Esztergom és Vidéke, 1903

1903-09-10 / 73.szám

telenség, előttünk áll a nyomor, melyről a felebaráti szeretetnek nem szabad megfeledkezni. mo. I budapesti szegénysorsű tüdőbetegek sanatorium egyesületéből. Folytatás I. Más módon fejlődött ki a tüdővész elleni küzdelem Németországban. Németországban lett először gyakorlatilag bebizonyítva, hogy tüdőbetegek nemcsak enyhe klímájú helyeken gyógyulhatnak, mint a milyen Olaszország, Madeira, az angol tengerpartok és mások. Egy okos, gyakorlati érzékű orvos: Brehmer fölállította mintegy 40 év előtt görbersdorfi fényes sanatoriumát és sikerrel gyógyította ott a vagyonos tüdőbetegeket. Németországban lett fölfedezve Koch Róbert által a gümőkór természete és kijelölve az elterjedése ellen való védekezés utja. Ennek alapján korán megkezdődtek a közegészségügyi intézkedések. Népsanatoriumok fölállítására azonban nehezen határozták el magukat a németek. Az első népsanatoriumot szegények számára csak 1892-ben egy frankfurti philantropikus egyesület állította föl. Közvetlenül azután a nagynevű Leyden tanár megkezdte Berlinben agitációját népsanatoriumok fölállítása érdekében, azonban Berlinben még ekkor is csekély pártolásra talált az eszme. Az ügy erőteljes fejlődése a Budapesten 1894-ben tartott nemzetközi hygieniai kongresszusból indult ki. Aj kongresszus egyik ünnepélyes osz-1 tályülésén tartotta Leyden amaj nagyhatású beszédét, a melyben ai tüdővész pusztításait megvilágosi- \ totta és fölhívta a művelt világot az ellene való védekezésre és külö! nősen a teljesen védetlenül álló szegény néposztály számára sanato-! riumok fölállítására. Ezen beszéd hatása alatt szólaltam föl és csatla; kozva Leyden fölhívásához és egy-1 szsrsmind kijelentve, hogy Magyar- j и I Itt ismerkedtem meg a volt magyar j pénzügyminister fiaival Dusek Géza és Bélával, valamint báró Rudnyánszky j Pistával, kikkel ugyanazon ezredbe vol-J tam besorozva. Rudnyánszky vézna és gyenge testalkatú fiú volt, egyébként! szívélyes és barátságos. Dusek Géza magas nyúlánk szőke ifjú, kit kissé gőgösnek találtam, ellenben öcsese Béla, igen előzékeny és barátságos volt, mi talán onnan is származhatott, hogy Kálmán testvéremet ismerte, kiket Suhajda jogtanár privative készített elő a harmad évi jogra. Velük többé nem találkoztam, mert Ők az ezred második zászlóaljába lettek beosztva, mely más garnizonban feküdt, és valóban a 2-ik és 4-ik batalionba beosztott honvéd tiszteket nem ismertük és csupán az i-ső és 3-ik zázlóaljnál levőkkel volt érintkezésem, kiket ha életfcm és időm engedi, katonai! szolgálatomból vett egyes csekély jelentőségű dolgok leírásánál fogok megnevezni. Egyébbként 1849. évi november 30-án értünk Slnigalián át Anconába, és másnap a 16-ik compánia laktanyájába rukkoltam be, s ezzel honvéd fogoly életem és vándorlásom megszűnt, helyet engedve a rendsxeres katonai szolgálatnak. loniák, dispensatoriumok különböző színű körökkel voltak jelezve ; az ezeket összekötő vonalok egy hálózatot képeztek, a mely a kulturális népek országain átborult, egyiken sűrűbb a másikon ritkább csomóponton hálót képezve. Egyesületünk jóltevő érzéssd jegyezheti föl, hogy a hálózatban ott állt Magyarország is, az Erzsébet királyné-san itoriumot jelző kör által jelezve. A munkakörre pedig, a melynek jelvényét az Erzsébet-sanatorium létrejötte képezi, azon fölemelő érzéssel tekinthetünk, hogy az a munkakör a jelenkor legnagyobb hordertjü, világmozgató kérdései közé tartozik, a közegészségügynek pedig legaktuálisabb kérdése. (Vége köv.) Egy hó közigazgatása. szept. 