Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-14 / 48.szám

beteg ápoltatott, mint 1901-ben és 7685 ápolási nappal volt több, mint az elmúlt esztendőben, a remélt 24000 ápolási nap pedig 3982 nappal haladtatott túl. A betegforgalom, — a mint az alábbi táblázatból kitűnik a nélkül, hogy az ápolási napi átlag nagyobbodott volna —, 1896-tól állandóan növekedett. * Beteg A

P

0l

f Napi Kv létrám na

f°

k átlag száma 1896 492 I 14200 I 24/0 1897 700 15036 21-4 1898 794 I 15676 197 1899 839 15701 187 1900 885 18545 20*9 1901 926 20297 21 *8 1902 1307 27982 21*4 Legkevesebb beteg (146) ápoltatott január havában 2075 napon át, legtöbb pedig (204) május havában 2786 napon át. 1307 beteg közt volt 1237 magyarországi, 57 ausztriai és 13 külföldi. A magyarországbeliek közöl legtöbb beteget szolgáltatta Esztergom vármegye : 349, majd Esztergom város : 282 beteget. A sorrendben aztán Komárom megye ioó —, Hont megye 84 —, Bars megye 73 —, Pest megye 58 —, Nyitra megye 54 —, Pozsony megye 31 beteggel következnek ; a többi megyéből I—10 beteg volt ápolás alatt. Legtöbb beteg a földműves osztályból volt 259, napszámos volt 189, foglalkozás nélküli kéregető 106, gyári munkás 57, gyermek 51, a többiek nagy része az iparos osztályból való volt. A kóresetek szerint a betegek az év folyamán következőképen oszlottak meg : 752 belbeteg 14747 napon át nyert ápolást, 407 sebbeteg 10156 napon át nyert ápolást, 100 szembeteg 2095 napon át nyert ápolást, 6 fülbeteg 89 napon át nyert ápolást, dátlanul maradt lovak, futásközben mindig saját hadállásuk irányát követték. Az elmondottak alkalmából felemlitem, miszerint Gracza György tévesen mondja, hogy a lovasság elleni tüzelést a 14-ik zászlóalj s nem a 34-ik honvéd zászlóalj első százada eszközölte, mivel a 14-ik zászlóalj a kápolnai csatában nem is vett részt, mi kitűnik abból is, hogy az abban részt vett három hadtest zászlóaljai között neve elő sem fordul. De ezt maga Gracza is megcáfolja azáltal, hogy a szabadságharc negyedik kötete 452. lapján ezen zászlóaljat Bém- táborában a Szelindeki csatában szerepelteti január 30-án, s annak sehol sincs nyoma, hogy a 14-ik zászlóalj már február 26-án Erdélyből kijött volna. Ezért ezt hajlandó vagyok toll, vagy sajtó hibának tulajdonítani. Az attaque szerencsés lefolyása után századunk, hogy eredeti rendeletéhez képest szárnyvonali állását ismét elfoglalja, a fensikra húzódott és meglepetésre lőtávolon kivül, egy svadron svalizsért látott magával szemben, merev mozdulatlanságban, melynek feladata úgyhiszem az volt, hogy a netáni túlszárnyalást megakadályozza, vagy tudomásra juttassa. Ezenkivül a dombmagaslat párkányán mintegy éo—70 főnyi úgynevezett tiroli vadászokból álló csapat csatárláncba oszolva várta az ellenség közeledését. E vadász csapat leginkább dél tiroli olasz és német önkéntesekből alakulván, lelkesen küzdött nemzeti ügyünk mellett. Mi 30 nőbeteg 764 napon át nyert ápolást, 12 szülőnő 131 napon át nyert ápolást. Ezenkívül a kórház rendelésén 262 bejáró beteg nyert rendszeres gyógykezelést, nem számítva azon betegeket, a kik a kórházat javultan hagyták el, s gyúgyulásukig szintén a kórház rendelését használták fel. Az év folyamán végzett műtétek száma 221 volt. A kórház gazdasági kezeléséről annyit kell megemliteni, hogy a betegek és alkalmazottak házilag élelmeztetnek, az élelmi cikkek beszerzése bizottságilag elfogadott ajánlatok utján egyes szállítóktól, részben piaci bevásárlás s házi termelés utján történik. A 2798*2 napon keresztül ápolt betegeknek ki lett szolgáltatva 27326 rendes adag, mely reggeli és vacsorára rántott levesből, ebédre húsleves ; marhahús- és tészta vagy főzelékből állt, ezen kivül azonban majd minden beteg kapott naponta tejet, kávét, cacaót, theát vagy borlevest, s ehhez külön kenyeret vagy péksüteményt, sőt minden 4-ik 5-ik betegre jutott pecsenye, s minden 2-ik betegi e bor. A rendes adagokon kivül 68534 ilyen különféle kivételes adag lett a betegeknek kiszolgáltatva. Az összes élelmezési kiadások 17284 koronát tettek ki, ebből esett egy apáca élelmezésére havonta 24 korona, egy ápoló vagy cseléd élelmezésére 16 korona, s egy betegnek egy napi élelmezésére 47—48 fillér. A kórház élelmezését a kórházbizottság tagjai az év folyamán gyakrabban személyesen ellenőrizték, s azt úgy minőségre, mint mennyiségre teljesen kielégítőnek találták. A kórház zárszámadásából kitűnik, hogy 1902-ben a tényleges bevétel volt 49964'4i kor., kiadás 49945*28 kor., s igy készpénz maradvány kor. azonban fenmaradt mint tartozás 73б8'о$ korona de evvel szemben ugyanakkor 30424.'44 kor.-t tettek ki a kórház követelései. Bár ebben az előző évekből fennmaradt gyógydijkövetelések is benn vannak, pénztári zárlatkor csupán 1902. évről maradt 2073073 korona megtakarított gyógydijkö vetél és. A kórháznak 1902. évre előirt jövedelmét képezte a hercegprímás О Eminenciájának 2000 koronás évi járuléka, a törvényhatóság által átengedett és részletekben befizetendő megyei kórház alapoknak 1902. évben 869*22 koronát kitevő részlete és 46759*50 kor. gyógydij követelés, mely a 27982 ápolási nap után (leszámítva a csecsemők díjmentes napjait) felmerült 168 filléres napi ápolási dijakból állott elő. Minthogy tehát az 1902. évben előirt fedezet 49628*72 kor.-t az ugyancsak ezen évre előirt kiadások pedig 49691*64 koronát tettek ki, fedezetlenül csupán csekély 62*92 korona maradt, de ha tekintetbe vétetik, hogy az előirányzott kiadásokon kivül a kórház megnyíltával számos kisebb-nagyobb beruházás eszközöltetett, a kórház telke parkiroztatott, állandó kocsiutak és járdák készítettek, célszerűségi szempontból az épületek egyes helyiségei átalakíttattak, a mi együttvéve ezreket kitevő összeget képvisel, kitűnik, hogy a kórház az 1902. évre előirt jövedelmeit ugyan teljesen kihasználta, mérlege azonban az 1901. évi zárlathoz képest még a berendezkedés első, nehéz évében sem ingott meg, mert mig akkor 2

35577° koronát kitevő követelés képezte a korház megtakarított vagyonát, az 1902. évi zárlatkor 2

3°55'5° kor. volt a megtakarítás. Végül a kórház segélypénztárának (mely önkéntes adományokból gyűlik össze) kimutatása szerint 1901. és 1902. évben a bevétel 272*26 kor. volt, mig a kiadások, (a beteaz emiitett lovasság bekövetkezhető támadásának ellensúlyozására zárkózott sorokban álltunk. Az ágyúlövések azonban oldalról nem csak fenyegettek, de néha-néha közibénk is csaptak ugy, hogy egy lövés a harmadik sorban állók közül egyik honvédnek a borjúját lekapta és ezen lövés következtében hét emberünk esett el egyszerre, mely körülmény némi zavart okozott, mi annyiban nyilvánult, hogy a sorok kinyíltak. Mily nagy volt azonban meglepetésünk, midőn láttuk, hogy a halottnak hitt honvédek újra és pedig sértetlenül keltek fel és elfoglalták helyüket. Csak borjú szíjaik szakadtak el, s csupán szédület érte őket. Azután kissé beljebb vonultunk, hogy a golyók ellen inkább fedezve legyünk. Ezután egy honvéd zászlóaljat láttunk felénk közeledni, élén egy törzstiszttel lóháton, kezében tartva a zászlót. Ha jól emlékezem, ez a 43-ik zászlóalj volt. A legénység azt mondta, hogy a vezető törzstiszt Földváry volt, kit én nem ismertem és inkább Inkeynek tartottam. A törzstiszt odafordult Sánthához : >Veressen rohamot és az én vezetésem alatt rohanjuk meg az ott álló osztrák lovasságot* ! A parancs elhangzott és mi a lovasság ellen rohambaa indultunk. De ez a támadást be nem várva, lövéseinktől kisérve elvágtatott. Hogy csakdgyan Földváry volt-e ki bennünket rohamra vezetett, nem tudom. Arca barna volt, lovának szőre seregély szürke, s annyit geknek segélyképen kiosztott adományokkal) 149*02 koronát tettek ki, s igy a maradvány 1903. évre 123*24 korona. Városi közgyűlés. mondhatok, ha ily vakmerő zászlóalj parancsnokaink lettek volna, a 3-ik és 9-ik zászlóaljhoz hasonló dicsőségben mi is részesültünk volna, mert az anyag megvolt hozzá. Mig ez történt, addig mögöttünk egyre taitott zászlóaljaink többé kevésbbé rendes vagy rendetlen visszavonulása. Az általunk elfoglalt ujabb állásból az előnyomuló osztrák gyalogságot nem láthattuk — csak a fennebb említett tiroli vadászok megindult puskatüze, és az ellenség részéről fel-felhangzó »hurráh!!« kiáltások tettek reá figyelmessé, mire mí is csatárláncba oszolva, meg kezdtük a tüzelést, azt érve el ezáltal, hogy a mind tömegesebben visszavonuló honvédséget fedeztük és az osztrákok gyorsabb előnyomulását akadályoztuk. Ekkor láttam, hogy a tiroli vadászok »pompas gyerekek* és hogy soraikban egy nő valóban halált megvető bátorsággal, mondhatom hősiességgel küzdött, de a túlnyomó erőnek sokáig ellent nem állhatunk. Mi is futásban kerestünk menedéket, midőn láttuk, hogy négy bataillon osztrák katona nyomul előre, s ezt egy osztrák üteg lövései támogatják. Futásunk iránya a magaslat másik felére vezetett. Iszonyú fegyvertűz kisérte lépteinket s a visszavonulásban levő honvédség előtt egy felette