Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-11 / 47.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasa г pap cs csütörtökön. jlLŐFIZETESI ÁRAK \ Ееем évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre - — - - — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Е^уея teáin ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, üyíUíerek és hirdetések küldendői) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). -^i Kéziratot nem adunk vissza. j<^Az Ur napja. Esztergom június io. Félre az élet küzdelmeivel járó gondolatok súlyos rögű barázdáival és emelkedjen fel szivünk a Hozannák és Alleluják mennyei birodalmába ezen a drága napon, midőn az Urnák napja van. A szin pompáival ékesített mezők fölött csicsergő madárdal ép úgy hirdeti e nagy napot, mint a Sión oszlopos csarnoku dómjának Nagy-Boldogasszony harangja. Az isteni természet az ő végtelenségbe terjedő titkaival és koronájával a szabadakarat gyarlóságaival is oly fenséges emberrel áhítatra kél, hogy elrebbenjen ajkáról a legszebb dicsőítő ének : »Venite adoramus te Panem angelorum.« A nép sokaságától kisérve, aranytól átszövött mennyezet alatt a tömjén füst gomolyában, virággal teli hintett ösvényen halad a kenyér színe alatt elrejtett Ur Jézus, Kinek előképeként a manna, mint az oltári szentség előképe, az Áron kivirágzott vesszőjét is magába foglaló b „Esztergom és W tárcája. 1848. évi nemzetori és honvédkari élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (V.) A tokaji csataJanuár 31-én a 34 ik zászlóalj első két százada előőrsre vezényeltetett, A régi tiszai hídfőtől majdnem Rakoroázig magas töltés út vezetett. Jobbról-balról erős fűzek, itt-ott topolyfák által keverve. A második század a falutól jobbra eső lapályon foglalt állást. Az első század, melyhez én is tartoztam Benkner Gyula főhadnagy vezetése alatt, a fent említett fűzestől balra állapodott meg, Tokaj átellenében a Tisza partján. A Tiszától mintegy hatszáz lépésnyi távolságra egy escadron Hunyadi huszár ütött tábort, az előőrsre kivezényelt két ágyú fedezetét képezve. Századunk legénysége a fűzesből száraz gallyat hordott össze, és a gyújtott tüzeknél melegedett. E közben világosodni kezdett. A századparancsnok hozzám fordult és azt monda : »Horvath őrmester vegyen valakit magához, menjen fel a tokaji hegyre, tekintsen körül, hogy az osztrákok nem közelednek-e ?< Én Dénes káplárt, — bajai fiú volt —• véve magamhoz, és átfutva a Tiszajegén, Tokaj városa egy frigyszekrénnyel hordoztatott körül egykor izrael népe által. Es felhangzik a choral Dávid a koronás próféta szavaival: „Etette őket a búzának legjavával és kielégítette a sziklából folyó mézzel, Alleluja ! Zengedeztek Jákob Istenének! Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek. Az Ur napja az öröm napja annak emlékére a mikor egyszülött fia Jézus vevé a kenyeret hálát adván megszegé mondván: Vegyétek és egyétek ez az én testem mely értetek adatik ; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a kelyhet is, minek utánna vacsoI rált mondván : Ez a kehely az uj\ szövetség az én véremben amely éretj tétek ontatik ; ezt cselekedjétek valahányszor isszátok az én emlékezetemre. Mit bizonyítanak az igék ? Napnál világosabban, mint azt, hogy az Isten felkent szolgája által kimon- j dott testamentomi Igék által a ke1 nyér Krisztus testévé, a bor vérévé változott és a mi életünk és hitünk erősségéül az oltári szentségben részén áthaladva, felhatoltunk nagy kínnal és temérdek csuszamlás után a hegytetőre, hol meglepetve láttuk, hogy a közelgő osztrákok fegyverei úgy Tarczal, valamint a Keresztturról vezető útról, hoszszú vonalakban csillámlottak. Látva ezt mi is lehető gyorsasággal szaladtunk le és ; siettünk a látottakról értesíteni a főhadnagyot. Az értesítés után rövid negyedj óra múlva, az osztrák lovasság vágtatva ! vonult be Tokajba. Ezt megelőzőleg ' azonban félszázadunk csatárláncba oszlott a Tisza partján, és a bevonuló lovas' ságot lövésekkel üdvözölte, mig a másik félszázad, melyhez én is tartoztam, a j ! fedezetet képezte. A lövések úgy látszott ! szép eredménynyel kezdődtek meg, mert I néhány svalizseren kivül egy osztrák főtiszt is elesett, kit láttunk, mint hanyatlott le lováról, aminek következtében pillanatnyi zavart észlelhettünk a benyomuló ' osztrák hadsereg soraiban. Az ellenséjges gyalogság is megkezdte tüzelését, minek folytán sürgetésünkre a főhadnagy ? is belátta, hogy célszerűbb lesz ha a másik félszázad is csatárláncba vonul, mi meg is történt. Az előőrsön levő két ágyunk szép sikerrel kezdte meg lövéseit, de a sóházba bevonszolt osztrák ágyuk visszavonulásra kényszeritették a lovas fedezettel együtt, századunk pedig a Tisza partján még mindig ellent állott. E közben azt vettem észre, hogy a lövések száma körülöttem egyre fogy, az azonban kikerülte figyelmemet, hogy a század leosztatlanul színről színre jelen vagyon. Nincs a kereszténységben felekezet, mely a Krisztushoz való szövetséget ne az utolsó vacsorán elmondott Igékben lelné fel. De ezen szövetséget egy keresztény vallás sem fűzi oly szorosan önmagához, mint a róm. katb. egyház, mely az oltári szentség szerzésének határtalan örömére diadal menetben hódol szerzőjének Jézus Krisztusnak, Ki feláldozván önmagát, véghetetlen szeretetének gondját képezte az is, hogy mindig velünk maradjon a kenyér és bor színében, hogy véres áldozatában a vérontás nélkül való áldozatban mindenkor részesek lehessünk. A megváltás nagy eseményének lényege az utolsó vacsorán kezd kidomborodni, a Golgothán fejeződik be és a feltámadásban nyer teljes kiigazolást. Az első és másodikban a gondoskodás és a végnélküli szeretet, a harmadikban pedig az igazság verőfénye adja meg az Üdvözítő tanában az ember lelkének azt az génysége az erős tüzet nem tarthatván, visszavonult és ekkor a következő kiáltás keltette fel figyelmemet, „Dózsa gyerünk mi is с monda Farkas nevű közhonvéd, mire ez azt válaszolá : „Várjuk meg őrmesterünket"! Ezen beszédre felneszelve körülnéztem, s láttam, hogy egymagam fekszem a Tisza partján, nagyon is kitéve az ellenség lövéseinek és hogy további maradásomnak értelme nincs, lebukva tehát, futásnak eredtem s bevallom, hogy íutásközben a miatyánkot és üdvözletet mondtam el, mert csakis az Isten különös kegyelmének tulajdonítom ma is, hogy íutó századomhoz sértetlenül érkeztem. Oda érve az első szavam az volt:»Főhadnagy úr állítsa meg a századot, mert szégyenlek ilyen századnál szolgálni, mely ily gyalázatosan megretiral« ! Főhadnagyom azt válaszolá: » Állítsa meg ha tudja.« „Alj ! kiáltám, aki meg nem áll lelövöm" s a futó század mellett elsüvöltött golyóm következtében a század megállt. Ekkor visszatekintve, láttam, hogy a kedvező helyzetet az ellenség felhasználta és a sóház irányából egy zászlóalj osztrák gyalogos a jégen keresztül jöve kapaszkodik fel a parton. A század is észrevette, de visszavonulását, bár rendben, vezényszó nélkül folytatta, csakis én, továbbá Dénes káplár, Dózsa és Farkas közhonvédek maradtunk vissza, a füzesbe sietve, s onnan az ellenségre tovább folytattuk lövéseinket. Az ellenséges gyalogság is a füzesbe vett állást, erőt, azt a tudatot, azt a fenséges érzést, hogy élete örök, mint Isteniben a nagy mindenségé és boldog 'ha az oltári szentség szerzőjével ! Krisztusban örökre egyesül. Az az erő, tudat és érzelem emeli a nagy nap jelentőségét, a mely öröm mámorba olvadva dicsőíti Jézust az oltári szentségben, Ki előtt a magyar nép leborulván az [öröm könnyűivel áztatva a földet imigyen esdekel: Áld meg országunkat, I . Mi magyar hazánkat I Vezéreljed jóra I A mi királyunkat. Rontsd meg mi ellenségünket, I Kik üldöznek bennünket Krisztus teste és vére. Es mikor felemeltetik a főpap által, a nagy természet csodálatos echoja száll alá mintha mondaná: Venite adoramus te Panem angelorum. Áldunk Téged: Oh Angyali kenyér. Bertalan Vince. — s úgyhiszem cselt gyanítva — nem mert előbbre nyomulni. Midőn már töltésem elfogyott, lábhoz téve fegyveremet, egy fa mögé húzódtam, miközben egy ismerős hang szólalt meg csekély husz lépésnyi távolságban: >Hát öcsém miért nem lősz?

с monda Csákós Sándor kapitány, »Mert elfogyott a töltésem с válaszolám. „Várj csak, majd adok én" s elhagyva a fedezetéül szolgáló fát, pár lépést tett felém. „Maradjon kérem kapitány úr" — mondám neki, mert még lelövik. Én értem nem nagy kár lesz ha el találnak is« s oda siettem hozzája. О oldaltáskájába nyúlt és 12 töltést adott, s azt monda: » Maradj hozzám közel« és én azonnal megkezdtem a lövést, mi alatt észrevettem ; hogy a második századból a kapitánynyal együtt csak heten maradtak s e szerint n-en tartottuk fel lövéseinkkel majdnem fél óra hosszáig az osztrákokat, kik lövéseiket, mint mondám cselt gyanítva, reánk vesztegették.Ezen válságos percben jelent meg zászlóaljunk s lövés nélkül szurony rohamban indult, természetesen a vele Rakomázon innen egyesült két századdal együtt. De a Tiszán átjött osztrák gyalogság benem várva a szurony rohamot megfélemlítve szaladt vissza a jégen. Mi őket vakmerően követtük, noha erős gyalogsági és ágyútűz fogadott bennünket, alig akarva engedelmeskedni a parancsnak, hogy Vonuljunk vissza a Tisza innenső partjára. Ez alatt megérkeztek ágyuütegeink és több zászlóalj és a harc rendszeresen