Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-11 / 4.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. ^leú}é[exiilí Vasárnap és csütörtökön. pLŐFIZETÉSI ÁRAK I Égést évr — — — — 12 bor. — fii. Fel évre ----- 6 kor. — fii. " Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Едуе» azám éra: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő к Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 486. szánj. ~jH Kéziratot nem adunk vissza. HgSzínháZ. kultur tényező fontosságát felismeri ! és méltatja. Esztergom, 1903. jan, 10. j д tartozkodó hangu

l

atot e

lső ЗОГ(F.J Figyelemre méltó közműve- ban és helyesen annak kell tulajdolődési tételt hozott napi rendre a nitani, hogy a képviselőtestület már város képviselőtestülete tegnapi köz- eleve fél minden uj kiadástól, sőt gyűlésében, mikor bizottságot kül- valósággal izgatott, ha közvetlen dött ki és annak feladatául tűzte : jövedelmi forrásokul nem szolgáló hogy egyelőre csak gondolkodjék, beruházásokkal találkozik. Nem cso— aztán ha lehet gondoskodjék, dáljuk, olyan kultur budget mellett miképen lehetne Tháliának bár sze-1 mint Esztergomé senki sem gonrény, de mégis állandó szállást biz-. dolhat okosan arra, hogy a szinműtositani a szegény Esztergomban veszetnek is áldozatokat szántak, is. Bizonnyára nagyobb örömmel Ha a Mezey színigazgató által beszólnánk, ha egy monumentális ál-1 nyújtott kérvényben nem foglaltatik landó színház kiviteli terveit hagyta az, hogy a kormány—segély 10— volna már jóvá és adta volna vál-j 12000 K. erejéig kilátásba helyezlalatba a képviselőtestület, de a ki.tetik, — azt hisszük, hogy a kéra jelen nyomott viszonyokat ismeri dés nem egy hamar került volna és azt a borút, mely mindent meg még csak a napirend tárgyai ült, — az örül ennek is, mert ez közé is. is csak valami 1 Már magában véve д közgazdasági és katonai, — az, hogy a hivatalos közgyűlés fog- a va

i

lási és humanistikus közművek lalkozott —bár elég hidegen és tar- után egy két morzsa szólhat a tózkodóan— a színház ügyével: oly j művészeteknek is, egy két csöpp haladás, amelyet üdvözölhetünk, mert J azo

kból a forrásokból, melyekezekjele ez annak, hogy a képviselő-1 nek megnyíltak, — mert hogy egy testület a színház mint nemzeti j

