Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-23 / 59.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (59. mm.) I' "3 julius 23 mig előtte egyetlen pápa sem érte el uralkodásában még a 25 teljes évet sem, amely ideig szent Péter állott a kereszténység élén — visszaadta lelkét teremtőjének. Amikor IX. Pius el volt temetve és érette a gyászszertartás elvégeztetett, február 18 dikán az esti órákban összegyűltek a bibornokok a konklávéba. Már az első szavazásnál gyanitani lehetett, kire fog a választás esni s a negyedik szavazásnál, mely február 20-án ment végbe, Peeci Joachim bibornokra 44 szavazat esett 61 bői. És igy rövid idővel IX. pius halála után az elárvult apostoli szék ismét betöltetett. Nagy szellemű, nagy tehetségű, szent életű férfiú foglalta el azt. Tisztviselők szabadságidejének engedélyezése. Esztergom julius 20. A folyó hó 15-én tartott városi közgyűlésben, egyik tisztviselő szabadságidő engedélyezése iránti kérvényének tárgyalása közben olyan közbeszóllások hangzottak el, amelyek világosan azt tanúsítják, hogy a városnál a szabadságidő engedélyezése körüli eljárás nagyon is rendezetlen állapotban van. Hogy a város-képviselő-testülete teljesen méltányosnak, sőt mondhatnánk jogosnak tartja, hogy a város tisztviselői szabadságot élvezzenek, az kitűnik abból, miszerint az eziránt való rendelkezést felvette a szervezési szabályzatba, melyben ki van mondva, hogy a tizennégy napot túlhaladó időtartamra a képviselőtestület, tizennégy napi szabadságidőt a tanács, nyolc napi •) Cikkíróval sokban nem vagyunk egy nézeten. Észrevételeinket legközelebb megtesszük. A szerk. szabadságidőt a polgármester engedélyezhet. Kétségtelen azonban, hogy erre a szabadságidőre érdemeket is kell szereznie annak a tisztviselőnek, a ki azt akarja, hogy a város az ő nehéz pénzügyi viszonyai dacára fizetéssel lássa el akkor is, a mikor ő a város javára szolgáló munkásságát a szabadságidő tartama alatt nem teljesiti. Mi éppen az emiitett közbeszóllá sokból azt a meggyőződést merítettük, hogy a szervezési szabályzat megalkotásakor kifelejtették betenni azokat a kautélákat, a melyek a szabadságidő engedélyezésének feltételeit képezhetik. A városnak úgy gondoljuk — teljesen jogában áll, hogy a mint a fizetési előleg utalványozásánál gondosan megvizsgálja a körülményeket az előleg igénybe vételének szükségességét és igazoltságát, — ily eljárást követni a szabadságidő engedélyezésénél is ezeket a kautélákat magába a szervezési szabályzatba is tételes formába felvenni. Mert habár határozottan azt az elvet valljuk, hogy a mint akár az állami, akár a törvényhatósági tisztviselőkkel szemben elismerték és törvény utján biztosították is részükre a pihenési időt, illetve annak szükségességét, éppen úgy a városi tisztviselőkkel szembensem tartanánk méltányosnak, hogy ezektől a pihenési idő elvétessék, de ezzel szemben azt sem tartjuk helyesnek, hogy olyanok is részesüljenek ebbeli jótéteményben, a kiknek arra absolute szükségük nincs és csak arra jó, hogy maguk és családjuk romlására minél többet költsenek. Nem tartjuk helyesnek, hogy a város előmozdítója legyen a mai divatos és beteges ambítióknak, amely abban nyilvánul, hogy még adósság árán is fürdőre kell menni, mert ma csak úgy ismerik meg az embert, ha elmondhatja magáról, hogy ő a nyáron hat hétig a fenyvesek közt járt. A szolgálati idő, a hivatali állással járó munka és dicséretes tevékenység nézetünk szerint azok a kautelák, a melyek a szabadságidő engedélyezésénél szem előtt volnának tartandók, és a szervezeti szabályzatba is felveendők lennének. Okvetlenül szabályozni kell ezt a kérdést, hogy kinos incidensek többé elő ne fordulhassanak.