Esztergom és Vidéke, 1903
1903-09-24 / 77.szám
A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők; Kossuth Irajos (azelőtt ßuda) utca 486. szán). Kéziratot nem adunk vissza. M£Gazdasági-programpontozatok. Esztergom, szept. 22. V. A város gazdasági és gazdálkodási rendszerének gyökeres megváltoztatását első sorban is a város mint erkölcsi testület, másodsorban az adózó közönség egyeteme, harmadsorban és különösen a kisgazdák, illetve a földműveléssel foglalkozók érdeke követeli . Ezen három rendbeli érdeknek olykép kell kielégítést nyernie, hogy 1) a város mint erkölcsi testület érdekében — a kiadások lehetőleg leszállitassanak és ezzel kapcsolatosan a közönség a nyomasztó adóteher alól felszabaditassék ; 2) hogy az adózó közönség egyeteme érdekében a köztulajdon minden egyes adózóra nézve egyenlő jövedelmi alapul szolgáljon. 3) hogy a kisgazdák, illetve a a földműveléssel foglalkozók jövő megélhetési viszonyai helyes gazdászati alapokra fektetve megjavitassanak és ezzel nemcsak hogy a teherviselési képesség emeltessék, hanem az adózás alól kivont földterületek adóalapul szolgáljanak. Ma a város gazdasági kiadása jés pedig úgy a majorbeli, mint az erdő és legelőre .fordított 36.502 К 84 fill, 'szigeti dologi 1166 > 60 > J mezei » 1252 > — » összesen 38.921 К 44 > Ezzel szemben a költségvetésileg j előirányzott bevétel 44.837 К — fill, jilykép mérlegelve tehát, a tiszta I maradvány volna 5915 kor. 56 fill, j Ha ez a számítás ilykép megállihatna, hát akkor csakugyan azt (kellene mondanunk, hogy kár ezt a kérdést bolygatnunk, kár ezt a ma fennálló gazdászati rendszert megváltoztatnunk, mert hisz a városi pénztár nagyon szívesen bevételezi az 5915 kor. 56 fillér jövedelmet, csakhogy a dolog nem igy áll. j Ugyanis a gazdászat, még pedig a lovak réI szere lefoglal 36 lánc rétet, ez közép számítással évi 3600 К — f. a bikák részére a másik husz lánc rétet, ennek haszon értéke 2000 „ — „ elfoglal a városi vagyonleltár szerint 14.000 korona értékű majort 4%-al 560 „ — я hat hold lucernást mi évi 240 „ — „ a majorbeli állatok és kocsik, és pedig 12 ló és 8 bika értéke közép számítással 700b korona 4<>/ 0 280 „ — „ az 1902 évi zárszámadás szerint a gazdasági több kiadás 4163 „ 90 „ összesen 10.843 К 90 f. ebből tehát levonva, a költségvetésileg kimutatott 5915 kor. 56 fillért, marad több kiadásként 4928 kor. 34 fill. Ezek a számok csakis egyet igazolhatnak, azt t. i. hogy a város gazdálkodási rendszerében hiba van, hogy ezen gazdálkodási rendszerre a város reá fizet, tehát továbbra is, fennem tartható. Eltekintve azonban ezen számokkal igazolt tarthatatlan állapottól tudnunk kell, hogy különösen a városok egyesítésével az a kirivó igazságtalanság, a mely szerint bizonyos társadalmi osztály a városi javaknak olcsó élvezője, még kirívóbbá vált. Nem szándékunk osztály gyűlöletet támasztani, mert hiszen csakis az igazságot keressük, de tény az, ho^y a szentgyörgy mezei kerület gazdálkodói a kik pedig az egyesítés folytán ép oly joggal igénybe vehetnék állataikkal a legelőt valamint a majorbeli apaállatokat, ezekből kivannak zárva azért, mert a városi legelő terület nagyon távol esik tőlük, az állatoknak egyenes tönkretevésével járna ha Szentgyörgymezőről a városi legelőre kellene azt hajtani, de állataikkal a majorbeli apaállatokat sem veszik igénybe, hanem vesznek és tartanak maguk. A közbirtokosság a nagyon is csekély mennyiségű legelőterületre kijáró tehenek, sertések után kiveti és beszedi a legelőbért, számol a bika tartással járó kiadásokról, de ezt a csekély legelőbért is csakis azon az alapon szedi és szedheti, mert a legelő terület tiszta homok, talajánál fogva egyébb czélokra kultúra alá nem vehető. Külömben Szentgyörgymezőn egy darab marha a legelőre ki nem járna, mert hisz ma sem talál ott a kijáró marha élelmet, ma is a legtöbb szentgyörgymezei gazda istálóban tartja tejelő állatját, s ha mégis kihajtják, teszik ezt azért, mint a hogy ők mondÍz „Esztergom és Vidéke" tárcája. SÓHAJTÁS. Hogyha jön a múzsám, — gyászos a [ruhája, — Két karom kitárom, Szomorú nótáit befogadja lelkem S szenvedélytől hajtva kiséri gitárom. Pedig hajdan más volt, mig tudott kacagni Szive örömének ; Más nótát