Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-13 / 65.szám

ESZTERGOM es TIME A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön J£LŐFIZETÉSI ÁRAK : Eíées évr — — — — 12 bor. Fel етге — — — — — 6 kor. Negyed évre — — — — 3 kor. E^yei szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilüerek és hirdetések küldendői) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza, Gazdasági programm pontozatok. Esztergom, augusztus 4. II. Kétségtelen, hogy viszonyítva kisgazdáink birtokviszonyait a lélekszámhoz, azok aligha lehettek valaha is megfelelők és csodálatos, hogy dacára annak, miszerint a külhatárbeli ingatlanság oly kevés és ennek következtében nálunk a külgazdasággal foglalkozókat értve, birtokos osztályról még csak beszélni sem lehet, mégis éppen a népszámlálási adatok azt igazolják, hogy a földműves osztály nemhogy fogyott volna, hanem inkább szaporodott. Ez a szaporodási jelenség még inkább kirívóbbá válik, ha figyelembe vesszük azt, hogy a két évtizeddel ezelőtt fellépett phylloxera a szőlők nagyrészét tönkre tette, miáltal ugy a kisgazdák, mint a napszámosok megélhetési viszonyai rosszabbodtak, az elszegényedés mind nagyobb mérvben terjedt. A phylloxera fellépése maga után vonta továbbá azt az egészségtelen gazdasági állapotot, hogy a szőlőkkel lekerültek a síkra s a legjobb búzatermő földeket ültették be szőlővel. Igy látjuk, hogy a vasút mentén, a góré, kisispita és nagyispita alatt J azokba a földekbe, a melyek a gabonát és kapásnövényeket egyaránt jól megtermik, szőlőt telepitettek, 'nem gondolva meg azt, hogy ezf által a mindennapi kenyér előállijtása is veszélyeztetve van. És folytatták ezt a müveletet mindaddig, •mig reá nem jöttek arra, hogy a I bortermelés a sik területen gyönge .borral éppen nem fizeti ki magát és mig keserves bánatukra meg nem győződtek arról, hogy a phylloxera a sik területre ültetett szőlőkbe is ellátogat. ! Ezek az egészségtelen gazdasági viszonyok t. i. a hegyi szőlők elhagyása, a sik területeknek szőlővel való beültetése még inkább megteremtette a földéhséget, amelynek legfeltűnőbb jelensége abban nyilvá1841. évi nemzetőr! és honvédkori élményeim. Irta. IÖRVÁTH flÉZA. Folytatás (XXII.) Az első orosz parlamentair Még aznap megkaptuk a tovább indulási parancsot, és Losonc mellett elhaladva már sötét este volt, midőn egy erdő széléhez értünk. Hintóba ülve két orosz tiszt, fehér kendővel bekötött s emmel követségbe érkezett, kik zászlóaljunk éljen riadalma mellett haladtak el Görgei Rimaszombati főhadiszállása felé, mi ha igaz, július 20-án történt. Már ekkor nem volt oly rémes a muszka, mert elterjedt & hir közöttünk, hogy a legénység bántatlanul haza fog bocsájtatni. Azon tisztek pedig, kik szolgálni kivannak, az orosz hadseregben rangjuknak megfelelő állást fognak nyerni. Szóval Görgei propagandája működött. Sőt imitt, amott beszéltek arról is, hogy Csonstantin vagy Leichtenberg orosz nagyherceg lesz a magyar király. Hogy az orosz alkudozások mily eredményre vezettek, arról mi kis emberek csak felületes tudomással bírtunk, csak az az egy tünt fel előttünk, hogy mig Váctól Balassagyarmatig hevesen üldöztettünk az orosz haderő által, addig most több nyugalmat, majdnem azt mondhatom nagyobb biztonságot élveztünk. Görgei titka. De most időszerűnek találom, hogy oly körülmény felderittésére térjek át, melyről úgylátszik rajtam kivül kevesen birnak tudomással, de melynek valódiságáról és megtörténtéről szavammal állok helyt. I Nem állitom, hogy az alább elbeszélendő eseménynek döntő befolyása volt hazám és a hadsereg jövő sorsára nézve, de misticismusánál fogva azt hiszem, hogy Gőrgeinek e napokbani titkos levelezése Rüdiger tábornokkal, minden esetre elhatározó következményt vont maga után. A fófontosságú dolog az, hogy azon napon, midőn Görgei Borinét fogadta, és tőle Rüdiger levelét átvette, a Borinénak adott hivatalos színezetű levélen kivül, mellyet Mariásy ezredes tört fel, s a melynek célja úgy sem lehetett más, mint Nagy Sándor tábornok és törzskarának félrevezetése, Borinének szóbeli megbízatását is meghallgatta, mit leginkább bizonyít az, hogy Boriné tüntetőleg kért magának szállást Nagy Sándortól, alkalmat akarván nyújtani arra, hogy a Ridigerhez intézett levél, habár indirect úton is, Görgei kifogástalan válaszát köztudomásra juttassa és ez által a már ellene felébredt gyanút elhárítsa. Ha jól emlékezem a dátumra, július 24-én Zákó István alezredes és Görgei bizalmas emberének javallatára, Dorda nult, hogy a katonai lövölde környékén eladott néhány holdnyi legelőterületet hallatlan magas áron kapkodták el ollyan szegény emberek is, kiknek egyébb helyen alig van egy talpalattnyi földük. De elmentek a kétágú hegy alá „Jerikóba" hat-hét kilometer távolságra a várostol és 30 évi használati jog mellett alakítottak valóban nagy fáradsággal és véres verejtékkel ollyan szőlőterületet, a melyet ma érdemes megtekinteni. Kötöttek pedig a káptalannal, mint tulajdonossal ollyan terhes szerződést, a melyet ember legyen aki betartsa, de másrészt méltó példa arra, hogy hogyan is lehet egy olyan sivár területet, mely eleddig az ürgéknek és rókáknak szolgált kellemes tanyául, nagyon is érdemlegesen hasznosítani. A használati jog 30 évre terjed. Köteles a használatba vevő a kibérelt területet szőlővé alakítani, minden tőkét karóval ellátni, háromévenként trágyázni. Az első öt év ingyen megy, a hatodik évtől kezdődőleg minden hold terület után az évi bér 40 korona. Fizet tehát az e

gy holdnyi területtel rendelkező a bérlet lejártáig 1000 koronát I azért a területért, a mely örök árban testvérek közt nem ér többet 80 koronánál. Ez az összeg természetesen a káptalanra nézve a huszonöt évi terminussal nem ezer hanem 2500 korona haszon. Itt tűnik ki a legkirivóbban, hogy nálunk absulute nem törődnek a szegény emberekkel, nem volt egyetlen egy gyakorlali ember, aki ezeknek a „Jerikóba* menekült embereknek jó tanácscsal szolgált volna, aki megmondotta volna nekik, hogy kárba vész az ő véres verejtékkel öntözött munkájuk, mert nem lesz kereskedő, aki az ő termésüket megvegye, vagy ha igen, akkor a mostani nyomorult árviszonyok mellett, többet kell elfizetni a szekeresnek viteldíjban, mint a mennyit a termés ér, pedig úgy tudjuk, hogy jórészt napszámos emberek telepitSamut magához hivatta, kivel együtt lettem Köbölkúton tiszti kinevezés végett Nagy Sándor tábornoknak bemutatva, de ki a tiszti kinevezést velem együtt megnem kapta és egy titkos levelet adott át neki, hogy azzal haladéktalanul Rüdiger tábornokhoz utazzék. Dorda el is ment és Rüdiger elé bocsáttatván, személyesen adta át a tábornoknak Görgei levelét. Az orosz tisztikar által szívélyesen, majdnem barátságosan fogadtatott és őt kinézése, valamint az attiiláján látható három ezüst szinú zsinór után kapitánynak tartották és miután a tévedésre nézve őket felvilágositá, hogy ő csak őrmester, nem akarták neki elhinni. Miután azonban a vett parancshoz képest a választ és visszatérhetését sürgette, két levéllel bocsájtotott el. Az egyik hivatalos természetűnek jeleztetett, a másikat pedig egy fiatalabb kinézésű törzstiszt adta át neki, ki állítólag Gőrgeinek régi ismerőse és iskolatársa volt. A két levélen kivül hozott Dorda Samu Görgei részére drága kövekkel kirakott agyú két darab pisztolyt (mely azonban a Chrulef féle és Paskievics által észrevételezett és Görgei által visszaküldött pisztolyokkal összenem tévesztendő. Dorda mutatta előttem azt á pisztolyt is, mit ugyanakkor ő kapott ajándékba, mutatta továbbá .a neki emlékül adott egy arany és ezüst rubelt. Ezen dolgokat röviden és sietve beszélte el nekem és titkolózó hangon hozzátette, hogy midőn a leveleket és pisztolyokat Gőrgeinek átadá, az szomorúan azon kérdést intézte hozzá : >Tud-e ön hallgatni?* mire ő azt válaszolá: »Igenis tábornok úrit >Mert ha nem, eltudom hallgattatnic folytatá. Ezt nekem Dorda Samu a táborban félrehúzódva, meghatottan mondta el és én e naptól szegény fiút többé soha sem láttam. Hogy mi történt vele, máig sem tudom. Görgei azonban máig is él, kérdem, mondja meg igy-e volt? Ez nem mese, hanem igaz történet ! Ugy látszik, talált utat és módot, talán törzskara és tábornokai kijátszái sával, hogy Rűdigerrel titkos érteke' zésre és megállapodásra jusson s azt j hiszem, hogy csakis ezen körülmény tette lehetővé visszavonulásunkat. Én ezt számtalanszor elbeszéltem 1849 óta s azért az esemény mikéntje élénk emlékemben maradt. De ha netán Dorda Samu túlélte volna a Világosi fegyverletételt, bizonnyára előadásomnak meg felelőleg beszélhette el az eseményt s úgy még életben leve ismerői, rokonai is megerősíthetik állításomat. Ki kell azonban emelnem, hogy én Görgei nemzet árulását nem ez időtől, sem nem a világosi fegyver letételtől datálom, hanem annak alapja régibb keletű. Nevezetesen, 1849, év június 28-tó', midőn a kormánynak a hadsereg egyesítése iránt kiadott parancsát nem teljesité és az egyesülés foganatosítását meghiusitá. (Folyt, köv.) Íz „Esztergom us lie" tárcája.