Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-20 / 67.szám

Az egész kiránduló csoport előre megállapított programm szerint az ipartestület vendéglőjébe vonult és ott megreggelizett. Mig odaértünk, elég alkalmunk volt arról meggyőződni, hogy modern és még mindig nagyszerűen fejlődő szép városba vagyunk. Alig lép ki az ember a vasúti állomás helyiségeiből, legnagyobb bámulatát nyomban parancsolólag hivja fel egy hatalmas, gyönyörű szép épület, mely a városnak egyúttal legdíszesebb épülete és büszkesége : az uj városháza. Ennek a látása olyan hatással van az idegenre, hogy a város szépségéről nyomban a legjobb véleményt alkotja magának. Ezután jöhetnek már talán szegényesebb épületek is, mindegy, az első benyomás maradandó és az ember mindent szebbnek lát. Nem úgy van ez nálunk. Itt, mikor a vonatról megérkezik az utas, először a városnak úgyszólván legdisztelenebb részén kell keresztül vergődnie, a mely út alatt szerzett benyomások kétségtelenül nem hízelgők a telivér esztergomiakra . . . ... 'A reggeli gyors elköltése után felkerekedett az egész társaság és több >alcsoportra* oszolva a város megtekintésére indult, két órányi idővel rendelkezvén a kiállitás megnyitásáig. Nagy Boldogasszony ünnepe lévén, először rövid mise hallgatásra és ezzel kapcsolatban a templomok megtekintésére indultunk. A püspöki palota magas tornya és a főtemplom az egész várost uralni látszik. Ide mentünk legelőször és épen jókor, mert a templom ajtajában nagy közönség várt a püspök érkezésére. Ezt mi is megnézzük ! Csakhamar megszólalt a székesegyház nagyharangja és gróf Széchenyi Miklós győri püspök főüri diszhintaja két pompás szürke által vonva, előrobogott. Ez ünnepen a püspök teljes főpapi díszben, palást és püspöksüvegben prédikált, mely után az ünnepi misét pontificálta. Megtekintettük még a Karmeliták és a Benedek-rendiek szép templomait is. Szép, egyenes utcái vannak Győrnek, mindkét oldalon emeletes házakkal, csak az a baj, hogy kissé szűkek. A szép utcák közül is legszebbek a Baross-út és a Király-utca, melyeknek fővárosias színezete van. Irigy szemmel nézegettem a kapuk mellett csinos vastáblákon elhelyezett házszámokat, mindegyiken az utca neve is díszlik. Túl vannak már azon, a minek mi még az elején sem vagyunk, t. i. a házszámozáson és az utcák jó hangzású elnevezésén. Baross-út, Kossuth L. Széchenyi, Andrássy-út, Deák F., Jókai, Munkácsy, Arany János-út; csupa ilyen előkelő nevekkel találkozunk. Igaz, hogy Győrnek is van egy pikáns nevű utcája, úgy hívják hogy »Kohn-utca.« Mondom mindezeket, talán a Kohn utcát kivéve irigy szemmel nézegettem, de később meg pláne majd megpukkadtam a sárga irigységtől, mikor azt a sok kiváló intézetet láttam, melyekkel nagy részt az állam halmozta el csaknem páratlan bőkezűséggel Győr városát. Első sorban ott van a nagyszerű vasúti állomás és a vaggon-gyár,' azután az állami főreáliskola, az állami fém- és faipari szakiskola, gymnasium, két képezde jogakadémia, színház és horribile dictu ! gazdag püspöki udvartartás. De félre tőlem irigység gonosz szelleme ! Sietnünk kell már, mert rögtön 11 óra s megnyitják a kiállítást. Lépteinket a »M. Kir. állami fa- és fémipari szakiskola* hatalmas épülete felé irányítjuk. Felsietünk a lépcsőkön. Diszes folyosókon, nagyszerű tantermek mellett vezet utunk a munkakiállitás helyiségébe, az óriási rajzterembe. Nincs elég időnk körültekinteni, mert felcsendül hangja Schlichter Lajos, kamarai II. elnök, a kiállítás elnökének és talpraesett dicshymnust zengve a kormánynak, megjegyzi, hogy ez Győrött az első iparkiállitás, még csak kezdet, s azért bizony nem eléggé sikerült. Megnyitván a kiállítást, mely után a jelenlevő főispán, gróf Lassberg Rudolf, élénk éljenzés közepette megtekintette a kiállított tárgyakat. Általánosan feltűnt, hogy a sok érdeklődő között a vidéki ipartestületek elnökeit és tagjait igen, de a győri ipartestületet még nagyitóval sem lehetett felfedezni. A házigazda — nincs sehol . . . No de tekintsünk mi is körül a kiállításban. Első pillanatra szembe tűnik, hogy a győri iparossegédek érthetetlen okokból nagyobbrészt távol tartották magukat a kiállítástól. Lépten-nyomon esztergomi, pápai, komáromi iparosok munkát ötlenek szemünkbe. Ha a fa- és fémipari szakiskola és a vaggon gyár tanoncainak kiállított tárgyaitól