Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-22 / 94.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE, (94. azam.) 1 3. november 22 1874-ben kezdett a kormány foglalkozni az állatvédelemmel, s az ez évben megalkotott XX.-ik törvénycikk, majd az 1880 évi XXVI. törvénycikkel mind hatékonyabb intézkedés történt a keleti marhavész behurcolásának megakadályozására. Mindezen intézkedések azonban, a nyugati államokba való marhabevitel biztatására egészben célra vezetőknek nem találtattak s igy jött létre az állategészségügy rendezését tárgyazó 1888 év VII. t. cikk, valamint az állatorvosi közszolgálat államosításáról szólló 1900 évi XVII t. cikk. Ott állunk ma, hogy oly állati betegségek a melyek a haszonállatok elhullását vonnák maguk után, ritkán fordulnak elő, és éppen azért a hatósági feladatok közé kell sorolnunk mindazon intézkedéseket megtenni, amelyek a marha nevelés előmozdítására szolgálnak. És itt kezdődik mindjárt annak a kérdésnek megoldása, alapos megvitatása, valljon nálunk akár a legelő-területnek nagysága, illetve mennyisége, akár annak mineműsége megengedi-e, módot nyujt-e arra, hogy a növendék marhák száma szaporittassék. Egyrészt fenntartva és ragaszkodva azon határozott meggyőződésünkhöz, hogy kisgazdáink boldogulásának egyik fő feltétele az, hogy minden kultúra alá vehető föld a legelőből kivétessék és ez valamint az összes, a város tulajdonában lévő és most bérlet utján értékesített földek örök áron és lehetőleg kedvező feltételek mellett a kisgazdák kezébe adassanak át ; másrészt tekintettel a legelő-terület homokos voltára, annak nem valami nagy kiterjedésére és arra, hogy a nap-nap után kijáró haszonállatok a kintháló, tehát növendék borzasztó szörnye, amely ha egyszer karmát közé kapja áldozatát, el nem ereszti addig, mig halálra nem kínozta. Egy fiatal bárót tüntetett ki Ella minden alkalommal. E kitüntetés nagyon ^ fájt Kálmánnak, s minden áron meg akart győződni, vájjon van-e alapja féltékenységének ? Egy napon kedvezett neki a véletlen, mindnyájan a parkban voltak, s Ella egy jázmin bokornál visszamaradt, hogy egy pár virágot leszakítson. Kálmán hozzá sietett s remegő hangon monda : — Kérem, Ella kisasszony hallgasson meg. Pár nap óta igen sokat szenvedek, a féltékenység kinoz . . . Kegyed tudja, hogy már mint gyermek mennyire szerettem, s e szerelem velem nőtt, velem erősbödött ! . . Azért lettem művész, hogy kegyedhez juthassak s most, midőn fényes névvel, vagyonnal birok csak azért van annak becse előttem, mert az a remény kecsegtet, hogy azt kegyednek a lábaihoz tehessem . . . Oh, mondja Ella csak egy szóval, hogy elfogadja s én a legboldogabb ember leszek e világon! , . Ella hangos kacajra fakadt. — Kegyed kacag ? — kérdé Kálmán halálsápadtan. — Igen, kacagok, hogy ön azt hitte, miként művészi neve elégséges arra, marháknak fokozottabb mértékbeni szaporítása éppen legelő hiánya miatt alig volna kivihető. Ez a kedvezőtlen állapot azonban megváltoztatható. Megváltoztatható pedig 1. a legelőnek megjavítása által olykép, hogy mindenek előtt azt, az óriási mennyiségű tüskebokroktól fokozottabb erővel megszabadítjuk, 2. ha sürgősen és mielőbb hozzá fogunk a legelőterületnek akácfávali befásitásához, 3. ha oly erdőterületeket, a melyek a legelő kellő közepén feküsznek az erdőterületből kivesszük és a legelő-területhez csatoljuk. 4. ha a szál erdők legeltetését megengedjük. A legnehezebb kérdést vesszük mindenekelőtt bonckés alá, t. i. a szál erdők legeltetésének kérdését. Az erdőknek mikénti kezelésére nézve kétrendbeli törvény intézkedik. Az egyik az 1879 évi. XXXI. törvénycikk, az „Erdőtörvény<, 2 másik az 1898. évi XIX ik törvénycikk, a mely a községi és némely más erdők és kopár területek állami kezeléséről, továbbá a közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában lévő közösen használt erdők és kopár területek gazdasági ügyvitelének szabályozásáról szól. Az előbbi, t. i. az erdőtörvény 7. és 100. §-a kimondja, hogy véderdőkben és futóhomokon álló erdőkben a legeltetés mindaddig tilos, mig az a fák és sarjadékok, vagy a talajban kárt okozhat, ez iránt az erdőfelügyelőnek vagy a tulajdonosnak megkeresésére, de mindenesetre az erdőfelügyelő véleményének meghallgatása után a közigazgatási bizottság határoz. A századik szakasz pedig tilalmat állapit meg a 15 éven aluli erdőben. Tény tehát az, és mindenekelőtt konstatálni akartuk, hogy a véderdők és a futóhomokon álló erdőkön kivül minden egyéb 15 éven felüli erdők legeltethetők, sőt a véderdők és futóhomokon аШ5 erdők is már akkor, a mikor a fák és sarjadékokban vagy a talajban kár nem okozható. Valljon az üzemtervben a legeltetés megengedve vagy korlátozva van-e azt nem tudjuk, de mi azt hisszük, hogy ily tiíalmazás az üzemtervbe nem jöhetett bele, mert hiszen az nem volt minden időre bizonyos, hogy az egész erdőterületre akad e vadászbérlő. Egyébbként is a törvény által megengedett legeltetés, az üzemterv által tilalmazva nem lehet, mert ez esetben az üzemterv a törvénynyel ellenkeznék, a mi pedig lehetetlen. Aliquis. hogy engem megnyerhessen. Feledte az t hogy ön azért mindig a kovács fia marad s rokonai holmi szabó s asztalosokból állanak. Engedje meg, de nincs kedvem ilyen népséggel rokonságba lépni. Valóban szép lenne, ha a kovácsnénknak lennék a menye. Ha, ha, ha ! . . . — Mit nevet, Ella ! kiáltanak többen s mindannyian oda siettek. — Harsányi ur egy bolond kérdésén! — Szabad nekünk is e kérdést tudnunk ? — Miért ne! Hársányi ur ugyanis azt kérdé tőlem, vájjon a két cim közül melyiknek adnám az elsőbbséget, annak-e, a mely fölött korona van hét ponttal, vagy pedig annak, a mely egy üllőt ábrázol kalapácscsal . . . Mindnyájan nevettek. A báró megértette a célzást s finom mosollyal monda : — Reménylem, Ella kisasszony, a hétágú koronának elsőbbséget ad. — Minden esetre! válaszolá Ella nevetve. — Kálmán tántorogva, össze zúzott szívvel hagyta el a kertet. « * Egy év mult cl a fenn leirt események óta. Mennyi minden történik sokszor egy év alatt . . . Mennyi kedély hasonlik SZESZES:— Mayer István püspök emléke. Néhai Mayer István püspök halálának tiz éves évfordulója alkalmából tegnap d. u. 3 órakor a kir. városi sírkertben gyászünnepély volt, melyen intézeteink ifjúsága s a tanári kar, majd nagyszámú díszes közönség vett részt. A képezde dalárdája gyászdalokat énekelt, s utánna Ember Károly a kath. tanügyi tanács világi elnöke mondott gyönyörű beszédet s megkoszorúzta a síremléket. A szép ünnepélyről lapunk legközelebbi számában bőven beszámolunk. — A kath. kör estélyei. Vettük az alábbi meghívót. „Az esztergomi katholikus Kör november 24-én, december i„ 8., 15. és 22-én estélyeket tart, mellyekre t. tagjait s becses családjukat tisztelettel meghívja az elnökség. Nov. 24. én : teaestély, esetleg tánc. — Ételekről gondoskodik a kör szolgája. Dec. i-én: I. Zongoraszám. 2. Szavalás. 3. Kurucnóták. 4. Felolvasás Rákóczy Ferencről: Perényi Kálmán dr. 5. Rákócv-induló. Dec. 8-án: 1. Zongoraszám. 2. bnek. 3. Felolvasás. 4 Zongoraszám. Dec. 13-én : I. Hegedűszám. 2. Szavalás. 3. Felolvasás Deák Ferencről. 4. Zongoraszám. Dec. 22 én : Karácsonyi misztérium. Bogisich Mihály v. püspök felolvasása énekkar kíséretében. Kezdete mindig pont 6 órakor. — Jótékonyság. Védőszentjének magyarországi szent Erzsébetnek napján, f. hó 19-én tartotta a helybeli jótékony-egyesület évi rendes közgyűlését a vármegyeház üléstermében, melyen az egylet vezetősége beszámolt az egylet mult évi tevékenységéről cs körvonalozta a jövő teendőit. Bogisich Mihály val. püspök egyesületi elnök lendületes megnyitója után dr. Fehér Gyula plébános egyleti alelnök terjesztette elő évi jelentését. Ezen jelentés szerint az egylet jóltevői közé számította az elmúlt évben Vaszary Kolos bibornok herceg-prímást, ki 400 koronát ajándékozott az egylet céljaira, néhai Simor János bibornok alapjából 200 koronát kapott az egylet. Bogisich Mihály v. püspök 100 koronát, özvegy Mészáros Károlyné urnő 100 koronát, Simor Teréz úrnő 20 koronát, Schimdt Nándor családja 20 koronát, Hubert Dánielné urnő 5 koronát, a helybeli kereskedelmi és iparbank 60 koronát, a helybeli takarékpénztár 40 koronát adományoztak. Az egylet mult évi bevétele 5467 kor. 52 fillér, kiadása 3486 korona 78 fillér volt s ekkébt a folyó évi jótékonyság coljaira áthozatott 1980 korona 23 fillér. A szegények készpénzbeli segélyezésére az elmúlt évben az egylet 2282 korona 40 fillért fordított; szegény óvodás és elemi iskolás gyermekek felruházására 220 koronát adott, végül az elmúlt télen kiosztott a szegények között 35 métermázsa kenyeret, 770 korona értékben. E'határozta az egyesület, hogy eddigi tevékenységén kivül akciót indít a népkonyha újból való felállittására; felveszi programjába a szegény iskolás I gyermekek ruhasegélyezését a szegény . betegeknek orvossággal és ételneművel I való ellátását. Hogy a czéljára szükséges J eszközöknek birtokába jusson, jövő január j hóban estélyt rendez a Fürdő-szálloda nagy termében, melyen Bogisich Mihály c. püspök egyesületi elnök ismertetni fogja a régi magyar egyházi énekeket. A* estély sikere a püspök úrnak nagylelkű vállalkozásával biztosítva van, mert ritkán kínálkozik Esztergom város közönségének hasonló művészi és tanulságos élvezethez alkalom, melyet hogy mindenkinek hozzáférhetővé tegyen az egylet, kerülni óhajt az estély rendezésénél minden fölös pompát és fényűzést és a belépő dijat is egy koronában állapította meg. — Kérelem. Alulírott úgy is, mint a város közönsége által föntartott elemi iskolák igazgatója, úgy is mint a helybeli jótékony egylet alelnöke, mély tisztelettel kérem a nemes városnak minden jóért áldozni kész közönségét, ajándékozza nekem oda azon ruhaneműeket, melyeket a kis gyermekek már nem viselnek, de egyébként némi javítás után használhatók, hogy azokat a szükséghez képest meg önmagával, mennyi szép remény hiúsul meg, mennyi édes ábránd tűnik tova ! S hány íájó seb heged be az idő gyógyító balzsamától. Kálmán szívsebe is behegedt egeszén. Ella lealázó szavai egyszerre kiölték szivéből azt a nagy határtalan szerelmet. Most már csupán művészetének élt. Az nem lesz hozzá hűtlen soha. Elláéknál is nagy változás történt egy év alatt. Mindenök el lett árverezve s a legnagyobb nyomorban voltak. Midőn el kellett a kastélyt hagyniok, nem tudtak hova menni. Kálmán azt a kis házikót ajánlta fel nekik, melyet atyja Gyarmatytól örökölt. A büszke, gőgös Gyarmatynénak el kellett fogadnia ezt az adományt, mert senki sem akarta befogadni. Ella lelkileg s testileg meg volt törve a csapások súlyától, mert a báró is el hagyta őket, mihelyt a vész bekövetkezett. Egy napon Kálmán műtermébe egy lefátyolozott nő lépett. Meglepetve kiáltott fel, midőn a belébőben Ellára ismert. — Uram kezdé megtört hangon Ella, amá nagylelkűséget jöttem megköszönni, a melyet irányunkban tanúsított. Édes anyám betegen fekszik, az ő nevében is köszönetet mondok az Ön nagylelkűségéért, — Nem érdemes köszönetre, kisasz[ szony! Az a ház egykor kegyed atyjáé volt, tehát illő, hogy én vissza adjam akkor, midőn szükségük van reá s én * nélkülözhetem. j — Még egyet jöttem megtudni. Harjl sányi úr ! meg tudná-e bocsájtani azt a [sérelmet, amit ellenne elkövettem? Oh keményen meglettem büntetve! Nézzen reám, mivé lettem. Nem az a gőgös leány áll ön előtt többé, akit ön ismert. Minden, minden kihalt bennem, csak az ön iránti tisztelet él szivemben s ha meg tud bocsátani, én rabszolgája akarok lenni örökre! . . . — Már késő, kiasszony. Mert a nő egy szavával képes bennünk a legnagyobb szerelmet ébreszteni, de egyszersmind egy szavával azt meg is ölni . . , Az én szerelmemet megölte kisasszony akkor, midőn meggyőzött arról, hogy ama kislelküek közé tartozik, akik az igazi érdemet csak akkor ismerik el, ha az illetőt koronás bölcsőben ringatták ; akkor, midőn az ön erejébői felküzdő, becsületes embert megvetéssel utasitá vissza csupán azért, mert atyja kovács volt s rokonai iparosok. Én pedig azt mondom, kisasszony, hogy büszke va~