Esztergom és Vidéke, 1903
1903-10-25 / 86.szám
A „VAEMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M e ä)eleiiik Vasárnap és csütörtökön. pLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Ecé$« évr — — — — FŰ évre — — Ns'yed évre — — 12 kor. - fii. — — 6 kor. — fii. — — 3 kor. — fii. Egyes «наш ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth b^jos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Köziratot nem adunk vissza. Я reáliskola épület-kérdése. Esztergom, okt. 2l. A vallás és közoktatásügyi minisztérium már közel 20 éve szüntelenül kifogásolja á reáliskola jelenlegi épületét a nélkül, hogy a nyilvánossági jog megvonásával való fenyegetés daczára csak egy érdemleges változtatás történt volna is. A városi hatóság talált mindenkor egy-egy expedienst, melylyel az intézkedést elodáznia sikerült. Nem vádolható a város vezetősége rosz akarattal hiszen a nyomasztó anyagi helyzetnek megfelelően cselekedett, de kérdés, hogy meddig vihető az elodázás taktikája a nélkül, hogy a város közvetlen érdekébe ne ütközzék a halogatás. A nyilvánossági jog megvonásától alig kell félnünk, hiszen az olcsóbb átmeneti intézkedések ezer nemével lehet elkerülni az állam kérlelhetlen közbelépését eltekintve attól, hogy Magyarországnak egyáltalán nincs fölösleges s igy bármikor beszüntethető iskolája, Esztergomban meg épen nélkülözhetetlen a főgymnásium mellett még egy középiskola, mert évente közel 70 tanuló kívánkozik még a középiskola I. osztályába, a kiket a főgymnásium be sem fogadhat részint az épület részint a tanári létszám elégtelensége miatt. De az egészséges irányzat elvénél fogva is tiltakoznunk kell az iskolák zsúfolt népessége ellen akkor, midőn a külföldön osztályaink 60-as létszámával szemben 24—40 a törvényes maximális létszám. Az osztályok szertelen szaporítása pedig a vezetés egységét veszélyezteti, I amint ily egységes vezetésről nem is j szólhatunk már egyik-másik zsúfolt , középiskolánknál, hol az igazgató i tiszte az administrátió személyi és 'dologi ügyeiben kimerül. Középiskoláink nagy népessége 'már oly felpanaszolt bajjá nőtte ki imagát, hogy ezen intézetek igazigatói egy gazdái tisztség szervezését I nélkülözhetetlennek tekintik, ha csak • a középiskola nívóját veszélynek kitenni nem akarjuk. Tény, hogy a tanár dolgozik az ifjúsággal s nem az igazgató, de szakrendszerünk mellett a legnagyobb 'veszély volna a nevelés ügyére, ha az ifjabb tanári nemzedék az igaz1 gató ellenőrző tiszte révén vissza inem tartatnék a pedagógia terén a dilettáns naturálismustól. Megtelnék I a tanári pálya hivatatlan s a közélet értelmileg megromlott elemekkel. Az osztályrendszer a nevelés szempontjából kevesebb bajt rejt magában, mert itt legfeljebb egyegy osztály sinylené meg a tanár avatatlanságát, de korunk széleskörű igénye nem áttekintést, hanem mélyreható tudást követel a tanártól, elvül j tekintvén azt, hogy tudományt érthetően közölni a gyengébb értelműnek ezer oldalról felfoghatóvá tenni csak az képes, ki annak mélyéből meríthet. Hazai középiskolai nevelésünk ügyén tehát csak az osztálylétszám redukálásával s igy ezen intézetek szaporításával lendíthetünk. A gymnásiumi irányzat már tulproductiót mutat, a mint azt a miniszteri rendelet azon intézkedése is bizonyítja, hogy a gymnasium III. és IV. osztályában a szigorúbb selejtezés foganatosítandó. Más oldalról pedig a a kereskedelmi és ipari elmaradottságot halljuk mint okot emlegetni hazánk fenyegető elszegényedésében s mégsem tapasztaljuk azt, hogy reális irányú, az ipart s kereskedel met megkedveltető, e pályára csalogató intézményeink szaporittatnánab hanem az ellenkezőjét sőt, e gyakorlati iskolák is lehető közeli kapcsolatba hozatnak a gymnásiummal annyira, hogy egy felvételi vizsgálat a kölcsönös átlépést minél inkább megkönnyítse. Hát ezen irányzat egyenesen helytelen, mert ellentmond a paedagógia azon alapelvének, hogy a lelki élet céltudatosan irányitható. Hol van az irányítás hatása 14—15 éves tanulóra nézve, ki az iskola rendszerváltoztatásában próbált szerencsét? Nem hatott arra sem a humaniórák sem a reáliák szelleme, tengődött talán önhibáján kivül az egyik irányzat rabságában, s midőn már az eltöltött éveket kezdjük félteni, félretéve az irányzatok felől táplált jó vagy rossz véleményeinket, mentjük a tanulót, a gymnásiumit reáliskolában s viszont. Nem mondható, hogy középiskoláink, korai bifurcatiója elég szerencsés ötletszüleménye volna, mert a hajlam 9—10 éves zsenge korban felnem ismerhető, de, hogy