eltekintünk, majdnem egyedül azon árva nadrág tanúskodik a győri segédek és tanoncok szaktudásáról, mely félénken vonul meg a sok vidéki ruhanemű között. Bizony a győri iparossegédek és tanoncok nem arattak valami nagy dicsőséget. Oka bizonyára a kamara és az ipartestület között felmerült sajnálatos visszavonásban keresendő. De annál jobban kitettünk magunkért mi, esztergomiak. Először is a kiállítás megnyitásán Esztergom képviseltette magát legtekintélyesebb számmal. Azután a kiállított tárgyak egyharmada is szorgalmas, derék esztergomi segédek és tanoncok keze alól került ki. Az egyes tárgyakat nem említem, mert hiszen a jelesebbeket már e lapok egyikében felsorolva olvastuk. Ezek itt is méltó feltűnést és elismerést kelte'nek. Komáromból is láttunk kiváló munkákat, amelyek között is első helyen említendők Holies Gábor asztalossegéd gyönyörű fa faragványos székei és egy szép cimbalom, komáromi hangszergyáros terméke. Elrepült az idő és csakhamar tapasztaltuk, hogy az embernek a kíváncsiságon kivül egyebe is van, mit ki kell elégítenie s ez nem csekélyebb valami, mint a gyomor. Ebből a célzásból mindenki megérti, hogy ebédelni mentünk és pedig oda, hol már reggelinket is elköltöttük. A vidéki küldöttségek vezetőit és a tanárokat Schlichter Lajos kam. II. elnök gazdagon megvendégelte a »Feher Hajó* dísztermében. A harmadik fogás után felállott a vendéglátó szíves házigazda és a vidéki ipartestületek elnökeire ürítette poharát. Dóczy Ferenc viszont Schlichterre, a fa és fémipari szakiskola tanáraira és mindazok egészségére, kiknek a kiállítás sikerét köszönni lehet és kell. Még több felköszöntő is hangzott el és a társaság kedélyes hangulatban késő délutánig együtt maradt. A menü a következő volt. Gombóc leves. Tok tartár mártással. Körözött marhahús. Liba és kacsa sült. Ugorka saláta. Torta. Gyümölcs és sajt. S mlyai fehér. Rajnai YörÖs. Peasgő. Ezek után már nem sok mondani valóm van. Ebéd után megnéztük még a győriek kedvenc sétahelyét: a Rábaszígetet. Két fényes kávéház, aranyhalas szökőkút, Kisfaludy Károly remek bronzszobra ékesítik e szép kis üdülő helyet. D. u. öt órakor pedig már útban voltunk hazafelé. шЕш аЗш шЗш ZE^V «DHIIZS авЕ^кНяв — A király születés napja. Ő Felsége hetvenharmadik születésnapja alkalmából kedden reggel 9 órakor nagy Istentiszteiét volt a bazilikában, melyet Boltizár József érseki helynök tartott fényes segédlettel, s amelyen a megye tisztikara Horváth Béla főispánnal élén, majd a város tisztikara Hoffmann Ferenc polgármester helyettes vezetése mellett, diszmagyarban jelent meg. Ezen kivül az érseki és főkáptalani uradalom főtisztjei, a helyére ág legénysége, majd nagyszámú és intelligens közönség vett részt. A mise végeztével a polgári és katonai hatóságok előtt elvonult a helyőrség legénysége. A defile, a legénységnek valóban szabatos elvonulása, mely minden tekintetbea kitűnő sikerű volt, általános elismerést és dicséretet aratott. Délben a tiszti étkezőben nagy ebéd volt, mely alatt a zene játszott, majd a legénység is meglett vendégelve. Ezt megelőzőleg hétfőn este takarodó volt, miközben a katonai zene az érseki hely nőknél, majd az ezredesnél több darabot játszott. Kedden virradóra pedig ébresztő volt a sűrűn fellobogózott utcákon. — Vimmer Imre polgármester öt heti szabadságáról e hó 25-én haza érkezik. — Előléptetés. Haus Mór kir. járáabirósági telekkönyvvezetőt a tizedik fizetési osztály harmadik fokozatából a másodikba léptette elő a minister. ~Г— Szerencsés műtét. Perényi Árpád érseki uradalmi főszámvevőt hétfőn operálták egy fővárosi sanatoriumban. Az orvosi műtét, miként örömmel értesülünk szerencsésen sikerült. Komoly természetű belső baját állítólag egy szilva mag lenyelése idézte elő. — Perényi Margit a bányamesterben. A fővárosi nyári színkörben pénteken este a Bányamester cimtí operettet adták. Nelly csipkeverő leány szerepében lépett fel a mi kedves csalogányunk, kiről a fővárosi napi sajtó, mint nagy tehetségű ifjú művésznőről emlékezik mtg, s akinek játékát és énekét egyaránt elragadó kedvességünek mondja, örömmel registráljuk a fővárosi sajtónak osztatlan elismerését. — Kirándulás Csabára. Tisztikarunk több tagja szombaton a reggeli vonattal a pilis-csabai táborba rándult ki, honnét az esti vonattal érkeztek haza. — Dalünnep. Az országos magyar daláregyesület és Temesvár sz. kir. város közönsége által rendezendő tizenötödik országos dalünnep holnap s a következő napokon fog Temesvárott megtartatni. Fájó szívvel olvastuk a dalversenyben résztvevő dalárdák névsorát, melyek között országos hírnevű régi dalárdánkat hiába kerestük. — Temetés, özv : Einczinger Györgyné szül: Wagner Jozefát, kiben lapunk jeles tollú munkatársa Einczinger Ferenc édes anyját gyászolja, f. hó 15 én helyezték nagyszámú és intelligens közönség részvéte mellett örök nyugvó helyére. A gyászoló család a szomorú hirt ezekben tudatta. »Alulirottak mély fájdalommal jelentik a forrón szeretett anya, nagyanya, anyós és testvér özv. Einczinger Györgyné szül. Wagner Jozefa úrnőnek f. hó 14-én reggel, hosszú szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 55, évében történt gyászos elhunytát. A drága halott f. hó 15-én szombaton d. u. fél б órakor fog a gyászházból (Kispiac 27.) a szab. kir. városi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig f.hó 17-én hétfőn delelőt 9 órakor lesz a szent Ferenc-rendtek templomában az Úrnak bemutatva. Esztergom, 1903. augusztus hó 14-én. Isten áldása legyen a boldogult porain! Einczinger Ferenc, Einczinger Lujza, férj. Kósik Férencné, Eincinger Sándor, gyermekei. Kósik Ferenc veje. Kósik Ferike unokája. Wagner Antal, Wagner János, Wagner István, Wagner Ilona, Özv. Vodicska Férencné, testvérei.* — Huszonöt év. Kedden volt huszonötéve annak, hogy a monarchia csapatai Bosznia-Hercegovinában döntő ütközetet vivtak. Az okkupálásban házi ezredünk is részt vett több kisebb nagyobb csatározásban. A mozgósított háziezredben azon időtájt, mint önkéntesek szolgáltak, dr. Földváry István, Szenttamási Béla, Reviczky Győző, majd Helcz Ferenc váczi járásbiró, Selcz József szegszárdi tőrvényszéki elnök, Mayer Károly nyitrai mérnök, Bedros Jó?sef érsekuradalmi erdész, Ivánka István palásti földbirtokos, Luka Pál honthinegyei földbirtokos, Kuzmich Miksa főkáptalani intéző, Schönbeck Ignác főkáptalani szám

1 artó, Meszéna Lajos érsek uradalmi intéző, Koller Ödön székesfővárosi előljáró, Pisuth Rezső. Kapcsolatosan említjük fel, hogy dr. Burián János ügyvéd a 38 gyalog, mig Büttner Róbert főkáptalani főszámvevő a 33 vadászzászlóaljjal vettek részt a hadjáratban. — Az állandó biráló választmány f. hó 25 én d. u. 4 órakor a megyeháza nagytermében ülést tart. — Temetés szocialista búcsúztatóval. Vasárnap f. hó 16-án volt temetése — mint irja tudósítónk — a lórugás folytán elhalt Karaszek Mihály 18 éves sárisápi bányamunkásnak, A szerencsétlenül járt fiút még pénteken rúgta meg a ló, azonban esak szombat este szenvedett ki. Utolsó útjára a község aprajanagyja elkísérte, koporsóját négy pajtása vitte a temető sírjához, a sirgödröt koszorús leányok vették körül ; mindmeganyi sürü köny üt hullatva. Megjelent a temetésen Weltner Jakab szocialista agitátor is s a midőn a szertartás véget ért, felállott a sirhoz : elmondván az б szokott tónusú beszédét s mint rendesen, most is az »urakatt okolva a baleset bekövetkeztéért. Beszéde, mely egyébként is színtelen és nem ily szomorú alkalomra való volt, vegyes benyomással volt még a kevésbbé intelligensebb népre is, amit a szocialista szónok ugy látszik maga is észre vett, mert be sem várva az elhantolást : eltávozott a temetőből. Utánna Német Vendel intézett felszólítást a gyászkisérethez : mondanának még három »Jó szerencsét* az elhunyt sírjánál. Ennek elhangzása után : lebocsájtották a koporsót a sírba. — A munkaszünet Szent István napján. A kereskedelmi miniszternek július 13-án az ipari munkaszünet tárgyában kiadott rendeletébe illetve annak nyomtatásban megjelent szövegébe nyomda hiba csúszott be, mely félreértésekre adott alkalmat s a minisztert egy ujabb rendelet kiadásra indította. Az emiitett rendeletnek nyomtatásban megjelent szövege szerint ugyanis Szent István napján a mészárosoknak, henteseknek és kolbászkészitőknek tilos volt a szállítás és elárusitás, a mely munka pedig vasárnapokon déli 12 óráig engedélyezve van. Minthogy azonban a fogyasztó közönség igényei meg követelik, hogy szent István napján déli 12 óráig friss hust szerezhessenek, az emiitett nyomdahiba kiigazítását a ^miniszter elrendelte s ezzel a Szent István napi huselárusitást a vasárnapokhoz hasonlóan delfin óráig engedélyezte.