Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-13 / 74.szám

A „VAEMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVTDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. pLŐFIZETÉSI ÁRAK Étét* érr — — — — 12 kor. Fél é?re — — — _ — 6 kor. Negyed évr* — — — — 3 kor. EÍÍ^K snáoi krt\: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal (hovaakéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendőt) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Hír Az uj találmány és váro­sunk villamvilágitása. Esztergom szept. 11. Az egész művelt világ feszült fi­gyelemmel várja ama kísérletek eredményét, mellyeket Budapesten Csinyi Henrik végez az általa fel­talált elemmel, s méltán, mivel a találmány a kutató elme, a tudo­mányos világ nagy diadala, mely a gyakorlati életben, főleg a villam­világitás terén uj korszakot van hi­vatva alkotni. A fővárosi sajtóban nap nap után ujabb és ujabb dolgokat olva­sunk, mellyek a kísérletek eredmé­nyét szakértők véleménye alapján meglepőknek mondják. Legutóbb Konkoly-Thege Miklós ministeri tanácsos, az országos köz­ponti meteorológiai intézet igazga­tójának véleményét reprodukálja a fővárosi sajtó, mely nagybecsű vélemény reánk Esztergomiakra, kik most akarjuk bevezetni a vil­lamos világítást, kiváló fontosság gal bir. Esztergom város közvilágítása ma a végeldöntés stádiumában van. A ministeren múlik most már, hogy vájjon jóváhagyja-e a köz­gyűlés azon határozatát, mely a villamvilágitás mellett döntött, avagy a beadott fellebbezés foly­tán megsemmisiti-e azt ? Mi, elejétől végéig a villamvilá­gitás ellenjo^lalt^nk állást, mert a váSs^zilaTt^vagyoni viszonyai kö­zött mivel sem láttuk indokoltnak, hogy a sokkalta költségesebb vilá­gitás hozassék be. Tévednek azok, kik azt fogták reánk, hogy a maradiság előszere­tetével a gáz mellett törünk lánd­zsát. Mi a jobb és ezzel kapcsola­tosan a lényegesen olcsóbb világi­tás mellett foglaltunk csupán állást, a város érdekében. Csányi találmánya az ellentéte­ket kiegyenlíteni látszik, mert min­den jel arra vall, hogy találmányá­val a villám közeledik a gáz ol­csóbbságához, s e mellet intesivi­tása nagyobbodik, mi ha már két­ségtelenül s gyakorlati példákkal lesz beigazolva, el lesz érve az a cél, mely közvilágitási. kérdésünket napirendre hozta, az olcsóbb és jó közvilágitás. Nem akarjuk azt mondani, hogy mig a tudományes világ lázasan érdeklődik a találmány iránt addig mi tétlenül nézzük a városra kár­hozatos határozat jogerőre emelke­dését, mert hisz úgy tudjuk, hogy polgáraink érdeklődését, épp a vá­rosi közvilágitás ügyéből kifolyólag felkeltette a találmány, de mi azt az érdeklődést, a tizenkettedik órá­ban nem tartjuk eléggé gyorsan mozgónak és oly jellegűnek, mint amiilyenre jelenleg szükség van. A város polgármesteréhez és a képviselőtestület tagjaihoz fordulunk jelen sorainkai, ejtsék módját an­nak, hogy a legrövidebb időn, negyvennyolc órán belül [a kép­viselőtestület egybehivassék avég­ből, hogy a dolgok jelenlegi állása mellett, komolyan foglalkozzék a továbbiak sürgős megvitatásával. — a. • • — • • • ' — -шля 1 ' A budapesti szegénysorsú tüdőbetegek sanatorium egyesületéből. Folytatás II. Az a várakozás, a melyet az Er­zsébet királyné-sanatoriura létre­jöttéhez kötöttünk, teljes mérték­ben megvalósult; az olyan bete­gek csoportja talál benne ápolást és gyógyulást, a kik társadalmi viszonyaiknál fogva a sanatorium nélkül betegségüknek elhagyott martalékai volnának, hazai jóté­kony közszellemünknek pedig igy fényes bizonyítéka, hogy egyesü­leti életünk negyedik évében már képesek voltunk 434 ápolt beteg között 67-et ingyenes kezelésben részesíteni. (A betegek ápolása minta­szerű, gyógyításuk nagy sikereket mutat föl; mindegyikükben a tü­dővész elleni védekezésnek egy ki­sebb vagy nagyobb nyomatékos munkása hagyja el az intézetet.) Kifelé való hatásában a sanatorium fogpiszkáló tornyú kápolnát s oldaliban az egymásra zsúfolt, tűz fészkes guny­hók százait, azt hiszem, eléggé kiemel­tem az egyiknek előnyeit s kirívóvá tet­tem a másiknak hátrányait. De félre ne értsen senki. Mindezek, amiket most megírtam, nem célozták a csúfolódást Esztergommal szemben. Fi­gyelmeztetés akar ez csak lermi, már egyszer végre annak az első lépésnek a megtételére, amely régi kedvenc célom­hoz, a természet adta előnyök díszíté­séhez és kihasználásához vezet. Szinte hallom a megrögzött ellenvetéseket: »szegeny a város, nagy apótadói* meg aztán >nem kell mindent magas paripá­ról néznie stb. stb. Azonban ezek a mucsai izű ellenvetések csak a nembá­nomság jelszavai és silány takarói a szépérzékkel párosult üzleti szellem tel­jes hiányának. Hogy szegény a város és nagy apót­adó ! Hát kérem, ha a régi főgymnásium