Esztergom és Vidéke, 1903

1903-11-19 / 93.szám

Esztergom, 1903. XXV- évfolyam. ЭЗ. szám. Csütörtök november 19. A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megfelelőik Vasárnap és csütörtökön, pLŐFIZETÉSI ÁRAK I E<é*8 évr — — — — 12 kor. Fél évre — — — - — 6 kor. Negyed évre — — — — 3 kor. Egyt'i *üám ára: 14 lib fii. fii. fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, uyiltterek és hirdetések küldendői) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Hfc* A polgármesteri jelentés. November i8. Vettük Esztergom városának a mult, 1902 évre vonatkozó polgármesteri jelentését. A terjedelmes jelentés, mely a közigazgatás, a városi administrátió összes ágairól kimentő tájékozást nyújt, a város sorsa iránt érdeklődőknek nem szolgál nagy lelki megnyugvására, mert mig a múltra nézve minden téren csak sajnos tapasztalatokat tár elénk, addig a jövőre nézve nincs benne egy biztató reménysugár, mely habár csak a messzeségben is, egy szebb jövőnek képét sejtetné velünk. Két cimen akadt meg tekintetünk. Az egyik a gázvilágítás, a másik a halastó. Mindkettő életre való eszme, productiv létesítmény lett volna, de mint minden jó ügy, előbbi dugába dőlt, utóbbi pedig megfeneklett, talán örökre. Sajnosán olvassuk, hogy a városi rétek terméshozama a középen aluli, mert miként a jelentés mondja, azok soha gondozva nem voltak. A reáliskola állomositásának kérdése, miként olvassuk stagnál. A pénztárak a visszfejlődés stádiumát tükíz „Esztergom és lie" tárcája. Kolostorban. Tavaszias vasárnap délután. A budai Ferencrendi kolostor egyik cellája. Egyszerű, fehér szoba, a falon feszület, az asztalon szekrényeken sok könyv, a napsugár barátságosan hinti szerte sugarait. Asztalánál munkába elmerülve ül egy szerzetes. Az ajtó megnyílik s egy fiatal ember lép be. Nézése lázas, forró. A szerzetes mikor megpillantja eléje siet s őszinte örömmel üdvözli. Szerzetes: Ah Sándor! Isten hozta Sándor! (Szeretettel, gyöngéden magához öleli.) Sándor : Tísztelendóúr bocsásson meg, hogy eljöttem. Hallottam, hogy beteg volt és gondoltam megnézem, hogy van tisztelendő úr. Igaz hogy régen voltam már itt. Jobban van már, mi volt a baja ? Szerzetes: Sokat szenvedtem és szenvedek még most is. Csúzom van. És pihenésre, gyógyulásra való időm nincs. Lássa most éppen egy nagy munkán dolgozom itt: Kapísztrán Jánosról szolló kódexet letisztázom, magyarra fordítom, előkészítem kiadás alá. Valóságos kincs rözik vissza, szóval az ötvenkét lapra terjedő nyomtatott jelentésben bármerre lapozunk is, a kibontakozás jeleire nem akadunk. j A jelentés kell, hogy tettre szóllitson minden tényezőt, felkeltse azok érdeklődését a város iránt, kiket ahhoz jóindulat, történeti hagyományok, bizonyos connexiók szülte kötelességek fűznek s hogy sok más, a boldogulás utján haladó város példájára keressen magának olyan összeköttetéseket, melyek révén boldogulását remélheti. ! Március óta sokszor, s most is ujabban sürgetjük a nagy értekezlet szülte, de eddig még csak eszmei végrehajtóbizottság működésének megkezdését. Hány kérdés vár egy-egy lökést a megoldásra, hogy egyebet ne emlétsünk, ott van a létesíteni tervbe vett két gyár kérdése. Ha mi tétlenül azt várjuk, hogy mikor fog az létesülni, könnyen arra ébredhetünk, hogy valahol a szomszédban látjuk ( azok füstjét felszállani. Pedig vá-j rosunknak nagy lendületet adna az a százakra menő alkalmazott és

! munkás. A jelentés bevezetését az j alábbiakban közöljük, mely nagy j 1 ez a kódex, az országos levéltárnak is megmutattam, várják már a másolatomat. Sándor : Bizony ez fáradságos munka tisztelendő úr, de értékes. Szerzetes: Mennyi adat van benne közművelődési viszonyaink, középkori társadalmi életünkre vonatkozólag. Kincs ez (Leülnek.) Sándor: Tisztelerfdő úr majd azután én is elolvasom, ha meglesz, tudja mennyire érdeklődöm. Emlékszik még tisztelendő úr, mikor tanítványa voltam diák koromban, már akkor is rendezte a könyvtárt, bújta a kéziratokat, tudom ebben fáradhatlan volt. . . . Igaz tisztelendő úr, eljönnek úgy néha a többi tanítványai is ? A Dezső, a Sándor druszám eljönnek ? Szerzetes: Bizony azok már nem ösmernek. A Dezső könnyelmű, büszke gavallér lett, ha az utcán találkozunk nem köszön nekem, annyira elfelejtett, templomba ez soha nem jár, sok pénzébe kerül az édes atyjának. A Sándor, az a sokat igérő, okos, tehetséges fiú . . . mi lett abból ? (Sóhajt.) Sándor : Mi ? Szerzetes: Az, kiüldözött a házából. Nagy beteg volt nemrégiben, érdeklődvén a sorsa iránt mindig, ekkor siettem fölkeresni. Jó édes an)?ja van, az szívélyesen fogadott és kétségbeesetten kért: általánosságban képét adja a város helyzetének. A bevezetés a következő : „Tekintetes képviselőtestület ! Városunk szerv, szabályrend. 37. §-a értelmében a város állapotáról és az ügymenetről jelentésemet midőn 1902. évről tiszteletteljesen előterjeszteném, a T. Képviselőtestület szíves elnézését kell kérnem, hogy ezen előterjesztésemmel, mely a folyó év első felében lett volna megteendő, ezúttal tetemesen megkéstem. Méltóztassék ennek mentségéül itt nem részletezendő egyébb körülmények mellett azon köztudomású tényeket elfogadni, hogy a közvilágításnak és konverziónak nagy jelentőségű ügyei ez évben behatóbban tárgyaitatván, a folyó ügyek mellett nemcsak az én időmet, hanem az évi jelentés elkészítése körül igénybe veendő tisztviselő társaimat is oly mértékben igényelték, hogy a zavartalanabb folytonosságot követelő jelen munkálathoz megkívántató nyugalmat nélkülöztük. Nemkülömben nagy hátrányomra szolgált jelentésem elkészítésében, illetve anyagának egybegyűjtésében azon körülmény is, hogy a gazdasági hivatal vezetője immár sok hónanapon által nem hivataloskodik, mi az egész vonalon késleltető munkatorlódásokat okozott. Bátorkodom ezen helytálló mentgyóntassam meg a fiút, beszéljek vele, mert istentagadó még súlyos betegségében is, félti a lelkét. Bementem a fiúhoz, szelíden közeledtem hozzá. Beszéltem neki sokáig, csak meghallgatott, de mikor rátértem a gyónásra, akkor gúnyosan mondta : kérem csak hagyjuk ezt, igen ? de én nem csüggedtem, tovább beszéltem, minden szeretetemet, minden lelkemet, erőmet összeszedtem. Istent kértem segítsen megmenteni ezt a leiket, de hasztalan. A kemény jégkéreg nem olvadt meg se az édes anyja, se az én szeretetem melegén. Sőt annyira megfeledkezett magáról, hogy ezekkel a szavakkal utasított ki: menjen innen, takarodjék, nekem nem kell pap, alászolgája ! Hála A jó Istennek meggyógyult, úgy örvendek, csak a lelke is meggyógyulna ! Itt elhallgat. Csönd áll be. Gondolataikba merülnek. A nap aláhanyatlott, a szoba mind homályosabb lesz. Sándor : (Meghatottan nézve a szelíd arcú papra) Tisztelendő úr, de én szeretem, én nem feledkeztem meg tisztelendő úrról, én oly sokat gondolok ide, én nékem azok a legkedvesebb, legártatlanabb emlékeim, melyek ide vezetnek vissza ebbe a kolostorba, ebbe a kertbe, ebbe a szobába, ahol tanultunk; ebbe a templomba, ahol ministráltam ... Itt ségem szives elfogadását annál is inkább is reményleni, mert hiszen I az előző évről szóló jelentés terméI szete szerint, mult tényekkel és erre , alapított refleksziókkal foglalkozván, 1 nem okoz semmi érdemi hátrányt, ha azokat néhány hónappal később méltatja is a T. Képviselőtestület nagybecsű figyelmére. Mult évi jelentésem tárgyi során haladva, sajnosán kell arról lemondanom, hogy közgazdasági tekintetben valamely örvendetes lendületet jelezhessek, sőt nem térhetek ki annak elismerése elől sem, hogy mire a közgazdasági életnek általános zsibbadtsága mellett helyi körülményeink közt, mint vigasztaló pontra mutattam, a szőlő művelés terén . tapasztalható, külömben eredményes törekvések nyomában, sem látjuk egyelőre a jutalmazó siker biztató jeleit feltűnni és erősbödni; mert míg a szőlő és borértékesítés terén az olasz borvámklauzula még mindig fennáll és a belföldi súlyos borfogyasztási adózás nyomasztó hatásának megszüntetésére kilátásunk nincs, helyi körülményeink közt az általános válság súlyát még azon csapás is fokozta, hogy az amúgy is tökéletlenül beérett szőlő korai fagy által megtámadva oly silány borokat szolgáltatott, melyeknek csak kis részét birták termelőini, legsilányabb árakon értékesitenk nagyobb része pedig épen eladhatöltöttem életem legboldogabb napjait (Hangja lázasabb, reszketőbb, érzéssel teljesebb lesz). Ide oly jó gondolni, ha valami fáj. Ugye tisztelendő úr megengedi, hogy ide eljöjjek, ha bánat, ha csalódás, ha bántódás ér, ha vigaszta! lódni akarok ? : Szerzetes: (Megfogja Sándor kezét.) Jöjjön ide Sándor, ha az emberek részéről, ha künn a rideg világban bánat éri, i jöjjön, szivesen látjuk, odaadunk mindent, ! amink van, ez az egyszerű, csendes kert, j puritán ház és a szivünk melege, ha ez önt Sándor kielégíti, ha ez jól esik lelkének, jöjjön . . . Sándor: (Bátorságot merítve a szerzetes meleg szavaiból) Kedves tisztelendő úr, megvallom részben mosj is, az hozott ide . . . Nagyon fáj valami ... a szivem, vagy a lelkemet valami marcangolja, valami nyugalmat, vigasztalást keresek. Hol lelem ? Rögtön eszembe jutott ez a kolostor, eszembejutott tisztelendő ur, kiről hallottam azt is, hogy beteg volt . . , (Habozva) Nem tudom elmondjam e mi fekszik lelkemen ? Szerzetes : Sándor csak mondja, ne féljen tárja ki szivét. Sándor : (Eleinte akadozva félénken, később mind nagyobb hévvel) Tegnap este valami nagy bánat ért, onnan tudom, hogy mindig tépi a lelkemet, ilyet még nem