Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-26 / 95.szám

Almanach 1904-re *) Az ezidei Almanachhoz irt előszavában Mikszáth Kálmán szomorú igazságokat mond. Az iró elvesztette hajdani becsét a közönség szemében. A hirlap megöli az igazi irodalmat. A napi szükséget kimeríti a teremtő erőt. Regény, novella nem úgy készül mint régen, lassú megfontolással, szeretettel, hanem a türelmetlen hírlapok rákényszerítik az irót, hogy gyakran kedvetlenül, gyakran minden ihlet nélkül írjon a mindennap számára. Hiszen nem baj, ha nem is olyan jó az, amit megirt. Másnap már úgy sem emlékezik senki arra, hogy az előtte való nap tárcájában mit olvasott. Annál nagyobb fontossággal bir éppen a hanyatlás e korszakában az Almanach, amely nem sürgeti mohón percrőlpercre az irót, hanem hosszú időt enged neki. Egy egész évet. A legjobbat, a legtökélesebber, amit a magyar irodalom legjelesebbjei egy esztendő alatt alkotni tudnak, az Almanach megmenti a napi tárcák megszokott sorsától, a feledéstől és összegyűjtve adja át a nagy közönségnek. A mindennapi kenyérért akkor kell írni, amikor a szedőinas kopogtat, az Almanach számára az iró megkeresheti egy egész esztendő alatt azt a pillanatot, amelyben tényleg valami szép (s érdekes mondanivalója akadt. Es ezaz oka annak, hogy az Almanach minden esztendőben tényleg kitűnő novellákkal ajándékozza meg a nagy közönséget. Az ezidei Almanach sem marad a hosszú sorozat bármelyik kötete mögött, amelyek az évek folyamán gyönyörködtettek és mulattattak. Ha átlapozzuk, az olvasóközönség legkedvesebb neveivel találkozunk. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Szomaházy István és a többi. Az egész magyar elbeszélő irodalom egy csapásra megelevenedik előttünk. Mindegyik iránynak megvan a maga hivatott képviselője. A szines romantikába visz Pékár Gyula és Lőrinczy György. Vidám igazságszeretettel mutat reá Szomaházy István a modern élet nem egy mélyreható problémájára. Komor realizmussal fog ják fel ugyanezt a modern életet Bródy Sándor és Thury Zoltán. A hitnek hatalmát hirdeti a hit nélküli világban Gárdonyi Géza. A táblabíró világ mármár teljesen elveszett aranyos zománca csillog Nagy Endre elbeszélésének hősén. De lehetetlen az egész Almanachot sorra vennünk. Aki a mai magyar irodalom hű és tiszta képét akarja megszerezni magának, az úgyis el fogja ol/asni. Mutatóba közöljük Mikszáth Kálmán pompás előszavát. Előszó. Kergetik elődjeikét az évek és napok ; ni azt hisszük, hogy csak ők futnak iresen, holott mindent magukkal visz íek apránkint, még minket is, amit pe3ig mégis itt hagynak, azt átalakítják itközben ugy, hogy nem marad meg tt régi állapotában semmi csak a hegyek. Sok egyéb között íőleg magunkra, rókra gondolok legelébb. Micsoda neve:etes, érdekes emberek voltunk mi valanikor! Azaz én már nem voltam, haíem elődeim, az ötvenes évek »skriblerei.« Sabonas tisztelet környezte őket s élénk dváncsiság csiklandozta a mestzeállókat. *) Almanach az 1904. évre. Szerkeszti Mikszáth Cálmán. Egyetemes Regénytár. XIX. évfolyam V—V. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára zzkötésben 2 koron*. gett esetleg önként jelentkeztek, a véd erőről szóló 1889. évi VI. t. c. 50 §-a ér telmében mindaddig, mig a III. korosz tálybói ki nem lépnek, vagyis folyó év december hó 31-ig nősülési engedéh nélkül házasságot nem köthetnek. — Az építőiparosok tréfás estélyen vettük az alábbi meghívót. » Meghívó. A; esztergomi építő iparosok és iparossegé dek szak- és önképző egyesülete 1903 évi november 28-án a Gábris vendcglc nagytermében behruházási célokra, meg nyitó tréfás estélyt rendé/, melyre kivü címzett urat és b. esaládját tiszfe'ette meghívja az elnökség. Műsor közbet tánc. Belépődíj, személyjegy 120 kor. családjegy 2 kor. Kezdete esti 7 órakor Fel ül fizetések köszönettel fogadtatnál és hirlapilag nyugtáztatnak. Ezen meg hívó másra át nem ruházható. A zené Jónás Pál és B.ilogh Géza zenekara szól gáltatja. Bejárat a Hévviz utcából. — A kormány a halgazdaságért. Győr vármegye alispánja felhívta a várraegy< birtokosait és haltenyésztőit, hogy vizei! benépesítéséről a halgazdagság fellen ditése céljából mielőbb gondoskodjanak Egyúttal tudaja az alispán, hogy г földmivetésügyi miniszter kilátásba helyez te, miszerint a vízterületek tulajdonosai a halászat fejlesztését célzó tevékenysé gükben nemcsak a szükséges munkálatok díjtalan tervezésével, hanem a költse gek egy részének segélyképen valo enge délyezése által is támogatja. Nem tudjuk vájjon a kormánynak a haltenyésztésrí irányuló jóindulata figyelme csak Győi megyére voiiithoztk- e avagy általános jellegű-e, de mindenesetre közelről érdekel bennünket a városunk határában tervezett halastó ügyéből kifolyólag s nerr hisszük, hogy a kormány nem nyújtana segédkezet arra, hogy a halastó rég vajúdó kérdése dűlőre ne jusson, csakhogy mozogni kellene. — Hatóság elleni erőszak miatt ítél kezett a komáromi kir. törvényszék kedden ifjú Bandor István felett, kit 4 n^pí elzárásra és a költségek megtérítésére ítélt. Bandort ugyanis egy alka-immal előfogat kirendelésére szóliitotta fel a rendőrség, s ebből íoíyóíag Modróczkí János tizedesnek egy sámfával ment neki. Nevezett tizedest a törvényszék az ellene emelt testi sértés viszon vádja alól felmentette. — Zárfeloldás Miután Bajna községben a ragadós sz*j- és körömfájás, mig Kirva községében a sertésvész megszűnt, alispánunk a zárlatot feloldotta. = Legújabb Rohits-Sauerbrunnból. Rohits-Sauerbrunnban felépítendő hydroelectro-mechano therapiai gyógyintézet ügyében a? épitőbizottság mar összeült. A terveket a kiváló hydropathikus Mathes dr. tanár, Jena, jóknak találta, melyek a legdivatosabb követelményeknek is megfelelnek. Az intézet nagyszerű stylusban a legelegánsabban és a hydroelektro mechanó-teraphiai összes újításaival lesz berendezve. Két nagy gyógykezelési terem létesíttetik, hidegvizprocedurának, villanyos fény fürdőknek, inhalatorium, pneumathikai kamrák részére stb. s egy terem svéd massage, Zander féle gyógygymnasztika, lég- és napfürdőknek. Az intézet szakavatott orvosi felügyelet alatt fog állani és napontai 400 procedúrára lesz berendezve. A mult nyolcvanas években Rumpf János geológus tanulmánya alapján a Roh tsi savanyúvíznek egy ujabb töltő tárnája oly, módon lett «1 készítve, hogy a savanyúvizek a kuttárnákból szénsav veszteség nélkül, tehát eredeti üvegekbe tölthetendók. A töltő módszernél ezen kitűnő újítás a további kezelést az üvegek elszállítására is nagyon egyszerűsiti és megkönnyebbiti. A Rohitsi h. érd. vasút üzemmegnyitása előtt a stájerországi orsz. választmány azon iparkodik, hogy a kútüzlet czentráüzácziójának eszméjét valósítsa meg, úgy, hogy az összes ezen célra szolgáló kezelési helyiségeket a töltő tárna körül csoportosítják, és az ehhez szükséges helyet a régi 1820. év óta álló zenekarház lebontása által nyerik. Az uj építendő telep uszályvágánynyal