Esztergom és Vidéke, 1903

1903-05-31 / 44.szám

ESZTERGOM es ПМКЕ A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Megfelelik Vasárpap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Felelős szerkesztő Fii évre — — - 12 kor. - fii. _ _ _ „ 6 kor. - fii. Négyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes uram ára: 14 fit. Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (дота a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendőt Kossuth Irajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Más idők, más emberek... Esztergom, május 31. A levegőben virágillat, a hullámzó, zöld vetés felett pacsirta-dal; napsugárban, fényben úszik a világ. Ma van a tavasz örömünnepe. Valamikor, nem is olyan régen, abban a levendula-illatos világban, nagyanyáink korában, hej ! de más is volt pünkösd ünnepe ! Akkor ünnepelték azt igazán. Ma mesterkélt világot élünk. Az ünnep olyan, mint egy jó kifogás, amelylyel akkor élünk, amikor valamelyes mulasztásunkat kívánjuk leplezni. Az élet, ez a könyörtelen kényúr, nem enged pihenést s ha a folytonosan tartó munka zajába egyszer-egyszer belecsendül az ájtatosságra hivó harangszó, csakis ennek varázsa, parancsoló bubája képes még szünetet teremteni. Ma már ez sem egészen. Mert nemcsak a föld felszínén folyik a lázas küzdelem a mindennapi kenyérért, hanem a föld gyomrában is. Oda pedig nem jut el a harangszó. Nagy iparvállaщ Iz „Esztergom ís Vidéke" tárcája. 1848 évi nemzetőrt élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (II.) Az öröm e fölött országosan nagy volt. A szives háziaktól bucsut véve, a legszükségesebb bevásárlások miatt teljesen útra készen, a városba mentünk, hol váratlanul találkoztunk Sántha Istvánnal, a ki idősb. Bódiz László pestmegyei esküdt kiséretében Győrben járt, és eddigi eljárásunk megtudása után egész eréllyel felszólított; hogy rögtön térjünk vissza, mert csapatának nincsenek tisztjei. Tehát kocsira ülve, a bábolnai kiserdőnél találtuk a három község nemzetőreit, a kik a parancsnok felhívására rögtön tisztválasztáshoz fogtak és engemet a zsámbéki németek hadnagyukká választottak, noha egy szót sem tudtam németül. Ezután a vett parancshoz képest -elszállásolás végett a további utasításig Nagy-Bőny községbe mentünk, s ott majdnem tiz napig vesztegeltünk. Ekkor érkezett meg a rendelet, hogy térjünk vissza községeinkbe. Mi Bőnyön igen jól éreztük magunkat Hegedűs Lajos ügyvéd és nemzetőri kapitánnyal, kivel az öreg Sárynénál voltunk szálva; de időnket a naponta tartott gyakorlaton kivül, a nyílt házat tartó Sáryéknál töltöttük. latoknál, gyárakban és egyéb ipari telepeken részleges az ünnep. Az örökké éhes kohók, a fáradhatlanul zakatoló gépek, amelyek a világ boldogulására voltak s volnának szánva, ünneprontók lettek. És a munkásember ajakáról a gyártelepeken vajmi ritkán hangzik el egyegy áhítatos fohász, ellenben percről-percre hallszik az Istent káromló szitok . . . Csodálatos is az emberi természet ! Minden adomány, amelylyel dicsekszik, Istentől van ; az Örökkévaló akaratából alkotásra hivatott agy megteremti a legügyesebb gépet és eszközt, elővarázsolja az anyag molekuláiból a kincset és amikor az eredményes munkából kell kivennie a részét, szitokra nyilik ajka az ellen, akitől mindenét nyerte .. . Rosz uton jár ma a föld munkása és nem csoda, hogy verejtékes munkáján nincsen Isten-áldás. A munkásosztály helyzetének jobbulására irányított törekvések gyarlók ; hiába az erőszak, a furfang, a békeItt létünk alatt egy divizio Vilmos huszár vonult keresztül s annak tisztikara is a Sáry család vendégszeretetét élvezte s igen élénken emlékezem, őrnagyuk felszólított bennünket; lépjünk be a huszár ezredbe, belépésünk esetére biztosított bennünket, hogy rövid idő alatt tisztekké leszünk. Én azonnal hajlandónak nyilatkoztam a belépésre, de Sántha kinyilatkoztatta, hogy engedni nem fogja, miután szülőim reá bíztak. I Végre még megnevezem azokat a tinnyei urakat, kik a nemzetÓri kirándulásban részt vettek, nevezetesen ; Sántha István volt a parancsnok, Hegedűs Lajos, Hegedűs Miklós, Huszár Imre, Se' téth Gábor, Setéth Gyula, Setéth József, Horváth Géza, id. Bódiz László, Miskey Antal, János és József. Otthon maradtak az apám, mint idős ember, Setéth Károly igen öreg ember, Huszár Zsiga az idő szerint eszt ergo m megyei alispán, Miskey Imre, mint Pestmegyei központi főbíró, Hegedűs Antal a ráckevei járás szolgabirája, Simoncsics László megyei v esküdt és később Bach huszár, Kolthay j Zsigmond esztergommegyei szbiró, Miskey 'Rezső pestmegyei szbiró, Bódiz Ferenc I pestmegyei csendbiztos, Friebeisz Imre váltó feltörvényszéki tanácsos, Csefalvay József pesti lakos, Vásárhelyi Sámuel földbirtokoSjHyros Ignác földbirtokos és 1 Szaiay Pál ügyvéd. Tehát mindazok, : kik hivatalos állásuk, vagy koruk által j visszatartva, nem lehettek jelen. Csupán annyit kell még megérintenem, hogy a fent nevezettek közül Miskey Imre csáegyesületek működése, a szövetketek alakításában képzelt erő, a sztrájk, a kérelem, hiába minden addig, amíg a munkáskebelbe vissza nem költözik a hit és az Isteni-félelem. Mert a hit megelégedetté teszi az embert, reményt ad arra, hogy a balsors után jobb idők következnek s a megelégedett, a remény boldogító tudatában élő emberek-! • nek az örök szeretet nevében kötött egyezsége biztathat csak a siker diadalával ! Rövid életű lesz az álapostolok országa, önmagát fogja felemészteni s ott, ahol a vallásos hitnek virágokkal ékeskedő kertjét konkolylyal igyekezett telehinteni a tagadás szelleme, sorra borul majd térdre a világgal s önmagával meghasonlott ember és őszinte megbánással vallja be, hogy akkor, amikor fellázadt az örökké való ellen, nagynak képzelte magát, pedig csak parány a Mindenségben ! . . . | 0—th. A—r. ! szári biztossá lett kinevezve, és Görgey rendeletére Kovácsiban a hadi törvényszék ítélete alapján agyonlövetett. Haza érkeztemkor szülőim örömmel fogadtak, és rövid idei honn tartózkodás után, folytonos kérelmeim és zaklatásom után, noha kedves, felejthetetlen jó anyám betegen feküdt, sikerült kinyernem beleegyezésüket, hogy önkéntes honvéd lehessek, és jó atyám maga vitt be Pestre, hogy a hadfogadó parancsnokságnál jelen tkezhessem, mit alább a honvédségi élményeimről irt emlékeimben sorolok elő. Az 1848/49 évi hadjáratbani részvétem emlékei. A rác tábor, és a téli hadjárat. Mielőtt a szabadságharc egyes mozzanatainak leírásához foguék, előre kell bocsájtanom, hogy ifjú koromnál és a hadi tudományokban járatlanságomnál fogva az egyes csaták taktikai és stratégiai vezetésének bírálatába bocsájtkozni nem fogok, és a mit előadandó leszek, az leginkább a látkörömben lefolyt események visszatükrözésére fog szorítkozni : tudniillik azon eseményekre, mellyek figyelmemet magukra vonták és lekötötték, nem használva fel azon adatokat, mellyek a hadtani írók műveibe foglaltatnak. De azért emlékeim a naplószerű serrendet sem követik ; csupán a főbb események keltét igyekeztem lehetőleg betartani, előre bocsájtva, hogy elbeszélésemben minden melléktekintet nélkül, szorosan az igazsághoz ragaszkodom. Iparkiállitás Zsolnán. Zsolna és vidéke s az egész Vágvölgy mesésen szép. Fokozott mértékben áll ez a kiállítási területről. A fenyves ligetnek természet adta kellemét, a mellette méltósággal tovahömpölygő Vág hullámmoraja, a közeli erdős hegyek és a távoli bércek hóval födött fölemelően szép koszorúi, a fönségesig emelik. A kiállítástól pár percnyi távolságra a Vág és Kiszucza egyesülése alkotta szögletben áll a százados fáktól környezett Bu

datin vár maradványa, mely a hozzá fűződő mondáról ismeretes. Máig is látható az a fülke, melybe Szunyogh Gáspár a várnak egykori, féktelenül zsarnok ura, szívügyében az apai parancsnak ellenszegülő leányát befalaztatta. A természetnek fönséges, az emberiség s hazánk javára hasznosítandó pazar adományai, rendkívüli forgalma, határszéli fekvése s ezek következtében az a páratlan lendülete, mely egy évtized alatt 8 virágzó gyárnak adott életet, egyenesen parancsolták Zsolnán az iparkiállítás létesítését. A zsolnai posztó-, takaró- és plüche gyárnak már fölépült külön pavillonjában művészies I. A 34-ik honvédzászlóalj Zomborban alakult, és a zászlóalj ruhafelszerelését Sántha Péter százados Pesten az új épületben csomagoltatta. Az itt előforduló teendőkben, helyesebben a kellő felügyeletben az egyes ruhanemüek átvételénél Haller nevezetű kiszolgált őrmester és Koller János volt gazdatiszt, mint honvédújonc segédkeztek. Miután szülőim, különösen veszélyes betegségben fekvő jó anyám belegyezését is sikerült kinyernem, ki remegő kézzel áldott meg, levágva hajamból egy fürtöt, és a szükséges íehérneműeken kivül, egy fehérkék harraszból készült sált erőszakolva reám (minek, — áldja meg az Isten halott porában is! — a téli hadjárat alkalmával igen jó hasznát vettem) atyámmal Pestre utaztam 1848 október 27-én, és itt az apám a szükséges honvéd egyenruhát tetőtől talpig megrendelte, és már október hó 28-án délután két órakor a hadfogadó parancsnokságnál önkéntesnek jelentkeztem. Hihetőleg a gyulai ezredhez lettem volna beosztva, mely újoncok által egészítetett ki, (itt találkoztam Palugyai Rafael volt iskolatársammal; ki szintén ezen ezred újoncai közé soroztatott be, mint Önkéntes) de Sántha százados a 34-ik honvéd zászlóaljhoz vett át, és e naptól fogva a csomagolásnál alkalmazott. A zászlóalj egyenruháinak teljes átvétele november 5-én fejeztetelt be, és már november б-án az ezen célra rendelt gőzhajón Bajára indultunk. Közbe-