*) — qa. Tiz é»*) Folytatás II. Az augusztus hónapban kibocsájtott felhívásra 80 növendék kérte s 44 nyerte el a felvételt. Tanárokká О Hercegsége kegyes kinevezése folytán a következők lettek: Számord Ignác lelkész, igazgató, Török Chrysostoma, Mester Olympia, Klinda Irma, Miklósy József. Mintaóvónők : Kollár Klementin és Zvonárits Albertin. Az intézet megnyitása szeptember 15-én történt, az alapitónak egyenes óhajára szerényen, csendben, minden zajosabb ünnepségek nélkül. De habár az intézet megnyitása felett való közörömet nem hirdette is büszkén lobogó zászlódisz, azért Esztergom város helyesen gondolkodó polgárai szivükben ünnepet ültek, mély hálát érezvén keblükben az iránt, aki ez alkotásával Esztergomot ajándékozta meg. Az ünnepség a Szent-Anna-templomban kezdődött szent misével, melyet az egyházmegyei főtan*) Az esztergomi érseki kisdedóvónő-képző intézet 1901—1902 és 1902—1903 iskolai éréiről kiadott értésitőjéből. A szerk. tz „Esztergom fe Vidéke" tárcája, i ÍB4B, évi nemzetori és honvédkori élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (XVII.) Miskey Imre szokott erélyével sok kellemetlenségnek tette volna ki azon vidéket, amelyre hivatalos hatásköre kiterjedett volna, mint adóvégrehajtó és halála következtében több család menekült meg a szorongattatás és bekövetkező üldözések elől. De az iménti tárgygyal kapcsolatban még fel kell említenem két körülményt, t. i. hogy Budára vonulása alkalmával Görgei, az elfogott Miskey Imre nővérénél özvegy Huszár Imréné, született Miskey Krisztinánál volt beszállásolva és annak vendég látását és előzékenységét tapasztalta, illetőleg élvezte, mindazáltal az előtte térdre esett nő kegyelmi kérelmének meghallgatását szokott kíméletlen ridegségével elutasította, más részt nem hallgathatom el azt sem, hogy mig az esztergomi kormánybiztos Miskey Imre elfogatására kiterjesztő figyelmét, addig az Esztergommegye területére, herceg Windischgräcz által kinevezett császári biztost Andrássy Józsefet, habár ci működését tényleg megkezdette és az unyi közbirtokosság akkori igazgatójától Csefalvay Józseftől 500 forintot csikart ki és a bekövetkezendő császári újoncozás alkalmából támogatásra és toborzásra szólította fel 161/C. N. 13. számú hivatalos iratában a közbirtokosságot, s ebből következtetve a többi uradalma* kat is, mint az a tinnyei közbirtokossági levéltárban megőrzött felhívásból látható Bécsbe szökni engedte. Ezen kitérés után ismét felveszem megszakított elbeszélésem fonalát. Családomat a Svábhegyen csakugyan feltaláltam, és biztos tudomást nyertem arról is, hogy jó látcsővük van, melyen a várfala áttekinthető, úgy a bécsi kapu, valamint a Krisztina városi oldal ielöl, és azon jól eső gondolat ébredt fel bennem, hogy családom időleges ide költözése kedves jó anyám szeretetének műve, hogy baj esetében segíthessen, ápolhasson engemet. Párnap múlva a Krisztina város felőli ostromüteg elkészült, s zászlóaljunk annak fedezetére rendeltetett, a hol a magas földhányás sánctövében biztonságban éreztük magunkat. Azonban a folytonos, majdnem szakadatlan ágyúdörgés miatt pár napig aludni sem bírtunk, de rövid időn át annyira megszoktuk azt is, hogy akkor riadtunk fel, ha az ágyúk dörgése szünetelt. Pest nagymérvű bombáztatásárol indignálódva értesültünk, melynek látképe előttünk, majdnem teljesen el volt zárva. Szép látvány nyilt meg előttünk, midőn tüzéreink a Gellért-hegyről a királyi palotát felgyújtották és a tetőnek anyaga megolvadtan tüzes folyadékként hullott alá, melynek elképzelhető forrósága az oltási munkálatot a várbeliek részéről lehetetlenné tevé. Ezen időtájban lettünk felszólítva, hogy a vár ostromokon az elsősorbani feljutásra ki vállalkozik mint önkénytes. Én ís jelentkeztem, de kapitányom azzal utasított el: „Nem engedem, mert önre szüksége van a századnak." Én pedig minden áron önkénytes akartam lenni. De másrészt nem is tartottam magam oly fontos tényezőnek, hogy a század ne nélkülözhetne, tehát másodszor is jelentkeztem, de siker nélkül. Másnap, már nem emlékezem mi okon, a zászlóalj fölölt az őrnagy szemlét tartott s midőn közelembe ért, kiléptem a sorból és elmondtam, hogy a kapitányom nem engedte meg, hogy önkénytesnek jelentkezhessen!, kértem tehát az őrnagyot, hogy teljesítse kérelmemet. О elfogadta jelentkezésemet és az önkénylesek névjenyzékébe felvétetett. Kapitányom ezen eljárásom által megbántottnak érezte magát, amiért ezt tettem, mert ő édes anyám kérelmére megígérte, hogy nem engedi meg, hogy önkénytes legyek. E szerint célom elértem. A zászlóalj hetvenöt tagja vállalkozott, hogy első sorban fog felmenni a létrán. Később beljebb vonultunk a Krisztina város azon házaiba mellyeknek egy része a Horvátkertre nyilt, s annak balfelőli része egy rotundával szemközt feküdt. Miután azonban a várőrség külünös örömét találta abban, hogy a vár közelében elvonuló utcákon áthaladó emberekre és kutyákra vadásszon, egy szakasz honvéddel azon utca elzárására vezéreltettem. El is zártam a közlekedést, s gyermekes bravúrból végig sétáltam az elzárt utcán, az osztrákok több lövése által kisérve. Végre az őrtálló legénység akadályozott meg abban, hogy életemet és testi épségemet hasztalanul továbbra is kockára tegyem, s én engedtem nekik, mert beláttam, hogy ellentállásuk irántami ragaszkodásból származott. Május 15-én úgy a mi, valamint hadfelügyelő, Komlóssy Ferenc dr. mondott, ezután ugyancsak ő az itt kivonatban közölt beszéddel adta át az intézetet hivatásának ! >A kisdedóvás egykorú az egyházzal, melynek alapitója a legbölcsebb nevelő, a kisdedek barátja, a názárethi Jézus, ki e szavaival : > engedjétek a kisdedeket hozzám jőnic utat tört az emberi szívbe, mert tudta, hogy a nevelésnek legfontosabb eszköze a szeretet. És a kath. egyház fel is fogta e szavaknak horderejét s felkarolta a kisdedek ügyét; megelőzte e nemű intézkedéseiben az államot, a társadalmat ; hisz pl. a talált gyermeke ket sem a philantropia karolta fel, hanem az egyház. Datheus, milánói főpap, létesítette az első gyermekmenedékhelyet 787-ben. Ugyanaz ál a bölcsősházakra és óvóintézetekre nézve is. Elég utalnom a szent gyermekség művére, Olivieri atyára, ki a szerecsen gyermekek sorsát karolta fel; Paulai sz. Vincére, kinek egész életét, működését, a gyermekek iránt való odaadó szeretete, azoknak lelki nevelése, testi istápolása jellemzi, kinek buzgó követői ez intézetnek is részben vezetői lesznek, kik az oktatás körül Esztergomban eddig is oly sok érdemet szereztek. Majd a kisdedóvás fontosságát emelte ki az egészségügy és a magyarosodás szempontjából. Hivatkozott a statisztikára, mely szerint több mint fele elhal a gyermekeknek, mielőtt ötödik életévöket elérnék. Az intézet szellemére vonatkozólag ezeket mondja : > Jeleznem kell egyúttal, hogy ez a róm kath. jellegű óvónőképző nem lesz idomító intézet, hanem nevelő-intézet, azért nagy gondot fordítunk a tanítási testünk többi zászlóaljainak Önkénytesei, Nagy Sándor tábornok főhadi szállásán gyűltünk össze, hol minden önkénytes bal karjára felkötötték az önkény test jelvényt, mely sötét vörös gyapotféle három uj széles szalagból állt. A zaninibanda lelkesítő indulókat és táncdarabokat, íőleg csárdást és keringőt játszott. Minket pedig sülttel, süteményekkel és borral vendégeltek meg oly bőven, hogy a legénység nagyrésze kapatos volt. Ennek végeztével néma sorban állítottak fel, zászlóaljanként elkülönítve, és a mi zászlóaljunk önkénytesei vállaira 12 drb. létrát nyomtak reá, és azzal nagy csendben visszaindultunk a már korábban elfoglalt Krisztina városi szállásunkra. Alighogy megérkeztünk parancsot kaptunk az előnyomulásra, de az ellenség által oly éber figyelemmel kisértetett minden mozdulatunk, hogy a kapu csendes megnyíltával lövés írányóztatott reánk, és egy emberünk halva rogyott össze, és mi dacára a lövéseknek előrenyomultunk, de az ellenség részéről oly kevés puskaés ágyútűzzel fogadtattunk, hogy a teljes előnyomulás kellő sikerrel nem kecsegtethetett. Mi is erősen viszonoztuk a tüzelést, ágyúink dörgése szinte igen heves volt, azonban visszavonulásra kaptunk parancsot, s létráink egy részét a Horvát-kert falánál hagyva visszavonultunk. Úgy hiszem ez május 16-án virradóra volt; ez volt az első nagyobb áltámadás. Ezután is napról napra, helyesebben éjjel, kisebb nagyobb csapatok áltámadása és lövései nyugtalanították a várőrséget, azon cél ból, hogy az ellenség a folytonos készenlét által kifárasztassék. (Folyt, köv.)