szűk völgy tárult fel. Ekkor érkezett egy gránátos zászlóalj, mely zárt tömegben az előnyomuló ellenséggel szemben a hegy élén megállt. A felhangzó >halt< veEsztergom városa f. hó 10-én d. u. rendes közgyűlést tartott, mellyen városatyáink közül nagyon kevesen vettek részt. A tárgysorozat első pontja a vármegye közigazgatási bizottságának értesítése volt, az éjjeli távbeszélő szolgálat, illetve tűzjelzés berendezése tárgyában. Örvendetesen vette tudomásul a képviselet a polgármester jelentését a városi mérnök kiküldetésének eredményéről, mely szerint a posta és távírda igazgatóságnál nyert tájékozás alapján az állami távbeszélő hálózat egy szerkezettel összeköthető aképen, hogy a tűzoltóság, rendőrség egyes pontjai, a kávéházak, vendéglők egymással állandó összeköttetésben lehetnek az éjnek idején. Az a szerkezet a tűzjelző táblákkal együtt 200 koronába kerülne. Elhatározta a képviselet, hogy ez ügyben felír a nevezett igazgatósághoz, az éjjeli összeköttetés létesítése ügyében. A góhér-utcai városi szőlőterület a gazdasági egyesületnek б évre, évi 50 koronáért bérbeadatott. A közgyűlés további tárgyai voltak. 3. Főügyész jelentése, Meszes János terhén 1876—1879 évi posványi föld ára címén vezetett 260 kor. 36 fillér tartozás törlése iránt. — Elfogadtatott. 4. Ugyannak jelentése, Eggenhof er és társai terhén 1868 évből turfa ásás és szénkeresés eimén vezetett 71 kor. törlése iránt. Elfogagtatott. 5. Ugyanannak jelentése, a sztgyörgymezői 8000 koronás tartozás kifizetésé* ról. — Elfogadtatott. 6. Ugyanannak jelentése, a régi hajógyári földek árából Lobog József terhén vezetett 580 kor. követelés rendezéséről. 4- Elfogadtatott. 7 Spilhacsek Ödön kérelme, a város községi kötelékébe leendő felvételének kilátásba helyezése iránt. — Megadatott. zényszóra, az osztrákok lövései a váraj kozástól elfogultan szünetelni kezdtek. Már azt hittem, hogy a gránátosok az osztrákokhoz mennek át, mikor ismét felhangzott, a harsány vezényszó : »Fertig«, »An feuere ! és egymásután három de chargeval üdvözölték a diadalittas osztrákokat, mire a meglepett ellenséges zászlóaljak vissza, illetőleg hátrább húzódtak és a jobb szárnyon megszűnt a csata. Ezen, az utoisó pillanatban a csatatéren megjelent gránátos zászlóalj magyar fiukból állott s 1848márciusig Lederer volt cs. k. katonai parancsnok alatt állottak ; az 1848. évi márciusi napok alatt tisztjeikkel együtt nemzeti ügyünkhez csatlakoztak és Gör1 gei hadtestéhez tartoztak, mely hadtest alig vett részt, a kápolnai csatában. Istenem ! Ebből is kitűnik, hogy ha Görgei hadteste egész erélylyel és rendszeres vezetés mellett résztvett volna a kápolnai csatában, a nagy előnyomulás már márciusban megkezdődhetett s akkor az osztrák hadsereg veresége több mint bizonyos lett volna. A zászlóaljak rendezésére maradt idő, s a visszavonulás Szijhalmáig zavartalan volt. Én is a két vagy harmadfél öl széles Tárna folyót átugorva századomhoz, illetőleg zászlóaljamhoz csatlakoztam. (Folyt, kőv.)