Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-20 / 67.szám

Nyári ещ1ек. Agusztus nyár-éjszakán, Arató-leányok ajkán Csendül a bánatos nóta : »Szomorufuz hervadt lombja. с Messze hallik a sik rónán S visszhang kél a dalnak nyomán, »Szomorufuz hervadt lombja Ráhajlik a sírhalomra с . . . Elmerengve hallom a dalt, Mely zokogó panasszá halt . . . S már csak egy leányajk csengi: »Jobb lessz majd ott megpihenni! Rég elhangzott már a dallam, De a szivem akaratlan Az utolsó sorát zengi: • Odalenn már nem fáj semmi! . . .« Kárpáti Aurél. ^T3rilttér-*) Igen alkalmas utazásoknál. Rövid használat után nélkülözhetlen. Egészségügyi katóság által megvizsgálva Bizonyítvány kelt Bécsben 1887. jul. 3. nélkülözhetlen fogtlsztltö szer. A fogak tisztántartásához csupán szájvizek nem elégségesek. A foghuson mindig újólag keletkező ártalmas anyagok eltávolitása csakis mechanikus tiszti táj sal kapcsolatban egy fris­sítően és antiszeptikusaa ható fogtisztitó-szer­rel sikerülhet, minőnek a „Kalodont" már az összez kulturállamokban a legsikeresebb hasz­nálatra bizonyult (II.) E rovatban közlöttekért nem vállal felelössé­A szerk. íohitschi „Tempelquelle" ,. borral = rendkívül frissítő és az egészség fenntartásához szükséges. Kiadó ház* Kis utca 296 számú — 3 szoba konyha és hoz­zátartozóiból álló ké­nyelmes ház, kedvező fel­tételek mellett bérbe vehető. Tudakozódhatni Kartaly István urnái Esztergom. № í — A ház és földtulajdonosok figyel mebe. A kataszteri birtokivek kőzszem lére tétele ügyében a város adópénztái hivatala az alábbi hrdetményt bocsaj totta ki. >Esztergom szab. kir. váró adópénztára ezennel közhírré teszi, hog) a város I-ső Il-ik III-ik IV-ik kerületébe] műszaki helyszínelés alapján készült s ; mult 1902. év folyamán helyszínelt ú földadósorozati munkáilatok : illetve ka taszteri birtokivek az 1885. évi XXII. t •c. 5. §-a alapján 1903 augusztus h< 16-ától — 1903. szeptember 18-áig a vá rosháza nagy tanácstermében 30 napoi át — hétköznapokon d. e. 8—12-ig, d u. 3— б-ig ünnep és vasárnapokon d. e 9— и óráig bezárólag közszemlére kité tettek. Felhivatnak ehhez képest a hely ben és vidéken lakó ház és földtulajdo nosok, hogy a jelzett határidőn belül kataszteri egyéni birtok íveknek betekin tésével — az 1875. évi VII. t. c. 46. §•; alapján, az alábbi esetekben szóbeli föl szóllalással élhetnek és pedig: a) ha ol) földrészlet, mely földadó tárgyát nem képe zi, mintadókötelessoroztatott, vagy adókö teles földrészlet kihagyatott, b) ha valamel] földrészlet többször iktattatott be, úgj szintén ha a tulajdonos hibásan van be jegyezve, c) ha a térfogat hibásan téte tett ki. d) ha a földrészlet nem a meg fe'elő mivelési ág alá foglaltatott, e) hí a földrészlet nem a megfelelő minőség osztályba soroztatott. f) ha a földrészle a járáson belül fekvő határozottan meg jelölendő más fö ; drészlettel öszehason iitva egyenlőtlenül soroztatott. — Helyszíni szemle. A szent Ann; templomban hetekkel ezelőtt elkövetet persely lopás ügyében büntető birósá gunk kedden délelőtt helyszíni szemle tartott, — Állategészségügy. Búcs és Lábatlar községekben a sertésorbánc, Kőhidgyar inaton a sertésvész, Lábatlanon a rüh kór és Süttün a veszettség megszűnt. — Letartóztatás. Rendőrségünk a: elmúlt éj folyamán Szentgyörgymezőr gyanús magaviselete miatt egy egyéni tartóztatott le, kiről később megállapitta tott, hogy Gergelics Józsefnek hívják, i hogy kocsis, ki gazdájától Weisz Armir fővárosi fuvarozótól, annak kocsijával és lovaival megszökött. A kocsit Leány­váron találták meg, míg a lovakat Vicze Ambrus korcsmájában helyezte el. — Razzia. Szombaton éjjel rendőrsé* günk razziát tartott az egész város terü­letén, aminek azonban nem volt valami különös eredménye. Ezt megelőzőleg szombaton délután a szenttamási tégla gyár alatt egy husz tagból álló bandát kerített kézre a rendőrs s g, melynek tagjai a szabadban tiltott hazárdjátékot űztek. Nyavalyatörés! Ki nyavalyatoré*, görcs és má* ideges állapotba sr.enved, kérjen Íratott, ingyen és bérmentve kap­ható a hattyú gyógyszertár áltat Majna Frankfurt. Hz élet Golgotája. 1 A nap lassan kibontakozik a szürke ~ fellegekből ; s e'ső sugara oda lopódzik У egy ablak tiszta üvegére. Az ablak mö­1 gött — bent a szobában — egy sápadt 1 arcú férfi tekint ki az utcára. Fent, a I J láthatatlan kéklő mindenségben egy-egy eltévedt felhő rongy úszkál, amelyeket a j nap maga előtt kerget. Az ablak mcl­. lett álló férfi elmélázva nézi s aztán azt 1 gondolja magában : éppen úgy, mint a ( • sors engem kerget az élet utjain. Gondolatai vissza kalandoznak a régi elmúlt napokra. Hogy Is volt ? Hogy is - történt ? Vissza képzelte magát az ifjú , életbe. Ott látta magát, araint az első érze­1 lem fakadt szivében. Oh, mily édes volt T az ! És mikor Összes hevével kitört rajta, - nem birt ellentállani. Elment ahhoz a - kékszemű angyalhoz és bevallotta égő r szerelmét. De mily fájó valcra kel'ett 7 neki ébredni. Akitől összes boldogságát . remélte hinni, akinek ajkáról oly biz­- tosra gondolta az »igent szót: szemébe i mondta, hogy nem szereti. Ugy koldult 1 a szerelméért, mint a lel. neolt rab a szabadságáért. Miért ? mert nem volt egyebe, mint véghetetlen szerelme; mely rabbá tette összes valóját. Mert; 1 szegény ember fla volt. Ugy járt kelt, t mint a felüzött vad, aki a vadonba nem - tudja meglelni biztos helyét ... Az idő t hamar e'fut azoknak, akik nem szenved­nek, de ő neki kínos volt, mert sokszor 1 a csendes éj ébren találta őt. A kék­• szemű angyal látta szenvedését meg­• szánta ót: . . . A szánalom bizonytalan szerelemmé fejlődött át. Mily boldog volt ! c f?y percre, midőn karjaiba tarthatta. És 1 б hagyta, nem s'ó\t semmit. Oh! bár » ne tette volna ezt. A leány szülei meg­' tudták, szoba áristomra ítélték, hogy ! nem láthatta sehol. Ott kóborolt az ab­1 laka alatt. Hiába volt a küzdelem. Irt ! egy hosszú lemondó levelet és elment. ' De a vágy gyötörte, nem birt az ide­: génbe lenni. Visszajött. Szeretett és egyedüli gondolata édes varázsban pi­hent a bizonytalan révben. Aztán látta magát, amint az a hosszú, 1 kínos szerelem lassan megingott lelkében, ' mert az a kék szemű angyal elpártolt tőle. Szülei lebeszélték s ez hatott lelkére. Másoktól hagyott magának udvarolni. Hogy mi volt ez ? látszat, avagy tete­tés ! Az ő képe lassan elmosódott. Jött egy barna, alig tizenhét éves leány. Kedves, aranyos volt, mint minden jó kedvű teremtés, aki arra születik, hogy sziveket hódítson. Mikor lágy, simulós hangja fülébe csengett, a kék szemű lányka el lett feledve. A szerelem gyor­san fakadt, megmutatta neki a biztos révet. Ott volt a barna lányka kebelén. Egymás vonzalmuk összpontosult. Nem volt hosszú a három év. Az idő alatt sokat sugdostak össze-vissza a bohókás jövendő életről, amely oda vezette gon­dolataikat ; egy kis szobácskának, csőn- , des ölébe. A szó, mely ajkukról fakadt, , mindég édes volt, mert egy hosszú csók- ] kai zárták le. Boidog volt, azt hitte ? j hogy a végzet megmutatta neki az utat, ] amelyen fog haladni. De nem úgy tör- , tént. j Minden szerelmes embernek van egy 1 akaratos jelleme : nem tür semmi ellen- 1 mondást, féltékeny, szerelmesét maga- 1 hoz akarja leláncolai, hogy csak б neki t éljen, hogy gondolatját képzeletben is : •Italálja. Mikor б féltékeny, ez az érze- ( lem tómból benne: addig 6, — a nő — ( az angyali tiszta lelkével ujjong, örvend, г hogy mellette van az egyedüli lény, akit \ imád : s ez bosszantja a férfit, szemre- с hányást tesz neki. A nő szenved ez- 1 alatt s érzi annak igaztalanságát: kész j a patália. 1 Igy volt mindég ő is, hol kibékült, hol haragudott. A barna leány haragu­t dott, de azután meg kibékült. : Szerelmük befejezést nyert, s egy reg­• gélen arra a valóra ébredtek, hogy most : fog beteljesülni az, hogy még ma az L egész világ előtt egymásé lehe nek. Az­tán elhozta őt a csendes otthonba, ami­I i ról annyiszor ábrándoztak. Boldogan • éltek. De a végzet csak közbe jött. Egy es­t telén, midőn haza tartott, egy udvarból a kékszemű lányka jött ki, ahol talán i ] visitelni volt. Útjuk egy felé vitt. Csupa \ t udvariasságból ment vele. Neje meghal­i lotta ezt. Mint hites felesége ez ellen tiltakozott s az lett a vége, hogy visz­• szament szüleihez, mert nem akart oly ; embernél lenni, aki régi kedveseit, este I haza kísérgeti. Híjába könyörgött. A nő i nem hal'gatott a szóra. > Régen történt ez, de lelke azóta nem : tud megnyugodni. A visió ezerszer, meg ^ezerszer felújul lelkében, s az a nyug­• hatatlan arc kiséri lépésről-lépésre. ! A nap már magasan úszkál fent az : égen s a felhő foszlányok ott pihentek, . ahol a meszeség összeolvad az égnek : egyforma színével : s б csak ott áll az ablak mellett révetegen tekint ki a vég­! hetetlenségbe. Egy lassú kopogás hallatszik az aj­tón. Még alig hangzott el a >szabad< szócska belépett a — kékszemű leány. — Hah! ördög és pokol! még ez kell; gondolta magában, de az udvariasság győzött rajta s udvariasan kérdezte tőle : — Szolgálhatok nagysád ? ! A kékszemű leány vizsgálódva tekint körül, aztán csengő hangon szól: — Ah ! hát csak egyedül ? Visitelni jöttem a Margithoz — az ön feleségé­hez. Hol van kérem ? A férfi arcát a pir futja át. Azt me­részeli tőle kérdezni, hogy hol a fele­sége, az, aki jól tudja, hogy köztük nem a boldog élet folyik ; az, aki még négy év előtte bolondá tartotta őt, az akiért ő neki igy kell járni az élet Golgotáját. ! — Nagysád, szól a férfi megremegve, ön igazán vérig sért engem. Jól tudja, hogy feleségem elhagyott engem, amely életemre egy nagy fajdalmát hagyott s mindez csak öaért történt. És most el jön visitelni én hozzám, hogy tovább gyötörjön. — De Pista, vág közbe a nő . . .de egy mérges pillanat lezárja az ajkát. — Még ön nevemen mer szólítani engem ? ön, ki az első ifjúságomnak leg­szentebb érzelmével játszott, kinevetett.! Feldúlta családi boldogságomat s min­dez önért tertént. Nézzen ide sáppadt j arcomra, itt fekszik azoknak jele, amit átszenvedtem — s újból legyen bátor-. sága a régi néven szólítani. Nem elég volt a szenvedés ? vagy még hátra van az utolsó stáció, ahol már megszűnt minden . . . — Lissa kérem, szól a leány, azt mondják, hogy én rossz vagyok, pláne ! ön eng«m annak tart. Midőn ön először' hozzám jött bevallani szerelmét, még! akkor nem tudtam volna azt viszonozni. De mikor sápadt arcába tekintettem, éreztem, hogy ön én értem szenved, megszántam s a megszánakozás szere- 1 lemmé fejlődött. El voltam arra készülve, I hogy szüleim elfogják tiltani szerelme- 1 met. Emlékszik arra a nyári alkonyatra, < midőn ott pihentem karjai között az I akác lombját a lágy szellő himbálta, az I én lelkem igaz valójában nyilatkozott, < emlékszik-e ? Mennyit szenvedtem, titkon { sirtam, hogy senki ne lássa. Csak szí- | vem fájt belül. Ezt nem tudta senki, 1 { csak én. Hazudtam az egész világnak, ! I hogy önt nem szeretem, mert tudtam j I jól, ha azt mondom, akkor el vagyok. I veszve. Elküldtek volna, ahol méer a \ madár sem danolt volna igy, s hazud­ságomnak köszönhettem, hogy itthon maradtam. Ön sem tudta mindezeket. Azóta sok idő telt le. S lássa, én min­dig leány vagyok s az is leszek. Oh, mikor ön megnősült, Margitot elvette, de sokszor átkoztam azt a pillanatot, hogy szivembe heiyt talált a szerelem s nem téptem ki onnan. Azon este, midőn találkoztunk, én ke­restem az alkalmat. Bár ne tettem volna 1 Végzetül ütött ki. Tudom, hogy minden rosszat gondolt felőlem, s most is igy gondolkozik. A férfi sápadt arcát elborítja a pir. Hogy azt kérdeztem, hogy nincs itt­hon Margit ? Igen, mert ugy hallottam, hogy ma visszatér önhöz. Csalódtam, mert egyedül találtam magát. Hogy egy pillanatra megfelejtkeztem magamról, hogy nevét ajkimra vettem, ezért bocsá­cson meg. Nincs.jogomban, de igen van mert nézze, — azzal kitárta az ajtót, — ott áll felesége. A férfi ámul, nem érti az összefüggést. Hol a leányra néz, hol feleségére, aki arcát két kezébe temette, ugy sirt . , . — Ő megbocsájtott nekem. Volna szivében egy kis bocsánat részemre, an­nak, aki az Ön életét megkeserítette, aki oda törekedik, hogy boldogságát elő­mozdítsa, aki tovább fogja járni az élet Golgotáját mint maga . . . A férfinek köny szivárgott szemeiből, oda borult felesége keblére, míg a szőke leánynak remegő kezét tartotta . . . A szőke leány kisuhant a nyitott aj­tón s ment . . . ment tovább járni az élet Golgotáját . . . keresni az utolsó stációt . , . Fehér.

Next

/
Thumbnails
Contents