Esztergom és Vidéke, 1903
1903-06-11 / 47.szám
alatta van, kivihetetlennek tartja a kir. tanfelügyelő proponálását, ami főleg és elsősorban a személyes szabadság korlátozásában találna leküzdhetetlen akadályra. A bizottság a felszóllalást annyiban magáévá tette, hogy felír a kultusminiszterhez s figyelmét felhívja arra, a kérdésnek esetleg a törvényhozás utján leendő megoldására. Az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész és a kir. ügyész statisztikai adatokat tartalmazó jelentéseinek tudomásul vétele után, Reviczky Gábor gazdasági előadó olvasta fel jelentését, mely szerént a május hó első felében uralkodott szárazság és hideg a fejlődést hátráltatta, sőt sok helyütt kártékony is volt. Jelentése szerint az őszi rozsok ritkák s gyöngék, a tavavasziak pedig viszzamaradtak, mig a buza szép. A kapás növények közül a burgonya szépen mutatkozik, mig a kukorica nem, minek a vetőmag az oka. A fü ritka, mig a szőlő szépnek mondható. Végül pedig a május 28-án tartott tenyész marha díjazásról tett említést. Az állatorvos jelentése rosszabbra fordult állategészségügyi viszonyokról számolt be. —r. — A kereskedelmi minister kirándulása. Vasárnap d. e. IO órakor — irja tudósítónk — két külön vonat robogott be a doroghi vasúti állomásra. Az egyikben Láng Lajos kereskedelmi minister, Ludvigh vasúti főfelügyelő, főrendiházi tag és számos előkelőség, mig a másikban megyeri Krausz Izidor kenyérmezei szeszgyáros foglalt helyet vendégeivel. A miniszter rövid ideig, a mig t. i. mozdonyt váltottak időzött a doroghi vasúti állomáson, ahol az állomási főnökkel élén számosan üdvözölték. A gépház megtekintése atán Kenyérmezőre mentek, hol a szeszgyárat nézték meg, mely után az illustris társa ságot Krausz Izidor látta vendégül. Innét Annavölgyre rándultak át, hol a bányatelepet szemlélték meg. A minister ezután az esztergomi pályaudvart és fűtőházat tekintette meg, melynek utánna visszautazott afővárosba. — Felolvasás a győri miitárlatban. Dr. Récsey Viktor a pannonhalmi könyv és képtár tudós őre, kedden délután a győri műtáilatban érdekes felolvasást tartott „A pannonhalmi ebédlő terem régi falfestményei és stuccói" cimen. — Maturansok bucsúmulatsága. Érettségit lett ifjaink hétfőn délután bucsumulatságra jöttek Össze a Kovács-pataknál, melyre az ismerős családokat is meghívták. A kedélyes mulatságon ott láttuk: Cselka Nándorné, Csernák Béláné, Deuts Lipótné és Sarolta, Etter Ödönné, Erős Sománé, Ekstein Mórné és Irén, Fleischmann Ignácné és Katalin, j Fleischmann Hermin (Dunaszerdahely), Ibermasser Józsefné és Iluska, Kartaly Istvánné, Környei Lajosné és Salamon Dudus, Kornstein Lajosné, Majrosi Ferencné, Niedermann Jánosné, Seiler Vilmosné és Margitka, özv. Sápi AnI talné (Ipolyságh), özv. Steískal Jánosné és , Helen, Schönbeck Mihályné, Juszta^ és Pistike, Niedermann Nusika, Szentai raási Báláné, Irén és Pannika, özv. TáI bor Adolfné és Ilonka, Walter Mihályné I és Margitka. I — Adomány a diákasztal javára. A I helybeli könyvnyomdászok és könyvköj tők pünkösdi hangversenyének tiszta jöI védelméből no koronát juttatott a ren' dezőség a főgymnásiumi diákasztal céljaira ! az intézeti igazgató kezeihez, ki a nej messzivű adakozásért lapunk utján is köszönetet mond. •— Kirándulás. A budapesti Zírzen intézet növendékei hétfőn városunkba rándultak, hogy annak nevezetességeit megI tekintsék. — Mulatság a Kovács pataknál. Az apáca zárda négy polgári osztálya tegI nap a Kovács patakhoz rándult le, hol ' nyári mulatságukat tartották. Egy hé közigazgatása. Junius 9. A közigazgatás május havi menetéről számolt be ma a bizottság. Elnöklő főispán mindenekelőtt a törvényhatósági állatorvos, majd Brucsy János elmaradását igazolta. Előbbit hivatalos elfoglaltság indokából, utóbb nevezettet egy hozzá intézett levél felolvasásával, melyben az tudatja, hogy a tévedésből őt ért sajnálatos eset lebonyolításáig a közügyekbeni részvételtől tá vol óhajtja magát tartani. Ezután következett a napirend. Az alispáni jelentés a közrendészet terén a gyakori tüzesetekről, különösen a párkányi járásban előfordultakról jelentett, mig a törvényhatósági élet köréből felemiitette, miszerint május hóban 11-en folyamodtak Amerikába szolló útlevélért, s hogy a tót és német ajkú községek iskoláit a tanfelügyelővel meglátogatta. Olvastatott a minister leirata, mely megsemmisíti a közigazgatási bizottságnak azon határozatát, mely megerősítette a városnak a vágóhíd ügyében hozott azon utóbbi határozatát, mely szerént nem uj vágóhídnak építését, hanem a jelenleginek hétezer koronával való kibővítését mondotta ki. Okul a megsemmisítésre azt hozván fel, miszerént a város határozatát felülbírálni és jóváhagyni nem a közigazgatási, hanem a törvényhatósági bizottság illetékes. A pénzügyigazgató jelentése az ex-lex dacára a közpénzek befolyásában nemcsak stagnálást, hanem ellenkezőleg emelkedést konstatált. A kir. tanfelügyelő jelentésében előadta, miszerént május havában folytatta az iskolalátogatást a városban, melynek iskoláiban a tanítás a rendes folyamatban van. Jelentette továbbá, miszerint az alispánnal az idegen ajkú községek és bányatelepek isko'áit a magyar folyt, mert Schlik hadteste is megérkezett. Az ellenség többször megkisérlette a Tiszán átkelni, azonban mindannyiszor véresen visszavertük. A tüzérek, névszerint Luksíts Bódog, később országgyűlési képviselő, akkor még tűzmester felgyújtá Tokaj városát, mi nehezité az az osztrákoknak a városbani tartózkodása^ hol védelmet taláhak. Setét téli este volt már, midőn zászlóaljunk megpihenés végett visszavonatott az elsőhadrendbŐl a hátrább létező füzesek mögé, mert ujabb zászlóaljak érkezése feleslegessé tevé ott maradásunkat. — Ahányszor csak az élénk puska tüzelésből következtetve megújultnak volt vélelmezhető a harc, zászlóaljunk mindannyiszor fegyverhez rohant, kérve az első csatasorba vezetését, nehogy az újonc honvédek az ellenséget átbocsássák, noha számos halottunk és sebesültünk volt. Végre a csatazaj megszűnt és Schlik belefáradva a sikertelen támadásokba, megkezdte részleges elvonulását, de ez már késő este volt. A csatározás reggel hét órakor kezdődött és éhen szomjan harcoltuk át a napot. Másnap reggel bebocsájtattunk Rakomázra, hogy a szálláson hagyott holminkat magunkhoz vehessük, és akkor vettem észre, hogy duplacsövű rézpisztolyom eltűnt, s noha tudtam, hogy az a házi gazdám révén veszett el, mindazáltal nem akartam abból zavart csinálni. Ugyanakkor történt meg velem az is, mit életemnél is többre becsültem, hogy az egész zászlóalj előtt Csákós Sándor nyelv haladása szempontjából, meglátogatta melyről szolló terj edelmes jelentését felolvasván, kiemeli, hogy a piszkei és a Tokod-óbányai iskolákban annyira megvan vetve a magyar nyelv terjedésének alapja, hogy e két iskolát a jövőre látogatási köréből már kihagyja a bizottság. Tizennégy vegyes ajkú község és bányatelep iskoláinak megvizsgálásáról és a magyar nyelv szép eredményű haladásáról számolt be a jelentés, felemlítvén, miszerint a lelkészkedő papság is szépen működik közre a hazafias munkában. Hosszabb vitára adott okot Párkány mezővárosának észrevételezése, melyben az állami közút átkelési szakaszának fentartásához fizetendő hozzájárulási arány túl magassága ellen foglal állást. A bizottság a hozzájárulási arányt 400 koronában állipitotta meg. A főorvos jelentése szerént az egészségügyi viszonyok a városban, úgy a megye mindkét járásában a süttői kör kivételével kedvezők. Járvány az egész megye területén elő nem fordult. A halandóság a mult év május havához képest 59 el kevesebb, az előző hóhoz viszonyítva pedig 14-el. A hét éven aluli elhaltak 48-05 %-át, mig a felnőttek az általános halandóság nak 51*95 %-át teszik. A tüdővészben elhaltak 11-68 %*ot tesznek ki. A kir. tanfelügyelő a tiszti főorvos jelentése nyomán azt a kérdést veti fel, nem volna-e célszerű és üdvös a tanítókat, mint a kik a száz meg száz és ezrekre menő zsenge ifjúsággal huzamosabb időn át és közelebbről érintkeznek, vizsgálat alá venni, vájjon nem tüdővészesek-e, s aki az, azt a tanítás alól felmenteni s valamely szanatóriumban gyógykezeltetni. A tiszti főorvos előrebocsájtva, hogy habár a tüdővészesek százaléka elég nagy is megyénkben, de az országos átlagnak még mindég kapitány reám mutatva monda: »Ezt a kis fehér sapkás gyereket nem adnám az egész első századért !« Megjegyzendő, hogy a téli hadjárat alatt fekér bárány bőr sipkát viseltem. Még aznap a kitüntetésre ajánlottak között Klapka ezredes és hadtestparancsnoknak lettünk bemutatva, és Íme, dacára, hogy én tüntettem ki magamat, a hivatalos közlönyben helyettem Kuluntsics József neve lett Zákó által becsempészve. Ezen esemény nagy indignatiót keltett a zászlóaljban, különösen Csákós kapitány helytelenité ezen eljárást, de neki, mint a zászlóalj legvitézebb katonájának elnézték azt, ellenben a szabadságot élvezett Sántha Péter kapitánynak, ki a csata idején Zakóval együtt Debreczenben volt nem, kinek felszóllalása ez igaztalanság miatt és nyilvánított rosszalása magára vonta az őrnagy haragját, mi később reá nézve kellemetlen következményeket szült, de ennek hatását én is megéreztem, noha mellóztetésem miatt soha panaszkodni nem mertem, mert a zászlóaljban még sokáig a bácskai közszellem volt az uralkodó s én pedig pestmegye! fiú voltam. Pár napi időzés után megindultunk Schlick üldözésére, de egész február 7-éig ellenséges hadsereget nem találtunk. A hidasnémeti csata. Klapka nyilatkozata szerint ezen késedelemnek Dembinszky tábornok volt az oka, ki hadtestünk műveleteit akadékoskodása által késleltető. Hidasnémetinél Schlik utóhada bennünket ágyútüzeléssel I fogadott, mely általunk is viszonoztat-1 ván, rövid ellentállás után visszavonulni kezdett. Zászlóaljunk parancsot kapott, hogy nyomban kövessük, és az intézkedés valóban szükséges volt, mert midőn a Hernád folyó partjának magaslatára felértünk láttuk,hogy az átvezető híd karfái imitt-amott füstölögni és már lángolni kezdtek. Azonnal roham lépésekkel a hidra vetettük magunkat, és azon keresztül törtünk. A zászlóalj parancsnoka nyomban intézkedett a tűz elnyomása iránt, mi nem volt nagyobb nehézséggel egybekötve, mert a karfák beszurkolása igen hézagosan történt. Az áthatolás egyébként okvetlenül nagyobb áldozatot követelt volna, ha a hídfőt az osztrákok megvédik. Az osztrákok gyors visszavonulása hasznunkra csak akkor lett volna igazán fordítható, ha a huszárság által üldözőbe vétetett volna, mi azonban nem történt meg, s Így a futó utóhad megsemmisíthető nem volt és ezen mulasztásnak volt főoka, hogy az osztrák hadtestnek sikerült a menekvés, és hogy a Kassára ért Görgeinek közreműködése elmaradt. Ezután mi is ide-oda menetelés által pár napot tétlenül töltöttünk, és ha emlékezetem nem csal, ez időben tartatott meg Görgei kezdeményezésére a hires kassai bál, melyben Klapka hadtestének tisztei közül számosan vettek részt. Én jelen elbeszélésemben sehol, vagy csak ritkán bocsájtkozom a hadvezérlet helyes vagy helytelen intézkedéseinek j bírálatába, sem naplószerű tüzetességbe jnem vágok bele, teljesen elhagyva a sok, ! személyemet érintő eseményt és cselekvést, mert fő szándékom az átélt hadjárat harci részére szorítkozik, mindazáltal nem mellőzhetem az idők jellemzésére annak megemlítését, hogy egy kis rusznyák faluba töltve a delet, a gazdasszony egy nagy vasfazék levest fő. zött az átmenőleg beszállásolt szakasz legénysége részére, miután több nap óta meleg ételt nem ettünk. Egyszer csak az egyik legény oda súg hozzám: >Őrmester ur! gyanús nekem ez a leves, mert az asszony üvegből Öntött valamit bele.< Én nem válaszoltam semmit, kerülni óhajtván a íeltünést, csak hallgatásra intettem az embert, és szótlanul vártam a leves elkészültét, mi midőn megtörtént, oda intettem az asszonyt és egy nagy vas mérő kanáilal megitattam vele. S habár alig vártuk, hogy egy kis meleget ehessünk, a legénységet félórai türelemre intettem, megjegyezvén, ha méreg van benne, meglátjuk ha az asszony rosszul lesz. De biz az nem lett rosszul. Az asszony a felhangzott fenyegetésekből észrevette a gyanút, és felmutatta olajos üvegét kijelentve, hogy ők nem zsírral, hanem olajjal főznek. Ezen gyanút a bácskai fiúk részéről természetesnek találtam, mert a rácok a mérgezésre is képesek voltak. De a jó ruthén nép velünk élt és érzett, és igy a levest habár ize szokatlan volt is, jó ízűen megettük. (Folyt, köv.)