Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-10 / 73.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M^J

e

l

CI

>ík Vasárnap és csütörtökön. j^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. Ecé** évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Na^yed évr* — — — — 3 kor. — fii. Eijes szám ára: 14 ül. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltíerek és hirdetések küldendői) Kossuth bajos (azelőtt guda) utca 485. szán). -ЗИ Kéziratot nem adunk vissza. Szegényházunk. Esztergom, szept. 7-én. Abból az alkalomból, hogy boldogult Eggenhofer. József volt nagykereskedő az aggok háza alapja javára végrendeletileg 5000 koronát hagyományozott és hogy ezen végakaratával is bizonyságot tett nemcsak a szegények iránt érzett jó akaratáról, hanem azon gyakorlati érzékéről is, mely életében minden tettét jellemezte, és ezzel egyszersmint méltó példát nyújtott polgártársainak arra nézve, hogy mely út legalkalmasabb a sociális bajok megszüntetésére, időszerűnek látjuk megismertetni magát a szegényházat, annak jövedelmi forrásait s azt az átalakulást, a melyen alig néhány év alatt keresztül ment. Úgy az aggok háza alapja, melynek tőkéje ezidőszerint 101.667 kor. 83 fillér, valamint a szegények szerzeményének alapja — mely 38.771 kor. 83 fillér tőkeösszegből álli egyf és ugyanazon szent célnak szolgál, egy és ugyanazon rendeltetéssel bir. Mindkettőnek jövedelme I a szegények eltartására, azok segélyezésére szolgál. ! Az 1902. évi zárszámadásból látjuk, hogy 1902. évben a szegényházban lakók ellátására az aggok háza alapjából 7791 kor. 79 fillér, a szegények szerzeménye alapjából pedig az aggok házán kivül levő szegények gyámolitására 13-343 kor. 17 fillér, összesen 21.134 kor. 96 fill, adatott ki. Ez az összeg minden szóbeszéd nélkül önmaga bizonyítja, hogy a város a szegényügy kérdését is j azon ügyek közé sorolja, amely a hatóság egyik legszebb és legnemesebb feladatát képezi. Ugy az egyik, mint a másik alap eredete az elmúlt századba nyúlik bele. Annak a jó szokásnak és az Eggenhofer féle reális gondoskodásnak az eredménye mindkét alap, a mely szerint a város polgárai ha máskor nem, de végrendelkezésük elkészítésénél nem feledkeztek meg akár az aggok háza, akár a szegény alapról. De a végrendeletet készítő senátorok is érdemet szereztek emez alapok létrehozása körül, amennyiben volt rá gondjuk, hogy a végrendelkezőt ezen jótékony alapítványok gyarapítására figyelmeztessék. Nagyon tiszteletre méltó dolgot cselekednének ezidőszerint is akár a kir. közjegyzők, akár a magánvégrendeletet készítők, a kiket a polgárok bizalmukra érdemesítenek, ha a múltban a senátorok által teljesített jó szokást követnék, és a végrendelkezőket a szegények javára szolgáló hagyományok tételére figyelmeztetnék; oly szent cél az, a melyre az ő anyagi helyzetéhez képest szívesen ad mindenki. Jó példával szolgált, és maradandó emlékoszlopot emelt magának boldogult Simor János hercegprímás, a ki az aggok ellátására 60.000 koronát adományozott. Méltó példával szolgál Vaszary Kolos bibornok hercegprímás, a ki évenként 1899. év óta 4000 кого nát ad a szegények % gyámolitására 1848. évi nemzetőr, és honvédkori Irta: HORVÁTH ÖÉZA. (Folytatás és vége.) Egy szép, holdvilágos éjen azt vették észre, hogy a grófné ablaka megnyilt és a szép grófné elragadóan bájos éji pongyolában felhágott az ablak párkányára, s az ablak ivezetén létező faragványba fogózva, mint valami szellem alak emelkedik lel és a tetőről lenyúló csatornába fogózva hihetetlen gyorsasággal felkúszik a tetőre, s behunyt szemekkel megkezdi körsétáját. Néma félelem szálta meg a nézők szivét és visszafojtott lélekzettel kísérek minden léptét, kik között volt a kétségbeesett gróf is. Midőn a vándorút végéhez látszott közeledni és a grófné a magas épület emeleti ablakához vissza ért, az ablakfeletti faragványból egy jelentéktelen darab elvált, mire a komornak egyike, féltve úrnője életét, elsikoltá magát, minek következtében a grófné az álomkórban lezárva volt szemeit felnyitá és egyensúlyt vesztve lehanyatlott a mélységbe. Férje már csak öszezúzott hulláját ölelhette magához A gróf ezen gyászos esemény után elhagyta kastélyát és soha sem tért többé vissza. Evek multán a pompás zsákomon és csak felépülésem után halkastély középületté vált. jlottam, hogy a még fiatal kórházi orvos Az átutazóban ért városok és falvak i huzamos időt töltött naponta ágyam köközütt az ódonkinézésü és portieuiokkal :

rüI s пл

%У érdeklődést tanusitott iránteli kis várost, Urbinót csak azért em- tam

> mi 0űnan származott, hogy Váro. litem fel, hogy itt történt velünk az

, j sitól megtudta, hogy magyar vagyok és hogy az utolsó nélkülözhető fekete se-j

a szabadságharcban tiszt voltam. Azt lyem nyakkendőmet husz karantánért nekem csak később beszélte el Tivadar, eladtuk, s annak árán kukorica lisztet hogy közel husz napig feküdtem élet és vettünk s a főtt kása, vagy helyesebben i halál között lebegve, pép félét közösen fogyasztottuk el, s | Mid6n é

JJ

el öntudatra ébredtem, szoannak sós levét kanalaztuk, hogy felme-| katlan látomány tárult szemeim elé, nagy legitsük gyomrunkat. Bolognát ferde tor- j folyosószerű épületet láttam, a bókonyos nyáért és régi temetője szép siremlékiért | föl epéről lecsüngő lámpa derengő emelem ki, mert annyi időm, de pénzem'

; fényénél egy embert tiszta fehérbe látsem volt, hogy annak nevezetességeitj*M« közeledni az átellcnemben fekvő megtekinthettem volna. Arra emlékszem, I beteg ágyához, ki lehajolt a beteghez, hogy Ferrára szép, ujabb izlésü város és! mintha léIe

2

zet véteIét akarná halgatni, s erődé jókarban volt, de már gyakori hirtelen felemelkedve csoszogó, de sebes lázam, módnélküli főfájásom és erőtlen- ] léptekkel távozott. Ezen jelenet után isségem következtében mi sem érdekelt. I mét két fehérlepedős alak közeledett a Gyalogolni többé nem birtam, s a trans-j jekett ágyhoz s rövid idő múlva az export holmiját vivő káré vagy helyeseb-j ször megjelent alak kíséretében egy szerban laptikán vittek egész Pezaróig, holttest láttam közeledni, aki, amint kivea Prinz Hohenlohe ezred egy százada j hetem az utolsó kenetet adá fel a bevolt garnizotban. De már akkor a Casa tegnek. transportnóba két ember vezetett fel, hol Végre annak távoztával az ott maradt nevem is alig birtam kimondani. A ka-• emberek megfogták a kihűltnek látszó pitány látva, hogy nagy beteg vagyok, j merev hullat és az épület setétnek látszó kórházi koporsóba tétetett, és beküldött' folyosója felé szállították, hihetőleg a a polgári kórházba. Szerencsémre Vá-I hallott kamarába. Megvallom, e jelenet rosi Tivadar is beteget jelentett s igy | végignézése, megrenditőleg hatott reám, volt mégis egy lény, ki állapotom iránt, j majd ideg izgalmat okozott, de már a Imint régi bajtárs némi érdeklődést tanu. \ válságon akkor átestem. I sitott. Én nagy mérvű tífuszt kaptam s j Ezután egészségem napról napra jajobbára öntudatlanul feküdtem szalma- [vult és alkalmam nyilt a kórházi orvos és a méltóságos főkáptalan, melynek tagjai, hasonlókép szívesen adakoznak a jótékony célra. I Ámde mindezen adományok ma, midőn a szegényügy a városnak édes gyermekévé lett, a szükségletet mégsem fedezik. I Az aggok házának alaptőkéje után befolyó kamat jövedelem alig Г30 elaggott eltartását, gondozását biztosítja, pedig amióta a régi közkórház is szegényházzá alakíttatott át és a szegények elhelyezésére szolgál, 60 szegény is találhatna menedéket benne. Nehéz időket élünk. Akár a talentum, akár a szorgalmas és munI kás kéz keservesen tudja manapság a mindennapi kenyeret megkeresni és mégis ezekhez, a város polgáraihoz fordulunk kérelmünkkel, azokhoz különösen kiket a Gondviselés bővebb javakkal áldott meg. j Ezek a nehéz idők sok ember szájából veszik ki a mindennapi kenyeret, s ha még hozzájárul ehhez az agg korral járó munkaképkedveg előzékenységét megköszönni. Itt ismerkedtem meg Balezurik nevü volt bécsi aulistával, kit a vadászok közé soroztak be. Csaknem hihetetlennek látszik, ha felemlítem, hogy ami az Iszonyú hideg téli hadjárat alatt soha sem történt meg velem, a kórházban a fagy megcsípte a lábamat. Azt hiszem méltóztatnak tudni, hogy az olaszországi enyhe égöv alatt ritkán használnak kályhákat, s azt kézi szenelők és kandallók pótolják s nézetem szerint ép ez magyarázza meg azt, hogy a legmagasabb aristocratia hölgyeinek kivételével majdnem az állitható, hogy a hölgyek keze többé-kevésbé vörös, mi a szenelők elterjedt használatának tulajdonitható. A kórházakban azonban sem kályha, sem kéziszenelő, sem kandalló nem volt, hanem egy nagyobb méretű kőmedence, melyben a használt faszén meggyújtatott, melynek időközi felszitására széles toll legyezők voltak alkalmazásban. Én is tehát fázékony, gyenge állapotomban a a kőmedeneénél kerestem tagjaim felmelegítése végett menedéket és a fapadokkal körülvett medencére helyeztem átfázott lábaimat s a hirtelen meleg behatása okozá, hogy a iagy megcsípte lábujaimat, s pár hétre volt szükségem, mig a folytonos viszketegség kinzó bajától megszabadultam. November utolsó napjai egyikén hagytam el Városi Tivadarral együtt a kórházat és a Casa transportában háltunk.