Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-23 / 59.szám

Esztergom, 1903. XXV. évfolyam, 59. szám. ESZTERGOM és ИМИ Csütörtök július 23. A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Meáí

e

l

ei

Úk: Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK '. E*é*n é?r — — — Fel évre — — — 12 kor. — fii. — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes seam ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. MpXIII. Leo pápa halála. Esztergom jul. 21. Több, mint két heti súlyos szenvedés után folyó hó 20 án délutáni 4 óra 4 perckor örökre lezárultak XIII. Leo pápa szemei. Betegségét kegyeletes érdeklődéssel kisérte az egész keresztény világ. Ravatalát általános és mély részvét környezi. Nemcsak az egész világra kiterjedő hatalmi állásánál, de rendkívüli személyes tulajdonainál fogva is páratlan tekintélynek, rajongó szeretetnek és határtalan tiszteletnek örvendett. A vatikán falai közé zárkózva, a világ zajától teljesen félrevonulva bölcsesége és nemes szivének forró érzelmei által irányító befolyást gyakorolt a népek sorsára. A világ hatalmasai hódoló tisztelettel viseltettek magas szelleme iránt. Önkéntelen csodálattal emelték szemeiket a testileg gyönge, de lelkileg annál erősebb aggastyánra, aki mélyreható tekintettel pillantott be a társadalmi élet legrejtettebb titkaiba és élesen tekintette át mindazon rugókat, amelyek az emberiség sorsának alakulásainál szerepelni szoktak. A hivők milliói elragadtatással függtek személyén. Erezték azt a varázsos erőt, azt az ellenállhatlan fölényt, amelyet magas méltóságának dicsfénnyel körülárasztott polcáról szétlövelt. A legszomorúbb viszonyok között vette át sz. Péter örökségét. Vigasztalan volt az a helyzet, amelyben a társadalom sinlődött, midőn a tiara hófehér hajzatát érintette. Aggasztó gondok nyugtalanították a közel 70 éves sz. atyát, midőn trónjáról széttekintve a sivár bonyodalmakat mérlegelte, amelyek Európa államaiban tapasztalhatók voltak. Érezte azokat a fájdalmakat, amelyeket a társadalom sebei a népeknek okoztak. A legszentebb elvek, az erkölcsi törvények, a legmagasztosabb igazságok el voltak hanyagolva. Kevésre becsülve, elvesztették jótékony befolyásukat. A tekintély, amely az emberiség nyugalmának, jólétéhek, boldogulásának és a társadalmi rendnek egyik legbiztosabb alapja, eltűntnek látszott. j Behatóan ismervén azokat a vég' zetes bajokat, amelyek az emberiség békés együttélését, a társadalom zavartalan fennállását veszélyeztették : elhatározta, hogy a világ j megmentésének herkulesi munkája jlesz uralkodásának vezérlő eszméje, t

leghőbbb törekvése, legfontosabb j teendője. Meg akarta győzni a világot arról, hogy a sz. szék képviseli a legfőbb tekintélyi. Őrzi azokat az isteni igazságokat, amelyek uralmát korlátozni nem lehet, nem szabad. Be akarta bizonyítani, hogy a sz. jszék ma is az a fáklya, amely a műveltség világosságát a népekre szétárasztotta. Az az iránytű, amely a nemzetek életének hajóját a hányattatások és viszontagságok legI mozgalmasabb tengerén a legbiztosabban vezérli. Az a középpont, amely a térben egymástól legtávolabb fekvő, az életmódra és szokásokra nézve egymástól legmesszebben eltérő milliókat egyesíti, egymáshoz közel hozza. • Állandóan azon cél megvalósítása érdekében fáradozunk — mondotta 1887-ben — hogy az uralkodókat és népeket kibékítsük az egyházzal. Oda törekszünk, hogy megújítva és szorosabbra fűzve a barátságos viszonyt a nemzetek és az egyház között, helyreállítsuk a vallási békét.* I Ragyogó politikai képességeivel a tudományok olthatlan szomját, a művészetek forró szeretetét, a haladás lelkes méltánylását párosította. Széles látóköre, gazdag ismeretei, erőteljes ékesszólása már rég nagy tekintélyt biztosítottak számára. Mint perugiai püspök feltűnést keltett tudományos munkálataival, amelyekkel a kor feltűnőbb tévedései ellen fordult. Mint az egyház feje a tudományok és a művészetek érdekeinek előmozdítására oly nevezetes intézkedéseket tett, amelyek elévülhetlen emléket biztositan ak nagy nevének. A megdicsőült egyházfő hosszú évtizedeken át kormányozta sz. Péter hajóját. Uralkodása azonban nemcsak tartama, hanem eredményei és sikerei 1 folytán is emlékezetes marad." Kegyelettel és tisztelettel fognak J a századok mindig arról a korszak-' ról megemlékezni, amelynek XIII, Leo pápa nagy szelleme irányt, tartalmat és termékenységet kölcsönzött. R. Leó pápa élete. XIII. Leo pápa ősrégi olasz családból származik, mely állítólag Sienából ered s a XIV. századtól kezdve jelentékeny szerepet játszott e város történetében. A család egyik ága a XVI században Carpinetóba költözött s itt született Pecci Joachim is. A carpinetói ágnak egyik tagja, Pecci József gubbioi püspök is viselte a bíbornoki méltóságot. Carpineto sürü hegyekkel borított vidéken a régi volskok és hernikok földjén fekszik, mély hegyek között, teljesen elzárva a külvilágtól. Ebben a sok természeti szépségben bővelkedő városkában született Pecci Vince Joachim Rafael Alajos 1810 március 2-án. Szülei Pecci Lajos ezredes és Prosperi Anna voltak. A kis Carpineto nem volt alkalmas hely arra, hogy Peeci ezredes fiait a kellő oktatásban részesíthesse s igy két fiát, Józsefet és Joachimt a viterbói jezsuták intézetébe adta. A kis Joachim nyitt eszű, korát messze túlhaladó értelemmel felruházott gyermek volt. A kis Pecci már tizenöt éves korában elhatározta, hogy pap lesz s igy 1829-ben a hittudományi kollégiumra ment. Huszonkét éves korában elvégezte a theologiát is, melynek legkitűnőbb hallgatója volt. Tanárai már akkor nyíltan kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az ifjú magas hivatásra van kiszemelve. 1832. november 15-én belépett az egyházi állam diplomáciai iskolájába, az Akadémia dei nobilibe. Itt nagy mértékben gyarapította ismereteit az egyházi és világi tudományok minden terén. Ekkor uj fájdalmas csapás érte : atyja 1826-baa elhalálozott. 1837 március 4-éig, tehát majdnem Ötödfél évig volt Pecci az Akadémia tagja. Ott tartózkodása utolsó idejében az akadámia elöljáróságának indítványára a pápa őt házi prelátusává nevezte ki; ez volt a legnagyobb kitüntetés, amely az intézet növendékeit érhette. Ugyanez év március 19-én a Signatura előadójává neveztetett ki, mely hivatal rendkívüli jártasságot és sok jogi tudást igényelt. Ugyanebben az évben december 23 án szentelte fel a szent Szaniszló-kápolnában Odescalchi bibornok Peccit áldozárrá. Felszenteltetése után egyik nagybátyjának házában telepedett le Pecci, a hol egy egész kis tudós társaságot gyűjtött maga köré s ennek tagjaival a legfontosabb, főkép egyházjogi kérdések felett tartott értekezésekben tünteté ki tudományát ; most oda törekedett, hogy a R.otának tagjává lehessen. De a pápa mást határozott. 1838. február 15-én Beleventbe küldötte kormányzónak, Másfél esztendeig volt most Pecci Perugia tartománynak kormányzója s ez idő alatt kormányzói képességének oly sok tanújelét adta, hogy mindenki csodálattal és elismeréssel telt el iránta. i Harminchárom éves még nem volt Pecci, midőn oly kitüntetés és megbízatás érte, a milyenben addig rendszerint csak püspökök és korosabb férfiak szokkat részesülni, és nem oly ifjú papok, mint ő volt. XVI. Gergely 1843. január 17-én kinevezte nunciusnak I. Lipót belga királyi udvarához. De még mielőtt ez uj állását elfoglalta volna, a pápa január 27-én damiettei érsekké nevezte ki. j A diplomáciai pályára lépve, Pecci most már másodízben látta magát kizökkenve abból a hivatásból, melynek élni akart, és pályájának változatossága még nem állapodott meg, mert néhány évvel később megyés püspökké való kineveztetésével uj irányba tereltetett, honnan azonban már csak még egy lépés volt hátra arra, hogy az egész katholikus egyház kormánya az ő kezébe tétessék le. j Mielőtt Pecci Brüsszelből Rómába visszatért, beutazta Német-, Angol- és Franciaországot, tapasztalatait mindenütt öregbitvén főkép az egyházi élet terén látottakkal és hallottakkal. A pápát már nem láthatta és nem adhatta át neki Lipót király levelét, mert amikor 1846. május végén Rómába érkezett, XVI. Gergely nagy beteg volt és nemsokára rá meghalt. Halála előtt azonban még intézkedett Pec«i további sorsáról, mert a perugiaiak egyhangú kérelmére még január 10-én kinevezte őt ez egyházmegye püspökévé és bibornökká. f Alig hogy Pecci elfoglalta püspöki székét, egész Olaszországban mindenfelé nyugtalankodások kezdődtek a politikai élet terén. Az olaszok célul tűzték ki a pápa világi uralmának lerontását és Olaszország egységesítését s ezt a céljukat el is érték. Pecci székhelye, Perugia, sem maradt érintetlen a kor szellemétől s ott is, mint romában s az egyházi állam egyéb területein, véres összeütközésekben mérkőzött a régi és uj uralom egymással való küzdelme. Maga a püspök is nem egyszer forgott életveszélyben, mert a nép, mely őt bevonulásakor hozsannával fogadta, most halálra kereste. A gondviselés azonban őrködött élete felett, j 1853 december 19-én megtörtént Peccínek bibornökká való végleges kinevezése ! és három nappal később a legnagyobb ünnepélyességgel iX. Pius pápa elvégezte a felavatási szertartást. Angeiis bibornoknak, a római egyház kamarásának halála után IX. Pius 1877. szeptember 21-én Pecci bíbornokot nevezte ki erre az állásra. 1878. február 7-én repült világgá a gyászhír, hogy IX. Pius pápa, kit a gondviselés még azzal az eddig egyetlen ajándékkal is kitüntetett, hogy majd 33 évig kormányozhatta az egyház hajóját —