Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-20 / 67.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Mc£|elei)j№ Vasárnap és csütörtökön. JSLŐFIZETÉSI ÁRAK \ Egész évr ­Fél évre — Negyed évre — - 12 kor. - fii. - - 6 kor. — fii. — — 3 kor. — fii. Eßjes utáni éra: 14 fit. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyiltterefc ós hirdetések küldendői) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. száip. Kéziratot nem adunk vissza. Kj­Szent István ünnepén. Aug. 19. Mély áhítattal áthatva ébred e napra minden magyar ember, eltelve hálaérzettel a Mindenható iránt, ki a magyar nemzetnek első királyai adta. Szivem túláradó érzelme imára késztik ajkamat, imára a sere gek Urához, könyörgésre a szem királyhoz, hogy annyi század viha­rát dicsőségesen átélt magyaj nemzetet részesítse továbbra is párt fogásában. Dicső emlékezetű első királyunk szent István, hozzád fohászkodom neved ünnepén, ki az Európát le­tipró duló harcok győzelmeiben megfogyott nemzetedet visszatar tottad ama válságos időkben, mi kor nyugat hatalma már-már fénye gette a vérrel szerzett magyar föl det és ledöntve a pogány istenek bálványait, megtanítottad az egy Isten ismeretére, hogy ennek ál­dozva képes legyen ujabb harcokra, amelyek azonban nem voltak többé a honkeresés küzdelmeiben edzett hódítók kalandvágyó hadjáratai, de 1B4B. évi nemzetori és honvédkori Folytatás Irta. HORVÁTH GEZA. (XXIII.) A felsoroltakból világosan kitűnik Gör­gei tendentiája, mert az alig két mért­földnyi távolságra fekvő Vámospircsről a csata tartama alatt annál inkább meg­érkezhetett volna, mert a Nagy Sándor­nak kiadott parancs folytán a csata be­következtét előre tudta, s erre a reggeli ágyúlövések is eleve figyelmessé tették. Ekkor lehetővé vált volna a muszkáknak teljes visszaszorítása, de б egészen boszujának élt. De másrészt úgy látszik, hogy a közt* és a muszka vezérlet kő­zött előzetesen megállapított marsch­ruttán nem változtathatott, mi abból is észrevehető volt, hogy az oroszok kellő eréllyel nem üldöztek bennünket. Sem a csekély távolságra áll , s másnapig Vámospircsen maradt Görgei hadseregét meg nem támadták, és bántatlanul vissza­vonulni engedték. A Debreceni vereség és a további vonulásunkon teljesen hiányzó élelmezés, hadtestünk hangulatát teljesen tönkre tette és mondhatom, az csata képtelenné vált. Napokig nem kaptunk enni valót, mindannyian főtt, sült kukoricával és a földeken bőven található dinnyével táp­lálkoztunk. A vingárdi csata. Aug. 9-én uj Aradon töltöttük az éjet, s ott jutottunk kenyérhez és hús­hoz, de a legénységet ez más kedvre nem derítette, oly nagy volt a levert­ség és a végleges következményekbe rideg megnyugvás. Az többé apathiájából felrázható nem volt. Annak a hadtest­nek zászlóaljai, mellyek először hágtak fel Budavár falaira és léptek a várba, teljesen elcsüggedve valának, látva és érezve Görgei ellenszenvét, mely a leg­kritikusabb pillanatban feláldozta őket Debreeennnél az által, hogy bár tehette volna, segélyére nem jött. Sőt hallomá­sunk szerint Görgei törzskarával az egész hadtestet gúnnyal illette, mit a szárnyaló hir hozzánk is elhozott. De reánk virradt aug. 10-e és a hadvezérlet kötelességünkké tevé, hogy az előnyomuló osztrák hadsereg­nek visszaverését eszközöljük. Vin­gárd felé menvej Új-Aradtól aláhajló völgybe leszálva, az ellenséget az át­elleni domb emelkedésről és az attól balra elterülő keskeny erdőségből űz­zük el. Közel érve, századunk csatár­láncba oszlott. Velünk szemben osztrák vadászok álltak. Mi képeztük a sereg balszárnyát, felhatoltunk a keskeny erdő felső széléig, az ellenség az ott elhú­zódó árok pariról kezdte meg a tüzelést. A találkozásra, mintha a zászlóalj legény­ségét új élet szállta volna meg, fürgén közeledett közelebb az ellenfél állásához, midőn azonban a tüzeléshez fogott, ak­kor keserűen kelle tapasztalnia, hogy az idő viszontagságaitól átázott s rozs­dásodni kezdett fegyvereink közül alig 20—30 sült el, a többi csütörtököt mon dott, mi pedig ki voltunk téve az ellen­ség élénk tüzelésének a nélkül, hogy vi­szonozni képesek lettünk volna azt. Ez megfélemlést vont maga után, s meg- j kezdtük az erdőből rendnélkül a vissza­vonulást. Svaiczer kapitány újból össze­akarta szedni a zászlóaljat s már már azt hittük, hogy a zászlóalj rendezése sikerülni fog, midőn az út magaslatán álló osztrák tüzérség a zavart látva, elle­nünk irányitá lövéseit, mire a zászlóalj vad futásnak eredt, sietve mindenki, hogy kiérjen az ellenség lővonalából. Magam is futottam a többivel, s annak köszön­hettük menekülésünket, hogy jó tüzérsé- j günk az ellenség előnyomálását meg­akadályozá. Midőn Új-Aradhoz közel Máriásy ezredessel találkoztunk, az azon szemrehányást tette, hogyha még egy­szer, ez a kölonben jó zászlóalj ily csú-. nyán megreterál, megkartácsoltat ben­nünket, mire a legényeég azt kiáltotta elkeseredésében, hogy lelöjjük a tüzére­ket, még is elszaladunk. Tessék a zász-. lóalj korábbi ázellemét ezen nyilatko-, zattal összehasonlittani. Őrnagyunk nem volt velünk, hanem felkötötte karját, | hogy távolmaradásának elfogadható szine­fi győri iparkiállitásről. Irta: Julias. aug. 15. Rég óhajtottam Győr városát megtekinteni, mert sok szépet hal­lottam róla. Jobb alkalmat, mint a >győri ker. és iparkamarai segéd .és ta­nonc munkakiállitás* megnyitásá­j nak napját, keresve sem találhat­tam volna, nemcsak mivel az érde­! kes munkakiállitást szemlélhettem meg, hanem az a sok mindenféle kedvezmény melyben a kiállításra rándulóknak részük volt. i Ezt az alkalmat csekélységemen kivül még számosan Megragadták helybeli polgártársaink közül, el­annyira, hogy a reggel 4 órakor induló füzitői személyvonatra alig­alig fértünk fel. Dóczy Ferenc ipar­testületi elnök vezetése alatt az ipartestület számos tagja és iparos­segédek ; Miklósy József iparos­tanonciskolánk igazgatója és a taní­tói kar felügyelete alatt pedig az ipariskola 40—50 legkiválóbb növen­déke és még sok-sok érdeklődő in­dult Győr felé a korai személy­vonaton. Reggel fél 9 órakor ért a 100­nál több főből álló társaság a győri vasúti állomásra. zete legyen. Bizonyosan tudta, márkogy nincs komoly célja annak, hogy a ve­szett ügyért életét hiába feláldozza. Visszatérvén Új-Aradra a falu végén torlaszokat kezdtünk épiteni. A fegyve­rekből a régi töltéseket kiszedtük, hogy használhatóvá váljanak és annak elké­szülte után nyugalomba tértünk, de az ellenség az előnyomulást meg sem ki­sérlette. Következő reggel Görgei hadtestei előrenyomultak és az osztrák-erővel, — velünk együtt — hadállást foglalt, de sem mi, sem az osztrákok támadásba nem bocsájtkoztak, este pedig Ó-Aradra vonultunk vissza. Itt találkoztam menekvő sógorommal és többel a menekülő pestmegyei tiszt­viselők közül, kik azon hirt mondták, hogy Kálmán testvérem a szegedi robba­nás áldozatául esett. Utángondolva a vingárdi vagy dreis­piczi csatának és Görgei aug. 11-ki fel­vonulásának eszünkbe jutott, hogy Görgei a vingárdi csatát velünk csak azért insce­niroztatta, hogy meggyőződjünk, hogy körül vagyunk véve és ha még a bekö­vetkező fegyver lerakást ellenezni akar­nánk, attól kedvünket elvegye és ez si­került neki. Boldog volt és szabadon rendelkezhetett, mert a diktatúra kezf ben volt. (Folyt, köv.) Hz „Esztergom ís ШШ tárcája. védelmi harca a kereszténységnek annak keleti bástyáján előbb a durva mongol, utóbb a vad török beron­tásai ellen. És ez a magyar nemzet, melynek szivébe a te ihletett ajkad csepegtette a magasztos tanokat, melyet Te tanítottál harci erényekre küzdve a belső és külső ellenség ellen, melyet a Te lelked égi vara zsa tett hatalmassá és tiszteltté ki­felé a hon határain a 4 messze túl. a te neveddel indult a harcokba és testével védte meg alkotásaidat a haza szent földét és azokat a nyugati nemzeteket, amelyeket elő­deid : dicső vezéreink letiportak és kizsákmányoltak. És mintha a Magyar Sión ormá­ról, a Dunára néző ezredéves vár­fokról, amely tanuja volt a honfog­laló hősök műveinek, mely látta születni nevelkedni az első királyt, ahonnan legelőször hirdette az is­teni bölcseség tanításait valamely enyhe fuvvallat lengne felém, sut­togva a daliás idők emlékeiről, a nagy király hősi tetteiről, megtölti lelkem magasztos érzésekkel, melye­• ket István király szent varázsa j fakaszt, s látom megnépesülni a j barnult bástyákat, látom a hadverő í vitézeket tömörülni a várfalak kö­rül, de nem vérre szomjuzó szab­I lyákat villogtatva, buzogányokat rengetve harci riadalomban, de fel­iemelve a megváltás jelét, imákat ! zengve amint vonulnak az Űr há­! zaba, lelküket, szivüket áldozva a Magosságbelinek szent áhítattal! I És most, midőn ismét válságos i időket él a magyar nemzet, mikor ezredéven át féltve őrzött nemzeti kincseit fenyegeti veszély, mikor romlás látszik férkőzni tiszta jelle­I méhez, fellegek tornyosulnak a lát­[határon, ismét hozzád fordulunk , szent István, ki ezer éven át védted, I támogattad, erősítetted a rettentő küzdelmekben nemzetedet, légy I mellettünk most is, mert Isteni kül­detésed nem ért véget haláloddal, i kiterjeszkedik mindaddig, mig örök­ségedben a Duna-Tisza földjén egyetlen magyar él! Hozzád kiál­tsunk fel most is : „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga! u т.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents