Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-29 / 9.szám

polgárság előtt, hogy egy sarki angol közrendőrnek elég ha a botját felemeli és a legelső angol polgár szó nélkül engedelmeskedik, de a midőn ezt a kedvező állapotot a magyar mint követendő példát hirdeti, tökéletesen megfeledkezik arról, hogy ez a példa nem a rendőrségnek hanem a polgárságnak szóll. Látjuk, hogy a fővárosi rendőrség is, — a mely a provinciális városok rendőrsége felett áll, — örökös korholásnak van kitéve. A nyilvánosság orgánumának egy része mást sem csinál, minthogy örökösen a rendőrségen rágódik, ebből táplálkozik, ebből tartja fenn magát, mert hozzászoktatta a közönséget, annak természetévé tette és nap napután, megkívánja már, hogy reggelije, ebédje és vacsorája mellé csemegéül egy kis rendőri botrányt tálaljon fel. Hogy a provinciális városok rendőrségei több okot adnak panaszra s ennek folytán még az utolsó suszterinas is jogot formál arra, hogy a rendőrt > András с bácsinak szóllitsa, az csak természetes, mert hiszen hét-hét után olvassák az újságból, hogy az urak ugyancsak ledorongolták a rendőrséget, mert hát őgyelegni mer a posztján, szivart mer dugni a szájába, beszédbe mer állani az uton járó emberekkel. Itt is, ott is hangoztatják némely jó urak, akiknek pedig a rendőr meg a finánc valóságos piros posztó, hogy a rendőrséget tanítani, oskoláztatni kell, azt meg nem veszik észre, hogy nálunk a rendőrségnek oly helyisége, amelyben a tanítást az oskoláztatást rendszeresen foganatosítani lehetne, nincs. A városok egyesítésével megszaporodott tiszti létszám következtében, de meg a rendőrség számának emelkedése folytán, kénytelen volt ESZ-rKKGO-Vl e» a rendőrség a városi székházból kihurcolkodni és belehelyezték a hivatalt egy oly lakásba, amely nagyon jó lehetett magán lakásnak, de hivatali helyiségnek akár térségét, akár berendezését tekintve absolute nem felel meg a követelményeknek. Néha-néha betekintünk a rendőrkapitányi hivatalba és látjuk, hogy az a rengeteg közönség, a mely oda van utalva ügyes bajos dolga miatt, avagy alamizsna végett, annak egy része, — már t. i. a szegényebbje, az ott kucorog a széljárta kapu alatt, a másik rész — már t. i. amennyi befér — az beállít a kis előszobába — ebből az előszó bából nyílik, a rendőrfogalmazó nagyon is szük hivatali helyisége, — ki a bűnügyi kihallgatásokat végzi. Fültanúi voltunk, hogy abban a kis előszobában végig hallgattuk a tolvajok vallomásait. Ilyen körülmények mellett aztán csodálhatja-e va laki, hogy a rendőrség ezt vagy amazt a lopási esetet nem tudta kideríteni. Hiszen a mi rendőrségünk ki van szolgáltatva annak, hogy az igazi bűnös végig hallgassa a tanuk vallomásait s már előre elkészülhet a saját rafinériájával hogy eltüntethesse úgy a bűnjeleket, mint a lopott jószágot. Ott állhat a bűnös bátran a kis előszobában s mikor aztán mindent megtudott, nagyot nevet a markába és megy tovább. A közönségnek kabátos osztálya az beállít az iktatói helyiségbe, a hol máf bent van négy tisztviselő, meg három-négy utcai csavargó, a kiket a reggeli jelentés alkalmával a rendőrkapitány elé vezetnek. Szinte épületes erre a közönségre nézve látni és hallani, a mint a rkapitány sorba kihallgatja ezeket a munkakerülő, a közbiztonságot nem kis mérvben veszélyeztető ideVIDÉKÉ. szarn.l gen csavargókat, koldusokat, a mint kiszabja rájuk a büntetést. A női nemhez tartozók, mielőtt elvennék büntetésüket, beállittatnak a rkapitány hivatalos helyiségébe, a hol az előhívott orvos által vizsgáltatnak meg, s rendszerint bekerülnek a közkórházba. Nem hisszük, hogy van széles ez országban rendőrség, a hol kénytelen volna a rendőrfőnök — a helyiség elégtelensége folytán — tűrni azt a botrányos állapotot, hogy az ilyen szemeteken összeszedett vászonnépséget hivatalos helyiségében vizsgáltassa. De menjünk tovább és rajzoljuk meg a további képet. A rendőrfőnök hivatalos helyiségébe két ajtón lehet bejutni, mindkettő üveg ajtóval ellátva, teljesen alkalmatosak arra, hogy a rkapitány nyal diskrét dolgokról ne lehessen beszélni, mert azt is tapasztalásból tudjuk, hogy akár az iktató helyiségben, akár a rendőrfogalmazói helyiségben szorul szóra végig lehet hallgatni a mit a rkakirány helyiségében mondanak. Nagy, rohamos esőzések alkalmával az alkapitány hivatalos helyisége tele lesz vízzel, a plafonon keresztül ömlik le a jó Isten áldása, a tárgyalásra megidézettek ily alkalommal futnak a merre látnak, mert egyik sem akar ürge módra kiöntetődni. Egy izben régibb aktákat kellett volna megtekintenünk, az eziránti kérésünkre azt felelték, hogy kívánságunknak nem tehetnek eleget, mert az az akta a városházi börtönhelyiségben, annak egyik cellájában nyugszik, majd ha lesz nagyobb irattári helyiség úgy a régibb akták is átkerülnek s akkor betekinthetünk az aktákba, de most nem. Úgy tudjuk, hogy évekkel ezelőtt, hangoztatva lett, hogy a rendőrség magyar ruhája, a mely a város tudna ő ha akarna! Az ő csodálatot keltő szereplését végre egypár enyelgő lövéssel fejezte be, a eéltábla támogató léceit kerülgetvén velük. A számadása pedig ez volt ! Miss Brighton arany — — — — — I veres — — — — — I kék — — — - — о fekete — — — — — о fehér — — — — — 5 mellékesek — — — — 7 összesen — 21 Barr-Saggott úgy bámészkodott a világba, mintha az utolsó nyilak nem a tábla lábaiba szálltak volna, hanem az Övébe. A mélységes csöndet egy kis pisze csitri Uny törte meg, aki diadalmasan rikkantott: — Igy hát én nyertem! Brightonné megtett mindent, ami tőle telt, hogy a csapást méltósággal viselje; de mégis mindenki láttára sirva kellett fakadnia. Az ilyen balsorson senkinek az igyekezete nem könnyít. Kitty meg hamaros mozdulattal letette az ijat s visszatért a helyére, mig BarrSaggot azon igyekezett, hogy olyan képet mutasson, mintha végtelen örömére szolgálna, ha a karperecet egy pisze lány veres durva csuklójára húzhatja. Ügyetlen, nagyon ügyetlen egy jelenet volt ez. Ki-ki azon igyekezett, hogy elillanjon a sokasággal, s Kittyt az annyja kegyelmére hagyta. De ekkor hozzájuk lépett Cubbon, és — és a többit igazán nem érdemes kinyomtatni. i: ''3 január 29 tulajdona marad — egy elzárható helyiségbe helyeztessék, el mert a mostani gondozás mellett idő előtt elrongyollik, ez a helyiség máig sincs sehol, pedig nem ártana e részben egy kis gazdálkodás. Az elmúlt évben tartott utolsó közgyűlésben a város tanácsa azzal a propositióval jött a képviselőtestülethez, hogy a vágóhíd felügyeletével megbízott rendőr helyébe, a ki egészségi állapotánál fogva rendőri szolgálatra nem alkalmas, mint vágóhídi felügyelő azonban ebbeli kötelességének teljesen megfelel, mentessék fel a rendőri szolgálat alól s helyébe vétessék fel egy uj rendőr. Az ezen kérdés tárgyalása alkalmával egyik másik képviselő, meglehetős kicsinylőleg nyilatkozott az egész rendőri személyzetről. Hát ezis egyik specialitása az esztergomi város atyák egynémelyikének. Nincsenek tisztában ugylátszik a községi törvény 69 §-ában jelzett» szabályrendelet hiányában, hogy mily sok kötelességet hárítottak, a rendőrségre, még pedig oly kötelességet, a mely sehogy sem tartozik a rendőri hatóság ügykörébe. Nincs ugylátszik erről sem tudomásuk, hogy évről évre, napról napra halom számra gyártják a törvényeket és rendeleteket, a melyeknek tanulmányozása és végrehajtása ugyancsak erős szervezetet és munkabírást igényel, de azért korholják, piszkolják saját tisztikarukat, mert ugy vélik, hogy ezzel nagy szolgálatot tesznek a városnak, s ha a rendőrség tekintélyét lerombolják, úgy az élet és vagyonbiztonságnak is hathatós támogatójává lehetnek, ezzel nagyban élesztik a tisztikarban a munka iránti szeretetet, a kötelességtudást. Nem kívánunk hozsannákat zengeni rendőrségünknek, de azt még is kötelességünknek tartjuk elismerni, hogy egy évtized óta a közrendőrség soraiban is haladást tapasztalunk. Ne feledjük el, hogy a városok egyesítésével, a vasút megnyíltával, a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésével, oly széles terrénumra jutott a mi rendőrségünk, oly nehéz feladatok és kötelességek hárultak vállaira, amelyeknek csak részben is sikeres végrehajtása elismerést érdemel. Avagy tekintsük csak sorba, a rendészet különféle ágát, valljon hol találunk oly mulasztásokra, amelyek igazolnák azt a kritikát, amelyeket némely emberek megengednek maguknak. A bűnügyi rendészet, az élet- és vagyonbiztonság, dacára a nagy szegénységnek, amely pedig nem is mai keletű, mert hiszen úgyszólván mindnyájan érezzük régóta a sors mostohaságát, nagyon is kielégítő. A tűzrendészet kielégítő állapotát igazolja a nálunk hála Istennek nagyon is szórványosan előforduló és kisebb mérvű tüzesetek száma. Az erkölcs-rendészet terén örvendetes haladás észlelhetó. Az, aki nem zárkózik el az igazság elől, aki ismerte Szenttamást az egyesítés előtt, az azt is tudni fogja, hogy voltak egyes még pedig forgalmasabb utcák, amely utcákon tisztességes nőnek végig menni még nappal sem volt tanácsos, a prostitutio világos nappal szemérmetlenkedett, ma ezek az állapotok tökéletesen megszűntek. De itt van a dajkaságba adott harminchat nyil é« hatvan méter távolság volt. Egész Szimlát meghitták. A fák árnyékában pompásan teritettek teára, s mindenektől távol kék bársony tokban ott csillogott a napfényben a gyémánt karperec. Miss Brighton félt, nagyon félt résztvenni a versenyben. Aznap délután hát egész Szimla kilovagolt Annedaléba, hogy a megfordított Páris-itéletének tanuja legyen. Kitty Cubonnel lovagolt, s a fiún könnyen megláthatták, hogy nagyon nyugtalan. Bizonyára elhallgatták előtte, a mik mindezek után következnek. Kitty halovány volt s izgatott: nagyon nézett a karperec felé. Barr-Saggott ragyogóra kiöltözött, még izgatottabb volt, mint Kitty, és csúfabb mint valaha. Brightonné leereszkedően mosolygott, mint ahogy egy komiszáros jövendő anyósának illik. A verseny megkezdődött. A nézők íélkörbe álltak, ahogy a hölgyek egymásután előléptek. Alig van unalmasabb valami, mint a nyillövő verseny. Lőttek lőttek, meg megint lőttek, mig a nap leáldozott a hegyek mögé s könnyű szellő szállt végig a Deodar bércein. De az emberek kivárták, hogy Miss Brighton kerüljön sorra s megnyerje a versenyt. Cubbon ott állt az íjász-kisasszonyok köré alakult félkör egyik sarkán, Barr-Sagott a másikon. Miss Brighton utolsónak állt a lajstromon. Eddig az eredmény gyenge volt, s a karpezec, hozzádva Barr-Sagott komiszárost, kétségtelenül rája várakozott. A komiszáros ur a maga megszentelt kezével feszitette meg az íjat. A lány az első nyila egyenest középütt talált, az arany legközepébe. A mi kilencet számított. Cubbon ott balfeíől elsáppadt, mig oda át BárrSaggottot az ördöge arra vitte, hogy mosolyogjon. Már pedig a lovak is meg szoktak vadulni, ha Barr-Saggott mosolygott. Kitty látta e mosolygást. Balra pillantott s szinte láthatatlanul intett a szemével Cubbonnak. Aztán megint a cél felé fordult. Szeretném, ha letudnám irni a jelenetet, ami most következett. Rendkívüli volt s teljesen váratlanul következett be. Miss Kitty teljes megfontolással emelte állhoz az ijját, úgy, hogy mindenki láthatta, mi a szándéka. Tökéletes ijász volt, aki a maga negyvenhatfontos iját kecses biztossággal kezelte. Ellőtte a nyilat, s négyszer egymásután pontosan eltalálta a céltábla falábát. Újra lőtt s most a tábla homlokát találta, s a hölgyek összenéztek. Aztán játszva találta el néhányszor a fehéret, ami egyenkint éppen egyet számit. Öt nyilát lehetett ott megszámolnia. Csudálatos egy íjászat volt ez. De mivelhogy Kittynek az lett volna a dolga, hogy aranyat találjon s megnyerje a karperecet, a Barr-Szaggott ábrázatja a friss fű gyenge zöld szinét váltotta. Majd meg a kisasszony kétszer túllőtt a célon, aztán meg kétszer balra a céltól — mindig egyformán megfontoltan, mig a sokaságon borzongás futott végig s Brightonné meg kivette a keszkenőjét. Amire Kitty egypárszor belelőtt a földbe, egyenesen a tábla tövébe, s eltört egy pár nyilat. Erre meg veresbe lőtt — a mi hetet számit — mintha kilépett, oda pillantott a karperecre smeg akarta volna mutatni, hogy mit