9. A közbejött ünnep folytán ma szerdán tartotta meg a közigazgatási bizottság szeptember havi ülését, beszámolandó a közigazgatásnak augusztusi menetéről. Akadályozva lévén a főispán a megjelenésben, az elnöki széket Andrássy János alispán foglalta el. Napirend előtt ifjú Uray István tb. s£o!gabiró tette le a hivatali esküt, mint ki a kihágási és erdei kihágási ügyekbeni birói hatáskörrel ruháztatott fel. A napirend, mely az alispán jelentésével vette kezdetét, kevésbbé volt érdekes. A közrendészet terén a túlsó járási tüzekről emlékezett meg, melyek részint öngyujtogatás, részint pedig kis gyermekek játékának eredményei. Jelezte, hogy Kicsinden népgyűlés volt, mit az onnét a tokodi és doroghi kőszénbányákba dolgozni járó munkások szerveztek, de mely népgyűlést az azon jelenvolt szoígabiró, a szónok törvényellenes izgatásai miatt feloszlatta, illetne a szónoktól a további szót megvonta. Ezenkívül népgyűlés volt még Tokod, Sárisáp és Bajna községekben, rendzavarás azonban nem történt. A katonai ügyek terén a fősorozas megtartására az előkészületek megtétettek. A törvényhatósági élet köréből nevezetesebb események elő nem fordultak, a községi élet köréből pedig felemlítette a jelentés, hogy a jegyzői és körjegyzői hivatalok vizsgálata még mindég folyamatban van. Kiffer János és társai ügyében, akik avégből fordultak kérvénnyel a közigazgatási bizottsághoz, hogy amennyiben Esztergom sz. kir. város határában lévő vadászterületen a vadsertések már nagyon elvannak szaporodva, amellyek elviselhetetlen károkat tesznek a gazdáknak, engedtessék meg azokra a vadászat. A bizottság felhívta gróf Schlick Ervin bérlőt, hogy három hó lefolyása alatt pusztítsa a vadsertéseket, különben költségére hivatalból fog vadászatot elrendelni. Nagyobb vitára adott okot a Sátori Miksa lábatlani cementgyára mellett elvonuló útszakasz költségei hozzájárulási arányának megállapítása, melyre nézve az alispán aképen határozott, hogy Sátorit, ki egyszer s mindenkorra kész volt — bár magát érdekeltnek nem tekintette— 86 koronát lefizetni, s kijelentette, hogy az utat használni nem lógja, s arra szüksége nincs, az érdekeltségből kihagyva, az útfenntartási költségcinek 72%-át az egyesült tégla és cementgyár r. társaságra, mig 28%-át Lábatlan községre vetette ki. Ezen alispáni határozatot azonban az egyesült tégla és cementgyár megfellebbezte s igy keországban ez irányban az első lépés megtörtént, a mennyiben egy, azóta elhunyt nemeslelkü emberbarát, idősebb Wodianer Albert báró már egy évvel azelőtt tett le kezemhez egy beszélgetésünk által indíttatva 10.000 forintot, hogy azt szegénybeteg-sanatorium kezdeményezése gyanánt belátásom szerint fölhasználjam. Leyden azóta több alkalommal fejezte ki a nyilvánosság előtt, hogy ezen nemzetközi kongresszus helyeslése és Magyarország ezen akcióba lépése milyen hatásos támaszára vált az ő fellépésének Németországban. Rohamosan kezdtek hozzá a mulasztások pótlásához; 1895-ben már megalakult a >Centralcomité für die Errichtung von Lungenheilstätten, с Egyik népsanatorium a másik után emelkedett, hathatósan támogatta ezt a mozgalmat a németországi vörös-, kereszt-egyesület, a mely a saját vagyonából állított föl egy sanatoriumot a Grabow-See mellett és több j üdülő kolóniát is állított föl a sana- j tóriumból kibocsátott üdülő , bete-1 • ••Vi gek számára a németországi vöröskereszt-egylet hölgyosztályai pedig magukra vették gyűjtéseket rendezni a célra, hogy a sanatoriumba fölvett családfenntartóknak otthon hagyott családtagjait, a hol szükséges, segélyezzék élelmiszerekkel, ruhanemüekkel, pénzzel ; szövetkeztek arra, hogy a hölgy egyesül et tagjai látogassák az ilyen családokat hajlékukban, lássák el tanácscsal is, ha kell, vigasztalással. Több más egyesület vállalkozott arra, hogy a fölüdült tüdőbetegek számára erejökhöz mért megfelelő munkát szerezzen. Szanatóriumi fiókegyesületek alakultak s az 1894-től lefolyt kilenc év óta Németországban fölszaporodott a szanatóriumok száma több, mint százra s a londoni tuberkulózis-kongresszuson Németország delegátusa már kinyilatkoztathatta, hogy Németországba évenkint 30.000 szegény tündőbeteg részesül szanatóriumi ápolásban és gyógyításban, és hogy ezen intézmények és az ország közegészségügyi intézkedéseinek összehatása alatt Németország tuberkulózis-halandósága több, mint harminc százalékkal megkisebbedett. Mig az angol-szász törzshöz tartozó népek, — ideértve ÉszakAmerika több államát is, — ilyen tág tevékenységet fejtettek ki, ugy a betegséget megelőző közegészségügyi intézkedések, mint a betegek gyógyítását előmozdító sanatorium! alkotások terén, addig a latin törzs népei közt ez az utóbbi irány nem tudott kifejlődni. Egy másik irányban azonban Franciaország a gümőkór ellen nagyarányú intézkedéseket tett. A francia nép fejlődési fönnakadásának két jelentőséges jele kezdett mutatkozni ; már első Napoleon ideje után kitüntették a katonasorozások azt, hogy a hadköteles ifjak közt növekedik azoknak száma, a kik a mértéket nem ütik meg s a kiknek fejlődése elmaradó ; a másik aggodalmas jelenség a természetes népszaporodás terén fejlődött ki, a családok gyermekszegényebbeké kezdtek válni és Franciaország népessége következetesen fogyni kezdett. A francia orvosoknak ezen tényekre vonatkozó figyelmeztetése kétségtelenül közrehatott arra, hogy Franciaországban a gyermekvédelem a beteg gyermekek gyógyítása terére is kiterjedett, már 1865-ben fölállították az első gyermek-sanatoriumot. A tüdővész pusztításainak fölismerése odavezetett, hogy a gyermekek közt a gümökóros betegek lettek legkiválóbb gondozásban részesítve és 1902-ben a berlini központi tuberkulózis-bizottságnak franciaországi tagja már tudathatta, hogy hazájában 28 gyermeksanatorium áll fönn, a melyekben 4000, többnyire gümökóros beteg gyermeknek van helye, s ezenfelül 3000 gyermek küldetik nyaraló-kolóniákra; maga Paris városa hat > Colonies agricoles<-t állított föl üdülő tüdőbetegek számára. Még egy másik irányban fejtett ki Franciaország nagyarányú tevékenységet; a tüdővész ragályozó természete Viliemin francia orvos által lett legelőször biztosan kimutatva s ezen tannak hatása alatt hathatósan kezdették a közkórházakban a tüdővészes betegeket a többi betegektől elkülöníteni. 1902-ben pedig Paris városának tanácsa egy javaslatot terjesztett a megfelelő osztályok elé 40 millió frank kölcsön tárgyában a párisi kórházak javítása és külön kórházak emelésére tüdővészesek számára. A népsanatoriumok, sőt egyáltalában a tüdősanatoriumok ügye azonban Franciaországban csak az első kezdés stádiumában van. A felnőtt szegény tüdőbetegek számára Franciaországban jelentékeny hatású iatézményt állítottak föl a dispensatoriumoknak nevezett rendelő-intézetekben, Ezekben mindenki bármely időben megjelenhet, a ki tüdőgümőkor gyanúja alatt áll, s kik ilyeneknek bizonyulnak, azok kis csoportokba osztatnak be és szóbeli rövid oktatásban részesülnek arra nézve, hogy miként kell viselkedniök egyrészt, hogy a gümős betegséget családjuk tagjaira át ne ruházzák ; másrészt, hogy ők maguk meggyógyulhassanak. Ezen beoktatás kezdetén minden beteg kap »neccessaire du tubercuíeux«-nek nevezett eszköztárcát, elláttatik a szükséges gyógyszerekkel, a dispensatorium egy megbízottja meglátogatja a beteget lakásán, az ártalmasnak mutatkozó viszonyokat kiku tátva, tanácsot ád azok elhárítására és a hol szükséges, segélyért fordul számára az egyesületekhez és hatóságokhoz. Terjedelmesebben foglalkoztam a három nagy nemzet tüdővészellenes küzdelmének részleteivel, mert ezen részletek tükrözetét képezik a tüdővészellenes mozgalom ez idő szerinti alakjainak, a melyben az különösen az összes nyugati államokban kifejlődésben van. Ez a mozgalom ma világmozgalom, megindult még a Balkánfélszigeten is, testet kezd ölteni az európai Törökországban, Egyiptomban, virágzik Észak-Amerikában, Japán a neki sajátos hévvel és intelligenciával kapcsolta magát a láncolatba és világmozgalmi jelleme kifejezésre jutott az internacionális tuberkulóziskongresszusokban. a melyek 1899-től kezdve Berlinben, (Nápolyban, Parisban és Londonban tartattak, főleg pedig az állandó közpponti tuberkulózis bizottságban, a melynek állandó székhelye : Berlin. A bizottságnak 1902 október havában Berlinben tartott conferencia idején egy, a tüdővész-ellenes küzdelem eszközeinek ismertetésére szánt kiállítási helyiségben függött a föld kulturális népeinek térképe is, a melyen a sanatoriumok, ко-