kősőbbi, mondjuk az ötödik évfolyammal kezdődő többfelé elágazás nem termelne kitünőbbnél kitűnőbb értelmi tőkét az alig hihető. A reáliskolával szemben gyanakodva gondolkodóknak néhány érvet felkínáltam ezen intézmény szükségszerűségének indokolására. Világos, hogy sok középiskola jobb mint kevesebb, eléggé érthető, hogy zsúfolt létszám s számos osztály a vezetés egységét, s ezzel a nevelést veszélyezteti, ismeretes az embereknek már gyermekkorukban megnyilatkozó különféle hajlama s az életpályák küíönfélesége által megkívánt különféle előképzettség, hát mi egyébb bizonyítékra van még szükség ahhoz, hogy egy városban többféle középiskola csak üdvös szolgálatot tehet. Visszatérve az esztergomi viszonyokra s az esztergomi reáliskolára Rákóczy emlékezete. A polgári egyesület Rákőczy-ünnepén felolvasta dr. Helc Antal. Ehhez járult az adózásés mindennemű közszolgáltatásnak, a katonaság eltartásának, előíogatok kiállításának a népre háruló roppant terhe, melyet a zsarolások és visszaélések számtalan neme az elviselhetetlenségig fokozott. A hosszú török háború természetesen óriási összegeket emésztett föl, melyek előteremtése nem volt könnyű feladat. Magyarországtól is roppant összegeket kivántak, noha állandó harctérül szolgált, s a termelő munkát minden téren, a háború tette — úgyszólván — lehetetlenné. Mindazáltal a nép megtette, a mit tehetett; s 1683-tól 1690-ig 30 millió forintot fizetett adóban, vagyis hét év alatt többet, mint száz év alatt a töröknek. De mindez nem volt elég, s folyton fokozták az adót, természetesen országgyűlés nélkül, > mintha — irta a nádor — az lenne a szándék, hogy Magyarországból a lakosság kiirtassák, s vadállatok tanyájává tétessék, noha 300 esztendőn át ontotta vérét a kereszténységért s védte nemesül a szomszéd országokat, с S még az adó kivetésében is az osztrák örökös tartományoknak kedveztek Magyarország és Erdély rovására. 1699-ben a monarchia összes országaira 10 millió 800 ezer forint adót vetettek ki, melyből Magyar- és Erdélyországra ' 4 és fél millió, az Örökös tartományokra 6 millió 300 ezer forint esett, noha ezek a háború pusztításait évek óta nem érezték, s Magyarországnál jóval népesebbek és vagyonosabbak voltak. Ekképpen a magyar adózó jobbágyra elviselhetetlen teher nehezedett, úgy, hogy a j katonák maguk elismerték, hogy a legtöbb helyen lehetetlen az adót megfií zetni. Mindamellett ráküldték a népre a ' katonai executiót, mely a nyomorult jobbágyot kiűzte házából s elvitte mindenét. Ha az áldozat sirt, könyörögni |mert, félholtra, nyomorékká verték. 1688—89 telén Székes-Fejérvár és Komá; rom közt egy hideg téli éjszakán öt falu népe az utolsó emberig az erdőkbe bujdosott az exceutió elől, s kilenc gyermeket hagyott az úton, kiket másnap reggel megfagyva találtak. A szörnyű szigor ellenére, mellyel behajtották,' egyes vármegyékben az adó fele vagy 1 harmada hátralékban maradt. És hogy 1 mindez nem képzeletszülte rém mese,' arról tanúskodik Kollonics, ki mindezt maga beszéli el Einrichtungswerk cimü fönt emiitett munkálatában. A karlovici békekötés után azt remélte a magyarság, hogy a nagy adófizetéstől és németek tartásától megmenekül. De a béke még elviselhetetlenebbé tette a nép helyzetét, mert most már a katonaság, mely azelőtt legalább nyáron a határon hadakozott s ott élelmeztetett, egész esztendőn át a nyakán ült. A hadsereg létszámát leszállították ugyan, de a hadi tanács terve szerint a megmaradó 50—60,000 embert ugy szállásolták el, hogy az örökös tartományokra 4500, a német birodalomra 10,600 ember jusson, a többi 44000 ember, pedig köztük 12000 lovas Magyarországban és Erdélyben maradjon. Mig tehát a sokkal gazdagabb örökös tartományok a beszállásolás terhének alig tizedrészét viselték, ennek háromnegyed része a magyarokra hárult. A pénzbeli szükséglet fedezésére nemcsak a régi adókat emelték, hanem fölemelték a só árát, a mi a tömegeket különösen elkeserítette, és egész sereg új adóval, fogyasztási adókkal tettek kísérletet, sőt behozták- a dohányegyedárusságot is, melyet nem maga az állam kezelt, hanem kereskedőknek adott bérbe, akik aztán a dohány nyal, burnóttal és pipával való kereskedést kizárólagos jogon gyakorolták, s egyebek közt bélyeges pipákat is hoztak forgalomba. Minden esztendő uj meg uj keserű csapással, zaklatással sújtotta a népet. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ •»<•»"•»• """' r ' Izii természetes hashaj tősser. Iiaphato : Leitgeb János, Metz Sándor, Willi József és Vörös József üzletében.