építése annak idején lelkiismeretes gon­dossággal ellenőriztetik,*) — ha ennél­*) A régi gymnasium épitése nagyon is lelkiisme­retesen lett ellenőrizve az akkori városi mérnök, néhai Prokopp János által, s épp a lelkiismeretes ellenőrzésnek; s annak, mivel a hiányos építkezést több alkalommal beszüntette volt következménye az, hogy hivatalából kimarták. Midőn aztán nevezett városi mérnök azon jóslata, hogy a Kolbenheier ministeri tanácsos felelősségére folytatatott építkezés soká állani nem fog, azt majd le kell bontani be­következett, akkor azok a bizonyos körök, mellyek­nek nevezett városi mérnök üldözésében fő részfik volt, ódzkodtak, futottak a felelősség kérdése elől,. TY^STIÍ- 5i pffprplf я. siilvedt haiőról. A szerk. hegy oldalában egy kisebb kiugró pla­teaun már ételt kínál az éhezőknek s italtaszomjuhozóknak a »Schweizerhauz«. Ennek megfelel nálunk a »Bosznia« nevü j korcsma, mely azonban a középeurópai ! igényektől messze elmarad. Fölérve a Schlossbergre, pompás vadgesztenyék és fenyők árnyékából szemlélhetjük a min­den oldalról megnyílt remek perspektí­vát, amely gyönyörűségünket csak olyan mértékben kielégíthetjük a Szenttamás­hegyen is, — mégis azzal a külömbség­gel, hogy ez utóbbin a nap égető su­garai a tájkép élvezetét rövidre szabják. A Schlossberg négy oldalán — az ég­tájak szerint — a korlátfal boritókövébe vésett irányjelzők minden bővebb magya­rázat nélkül felvilágosítást adnak a lá­tottakról s azoknak távolságáról. Nálunk a Szenttamáshegyről pajkos gyerekek köveket dobálnak külömbféle irányban a hegy tövében épült házak tetejére. A Schlossbergen van azután még egy má­sik hatalmas restauráció, nyilt és zárt verandákkal, a hires 15-ik századbeli óratorony s egy másik olasz — renesans­stylben épült torony Styria — köznyel­ven Lieslnek nevezett legnagyobb ha­rangjával. Két kut van továbbá rajta: a 100 méter mélységű Türkenbrunnen és egy másik előttem ismeretlen nevű, ma­gasabban fekvő, tehát valószínűleg még mélyebb kut, födve egy a lakatosművé­szet remekének mondható kupolával. Viszonyítva mindezekhez a Szenttamás­hegy általam még föl nem sorolt szép­ségeit : tételén azt a granárium alakú s Iz „Esztergom és fiié" tárcája Levél a szerkesztőhöz. Graz, 1903. augusztus 30. Kedves Barátom ! Az idő malik s lel­kiismeretem furdal. Ennek pedig termé' szetes következménye, hogy szavamai beváltom. De csak most, hogy előttem fekszik a fehér papiros s gondolkodom a fölött, hogy hát tulajdonképen miről is Írhatnék becses lapod részére, csak most érzera igazán annak a könynyel­müségnek a következményét, hogy ne­ked ígéretet tettem. Mert Steierország, ugy szóiiván a tő­szomszédságunkban van Grác, csak egy ugrás Esztergomtól. Majdnem annyi magyar lakik benne, mint Pozsonyban, vagy Brassóban. Budapesten nem ta­lálkoznám annyi kedves ismerőssel, mint itten ez alatt a 15 nap alatt. És mégis írnom kell róla ; találnom kell valamit, ami még nem került nyomdafesték ala. Ám legyen, megkísérlem abban a tu­datban, hogy a következményeket teljes magadással magamnak kell viselnem. Kezdem azon, hogy bármerre kószálok szép Hazám határain kivül, tapasztala­taimat mindig összehasonlítom ami vi­szonyainkkal ; de legközvetlenebbül azo­kat az intézményeket, erényeket, vagy előnyöket helyezem bírálatom mértékének egyik serpenyőiére, amelyeket az én ked­ves lakó és szülővárosomból ismerek. Fájdalom, hogy ez az egyik serpenyő még mindig fönt lebeg s félek, hogy azt az időt, amikor majd lefelé nehézkedik én megérni már nem fogom. De térjünk a dologra! Tudvalévő, hogy Grác egyike azok­nak a városoknak, a melyeket nem szí­vesen kerül el a turista. Egyrészt, mert a város tiszta, hoteljei mi kívánnivalót sem hagynak fönn, pompás sétaterei vannak a belterületen és rendkívül olcsó. De másrészt központját képezi egy olyan hegyvidéknek, a mely a turisztika szem­pontjából nagy érdekű s az itt üzemben­tartott külömbféle alkalmatosságok igény­bevételével könnyen s olcsón megköze­lítheti. Általánosságban csak a kívánalmak azok, amelyek Esztergomhoz is viszo­nyíthatok. Sőt, csodálatos véletlenképen egy igen fontos pontja van Grácnak, a amely a városnak, úgyszólván ugyanazon a helyén áll Esztergomban is. Ez a Schlossberg, Esztergomban a Szentta­mashegy. Egyelőre nem keresem, hogy az a Sehlossberg hányféle oldalról s miféle közlekedési eszközök segélyével közelíthető meg, csak arról irok, hogy miféle létesítmények vannak rajta. Hát először is a Sehlossberg be van fásitva s igy árnyas szerpentin utak ve­zetnek föl a tetejére. Ez utak mentén — ugy minden 50 lépésnyire — olcsó kiállítású, kényelmes padok kínálkoznak a fáradt gyaloglónak. Nálunk a Szent­tamás hegyen se árnyék se pad. Itt a

Next

/
Thumbnails
Contents