Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-24 / 77.szám

ESZTERGOM es VIDÉK К (77. szám. 3 szeptember 24 méltó ivadéka azoknak a félisteneknek, kik hazájuk szabadságáért bujtanak el. Ezen ügyben vettük a megye alispánjának alábbi megkeresését, minek a legnagyobb készséggel adunk helyet. Esztergom vármegye alispánja, ad. 7461. 1903. Tárgy : Rákóczy sírjához való zarándoklat. Tekintetes Szerkesztő Úr! Folyó évi október hó 9-én illetőleg 10-én zarándoklat indul, II. Rákóczy Ferencz és társai sírjához Konstanti nápglyba, Rodostóba és Kis-Ázsiába, mely útnak költségei I. osztályon 375 kor., Hon 275 koronát tesznek ki. Az utazásra vonatkozó Programm az alispáni hivatalban, minden felvilágosítás pedig a m. kir. államvasutak menetjegy irodájában (Budapest IV. Vigadó tér 1. sz.) kapható. Midőn ezeknek közlésére kérem fel a tek. szerkesztőséget, megjegyezni óhajtom, hogy igen alkalmas az utazásban résztvevőknek, a nálam őrzött részvételi iv kitöltése. Hazafias tisztelettel Esztergom, 1903. szeptember 22-én. kir. tanácsos, alispán helyett. Szabó Mihály * Kapcsolatosan emiitjük meg e helyütt, hogy Esztergom megye törvényhatósága szintén helyez koszorút Rákóczi Ferencz sírjára. Klinda Rezső. 1830—1903. A tanügynek egy lelkes és fáradhatatlan munkása dőlt ki Klinda Rezsőben. Egész életét a tanügynek szentelte, melynek rögös pályáján félszázadot meghaladó időn át küzdött, munkálkodott lankadatlan szorgalommal. Azon emberek közé tartozott, kik a kötelességérzettől áthatva az eredményes munkával szereznek maguknak érdemeket. Nem is maradt megjutaimazatlanul hasznos működése, mert a jól kiérdemelt I legfelsőbb elismerés, a királyi kegy, 50 tem volna. Ám csupán a kötelesség hozott. Azzal egy cédulát húzott ki zsebéből s oda adta az iíjunak. A cédulkán elmásitott betűkkel ez állt: — Holnap este felé még utoljára, legyen ott . . . I Elolvasta többször, de a betűk csáb "egyet mondtak ... A leány csak várt, j — Szolgálhatok még valamivel ? — ä szólt végre az ifju. \ — A feleletre várok, j — Tudja a levél tartalmát? — Nem j felelt a leány. — Tehát, mondja meg j hogy »igen.« * * * Esteledik. A lágy szellő végig suhani az akác iák lombján, ahova a lenyugví [ napnak utolsó halvány sugarai gyéi J fényt vetnek. Az egész láthatár vöröi j fényben úszik, amelyen az alkonya Hassan megtörik. Egy gyalog ösvényen az ifju sétál minden neszre felügyelve. A találka idej< már elmúlt s akit várt nem jött. Utolsc csalódásában mindenről lemondott, — de mégis fellobbant benne a régi sxon vedély; nem azért, hogy ismét szerel met koldoljon, hanem azért; hogy ize mébe vágja annak a leánynak, hog) többé nem szereti. Az latén meghallgatta őt; lelke át szelleműivé, egy uj ébredésen ment kt évi szolgálata elismeréséül n :hány évvel ezelőtt az arany érdemkereszttel tüntette ki, metyre valóban reá is szolgált. Az iskola falain belül szigorú, de igazságos volt, ki tanítványainak állandó szeretetét tudta magának biztosítani. Mint példás családfő öt derék fiút nevelt a hazának. A tarsas életben szerény, magába zárkózott volt, s szabad idejét a zenének szenteite. Mint a régi dalárdának tagja, majd mint a zenei körnek egyik alapitója és oszlopos tagja, a zenészét terén hasznos szolgalatokat tett. Évek hosszú során át tagja volt a basilikai karnak. Evek hosszú során át volt pénztárnoka az esztergomi r. k. tanítóegyesületnek. 1830 március б-án született Búr-SzentMiklóson, Pozsony-megyében. Tanulmányait Sasvárón, Dévényben és Pozsonyban, majd az akkor két éves tanfolyamú érseki képezdében Esztergomban végezte a szabadságharc lezajlásának éveiben, hol is mesteri és jegyzői hivatalra lőn képesítve, mely képesítést csakis a szorgolmasabb és tehetségesebb növendékek nyertek el. 1849 évi július i-én lépett Esztergom város szolgálatába, s mint segédtanító az I osztályban, majd Schiszler tanitó halála után a II-odik osztályban lett helyettes tanitó. 1853-ban az akkori szokás szerint a budai helytartóság által rendes főelemi iskolai tanítóvá neveztetett ki, ugyancsak a II osztályba. Egy év múlva a főelemi iskolák négy osztályúakká lettek s akkor a III osztályba osztatott be. 1856 ban Scitovszky hercegprímás által a kir. és érseki képezdébe a számtan tanárává neveztetett ki, mely állásában 1870-ig működött, midőn is a képezdei tanfolyamnak három osztályúvá történt átalakítása, s igy az órák szaporodása folytán rendelkezésre álló idő hiányában kénytelen volt ezen állásáról lemondani. 1859-ben nyerte el a főelemi iskolai képesítést az esztergomi kir. és érseki képezdében, amidőn is a magyar, német és tót tannyelvű főelemi iskolákra lett képesítve. 1870-ben Esztergom város közgyűlése egyhangúlag igazgató tanítónak választotta. 1886-ban megüresedvén a kir. városi egyházi karmesteri állás, az általa tölteresztül. Kitörölte annak a leánynak képét emlékéből — a szent esküt meghall gatta az ég. Elfelejtette, hogy miért jött ide. — Térdre omlott kint a szabad ég alatt a mindenség honában, hogy hálát adjor az ég urának. Esküdtem neked : meg tartom, Legyen áldva a neved örökkör örökké Amen ! Aztán arccal a földre borult és meg csókolta azt a földet, amit a Minden ható teremtett. Egyszerre csak egy sirí panasz zokogása üti meg fülét, amelj egy bokor mögül jött elő. A hango tompán adta vissza a föld, amelyei arcra borulva volt. Felugrott s fürkészve tekintett körül Egy odvas^; fa mögött egy leány pillantott meg, ki könytől nedvesült ar cát két kezébe temette. Néhány lépés tett ... és felismerte. — Ön itt! és sir ? Szóljon, miért < könnyek ? Ezen kérdésekkel zaklatta ; Leányt. De ő nem szólt csak hallgatott Megfogta a leány kezét, — azon kezet amelyben a találkára hivó| cédulát hozt — és kivezette a gyalog ösvényre. — A végzetes pillanatokban, — szól az ifju, — mindég önnel kell találkoz nom. Tegnap, midőn esküvel er ősitetten fogadásom, szemtanúja volt annak — 1 ják, hogy a marha néha-néha kijárja 1 magát. 1 A városi marhatartó gazdákra nézve 1 tehát nemcsak azon fontos gazdászati érdeknél fogva, a melyek szerint { a tejelő marhák istálóztatása mielőbb ] bekövetkezik, és pedig: 1) az állati betegségeknek minél nagyobb mérvbeni távoltartása 2) a tejtermelésnek minél fokozottabb mérvbeni elérése 3) a trágyának hatványozottabb mérvbeni szaporulata szempontjából, kell a városnak a majorbeli gazdászattal felhagyni, hanem fel kell hagyni azért is, mert a város jelen nyomasztó pénzügyi viszonyai mellett minden eszközt meg kell ragadni arra nézve, hogy az adózó közönség a súlyos adóteher alól lehetőleg szabaduljon, s ily körülmények melleit nem lehet megengedni, hogy oly gazdasági rendszert tartson fenn, a mely a városra nézve veszteséggel jár. Fokozatosan és kellő körültekin-j téssel haladéktalanul meg kell kez-j deni a város bérföldeinek a gazda-1 közönség tulajdonába való áten-1 gedését. Kultúra alá venni, parcellázni kell mindazon legelőterületeket a melyek arra alkalmasak. í Aliquis. j Zarándoklás Rákóczi sírjához Konstanti1 nápolyba. j Megemlékeztünk már lapunkban arról a hazafias mozgalomról, mely tervbe vette, hogy a magyar szabadság vezérlő fejedelme iránti hála és kegyelet adóját azzal is le akarja róni, hogy elzarándokolva a messze keletre, felkeresi az idegenben azokat a szentelt hantokat, melyek alatt j a dicső szabadsághős és vértanú 1 társai porladoznak, hogy hő imátl rebegve azoknál a Mindenek urához s megkoszorúzva azokat, tanújelét j adja annak, hogy a hálás utókori IKB...-l-1—. 11 I. }- 1 „l

1

.,! •', , hant a folyónak, hogy beleölje magát, \ de visszarettent . . . mert óh, mégis fájdalom ily ifjan meghalni. Ennek az ifjúnak nincs bűne, csak forró szerelme, s az a nyomorult leány — aki megcsalja, aki hitegeti . . . azért fogadott hosszú, négy évi böjtöt. j Sajnálta, talán a megszánakozás annyira \ vitte volna őt, hogy oda borult volna \ annak az ifjúnak a kebelére, — aki ifjan] ennyit szenvedett, — s úgy vigasztaltál volna őt . . . Úgy elrohant volna, de' lábai gyökeret vertek. A végzetes pilla-1 nat neki juttatta osztályrészül azt, hogy | végig kelljen néznie egy ifjú vergődését j kit ő is szeret ... Miért is jött csak ide ? Oh, emlékszik már ; egy cédulát hozott . . . s azt is б I tőle. Avval a tudattal hozta azt is, hogy J talán megnyugvást fog neki szerezni. . . % íme, annak ellentétéről kell neki meg-1 győződést szereznie . . . Oda adja-e azt ж kis célúdat ? . . . Csak néhány percig gondolkozott . . . mi alatt az ifju felkeit s ott látta magaelőtt a remegő leányt: szemeiben még ott csillogott néhány könny, amely arcát fenségessé varázsolta. —- ön itt!.? szólt az ifju. — Igen, felelt a leány ; — de ha tudtam volna, hogy háborgatom, nem jötett be. Ugyanezen évben nevezte ki őt jinaor János hercegprímás az érseki talitóképző ének és zenetanári állásra, melyien a képzőintézetnek 1895-ben négy »sztályúvá történt újjászervezéséig műkölött. Az utóbbi időkben csupán a kir. árosi karmesteri állást töltötte be, migein a halál f. hó 21-én d. u. 5 órakor iragadta őt szerettei köréből, véget •etve munkás életének. * A boldogult haláláról övéi az alábbi gyászjelentést adták ki. »Özvegy Klinda Rezsőné szül. Hermályi Sztankay Berta, valamint gyermekei jyula, Kálmán, Aladár és Jenő úgy a aját, mint az összes rokonok nevében ájdalomtÖl megtört szívvel tudatják, íogy a szeretett férj, a legjobb édesatya :s rokon Búrszentmiklósi Klinda Rezső ro\t elemi iskolai igazgató, képezdei talár s belvárosi karnagy, az arany érdemcereszt tulajdonosa életének 73-ik, bollog házasságának 38 i

к évében, folyó :vi szeptember hó 21 én délután 5 óracor, a haldoklók szentségeinek ájtatos elvétele után, áldott lelkét Teremtőjének isszaadta. A megboldogult drága halott Öldi maradványa folyó hó 23-án délután [. órakor fog a halottas há/.ban (Dunaitca 139. sz.) beszenteltetni s onnan a drályi városi sírkertben, a róm. kath. ;gyház szertartása szerint örök nyug.j ómra helyeztetni. Az engesztelő szent nise-áldozat szeptember 24 én reggel ) órakor fog a belvárosi plébnnia templomján az Urnák bemutattatni. Esztergom, 903. szeptember 21. Béke hamvaira!« Temetése tegnap délután volt nagy •észvét mellett, melyen a nagyszámú kö:önségen kivül ott volt a város képviseőtestülete s tisztikara, összes intézeteink anári kara, kivonultak temetésére az jsszes fi és leány elemi iskolák tanáraik /ezetése alatt, majd az érseki képezde. \ halottas háznál a tantestület jár. tani:ó egyesület stb. koszorújával borított •avatal mellett megható gyászdailal vetlek búcsút pályatársai. Színház. — A második Perényi este. — Esztergom, szept. 23. Szombat este még a péntekinél is zsúfoltabb ház tömörült össze az ünnepelt művésznő tiszteletére, ki ez alkalommal a »Bob herczegf czimő szerepében ragyogtatta istenadta tehetségét. A város és megye legelőkelőbb köreit képviselt közönség izgatottan lestevárta a függöny felgördülését: a kipirult most megint csak itt van. Szóljon mát jelentsen ez ? Azon perc óta midőn láttam, hogy boldogtalan, szólít a leány, a megszánakozás annyira erőt vett rajtam, hogy megszerettem. Nem volt szabad szólnom, mert tudtam nagyon jól, hogy én önre nézve nem élek. Mit is gondol ön é» velem ! Mégis egy cél lebegett előttem, hogy önt megmentsem. Hallottam esküjét, s azt is, hogy a találka helyére jött. Az a leány nem méltó arra, hogy esküjét megtartsa, mert most is megcsalta. Az Isten meg fog önnek bocsájtani, ha nem fog négy évet végig szenvedni . . . s ez legyen egyedüli boldgságom, — ha már azt — a leányt el is felejtette, hogy az ily áldozatról mondjon le, s én nyugodt leszek, hogy ön többé nem fog küzdeni és szenvedni . . . Ugy-e megteszi ? Az ifju csak hallgatta a leányt, mialatt lelkén egy boldogító érzelem futott keresztül. Aztán feltekintett az égre, amelyen itt-ott csillagocska tünt föl s igy kiáltott föl: — Eskümet megtartom, ura leszek szavamnak ! —• azután belenézett abba a két könytől ázott szembe, amelyben egy édes vágy lobogott és lágy, re«gő hangon suttogta; De te érted.