Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-14 / 48.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М

с

й1

е

1

с

Щк Vasárpap és csütörtökön. pLŐFIZETÉSI ÁRAK : Eicéu érr — — — — 12 kor. Fél érre — — — — — 6 kor. Negyed évre — — — — 3 kor. Egyei szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC Szerkesztőség és kiadóhivatal: ^hoYaakéziratok, előfizetések, nyüüerek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). -|H Kéziratot nem adunk vissza. •<$az A „Kolos" kórházról. Vettük a »Kolos* kórház 1902. évi működéséről, az igazgató főorvos által egybeállított jelentést. A terjedelmes, táblás kimutatásokkal ellátott és szakszerűen egybeállított jelentésből közöljük az alábbi kivonatot, mely a kórház működéséről könnyen áttekinthető képet nyújt. Az esztergomi közkórház történetében a lefolyt T902. év fordulópontot képez, a mennyiben ez évben nyilt meg a közönség számára , az ujonan épült és legbőkezűbb adakozójáról s védnökéről, Magyarország ezidőszerinti hercegprímásáról nevezett > Kolos* közkórház, melybe 1902. január 11-én költöztek át a régi szűkké vált kórház betegei. Ezen jelentés keletében szükséges megemlíteni annyit, hogy a kórház, mely az »Aranyhegy* lejtőjén épült, nyolc kisebb-nagyobb épületből áll. Elől a téglány alakú telek keskenyebb oldalán, mely a Német-utcá-, val határos, vannak az apácalak a kápolnával, s az igazgatói lak elhelyezve, hátrább a telek hossztengelyében s egymás mögött követkéznek a sebészi és gyermek-pavillon, A munkaprogramm. Junius 13. Negyed éve lesz már lassan an nak, hogy a város sorsán aggódól Bottyán palotájában értekezletre jöt tek össze, S tizennégy pontban ál lapították meg egyelőre azon tenn valókat, melyek mindegyikének si keres megoldása, városunknak csal javára szolgálhat, s amelyen kimon dották, hogy egy tizenkét tagbó álló permanens végrehpjtó bizottság fog legközelebb alakíttatni, mely nek hivatása az lesz, hogy a várói érdekeit állandóan, lépésről lépésre fogja szolgálni. A legközelebbi idő — bár annak fogalma viszonylagos —- a vároí szempontjából nézetünk szerint le járt. Nem rekrirainálás, nem vád emelés az intentiója jelen soroknak, mert el kell ismernünk, hogy az értekezlet óta, egy más irányban tudtunkkal, s feltesszük, hogy tudtunkon kivül is történket lépések, de indokolttá teszi türelmetlenkedéIz „Esztergom és Hb" ttcáji 1148. évi nemzetin és honvédkori élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (VI.) Ezután Miskolc felé mentünk, s a délutáni órákban, nem nagy távolságra, sűrű ágyútövéseket hallottunk, minek hangja mindinkább távolodott. Ugy gondolom ez az ágyúszó jelzé Görgci hadtestének február 13-iki támadását Szántónál, Schlik utóhada ellen. Az ágyúszó megszűntével Miskolcra mentünk, hol igen szívesen fogadtattunk, s jó ellátásban részesültünk. Innen Egerbe m entünk, hol a színházban II Rákóczi fcrenc cimű színdarabot adták Tokaj ostromával, A darab végeztével a színészek a jelenvolt közönséggel együtt a >Szózat-cot énekelték. Hazatérve szállásomra azon parancsról értesültem, hogy három órakor reggel tovább megyünk. A pétervásári csata. És csakugyan útra is kéltünk. Már pitymallodni kezdett, midőn a felhangzott ágyúszó következtében gyors lépéssel haladtunk előre, de mikor Pétervásárhoz közel fértünk, az ott ütköző honvédsereg, mely szemmel láthatólag gyöngébb volt az osztrákoknál, meglehetős rendben, teljes visszavonulásban volt, és miután a i sünket a város jelenlegi helyzete ! melyen javítani immár égetővé vált j Bár mennyire megbecsülhetetler is az egyesnek fáradozó érdeklő |dése, de épp oly szükséges és cél ; szerű az összeség működése, értví I ezalatt: az állandó végrehajtó bi zottságot. j Nap nap után oldatnak meg, in j téztetnek el országos érdekű ügyek j melyek mikéntje reánk közömbös , nem lehet. A kétely és a remén) I között lebegünk, várva boldogulá • sunkat. j Nem vagyunk nagy barátja for j mai dolgoknak, a bizottsági intéz [kedéseknek, de a tettre készség 'serkentésére felette célszerűnek vél !

nénk, ha mihamarabb megalakulna az a tizenkettes végrehajtó bizottság, melynek tagjai, hisszük s reméljük, habár talán eleinte nem nagy eredménnyel, de állandó kitartással a város boldogulásának útját fogja egyengetni. Argus. csata kimenetelének megváltoztatására kilátással nem bírtunk, más irányban, Verpelédre mentünk, mi ha jól emlékszem február 24-én történt. A kápolnai csata. {Február 26 és 27-én.) Február hó 26-án délután megszólalt a riadó. Fegyverbe léptünk, zászlóaljunk képezve a legszélsőbb jobb szárnyát a hadseregnek. A csata, különösen az ágyútűz nagy mérvet öltött, megszólalt a csatártűz is igen hevesen, s a legénység lelkesedésében jól állta a tüzet, úgy, hogy estig az ellenség semmi előnyt sem bírt kivívni, szóval visszanyomatott, és ekkor táborba szálltunk. Február 27-én az ©sztrákok jókor reggel újból megkezdték a támadást. Mi, a 34-Ík zászlóalj első százada, Sántha Péter kapitány vezérlete alatt ismét a jobb szárnyat foglaltuk el a Verpelédtől jobbra fekvő magaslatokon, öt század ellenben más dispositiót nyert, és csak este, a kápolnai csata után, Szijhalmán csatlakozott századunk a zászlóaljhoz "s igy annak működésére nem terjeszkedhetem ki, csupán a századom előtt lefolyt események leírására szorítkozom, mert összefüggőleg a harci események, altiszti szemmel, a haditerv ismerete nélkül nem lehettek megbírálhatok, mi részint a nagyon kiterjedt hadvonalnak, részint pedig az észrevehetőleg hiányos központi vezetésnek tulajdonitható. Tehát visszatérek azon csekélyebb fontosságú dolgokra, melyeknek szemtanuja és részese voltam. Kora reggel volt, a láthatár még homályba volt burkolva, midőn a messzeségben egy lovas tünt fel, polgári ruhába öltözve, ki körültekintve, a már \ mindenfelé megindult hadmo?galomra, kisded csapatunkat nem vevé észre, és közeledve azon meglepetésben részesült, hogy a század legénységének egyrésze által körülfogva megadni volt kénytelen magát. Lova elvétetvén, kiléte iránt kérdőre vonatott. A fogoly alacsony ter1 metű, teljesen borotvált arcú barna egyéniség volt, magyarul állítása szerint nem tudott, és magát környékbeli föld- \ birtokosnak adta ki. Német hangzású nevét elfeledtem. Mi kémnek tartottuk

1 i őt, ki lovaglásának azon okát adá, mi-: szerint a kifejtendő csatáról kíváncsiság-' ból áttekintést akart nyerni. Noha nem j hittünk neki, nem bántalmaztuk, hanem \ két ember őrizetére biztuk. Aztj mondta kapitányunk: »Majd kivallja aj hadbíróság előtt!* A csata íolyamán, j midőn a Verpeiédnél állást foglalt dandá- f runk az ellenség tömege által vissza-! nyomatott, századunk is, a reánk írá-! nyúló ágyúk sűrű tüze miatt több em-f bert vesztve, szinte visszavonulni kezdett, de nem vadfutásban. Foglyunk aj figyelem megoszlását felhasználva, azj ellenség tábora felé kezdett futni, és midőn észrevettük, oly nagy távolságban yolt, hogy többé utóiérni nem lehetett, s igy mintegy 10 lövést küldtünk utánna.' a belgyógyászati-pavillon, s a gazdasági épület. Ettől hátrább, de kissé jobbra nyert az elmebetegek zárkáit magába foglaló kis épület elhelyezést, mig hátul ismét a hossztengelyben épült a fertőző betegek elkülönitője, attól pedig balra a hullaház. A kórház 80 ágyra lett berendezve, a szerzett tapasztalatok alapján eszközölt átalakítások után azonban még 18 kényelmesen elhelyezett fekhelyett nyertünk. A kórház tehát (a két zárkával) a pótágyakon kivül ez idő szerint 100 ágyra van berendezve. Esztergom szab. kir. város »Ko'los* közkórházában 1902. év folyammán 1307 beteg nyert ápolást, kik közül: 1 gyógyultan távozott 768 (549 fi. 219 (

nő) = 5876%, javulva távozott ] 325 (226 fi, 109 nő) — 34-86%, gyógyultan távozott 52 (26 fi, 26 nő) p 3"97%> meghalt 86 (56 fi, 36 nő) rr 6.58%, ápolás alatt maradt 76 (53 fi, 23 nő) = 5.83%, Összesen 1307 (900 fi, 407 nő) =£ Az ápolási napok száma 1902-ben 27982 volt, ebből egy betegre átlag 21*4 nap esett. Az 1902 év folyamán 381-el több Láttuk amint elesett, de hogy a golyótól találva, avagy cselből vágta-e «t magát, hogy bennünket tévedésbe ejtse^ azt nem tudom, de lova, mint zsákmáay kapitányunk birtokában, maradt. További lassú visszavonulásunk alkalmával, oly látománynak lettünk szfpitanui, ami nem minden hadjáratban fordul elő. Egy vasas ezredet láttunk hozzánk közel elvágtatni, mely attaquet két divizíó Kóburg huszár fogta fel. Mi a lovasokat decharge-al fogadtuk és közülök többen hullottak el, ami a rokam q*ejét a beállott pillanatnyi zavar folytán gyöngítette. Láttuk a lovasság első összekeveredését, pár pillanat múlva a porfelleg teljesen eltakarta előlünk azt, csak a csata kiáltás volt hallható. Ekkor két divízió Lehel és két osztály császár huszár vágott be éljen a magyar kiáltással a porfellegbe, az ellenfél részéről majd két divízió Svalizsér, s ezt nyomban követték az uhlánusok a csatatérre. Mi a kellő távolban lévén, őket oldalról lövésekkel fogadtuk. Uj csapatok érkeztével a csatazaj mindig felújult, mig végre két divízió Sándor huszár rohant a csatába, ezek döntvén el a lovas csatát. Láttunk gazdátlan lovakat nyerítve vissza szaladni, láttunk egyes sebesülteket menekülni, de rövid idő multával az osztrák lovasság vadfutással menekült ki a poríelleg közül, melyet oldalról érő lövéseink kisérték útjában. Mint sajátságos tapasztalatot kell felemlítenem, hogy a harc folyama alatt gaz-