lesz a h. érdekű vasúttal összekapcsolva és minden lehető újítással felszerelve, mint gyógyvíz töltő és szállítási minta berendezés fog kitűnni. Az üzemmegnyitás minden valószínűség szerint 1904. májusban lesz. lik azért lett püspök, Trefort azért lett később miniszter. A Ráth Mór boltjában, aki az első kiadó volt, ott kaszinóztak az ország kiválóságai, maga Deák Ferenc is ott ült egy zsöllében, mint ahogy falusi kompossessor társai a kovácsműhelyek előtt, ahol a lovakat patkoltatják. Ráth Mórnál a Pegazusokat patkolták. Szállt, szállt a nemzet is följebb a szárnyas lovakkal. De ime ötven esztendő, hogy elfutott, mily gyorsan elfutott és mi lett a szép kezdetből. Mi lett a nagy érdeklődésből ? Megfordult a világ és akik elsők voltak, utolsókká lettek. Valaki megir egy regényt (legyen az bár maga Jókai) megeshetik, egyetlen lap se emliti meg. Prücsköt-bogarat közölnek, vitriol drámát, kulissza-titkot, benézve a kulcslyukon, a mit a szobába látnak és a mit látni vélnek, az mind lapba való. Egy pofoszkodás az utcán ritkított betűket igénylő eset. Pipiske kisasszony eljegyzése Papulyka János gyógyszerész segéddel tudtul adatik az emberiségnek. Bájligethy Eszmeralda vidéki színésznő, aki még a mult hónapban szobacicus volt, most egy más társulathoz szegődik, ez is egy érdekes hir substratuma, de hogy egy könyv megjelent, arra nincs hely. Van szó repcéről, hamuzsirról, asztalosokról, ácsokról, végrehajtókról, rabokról, de Írókról nincs. Azok száműzve vannak a nyilvánosság elől. Könyvkritika évekig elő nem fordul. Jó volna most akár Gyulai Pál is. Hadd szidna inkább. De csak a j síri hallgatás van. Ki törődnék a regéI nyekkel, versekkel, beszélyekkel ? Egy közbeszólás, egy ripŐkös közbekurjantás a házban nagyobb esemény a Ieghalhatatlanabb költői munkánál is. Hogy lehet ez ? Ennyire megváltozott volna a közönség ? Hát már senkinek se kell a költészet ? Ha kivesztek az irók maecenásai, kivesztek volna a satelleseik is ? Ejh, a detronizált fejedelmeknek nincs udvaruk. Ez világos, De hova lettek a szerelmes lánykák, akik kigondolt szerelmes történetek tükrében nézték a magukét ? Akik lihegve olvasnák, hogy egy érdekfeszítő helyen mit mondott a regényhős a hősnőnek. Hát már csak az érdekli az embereket, hogy mit mondott Rigó a miniszter elnöknek f Nem. Ennyire még nem üli orgiát a próza. E közönség nem változott meg, a szivek még most is megolvadnak, megmártogatva a képzeletbeli alakok bánatában, örömében, de a helyzet változott meg gyökeresen. A lapokat, nem egészben irók csinálják mint Kemény Zsigmondék, Pomperyék korában ; többé-kevésbbé üzlet a mai lap már és nem kulturális faktor, mint azelőtt volt. Ami iró van is lapnál, az már beszagolt a politikába s ezzel vége. Ha a borotvát a foghagyma gerezdjén keresztül húzzuk, azzal többé soha sem lehet borotválni. Riporterek, üzletemberek, közgazdák csinálják a lapokat, iró csak annyi van, mint ahogy minden háznál meghagynak egy-két házimacskát is, ami ezenkívül macska van, az a vízbe fojtandó. De a megmaradt irók sem irnak a többi írókról, a figulus figulum odit elvéi fogva. A szatócsok szűkkeblű taktikája. A > fekete kutya с nem figyelmeztetheti a >fehér elefánt* fűszereire az olvasót, mert ő maga is fűszeres, inkább beszél hát norinbergi árukról, ami se az egyiket, se a másikat nem érdekli. Igy ment ez lassan, lassan vicém prö vice. Itt Péteréket hallgatják agyon, ott Pálékat, mig végre annyira jutott az