Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-22 / 94.szám

a jótékony egylet által kijavíttathassam és a szegény iskolás gyermekek között kioszthassam. Mint a szegény elemi iskolások felruházásának megfigyelője és részben foganatosítója tudom, hogy a nemes város közönsége, a Bíboros főpásztor, egyesületek és egyesek évenkint százakat áldoznak ezen nemes célra, de azt is tudom, hogy a szükség még mindig nagy és azon ily úton is lehetne segíteni. Az e célra szánt ruhaneműeket kérem, kegyeskedjenek vagy hozzám a plébániára beküldeni, vagy engem értesít eni. hogy az adományért elküldhessek. Esztergom, 1903. november hó 19 én. Dr. Fehér G}ula plébános. — A földmivelésügyi minister távirata, j Csütörtökön egy nagy örömet keltő és ké'ségtelenü' íelette fontos és nagy

ä horderejű távirat érkezett a földmivelés-1 ügyi ministertől a megye alispánjához,! melyben Horváth Mihály és társai ké-i rel mének elintézéséül megengedte a mi- j ni s-t er, hogy a minden szombaton tartandó i heti vásárra hasított körmű állatok egyelőre december végéig fe'hajthatók j legyenek, azzal a korlátozással, hogy a rsrradós száj és körömfájással fertőzött, Yilamint vészkerületbe eső községekből, s azokon keresztül hasított körmű álla-' : fel nem hajthatók, továbbá hogy; e?en szombati vásárokról a budapesti marha vásártérre, továbbá Ausztriába,' vagy vámkülföldre való irányítás feltét-1 lenül tilos, s hogy továbbá a vásártér' bejárói kellő számú állatorvossal látan- I dók el, hogy a felhajtott állatok egyen-; ként megvizsgálhatók legyenek. — Temetés, özv. Kíement Ferencné úrnőt, kinek haláláróJ lapunk mult számában már hirt adtunk, nagy részvét mel* lett helyezték Párkányban nyugvó helyére. Temetésén, mely igen diszes volt, nagyszámú közönség vett részt melynek soraiban városunkból is számosan voltak. A családhoz, mely egyike a párkányi legrégebb és legelőkelőbb családoknak, minden oldalról érkeztek a részvétnyilatkozatok. A ravatalt a rokonok, jó barátok szebbnél szebb koszorúi borították el, melyek közül a következő fe'irásuakat olvastuk. Édes jó anyánknak — Feri és családja. Fe'ejthetlen édes anyjuknak — Pista és Anna. Nagymamánknak — Anna, Gyula, Irén, Kornél. Jó anyánknak — özv. Kubicáné Klement Mária és Anna. Szeretetük jeléül — Eincinger és Koditek család. Felejthetetlen jó anyósának — Mariska. Szeretetünk jeléül Berényi család. Fájdalmas részvéttel — Lindtner család. Die letzten Grüsse — von Familie Klement. — A conversió ügye. A conversió ügyére vonatkozó belügyministeri határozat a városhoz megérkezett már. A leiratban a minister kijelenti, hogy a kölcsön ellen elvi észrevétele nincs, a közgyűlés határozata azonban azért nem gyok azokra az iparosokra, mert hazájuknak több hasznot tettek már, mint sok címeres semmittevő . . . Én az igazi nemességet a szív és a lelek nemességében keresem, nem pedig л születésben . . . Ella halványan, könnyes szemekkei hallgatta Kálmán szavait. Mig beszélt arcza kigyúlt, szemeiben nemes tűz égett, Ilyen volt akkor is, midőn előtte szerelméért könyörgött. Akkor megvetéssel nézte a nemes

: szép ifjút, ma reszketve, a- szerelemtől áthatottan tekintett reá . . Ugy távozott Ella is, miként Kálmán egykor ő tőle. Megsebzett szívvel, öszszetörl remény nyel. Kálmán soká nézett az eltávozó után, aztán egy mély sóhajjal mcndá : — Sajnálni még mindig tudom, de szeretni már nem tudnám soha! . . . * — Kálmán a dicsőség utján mindig tovább h?ladt s végre feltalálta azt a boldogságot Is, a melyet első szerelmi csalódása után örökre elveszettnek hitt. Ella pedig most is ott varrogat a szerény kovács lakban, annak az osztálynak a számára, amelyet az előtt megvetett. Azok filléreiből tengeti szomorú életét. .agyható helyben, mert a legdrágább jánlat elfogadása mondatott ki. A köezésekre szánt 200.000 koronára volatkozólag azonban elvi szempontból iem hagyta jóvá a minister a határoatot azon okból, mert a városnak — igymond a leirat — a községi adminisrátió követelményeiből folyó feladata irról gondoskodni, hogy utcái fokozatoan megfelelő kövezettel legyenek elátvá, melynek létesítési költségei az :vi költségvetés keretében a községi >evételekből fedezendő és legfeljebb kír

ételes körülmények között, ba nagyobb irányú költségeknek megosztása külölös célszerűségi és háztarlá/t szempon>ól válnék indokolttá, lehetne helye anlak, hogy a kövezési munkálatok költégei készpénzből fedeztessenek, de ak;or is csak oly kölcsön pénzből, mely 5, legfeljebb 20 év keretén belül törleszetik. — Mikor lesz meg a villamvilágitás. V Gans és társa cég értesítette a város latóságát, miszerint 1904. évi október -én a villamos telep a használatnak nár át lesz adva, illetve, hogy e napól kezdve már az egész város villam"énnyel lesz világitva. — A községi és körjegyzők fizetésetek rendezése ügyében a belügyrninis:er leiratot intézett az összes törvénylatóságokhoz aziránt, hogy a községi is körjegyzők jelenlegi tényleges jövelelmének hű és pontos adatait terjesztek fel. — Medvey Lajos ezredes halála. VIedvey Lajos nyugalmazott ezredes, 1 Budapesti 32 es Mária Terézia háziezred volt patancsnoka hoszas szenvedés itán 74 éves korában Budapesten elhunyt, remetése pénteken délután volt. Medvey ikit kartársai kiváló katonai erényeiért lágyra becsültek, s aki a társaséletben rokonszenves egyéniségévél sok barátot szerzett magának, halála a főváros széles körében őszinte részvétet keltett. Városunkban is sok jóbarátja, ismerőse volt a jeles katonának, ki éveken át volt háziezredünk parancsnokló ezredese, 5 igy halálának hire nálunk is érthető részvétre talált. — Az adóhivatal költözése. Am. kir. adóhivatal arról értesiti lapunkat, hogy december 14 és 19-ike közötti napokban, úgy az adóhivatal, valamint a püig. számvevőség kirendeltsége a szt. Ferenc rend székházának Ilik emeleti helyiségeibe költözik, ahol eddig a járásbíróság volt. — Halálos végű bányaszerencsétlenség- A Sárisáp-annavölgyi úgynevezett Paula aknában e hó 18-án d. u. 3 óra kor a bányalég kiömlése folytán hárorr vájár vesztette el életét. Nevezett akná ban már előző napon próbafúrást csinál tak az aknázandó szénrétegbe vajjor. nincs-e a réteg megett viz. A fúrt lukor át csekély mennyiségű víz szivárgotl csupán, midőn azonban a vájárok csá kányukkal a szénbe vágtak, nagyobb mennyiségű viz tört elő, mely mintegy térdig érő magasságban folyt el nevezett akna mélyebb fekvő oldalán. A kiömlő víz nyomában kén hydrogen tó dult ki a furt lukon át, mely súlyáná fogva az akna alján húzódott. Jelzet! helyen s annak közelében négy vájái dolgozott, nevezetesen Király Mihály Pacsnik József, Bilik István és Gregoi Pál, kik közül a három elsőnek mái csak hulláját hozták fel, mig Gregoi Pált sikerült megmenteni, ki magáho; tért s ma már veszélyen túl van. Meg állapíttatott, miszerént az elővigyázatból eszközölt fúrás alkalmából egy régi felhagyott aknába hatoltak be, melynek létezéséről senkinek sem volt tudomása, mivel az a bányatársulat régi térképein sincs jelezve. Ezen felhagyott régi aknában évek hosszú során összegyűlt viz és bányalég hatolt ki a lukon át. Minden jel arra vall, hogy a halálukat lelt családos bányamunkások vigyázatlanságuknak avagy lélekjelenlétük hiányának estek áldozatul, kiket az akna alján húzódó lég ölhetett meg, s akik menekvés közben minden valószínűség szerint lehajolhattak, avagy leestek s kiket igy ölt meg a gyilkos lég, mely, hogy csupán az akna alján húzódott, igazolja azon körülmény, hogy a magasabb helyre függesztett lámpás, melyet a ízerencsétlenül jártak használtak, nem iludt ki, hanem tovább is égve maradt. — Hűtlen tanonc. Turi Tinos 13 éves nolnár tanonc, kit gazdája Réger József nolnár és fürdő bérlő azzal bizott meg, logy egy 29 koronás számlát hajtson >e, a pénzt bekasszálva elillant. A rendiség a vasúti állomás vendéglőjében isipte el egy 2 kor. 20 filléres ebéd eltöltése után, ki a legközelebbi vonattal Budapestre akart menni. A pénz a 2 cor. 20 fillér híjával megkerült. — Bányaszerencsétlenség. Kelndoríer ózsef piszkei úgynevezett vaskapui kő>ányájában Ritter József napszámosra i hó 19-én délután a föld reá zuhant, ki i szenvedett sérülések következtében iste meghalt. — Vakmerő betörés. A város kellő ;özepében, a takarékpénztár második tmeletének Özv. Vajda Pálné által bérelt akását, pénteken este ismeretlen tetteiek álkulcsal fe'nyitották. A vakmerő beörésre szombaton reggel jöttek rá, mil-5n is a lakást nyitva találták. Hogy nit vittek el eddig megállapítható nem 'olt, mivel Vaj dáné nincs idehaza. A íázbeliek révén megállapították, hogy )énteken este 7—8 óra közben két úrirniber féle járt az emele en, kik a feltört akás ajtaja előtt gyufát gyújtottak, s tzután eltávoztak. — Heveny fertőző kórok a megyében. íovember hó első felében a következők ordultak elő. Báranyhimlő: Sárisáp, Bajna, Sarai, és Német-Szölgyén községekben. Typhus : Esztergom városban, Pilismaróth, Dömös, Béla, Párkány, Köbölkút községekben. Vörheny : Esztergom városban, Bajnán, Nagysáp melletti Domonkos pusz:án, Béla és Párkány községekben. Kanyaró: Esztergom varosában. Torok%yik : Esztergom városában, Köbölkuton. Roncsoló toroklob : Párkányban, Fámádon. « Nem mindegy az, hogy milyen pótkávét használunk a mindennapi kávéitaltioz. A Kathreiner-féle Kneipp-maláta kávé, különleges előállítása következtében, a babkávé kedvelt izét bírja, ezáltal legalkalmasabb is, egy ép oly ízletes, mint egészséges kávé készítéshez. A létező sok silány értékű, csalódásig hasonlóan csomagolt utánzatok miatt, hangsúlyozzuk minden bevásárlásnál a Kathreiner nevet, és ne togadjunk el mást, mint eredeti csomagokat Kneipp páter védiegygyel. OSSU:T:KLCŰ5: Melyik boldogtalanabb. A zúgó szél erősen megzörgette az ablakokat, az utcákat teleszórta hóval és az ablakü^gre délszaki növények közé, a legkecsesebb tündéreket festette a dermesztő hideg. — Pokoli idő van, nem szeretem mondotta egy szomorú arcú öreg lány. Az elegáns lakó szoba kandallója mellé húzódva. — Miért édes néni ? Én mondhatom ez a legkedvesebb évszakom. Mikor kint tombol a vihar és mi idebent a kályha köré húzódva összebújva melegedünk. Ilyenkor mintha jobban is szeretnék az emberek egymást. — Még mindig olyan ábrándos vagy pedig — — Pedig, vette át a szót az ablaknál álló feketében öltözött fiatal hölgy, nem olyan sorsom volt, hogy fiatal lányok módjára ábrándozással tölthessem az időm, de látod édes Inesz néni ha elmerülök a mult emlékeiben, ha Lajosra gondolok akkor oly fájó érzés tölti meg a szivem. Különösen ha ezt a fehér, hóval borított világot látom, ha kint zúg a szél mindig az én szegény Lajosomra gondolok. Most egy éve is itt álltunk ennél az ablaknál, ő átölelt és ugy ketten néztük a leeső hó táncát. Kint irtóztató idő volt a szél csak ugy csapkodta az ablakot, zúgva tombolt és ő még jobban, melegebben magához szorított és az б kedves hangján ismételte az első szerelmi vallomását. — Ne — az Istenért Bella ne folytasd — nem tudom hallgatni. Ugy fáj nékem ha erről beszélsz. Jöjj el az ablaktól kis húgom, ülj ide a kandalló mellé. Te sírsz ? Látod miért gondolsz arra a mi már elmúlt és soha többé vissza nem jön, ha igy folytatod tönkre teszed magad. — De mikor oly boldogtalan vagyok ! — Ne mond azt Bella, néked osztályrészed volt a boldogság, ha rövid ideig is elégedj meg vele ! — Nem értlek néni ? Mondotta a fiatal özvegy, a kandalóra dobva egy pár fadarabot. Azután nagynénjéhez húzta a székét és melléje telepedett. —Azt csak nem nevezed boldogságnak, hogy alig egy évi házasságunk után meghalt a férjem, az a jó ember, kit szerettem! Oly üres a világ nélküle. És ha elgondolom, hogy ő abban a hideg sírban fekszik, melyet most hó borit, nincsen senkim, aki szeressen, nincs férjem. Oh ez elviselhetetlen ! — Nincs nénéd ? aki szeret! gondoskodik rólad, Bella te háládatlan vagy. Látod én gazdag vagyok, halálom után mindenem a tied lesz, te még fiatal vagy, újra kezdheted az életet — de én — én már öreg, nagyon öreg vagyok, sok mindent megéltem de engem nem szeretett soha senkisem. Hidd el Bellám ez a legnagyobb fájdalom ha az ember megöregszik anélkül, hogy a boldogságot csak egy rövid időre is magáénak válhatna. — Szegény jó néném, hát te sohasem voltál boldog ? — Nem, mert akit szerettem az más nőnek a férje volt. — Mond Jnesz néni, kit szerettél ? — Nem tudta eddig azt senki, csak ez a szoba lehetne a megmondhatója, hogy mennyi álmatlan éjjel sírtam f át, hányszor kiáltottam kétségbeesve az б nevét — akinek boldog házasságát napról-napra látnom kellett — mert húgom férje volt ! . . , — Az atyám ? ! — Ő. — — Te szegény néni! Azért voltál oly kétségbeesett atyám temetésén. És anyámmal mégis mindég oly gyöngéden bántál mikor beteges volt. Mily nemes a te szived! — Istenem hiszen oly nehezemre esett de titkoltam eme szerencsétlen szenvedélyt és anyád halálakor megfogadtam, hogy léged nem hagylak el sohasem, mert annak az embernek vagy a gyermeke, akit én oly mondhatatlanul sze* rettem ! . . . — Az Isten áldjon érte édes jó néném. Dehát miért nem vett téged nőül az atyám. Ő nem szeretett? — Nem — mikor én megismertem már jegyben járt a húgommal és igy én csak hidegséget és közönyt mutatva átéltem egy hosszú, kinos életet. Nékem nem sütött a napsugár sohasem. Lásd húgom te mégis hacsak egy évig is, de boldog voltál. Ne zúgolódj a sorsod ellen, amig az én szenvedéstől ráncos arcom látod. — Nem, jó Jnesz néném, sohasem leszem többé. Átölelte öreg nénjét és hosszasan karjaiban tartva csendessen zokogott. Majd révedező szemekkel a lángokba bámulva, ugy magában susogta. — Igazán nem tudom, hogy melyikünk a boldogtalanabb. A szél még erősebben csapkodva a havat, sivított az utcán végig. Egy koldus dideregve húzódott az ablakok alá, ahonnan oly jól eső fény áradt ki. És irigy szívvel gondolta: —- Mily boldogok lehetnek a fényes szoba lakói. Kriegs Au Mella.