Esztergom és Vidéke, 1903
1903-01-29 / 9.szám
ESZTERGOM és mm A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ES AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK fflVATALOS LAPJA. M e átcleiiik Vasárqap cs csütörtökön, JSLÓFIZETÉSI ÁRAK \ Егеи évr — — — — 12 kor. — fii. Fel érre —--- — (i kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes «am éra: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő i Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). -^i Kéziratot nem adunk vissza. H$~ A színház kérdés. (Levél a szerkesztőhöz.) Esztergom, január 25. T. Szerkesztő Ur ! Az eszméknek abban a duzzadó áradatában, amely városunkat egy idő óta elözönlötte, majd világítás, majd vízvezeték, majd általános csatornázás, majd gőzmalom, majd főreáliskola, majd gazdasági intézet, majd lovassági Jaktanya, majd színház kerül felszínre. Az eszmék e szokatlan folyama és váltakozása egy tényt mindenesetre bizonyít, azt, hogy a közérzület szerint tenni kellene már valamit, ha nem akarjuk, hogy szeretett nyomorúságos szülővárosunk a süllyedés lejtőjén mind mélyebbre és mélyebbre bukjék. Bizonyít azonban mást is. Bizonyítja azt is, hogy nincs meg a nagyobb alkotásokhoz feltétlenül megkívántató összetartás, nincs meg az a szívós kitartás, amely más városok emelkedésének rugója. De talán akadálya haladásunknak az is, hogy nem sikerült jól megválasztanunk az alkotások, illetőleg csak tervek sorrendjét. Én a színházat igen fontosnak, csaknem szükségesnek tartom egy magasabb színvonalra törekvő városban. A művelődés oly hatalmas 'tényezője a színház — persze a I szó nemesebb értelmében vett szinI ház — amellyel más alig mérkőz! hetik. Egy nagy csatorna a színház, amellyen át mindenféle ismeretek, lelkesítő eszmék, társadalmi szokások művelt érintkezési formák, nyelvérzék és fajszeretet hatolnak a társadalom rétegeibe. Meg is vagyok győződve róla, hogy vállvetve fog a város közönsége a színház létesítésében közreműködni. De . . . de . . . Honnan, miből tegye ?! Hiszen kereskedelmünk nincs. Iparunk pang. Földmivelésünk I csekély. Bortermésünk jelentéktelen. Minden jövedelmi forrás az egykori ! búbánati malmot hajtó patak sorsára 'jutott! A Kupidé nyila. Irta: RUDYARD KIPLING. Élt egyszer Szimla városában egy szép fiatal leány, egy szegény ; de becsületes járásbirónak a leánya. Jó leány volt, a ki nem is sejtette, milyen nagy a hatalma és mint élhet vele. Az édes anyja nagyon aggódott a lánya jövendője felől, mint ahogy minden jó anya aggódhat. Ha valaki komiszáros és agglegény, megvan a joga, hogy aranyos, zománcos filigrándiszt hordjon a ruháján s mindeneknél nagyobb ur, kivéve a tanácsosokat, a kormányzó helyettest s az alkirályt, bizonyára megérdemli, hogy hozzá menjenek. S volt is akkortájt Szimlában egy komiszáros, a ki mindezekkei élt, ékes volt és rendelkezett. Egyszerű ember volt különben, csúf ember is, két emberen kivül a legcsufabb ember egész Ázsiában. Az ábrázatja olyasféle volt, mint a milyet az ember csak álmában lát s aztán kifaragja szopókának. Saggott-nak hittak, Barr-Saggottnak, Antoni Barr-Sagottnak a mi után még vagy hat címet, rangot s méltóságot jelentő kezdőbetű következett. Hivatalnoknak egyike volt a legkitűnőbb férfiaknak, a kikkel az indus kormány rendelkezik. Társalgónak pedig hasonlatos volt egy hizelkedő gorillához. Nem tévedek, ha azt hiszem, hogy Brightonné asszony örömkönnyeket sirhatott ama nagy kegy mián, melyben a végzet öreg napjaira részelteté, mikor észrevette, hogy a komiszáros megkülömböztetó figyelme éppen az ő lányát környékezi. Brigthon ur meg hallgatott, mert ő kényelmetes férfiú vala. A komiszáriusok rendszerint fölöttébb gazdag emberek. A jövedelmük egy papzsáknak is elég volna olyan rémséges sok, hogy belőle annyit eltehet, megkaparithat s megtakaríthat az ember, a mennyi egy kormánytanácsost okvetlen gyanúba keverne. De a legtöbb komiszárus fukar, fösvény és krajcároskodó — mig ellenben Barr-Saggott uri ember volt. Fejedelmi vendéglátó volt paripái voltak, bálokat is tartott, szóval hatalmasság volt a birodalomban s ilyenül is viselkedett. Ne feledjék, hogy a miket itt elmondandó vagyok, Angol-Indiának még szinte történet-előtti korszakába esnek. A legöregebb emberek talán még emlékeznek azokra a sötét időkre, mikor a lewntennis még meg sem született, s mindenki krokett-et játszott. Sőt volt idő, akár hiszik, akár nem, igazán