irodalom, hogy hasonlít egy teljesen elhagyott, bozóttal, dudvával Az újságok róluk firkáltak. A vidék utas el nem mulasztotta betekinteni ; »Komloba«, hogy elevenen lássa Vacho Imrét vagy Beöthy Lacit; né2te is* : koponyájukat nagy érdeklődéssel milyei módon van alkotva. Egyes költemények ről vagy novellákról legendákká nőtte! a mellékkörülmények, mint most a: ischli kaluzula keletkezéséről. — Hogyar szü'eíett meg a Fóthi dal ? Milyen kö rülmények közt támadt Tompa fejében « »Golya« vers eszméje? Ki volt Hárj János Szegszárdon ? Hol ismét te me§ Jókai az »Örmény és családját alakjait 1 Ezek a kérdések voltak az olvasó vi lag csemegéi. Intimitások, apróságok szines részletek az írókról. A Vörös marthy Mihály szürke köpönyegét vagy később a Lisznyay spencerjét ugy öS' merte az is, aki soha nem látta, minthí a saját fogasán lógna. Megelevenedett nyüzsgött az irói világ a magyar fantá ziákban, mint egykor a görögöknél aj Olympus. Mindenütt hallani lehetett, m mindent es2.ik meg egy vacsorára Ke mény Zsigmond. Milyen bajba jutotl Pá ffy Albert, mikor egyszer ráült a Prottman szobájában a Prúttman cilinderjére és nem mert többé fölkelni, Kalandok, ötletes polémiák, ezernyi bohóságok története cirkulált a közönségben, mint szines pillangó raj. — Lauka Gusztáv csinyjei, a vidám Don Gunaroszé, ki ócska novellákkal teszi lóvá a szerkesztőket. E félistenek közt valóban elfér egy ilyen incselkedő, vásott kobold. Ellentéte neki az ünnepélyes, merev Vajda János, a beretvált tig. ris, aki idegenül, dúlva, fúlva járja a halhatatlanság berkeit, ködöt harap és az üstökösöknél melegszik. Leánysziveket dobogtat a Tóth Kálmán neve, az édes szavú dalnoké ; láttatlanul megcsókolná mindenik. De forr a harag a kis Gyulai Pál ellen, aki fülemile csontokat tör a ^egyetlen kritikáival. Pedig bohóság, Dohóság. A kritika legyen kritika, A yuillotine ba végre is nem szokás zenélő árát tenni, hogy a kivégzendő élvezzen s mellette Az irók közel hozva a közönséghez, smerőseivé váltak s mohó vágy és' érdeklődés támadt a műveik iránt. Ha ÍCuthy megkezdett irni egy novellát, nár előre kiszivárgott a vázlata, ez lesz, iz lesz benne, Hortobágy leírása, paniutok, csikósok jönnek majd elő benne. Hta irodalmi eseményt nem kürtöltek a арок, a Vasárnapi Újság egy-egy eines szerkesztői mondanivafója is elég árgy volt országos emlegetésre : Pákh ízt üzeni valami beküldőnek: »Kiki :gye meg a maga anekdottáját.* A jó becsületes magyar kúriákon ilyeíek felől tűnődtek a pipázgató tekintees urak : Váljon min dolgozik most ókai ? Mi történt P. Szathmáry Károlyyal, hogy hallgat ? Még Rózsaági Anal iránt is érdeklődtek, pedig az már gazán oly messze esett egy igazi iróól, mint Makótól Chlopy. Még olyan nűvekről is tudtak az olvasók, amelyek oha sem jelentek meg. Mesék keltek zárnyra valami »Herakles* ről, melyet :gy Bori nevű ügyvéd irt s aztán boszzuságában a tűzbe vetett. (Talán meg s siratták az elhamvadt nemzeti kinset.) Arról a színdarabról is sok szó :sett, amit Pákh Albert együtt irt Saamonnal >A héja és a napernyő* cim latt, de amely sohasem jutott odább iz első felvonás első jelenésénél, mert >alamon Ferenc szerint olyan jóízűen liskuráltak benne a szereplő személyek, logy lehetetlen volt őket szétválasztani. Ilyen volt a hangulat az irodalom és .z irók iránt. Sőt még a nem irókat is i dicsőség bizonyos aranyfüstje lepte >e idők jártával, ha az írókkal együtt ártottak vagy velők barátkoztak. Danié-