ó k

is színház, kiemeljük, hogy Iz „Esztergom és fiié" tárcája. Régi nóta. Irta: Szöllősy Géza. Bárdos volt az a szerencsés ember, ki Gyöngyös gyöngyét, a szép postás leányt a magáévá tehette. Nem úgy értem a szerencsét, hogy talán sok pénzhez jutott ez által, hanem a mire б is büszke volt, a község legszebb leánya lett a felesége. Nellike díva volt ez időben. Sokan legyeskedtek körüle a postán. Még ha úgy Havazott is, a tisztek maguk vitték feladni leveleiket, hogy láthassák. Szépen tudott kacsintgatni, akár csak, ha kis korától ez képezte volna tanulmánya tárgyát. Bárdos ezen mulatgatott, ártatlan dolognak tartotta. Már neje volt s még mindig ott ült a posta ablakánál, hogy rózsás kacsóival elszedje a benyújtott ajánlott, szerelmes leveleket s a postarestante {eladottakat melyek között hébe-hóba neki is szólt egy-kettő. Ha ilyenkor vetődött oda férje és olvasgatott a levelek között, Nellike a kacér menyecske mosolyogva ütött kezére s küldte. — Ne alkalmatlankodjál! Ha még tovább túrta a levélcsomót, megfogta a vállánál és elfordította pajzán mosoly kíséretében. Bárdos ilyenkor tovább állt és csak azt dunnyogta, — bogarai vannak, mint minden asszonyi személynek. *' Ha Nellike megsértve felelt vissza, Bárdosban is felkelt az ősi erély és erélyes tekintettel figyelmeztette. — Aszszony a férjed vagyok ! . . . és ment dolga után. Szorgalmas ember volt reggeltői estig dolgozott és este kártyázott. Rendesen éjjel látogatott haza, úgy hogy Nellike szavajárása lett, — jön az éjjeli lepke. Soha sem lehetett otthon találni, hanem vagy itt vagy ott, de legrendesebben a >Vöröe Ö köre-ben a kávés leány előtt, a hogy kuszált bajuszát pedergette. Mig ő mulatott feleségének is akadt kísérője. Nellike régi kedvese a csinos kadét őrmester volt, kit csak Zoltánnak hitt, kapott az alkalmon. A menyecske rendes kísérőjéül szegődött s napos vendég lett a háznál. Együtt teázgattak esténkint szórakoztak, miről Bárdos mit sem tudott. Gondtalanul mulatott, mint akinek rendben van a szénája. Időközben Zoltánra vészt hozott a sok látogatás. Kimaradásáért kaszárnyafogságot kapott в igy nem látogathatta j meg Nellikét. Midőn büntetése letelt és estefelé látogatására indult, sírva találta. { jó előadásokkal az élénkebb forgalomra és városias életre berendezett, a kellő színvonalra igényt tartó központoknak, ma már szükséges kelléke, arról sokat szólani nem kell. A főütő-erek mellett apró kis ereknek kell lenni, hogy a vér egészségesen cirkuláljon és a test minden tagozata élő legyen, Ezeket a mellék ereket is ép úgy gondozni kell. Végtére a művészet magasabb szempontjaitól általában eltekintve — közgazdaságilag is a színház működése mint a forgalom egy tényezője jelentkezik, mely lökést, pezsgést ád sok nyugvó, különben visszahúzódó vagy kifelégravitáló apró vagyon értéknek és érdeknek, melyek mozgása a forgalom hasznára van. í I A kiküldött bizottság kétségtelenül nehéz feladatot nyert s ezek a szürke idők nem is épen alkalmasak működésének megkezdésére, de ha tény az, hogy magasabb' szempontokból a vidéki színészet ügyét az állam rendezni akarja, aminthogy a költségvetésbe egy A kís szalonasztalra borulva zokogott. Csókra termett piros ajka vonaglott a fájdalomtól. Ahogy szét volt zilálva sötét ében .haja, ugy fogadta Zoltánt, mikor az as ajtón belépett. Tekintetük találkozott, Nellike elpirult s mosoly lebbent el ajkáról. Szégyenkezve örömmel állt Zoltán előtt, | ki megfogta rózsás kacsóit s ugy ve-' zette a pamlaghoz; és kérdezte. — Ugyan mi a baj édes. Leültek egymás mellé s Nellike bársonyos kezét simogatta, és úgy kíváncsiskodott. — Miért oly szomorú ? Nellike lehorgasztott fővel nézett maga elé és búsan válaszolt. — Óh! hogy ne lennék szomorú? Oly elhagyatott mint én, nincs több a világon. Mindenkinek jobb sorsa van mint nekem. — De Nellikém micsoda felháborodás ez! Ön oly megnyugodt lélek, most hadat üzen a sorsnak. Mi lelte ? — Oh nc is kérdezze! Más nő boldog férje oldala mellett, én meg magamra vagyok utalva. — Hát engem feled ? — Önt ? . . . Hány nap mult el s felém se nézett. Ön ma itt van, holnap elmegy. — Ne tartson attól, eljön velem. — Nevetett Zoltán. — Nem, nem azt nem tehetem. Megnagyobb összeget e célra fel is vett, — akkor kétségtelen, hogy az aktiót vezető ministeri biztos nagyon helyes politikája, hogy minél több állandó otthont teremtsen az arra már alkalmas városokban, illetve, hogy ezek létrejöttét elősegítse. Nem nagyszabású alkotásokra gondolt a város tanácsa, mikor a javaslatot a képviselőtestület elé vitte, de a mi viszonyainknak megfelelő, szerény de mégis formáiban műízlést valló ideiglenes vagy favázas alkotásra, melyhez ha támogatást Ígérnek, meg kell azt ragadni és számot kell vetni a helyzettel. A bizottság feladata, hogy tárgyalás, adatszerzés, a társadalom érdeklődésének felkeltése utján hozza tisztába: lehet-e és mi módon valamit tenni ? Lesz-e villamvilágitás ? Esztergom, január 9. Konstatáljuk, hogy a villamos láz lohad. Sokan, nagyon sokan kezdik szól a világ . . . Különben elég sokat beszélnek úgy is, a mi nem igaz ! Oh jaj nekem ! — Fájdalmasan sóhajtott, mire a szép ifjú vigasztalni kezdte : — Meg kell nyugodni a sorsban s a ki megnyugszik, az a boldog! Nellike Zoltánra tekintett s mosolygó arccal felelt. — Oh maga Ferenc-rendi atya ! — de jó tanácsokat oszt, pedig maga sem tartja meg. A fiatal tiszt magához vonta s átkarolva tartotta, mint egy szép galambot. Karjai között remegett lángoló arccal, égve a hévtől. A tiszt csókolgatta szép, kís piros ajkát s úgy vigasztalta pokoli kéjjel. Nellike reá borult, már-már elhagyta magát, oda dőlt Zoltán mellére, fejét vállára hajtotta s olvadékony lett a lángtól, Zoltán csábította s elmerülve tekintett a szép nőre. Ekkor toppant be Bárdos kopogás nélkül, nesztelenül. Elképedt! . . Háza szentélyét megsértve látta egy idegen által. Iszonyú haragra lobbanva szólt; — Mit keres Ön házamnál ? — Nellikére mutatott, ki férje látására majd elvesztette lélekjelenlétét és halvány lett tekintetére, mint a fal. — E nő a feleségem ! Vagy meghívására jelent meg csendes hajlékomban felzavarni a békét, beszennyezni feleségem nőiezségét ? . . .