volt idő, mikor még a krokett sem volt ismeretes, s a nyillövés — a mit 1844-ben keltettek Angliában uj életre — éppen olyan isten csapása volt, mint manapMunkát és keresetet tehát először, nehogy átragadjon városunkra is Piszke és Lábatlan példája, ahonnan — mint hírlik — közel kétszáz család indult az újvilág kenyérmezői felé. Miért volna kizárva annak lehetősége, hogy az állam valami gyártelepet létesítsen a városban?! Nem állíttathatnék Esztergomban péid. egy dohánygyár, valami selyemfeldolgozó intézet, vagy hasonló munkatelep, ahol a helybeli pihenő erők érvényre juthatnának ? Erre kérjük nemes szivű főispá-j nunkat, képviselőnket, hatóságain-! kat. A városi kört is szeretnők az anyagi jólét emelésének tényezői között harcolni látni. Ahol az egykor hatalmas gazdag Esztergom elterült, a mai induló ház körül — gyönyörű térségek feküsznek munkatelepek befogadására. Avagy reáliskolánk mikor lesz már főreáliskola ?! Mily jövedelemforrás nyílnék ennek létesítése által is a város számára. ság a lewn-tennis. Tartásról, hajlásról, eélról és ötvenhat fontos ívről épp olyan tudósán értekezett az emberiség, mint ahogy mi ma tennisgroundról beszélünk vagy rakettről, tizenötről vagy ötvenről. Miss Brigthon remekül túllőtt ahölgydistancián — a mi pedig nem kevesebb mint hatvan yard — s Szimla városa legkitűnőbb Íjászának ismerték el. Nem is volt más neve, mint a Tara-Devi-beli Diána. Barr-Saggott a szép Dianát különös figyelemmel környékezte, a mi mint a hogy emiitettem, az édes anyja szivét nagy örömmel töltötte el. Diána kisaszszony, azaz hogy Kitty, a dolgot sokkal nyugodtabban nézte. Hiszen kellemesnek nem kellemetlen, ha az embert egy valóságos komiszáros tünteti ki, egy komiszáros, a kinek a neve után még egy csomó nagy betű következik ; az se rossz, ha az embert minden lánypajtásai irigylik: de azt sem lehetett eltagadni, hogy Barr-Saggott ur különösen és példátlanul csúf vala s minden ebbeli igyekezete, hogy magát kiszépitse, még furcsábbá tette. Nem hiába hittak langurnak, a mi szürke majmot jelent. S Kitty azt tartotta, hogy kellemes dolog őt a lábuk előtt látni, de még kellemesebb azzal az istentelen Cubbon nal kilovagolni aki Umb alléban szolgált a dragonyosoknál, csinosnak nagyon csinos fiu volt, de a kilátásai már kevésbbé voltak csinosak, Kitty pedig hajlott, ó, nagyon is hajlott Cubbonhoz. A világítással pedig siessünk már egy kissé! Legyen már nagyobb világosság, hogy lássuk a hiányokat és az azok pótlásához vezető ösvényeket jobban, mint ma. Már nem elég az — „irányítás." Világosság, fénylő, tűz és világosság kell. Külömben a sötétségben, az elszegényedés, a pusztulás nemes sötétségében fogunk maradni. Tisztelettel Egy olvasója. Esztergom, 1903. január 27. I Ii Osi természete az nálunk Magyarországon a nagy közönségnek, hogy a rendészettel, az élet és a. vagyonbiztonság megőrzésére hivatott rendőri közegekkel nem igen tud és nemis akar békés egyetértésre jutni. Lépten nyomon hangoztatja ugyan, hogy például az angol rendőrség. nek mily nagy tekintélye van a A dragonyos pedig egy pillanatig sem kételkedett az iránt, hogy a sapkája forgójától a csizmája hegyéig szerelmes a lányba, mivel hogy ő nagyon tisztességes fiu volt. S igy Kitty a Barr-Saggott büszke udvarlása elől olykor a Cubbon gyerek társaságába menekült, a miért аг édes anyja ki is pörölte, — De mama, panaszkodott a leány, az a Sagott olyan . . . olyan . . . hisz tudod már . . . olyan csúf! — Édes lányom, felelt kenetesen Brigthonné, a formánk nem lehet más, mint amilyennek a Gondviselés megteremtette. Az édes anyád kedvéért légy óvatos. Gondold meg ezt s légy okos. Amire Kitty a kezére támasztotta az б gömbölyű áilácskáját, s nagyon tiszteletlen szavakat hallatott az előjogokról, a komiszárosokról általában s a házasságról különösen. Mister Brigthon pedig csak a fejét vakargatta, mivelhogy ő fölöttébb kényelmetes férfiú vala. Évad vége felé, mikor az idejét elérkezettnek látta, Barr-Saggott tervet eszelt ki, a mi az ő igazgató hatalmának nagy hitelére szolgált. Tudniillik hölgyek szamára nagy célbalövést rendezett, s dijul gyönyörű gyémánt karperecet tűzött ki. A feltételeket nagyon ügyesen szabta meg, s mindenki kiismerte, hogy a karperec voltaképpen Miss Brigthonnajc rendeltetett. Mert az elfogadásával a Barr-Sagott komiszáros keze és szive járt együtt. A föltétel Iz „Esztergom is lie" tárcája.