zengettem, más, cifra gitáron Örömről, vigságról szólt mindegyik ének. Mert hajdan reám is ragyogott a napnak Üdvadó sugara, Mikor még botorul csillagot akartam Lehozni s feltűzni fényes homlokára. Mikor még tündér kert volt a jövőm képe Volt még hitem vágyam. Ifjúi tűz lángolt hatalmas eszményért Szivemben ; s alkotni, tenni, . . . élni [vágytam. Ma már kihűlt pernye lett a tüzes vágy[ból Fogynak a remények . . . Szomorkodva nézek az utamra vissza Mily rövid és már is lázongok, hogy élek ! Ezért oly szomorú bánattal zokogó Az én nótám mostan ; Fellobbanó emlék csalfa futó árnyát Nagy magányosságban titkolt könynyel [mostam. Az én muszám, sötét gyászos ruhát [öltött. Nincsen mosolygása; Nincs már a napnak se az a fénye lángja Fakó lett, hideg lett, régi ragyogása. Einczinger. Hz eskü. — (A sZsidó élet« cimü naplóból.) — Irta: Fehér. Tavasz van. Lágy szél suhan végig a természet fölött. Minden új életre ébredt. A tél apó levetette havas köpönyegét. Az incselkedő szellő lopva suhan be a nyitott ablakon, megrezgeti a csipkés függönyt, amely mögött egy halvány, sápadt ifjú áll. О nem érzi a tavasznak mámorító illatát, mert buzgó imába van elmerülve. Fejére és kezére az imádságos szíjj van erősitve. Fönt a felső karon egy kis emelkedés látszik, amelyet a finom fehér ing árul el. Oda van erősitve egy négyszögű burkolat, amelyben a tiz parancsolat van elhelyezve, s amelyet egy csatt foglal a felső karhoz. Az alsó karon hét esavarulat fut alá, amely a hét ágazatot jelenti, mig a kéz fején, s az ujjakon való átvetések az örökkévaló nevét hirdetik. A fej mintha koszorúval lenne átfutva. Az elő homloknak közép táján szinte egy burkolat látható, amelyet a hátul végződő csatt tart össze, s amelynek két vége egészen a csípőig ér alá. Hátán és vállán egy antik selyemből készült lepel van, melynek négy végére, finom szálú kis sallangok vannak erősitve. Arcán az áhitat ül, mig szemeit az égnek emeli, megtörve ejti ki az Isten nevét, — egész lényében megremegve. Miért ejti ki ugy az Isten nevét ? Talán fél? Oh nem ! csak a buzgó imádság vesz rajta erőt. Hisz az О láthatatlan lénye előtt megjelenhet bármily alakban. Csak félj és rettegj, mert az О hatalma nagy. Ha az ő nevét ajkidra veszed, tudd meg, hogy miért. — Isten könyörülj ! — suttogja az ifjú, — aztán leroskad a mellette álló székbe. A szijas kéz remegve, — görcsösen — szorítja a szék támláját, mig ajka újból, remegve szól: — Esküszöm neked Israel Istene, ha megkegyelmezel nyomorult szolgádnak, ki bűnösségét beismeri, úgy hosszú négy éven keresztül minden hétfőn és csütörtökön étlen és szomjan fogok lenni. Ajkimat nem fogja érinteni semminemű ital, sem étel. A porban csúszva fognak megkopni térdeim, ugy foglak imádni, csak kegyelmezz meg nyomoruk szol'gádnak . . . I A szijas bal kéz két ujját az ég felé ' emelve tartja, mig jobb keze szive fölött pihen. Szive hevesen lüktet, keble rohamosan emelkedik, s ajka még egyszer elsuttogja az > esküszöm* szót aztán egész lénye átszellemülve, — leroskad a szoba kemény padlózatára. Az ajtó halkan kinyilik s azon egy husz évesnek látszó leány lép be, ki a jelenettől kissé meghökken, de erőt vesz rajta az indulat, s némán bámul a meg; tört ifjúra. Ott fekszik a földön arcával \ lefelé, oda rohanna, hogy felemelje őt, de nem meri, mert nem érez annyi erőt • magában. Hallott mindent. Halottá az esküt, j amely az ifjú ajkról clszállott. Ott állt • az ajtó előtt. Nem lett volna szabad ezt б neki tenni, de mit tehet róla, ha az egyszer igy történt. Talán a gonviselés volt a közbenjáró. О megfogja menteni, ha mindjárt lelke árával is. Nem volna méltó, hogy egy olyan leányért ily áldozatot hozzon. Ismerte jól az ifjút, s úgy a leányt is, kiért annyit szenvedett. Sokszor látta őt ott kóborolni, a kis utca sarkon, hol a leány lakott. Már akkor szánta őt, mert tudta, hogy a leány nem viszonozza igaz érzelmével, az ifjú forró, igaz szerelmét Hányszor látta sápadt arccal, amint ro Меа) е 1 е Щк Vasárnap és csütörtökön. ^LLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Égése érr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — _ - - _ 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egye* iráni ára: 14 fii.
