát. A tagok illetékül díjtalanul kapják meg a szövetség kiadványait és pedig évenkint 5—6 kötet, 6 — 7 íves, elsőrangú magyar iró tollából származó művet Az első sorozat első kötete: Jókai Mórnak, a szövetség számára készülő BONA czimű történelmi regénye lesz. A többi műre nézve Endrődy Sándor, Ambrus Zoltán, baró Dóczy Lajos, Rákosi Viktor, Gárdonyi Géza és még számos kiváló írónk ajánlotta fel közreműködését a szövetségnek. A jelentkezések Szundy Károly szövetségi titkár (Budapest, Lutherutca i/A. fldsz. I.) küldendők, a pénzküldemények pedig Földes Imre szöv. pénztárnokhoz (Leszámítoló és Pénzváltóbank Budapest, Dorottyautca 6. szám) intézendők. Az „Esztergomi Kath. Legényegyesület" jubileuma. Esztergom пот. 23. Városunk, nemes célokért küzdő egyik ifjúsági egyesülete: az eszt. Kath. legény, egyesület f. hó 22-én szép ünnepet ült, fennállásának 40, il'etőleg 10 éves jubileumát. * A kettős jubileum megtartására jogot és okot az egyesület 40 évi fennállása szolgáltatott, mely egyesület első izben 1863 évben alakult ós ettől kezdve gondjaiba vette a kath. iparos ifjakat, az iparos segédeket, hogy egy testületté tömöritve azokat, vallásos szellemben nevelje, oktassa. A 40 év előtt alakult egyesület első tagjai közül még ma is buzgó tagjai az egyesületnek: Iványi Géza, Grószner József, Prommer József, Spóner Károly városunk derék polgárai. Időközben az egyesület feloszlott és pár évig szünetelt, de lelkes emberbarátok siettek azt újból megalakitaní, 1893ban pedig, az akkor fennállott »Eszt. Kat. iparos ifjak önképző és betegsegélyző ifjak egyesületével* egybeolvadt, uj szervezetet nyert s ez időponttól — melynek épen tiz éve, szakadatlanul teljesiti vallási és társadalmi feladatait. A jubileum napján d. e. 1

/

i 12 órakor hálaadó istentisztelet volt a belvárosi plébánia templomban. A misét az egyesület másodelnöke, Andor György dr. hgprimási titkár, pápai kamarás mondottt* ünnepi asszistenciával Az istentiszteleten nagy számú közönség volt je^en, melyen az egyesület zászlaja alatt testületileg jelent meg. Mise alatt a reáliskola énekkara valóban szépen és precízen énekelt Neményi Károly énektanár vezetése mellett, s Rotknágel Nina к. а. pedig egy egyházi dalt adott elő kellemes alt-hangján. D.:lután az ünneplést az egyesület (helyiségében folytatták. Négy órakor [díszközgyűlés tartatott, melyen a tagok j ritka nagy számmal jelentek meg. Ott voltak; Csernoch János dr. kanonok, az egyesület elnöke, Andor György dr. másodelnök, Vencel Antal és Vézinger Károly apátkanonokok ; Mattyasovszky Lajos, a Kath. Kör elnöke és még igen számosan egyházi féríiaink és iparosaink közül. Csernoch elnök egy fényes ünnepi beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, a melyben visszapillantást vetett az egyesület 40 éves múltjára, egyúttal a legény egyesületek fenállásának szükségességét és nemes céljait ismertette. A megnyitó befejeztével indítványozta, hogy az egyesület fő védnökét, Vaszary Kolos hgprimást, a jubiláris díszközgyűlés táviratilag üdvözölje. Zajos éljenzés és helyeslés kisérte az általános tisztelet és szeretetnek örvendő elnök szavait és a sürgönyt nyomban Bpestre menesztették. Ezután Bárdos Gyula, az egyesület titkára olvasta fel az egyesület 10 éves történetét. A gondos tanulmányozásra valló felolvasás általános tetszést aratott. Végül Andor György dr. m. elnök indítványára az alapszabályok tervezett módosítását a közgyűlés elfogadta. Este táncmulatság fejezte be a valóban sikerült ünnepélyt. Julius. — Hegedj meg a kötélen, ordít fel a cigány. Hogy a pusztaság verje meg a fejedet, te prosztó. Azst hiszi, hogy az alatt a prusük alatt valami van : gébula. Kotyvalódjon össze az a sukare pofád az ebihallal. Meg a .... de már többet nem birt beszélni, mert aztán vette észre, hogy kint van az udvaron ; persze úgy, amint repülni szokás, mert kidobta ót a bakter uram. Odakint összeszedett mindenféle »dévlát.c meg >prosztót.« Midőn a cigány legjobban káromkodott, akkor jött Nagy-Csókás Marci felesége. — Odabent van-e a Marci ? kérdezte az asszony remegő hangon. — Odabent, szólt a cigány, a sze meit forgatva, — hogy mondja el neki a varjú az utolsó prédikációt. — Hát tán bántottak téged azok bent ? — Bántottalc-e ? Azt a fésemű gajcsos kikurentált a kiseben keresztül a lebegébe ... az a éjjeli bagó. Hogy sakadjon rája a . . . — No menj csak haza cigány, majd minden jó lesz. — Dehogy lesz, dehogy, még a hegedűt is összetörték. Min keresem majd a rajkóknak a kenyerkét ? Ej, ha én volnék a Devla, elhúznám még egyszer a nótájukat, — de utoljára. — Ne káromolj cigány! Részegek azok, nem tudják, hogy mit csinálnak. — Haj ! de hogyan : azs a íélsemű már alig lát, meg a Marci olyan, mint a bégős, ha be van nyakalva. — Elég baj az nekem, sóhajtott az asszony mialatt néhány könnycseppet törült a szemeiből. Aztán újból hozzátette, — ha be mehetnék, haza csalnám Marcit. De félek, hogy kidobnak. — Még a felesigit is kidobja az a pokolra való, his még a nyelvét se tudja billegetni, — csikorgatta a fogát a cigány. Mialatt az asszony meg a cigány disputáltak, addig egy mellékutcából előjött az éjjeli bakter felesége, aki ép a szépséges urát kereste. Furcsa egy teremtése volt az Istennek. Az egyik lábára bicentett. Kancsal volt s ami legrütabbá lette őt, hogy arcán nagy himlő helyek voltak. Máskülönben mikor az Öregek összeboronálták őket, az éjjeli bakterrel, hát azt mondották: éppen össze illő pár. Más hiba nem lévén csak a hátán egy kis kinövés akadt meg és a nyelve igen éles volt — mint a beretva. Nem kérdezte, hogy szabad-e bemenni, avagy lehet-e ? csak betoppant, ahol a két mulató éppen egymás karjai között danolt. Mindjárt közibéjük csörtetett éles nyelvével. — No iszen szép mákvirágok, de jó — Főispánunk szokásos fogadó napját kedden tartotta meg, midőn számosan tisztelegtek nála. Szerdán az innenső járás főszolgabírói hivatalában tartotta meg a szokásos vizsgálatot; — Vimmer Imre városunk polgármes tere ezidószerint szabadságát a császárfürdőben tölti. — Mayer látván dr* emléke. Jeleztük röviden, hogy szombaton néhai dr. Mayer István halálának tiz éves évfordulója alkalmából a belvárosi temetőben az országos tanügyi tanács gyász-ünnepélyt tartott, melynek rendezését a helybeli tanítóképző tanári karára bízta. Az ünnepély szorosan véve a tanügyé volt, mely a nagy nevű paedagógus iránti háláját rótta le. Kevéssel három óra előtt vonultak ki a tanintézetek tanulói, közöttük az érseki képezde, a fógymnasium felső osztályai, a reáliskola, az óvónőképző, a növendék papok stb. majd az összes tanintézetek tantestületei, a főkáptalan ifustris tagjai, kiken kivül szépszámú kösönség vett részt. Elsősorban is a képezde dalárdája énekelt gyászdalokat Nemesszegi István zenetanár vezetése mellett Bár nem alkalomszerű e hír keretében bírálatot gyakorolni, de itt ragadjuk meg az alkalmat, a minden várakozást kielégítő ének és az ügyes és szakavatott vezetés felemlitésére. A gyászdal elhangzása után Ember Károly, az országos kath, tanügyi tanács világi elnöke lépett az emlékmű talapzatához és a nevezett tanács nevében egy koszorút helyezett el, majd egy szép beszéd kerevagyunk la. Beittunk, mint a spongya, aztán se tücski, se hajcski. Mi van ma, keresztülő vagy lakodalom ? A pozdorjára valók, hogy lopják a "napot. О te gyönyörű éjjeli kukta, még nappal is fent mersz lenni, nem félsz, hogy meg . . És kend gazd' uram ? Oh, oh, szereti kendet a pálinka ugy-e ? Egyszer felrobban kend mint a dinamit. Nézze oda kint van a felesége, meg a cigány ! Én nem szólok semmit, de ha öt perc múlva nem lesznek odahaza, hát a Kleofásra mondom, hogy szorulunk. Az aszszony egy szuszra mondotta eí a beszédét, még lélekzetet sem vett. Aztán kiment. Onnan kívülről leste az eredményt. A két részeg ember elkezdett egyik a másiknak tüzet adogatni, aztán bizonytalan lépésben tartottak az ajtó felé. — Bizony jó is lesz haza menni, szólt a bakter, mert . . . Nagyott csuklott és nem birta a szót. Csókás Marci, rá billentett, — hogy bizony jó! ! A két asszony elsietett onnan, csak a cigány maradt ott. Amint elhaladtak mellette, nagyott húzott a vonóval a hátukra és egész mérgéből felszisszenve monda: — Hogy pusluljon ki a fejetek. Fehér. tében méltatta az elhunytnak, mint a tanügy lelkes barátjának, a népnevelés úttörőjének stb. érdemeit, mely után ismételve a dalárda énekelt. A síremlékre az esztergomi járási kath. tanitóegylet ls helyezett egy koszorút. — Pénztárvizsgálat volt kedden délután a városnál, midőn is minden rendben találtatott. — Esküvő. Osztovics István joghallgató f. hó 24-én kelt egybe szive választottjával Csupics Zsófia úrhölgygyei, Csupics Emil gör. kath. lelkész leányával. — Tiszti mulatságok. Helyőrségünk tisztikarának vigalmi bizottsága kedden ült egybe, hogy a farsangban adandó mulatságokat megbeszélje. Egyelőre abban állapodott meg, hogy négy estélyi fog rendezni, mellyek jellege és napjának megállapítása nincs még eldöntve. — Társasvacsora. A polgári egyesület szerdán, december 2-án Frey Ferencz országgyűlési képviselő és Dóczy Ferencz ipartestületi elnök tiszte'etére, névünnepük alkalmából a »Magyar Királyt-ban társasvacsorát rendez. — Szemle. Reznicsek Emil altábornagy hétfőn városunkba érkezett, hogy a háziezred itt állomásozó zászlóalja felett szemlét tartson. Tiszteletére hétfőn este a »Fdrdoc vendéglőben zene volt. — Beteg biró. Miként részvéttel értesülünk dr. Mezey László a budapesti váltó és kereskedelmi törvényszék albirója már több nap óta őrzi betegágyát. Súiyos betegségében, mi meghűlés következménye, kedvező fordulat állott be. — A győri ének és zenegylet e hó 28-án szombaton a zeneiskola javára hangversenyt rendez, melynek megküldött műsorából ítélve, nagy műélvezetben lesz részük a hangversenyen megjelenőknek. — Katalin bál. A szentgyörgymezei kath. olvasó kör vasárnap tartotta szokásos Katalin bálját, mely az idén is igen látogatott és kedélyes mulatság volt. A belvárosi polgári olvasó kör dalárdája a mulatság alatt л különféle dalokat énekelt. — Névmagyarosiíási mozgalom. Az Esztergomi Kath. legényegyesület titkára Bárdos Gyula, a kath. iparossegédek között oly irányú mozgalmat indított meg, a mely a tagok idegen hangzású nevéj nek magyarral való felcserélésére törekszik. Kéri ez úton is azon iparossegédeket, kik az egyesület tagjai, s a kiknek neve idegen hangzású, hogy a jövő vasárnap, azaz f. hó november 29 én este 8 órakor az egyesület helyiségében tartartandó értekezletre minél számosabban megjelenjenek, melynek egyedüli tárgya a névmagyarosítás ügye lesz. — A városi tisztviselők mellékfoglalkozása. A belügyminiszter rendeletet bocsájtott ki a közigazgatási alkalmazottak számára, melyben a visszaélések meggátlása céljából megtiltja a dijért való mellékfoglalkozást. — Szónraktár városunkban. A székes! főkáptalan midőn a megyénk területén lévő kőszénbányáit bérbe adta, a maga és a nagy közönség érdekében kikötötte a szerződésben, hogy a mindenkori bérlő tartozik Esztergomban a közönség fogyasztásának megfelelő szénraktárt felállítani. A szerződés ezen kikötése eddig még soha effektuálva nem lett. Most, hogy a kőszénbeszerzése oly mizériával van egybekötve, elhatározta a íőkáptalan, miszerént a szerződés vonatkozó szakaszának érvényt szerez s e végből megbízta Magurányi József ügyészt, ki a helybeli járásbíróságnál a szerződési pont teljesítése, a közönség igényeinek megfelelő szénraktár felállítása ügyében perbe fogta a társulatot. Nem akarunk praejudicáini a hozandó ítéletnek, de a főkáptalan elhatározását örömmel üdvözöljük. — Az 1903. évi III. korosztályú hadkötelesek nősülése. Több oldalról felmerült kételyek eloszlatása végett a belügyministerium a honvédelmi ministeriummal egyetértőleg kijelentette; hogy az 1880. évben született azon hadkötelesek, kik állítási kötelezettségüknek a folyó évben mint III ik korosztályú hadkötelesek a sorozóbizottság előtt az ismeretes akadályok miatt eddig eleget nem tehettek, tekintet nélkül arra, hogy a katonai hatóságnál besorozhatás vé-