Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-11 / 47.szám

alatta van, kivihetetlennek tartja a kir. tanfelügyelő proponálását, ami főleg és elsősorban a személyes szabadság korlátozásában találna leküzdhetetlen akadályra. A bizott­ság a felszóllalást annyiban ma­gáévá tette, hogy felír a kultusmi­niszterhez s figyelmét felhívja arra, a kérdésnek esetleg a törvényhozás utján leendő megoldására. Az árvaszéki elnök, a tiszti fő­ügyész és a kir. ügyész statisz­tikai adatokat tartalmazó jelenté­seinek tudomásul vétele után, Re­viczky Gábor gazdasági előadó ol­vasta fel jelentését, mely szerént a május hó első felében uralkodott szárazság és hideg a fejlődést hát­ráltatta, sőt sok helyütt kártékony is volt. Jelentése szerint az őszi rozsok ritkák s gyöngék, a tava­vasziak pedig viszzamaradtak, mig a buza szép. A kapás növények közül a bur­gonya szépen mutatkozik, mig a kukorica nem, minek a vetőmag az oka. A fü ritka, mig a szőlő szépnek mondható. Végül pedig a május 28-án tartott tenyész marha díjazás­ról tett említést. Az állatorvos jelentése rosszabbra fordult állategészségügyi viszonyok­ról számolt be. —r. — A kereskedelmi minister kirándu­lása. Vasárnap d. e. IO órakor — irja tudósítónk — két külön vonat robo­gott be a doroghi vasúti állomásra. Az egyikben Láng Lajos kereskedelmi mi­nister, Ludvigh vasúti főfelügyelő, főrendi­házi tag és számos előkelőség, mig a másikban megyeri Krausz Izidor kenyér­mezei szeszgyáros foglalt helyet vendé­geivel. A miniszter rövid ideig, a mig t. i. mozdonyt váltottak időzött a doroghi vasúti állomáson, ahol az állomási fő­nökkel élén számosan üdvözölték. A gép­ház megtekintése atán Kenyérmezőre mentek, hol a szeszgyárat nézték meg, mely után az illustris társa ságot Krausz Izidor látta vendégül. Innét Anna­völgyre rándultak át, hol a bányatele­pet szemlélték meg. A minister ezután az esztergomi pályaudvart és fűtőházat tekintette meg, melynek utánna vissza­utazott afővárosba. — Felolvasás a győri miitárlatban. Dr. Récsey Viktor a pannonhalmi könyv és képtár tudós őre, kedden délután a győri műtáilatban érdekes felolvasást tartott „A pannonhalmi ebédlő terem régi falfestményei és stuccói" cimen. — Maturansok bucsúmulatsága. Érett­ségit lett ifjaink hétfőn délután bucsu­mulatságra jöttek Össze a Kovács-patak­nál, melyre az ismerős családokat is meghívták. A kedélyes mulatságon ott láttuk: Cselka Nándorné, Csernák Bé­láné, Deuts Lipótné és Sarolta, Etter Ödönné, Erős Sománé, Ekstein Mórné és Irén, Fleischmann Ignácné és Katalin, j Fleischmann Hermin (Dunaszerdahely), Ibermasser Józsefné és Iluska, Kartaly Istvánné, Környei Lajosné és Sa­lamon Dudus, Kornstein Lajosné, Ma­jrosi Ferencné, Niedermann Jánosné, Sei­ler Vilmosné és Margitka, özv. Sápi An­I talné (Ipolyságh), özv. Steískal Jánosné és , Helen, Schönbeck Mihályné, Juszta^ és Pistike, Niedermann Nusika, Szenta­i raási Báláné, Irén és Pannika, özv. Tá­I bor Adolfné és Ilonka, Walter Mihályné I és Margitka. I — Adomány a diákasztal javára. A I helybeli könyvnyomdászok és könyvkö­j tők pünkösdi hangversenyének tiszta jö­I védelméből no koronát juttatott a ren­' dezőség a főgymnásiumi diákasztal céljaira ! az intézeti igazgató kezeihez, ki a ne­j messzivű adakozásért lapunk utján is köszönetet mond. •— Kirándulás. A budapesti Zírzen in­tézet növendékei hétfőn városunkba rán­dultak, hogy annak nevezetességeit meg­I tekintsék. — Mulatság a Kovács pataknál. Az apáca zárda négy polgári osztálya teg­I nap a Kovács patakhoz rándult le, hol ' nyári mulatságukat tartották. Egy hé közigazgatása. Junius 9. A közigazgatás május havi me­netéről számolt be ma a bizottság. Elnöklő főispán mindenekelőtt a törvényhatósági állatorvos, majd Brucsy János elmaradását igazolta. Előbbit hivatalos elfoglaltság indo­kából, utóbb nevezettet egy hozzá intézett levél felolvasásával, mely­ben az tudatja, hogy a tévedésből őt ért sajnálatos eset lebonyolítá­sáig a közügyekbeni részvételtől tá vol óhajtja magát tartani. Ezután kö­vetkezett a napirend. Az alispáni jelentés a közrendé­szet terén a gyakori tüzesetekről, különösen a párkányi járásban elő­fordultakról jelentett, mig a törvény­hatósági élet köréből felemiitette, miszerint május hóban 11-en folya­modtak Amerikába szolló útlevélért, s hogy a tót és német ajkú köz­ségek iskoláit a tanfelügyelővel meglátogatta. Olvastatott a minister leirata, mely megsemmisíti a közigazgatási bizottságnak azon határozatát, mely megerősítette a városnak a vágó­híd ügyében hozott azon utóbbi határozatát, mely szerént nem uj vágóhídnak építését, hanem a je­lenleginek hétezer koronával való kibővítését mondotta ki. Okul a megsemmisítésre azt hozván fel, miszerént a város határozatát felül­bírálni és jóváhagyni nem a köz­igazgatási, hanem a törvényható­sági bizottság illetékes. A pénzügyigazgató jelentése az ex-lex dacára a közpénzek befolyá­sában nemcsak stagnálást, hanem ellenkezőleg emelkedést konstatált. A kir. tanfelügyelő jelentésében előadta, miszerént május havában folytatta az iskolalátogatást a vá­rosban, melynek iskoláiban a ta­nítás a rendes folyamatban van. Jelentette továbbá, miszerint az alis­pánnal az idegen ajkú községek és bányatelepek isko'áit a magyar folyt, mert Schlik hadteste is megérke­zett. Az ellenség többször megkisérlette a Tiszán átkelni, azonban mindannyiszor véresen visszavertük. A tüzérek, névsze­rint Luksíts Bódog, később országgyű­lési képviselő, akkor még tűzmester fel­gyújtá Tokaj városát, mi nehezité az az osztrákoknak a városbani tartózko­dása^ hol védelmet taláhak. Setét téli este volt már, midőn zászlóaljunk meg­pihenés végett visszavonatott az első­hadrendbŐl a hátrább létező füzesek mögé, mert ujabb zászlóaljak érkezése feleslegessé tevé ott maradásunkat. — Ahányszor csak az élénk puska tüzelés­ből következtetve megújultnak volt vélel­mezhető a harc, zászlóaljunk mindannyi­szor fegyverhez rohant, kérve az első csatasorba vezetését, nehogy az újonc honvédek az ellenséget átbocsássák, noha számos halottunk és sebesültünk volt. Végre a csatazaj megszűnt és Schlik belefáradva a sikertelen támadásokba, megkezdte részleges elvonulását, de ez már késő este volt. A csatározás reggel hét órakor kezdődött és éhen szomjan harcoltuk át a napot. Másnap reggel bebocsájtattunk Rako­mázra, hogy a szálláson hagyott hol­minkat magunkhoz vehessük, és akkor vettem észre, hogy duplacsövű rézpiszto­lyom eltűnt, s noha tudtam, hogy az a házi gazdám révén veszett el, mindaz­által nem akartam abból zavart csinálni. Ugyanakkor történt meg velem az is, mit életemnél is többre becsültem, hogy az egész zászlóalj előtt Csákós Sándor nyelv haladása szempontjából, meg­látogatta melyről szolló terj edelmes je­lentését felolvasván, kiemeli, hogy a piszkei és a Tokod-óbányai isko­lákban annyira megvan vetve a magyar nyelv terjedésének alapja, hogy e két iskolát a jövőre láto­gatási köréből már kihagyja a bi­zottság. Tizennégy vegyes ajkú község és bányatelep iskoláinak megvizsgálásáról és a magyar nyelv szép eredményű haladásáról számolt be a jelentés, felemlítvén, miszerint a lelkészkedő papság is szépen működik közre a hazafias munká­ban. Hosszabb vitára adott okot Pár­kány mezővárosának észrevételezése, melyben az állami közút átkelési szakaszának fentartásához fizetendő hozzájárulási arány túl magassága ellen foglal állást. A bizottság a hozzájárulási arányt 400 koronában állipitotta meg. A főorvos jelentése szerént az egészségügyi viszonyok a városban, úgy a megye mindkét járásában a süttői kör kivételével kedvezők. Járvány az egész megye területén elő nem fordult. A halandóság a mult év május havához képest 59 el kevesebb, az előző hóhoz vi­szonyítva pedig 14-el. A hét éven aluli elhaltak 48-05 %-át, mig a felnőttek az általános halandóság nak 51*95 %-át teszik. A tüdővész­ben elhaltak 11-68 %*ot tesznek ki. A kir. tanfelügyelő a tiszti főorvos jelentése nyomán azt a kérdést veti fel, nem volna-e célszerű és üdvös a tanítókat, mint a kik a száz meg száz és ezrekre menő zsenge ifjúsággal huzamosabb időn át és közelebbről érintkeznek, vizs­gálat alá venni, vájjon nem tüdő­vészesek-e, s aki az, azt a tanítás alól felmenteni s valamely szana­tóriumban gyógykezeltetni. A tiszti főorvos előrebocsájtva, hogy habár a tüdővészesek száza­léka elég nagy is megyénkben, de az országos átlagnak még mindég kapitány reám mutatva monda: »Ezt a kis fehér sapkás gyereket nem adnám az egész első századért !« Megjegyzendő, hogy a téli hadjárat alatt fekér bárány bőr sipkát viseltem. Még aznap a kitün­tetésre ajánlottak között Klapka ezredes és hadtestparancsnoknak lettünk bemu­tatva, és Íme, dacára, hogy én tüntettem ki magamat, a hivatalos közlönyben he­lyettem Kuluntsics József neve lett Zákó által becsempészve. Ezen esemény nagy indignatiót keltett a zászlóaljban, külö­nösen Csákós kapitány helytelenité ezen eljárást, de neki, mint a zászlóalj leg­vitézebb katonájának elnézték azt, ellen­ben a szabadságot élvezett Sántha Pé­ter kapitánynak, ki a csata idején Zakó­val együtt Debreczenben volt nem, kinek felszóllalása ez igaztalanság miatt és nyilvánított rosszalása magára vonta az őrnagy haragját, mi később reá nézve kellemetlen következményeket szült, de ennek hatását én is megéreztem, noha mellóztetésem miatt soha panaszkodni nem mertem, mert a zászlóaljban még sokáig a bácskai közszellem volt az uralkodó s én pedig pestmegye! fiú voltam. Pár napi időzés után megindultunk Schlick üldözésére, de egész február 7-éig ellenséges hadsereget nem találtunk. A hidasnémeti csata. Klapka nyilatkozata szerint ezen kése­delemnek Dembinszky tábornok volt az oka, ki hadtestünk műveleteit akadékos­kodása által késleltető. Hidasnémetinél Schlik utóhada bennünket ágyútüzeléssel I fogadott, mely általunk is viszonoztat-1 ván, rövid ellentállás után visszavonulni kezdett. Zászlóaljunk parancsot kapott, hogy nyomban kövessük, és az intézke­dés valóban szükséges volt, mert midőn a Hernád folyó partjának magaslatára felértünk láttuk,hogy az átvezető híd karfái imitt-amott füstölögni és már lángolni kezdtek. Azonnal roham lépésekkel a hidra vetettük magunkat, és azon keresz­tül törtünk. A zászlóalj parancsnoka nyomban intézkedett a tűz elnyomása iránt, mi nem volt nagyobb nehézséggel egybekötve, mert a karfák beszurkolása igen hézagosan történt. Az áthatolás egyébként okvetlenül nagyobb áldozatot követelt volna, ha a hídfőt az osztrákok megvédik. Az osztrákok gyors vissza­vonulása hasznunkra csak akkor lett volna igazán fordítható, ha a huszárság által üldözőbe vétetett volna, mi azon­ban nem történt meg, s Így a futó utó­had megsemmisíthető nem volt és ezen mulasztásnak volt főoka, hogy az osztrák hadtestnek sikerült a menekvés, és hogy a Kassára ért Görgeinek közreműködése elmaradt. Ezután mi is ide-oda menete­lés által pár napot tétlenül töltöttünk, és ha emlékezetem nem csal, ez időben tartatott meg Görgei kezdeményezésére a hires kassai bál, melyben Klapka hadtestének tisztei közül számosan vettek részt. Én jelen elbeszélésemben sehol, vagy csak ritkán bocsájtkozom a hadvezérlet helyes vagy helytelen intézkedéseinek j bírálatába, sem naplószerű tüzetességbe jnem vágok bele, teljesen elhagyva a sok, ! személyemet érintő eseményt és cselek­vést, mert fő szándékom az átélt had­járat harci részére szorítkozik, mindaz­által nem mellőzhetem az idők jellemzé­sére annak megemlítését, hogy egy kis rusznyák faluba töltve a delet, a gazd­asszony egy nagy vasfazék levest fő. zött az átmenőleg beszállásolt szakasz legénysége részére, miután több nap óta meleg ételt nem ettünk. Egyszer csak az egyik legény oda súg hozzám: >Őr­mester ur! gyanús nekem ez a leves, mert az asszony üvegből Öntött valamit bele.< Én nem válaszoltam semmit, ke­rülni óhajtván a íeltünést, csak hallga­tásra intettem az embert, és szótlanul vártam a leves elkészültét, mi midőn megtörtént, oda intettem az asszonyt és egy nagy vas mérő kanáilal megitattam vele. S habár alig vártuk, hogy egy kis meleget ehessünk, a legénységet fél­órai türelemre intettem, megjegyezvén, ha méreg van benne, meglátjuk ha az asszony rosszul lesz. De biz az nem lett rosszul. Az asszony a felhangzott fenye­getésekből észrevette a gyanút, és fel­mutatta olajos üvegét kijelentve, hogy ők nem zsírral, hanem olajjal főznek. Ezen gyanút a bácskai fiúk részéről ter­mészetesnek találtam, mert a rácok a mérgezésre is képesek voltak. De a jó ruthén nép velünk élt és érzett, és igy a levest habár ize szokatlan volt is, jó ízűen megettük. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents