Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-08 / 3.szám

2 ESZTERGOM «а VIDÉKE. (3. s/am.

I 3 január 8 ben megrongálódott vezetékek, mennyi bajnak, szerencsétlenségnek voltak már nem is gyanított okozói. Avagy nézzük, hogy hány esetben sújtott már a szélvész által, avagy egyébbként elszakadt vezeték embereket az utcán agyon, ami ellen, még a legnagyobb elővigyázat és gondosság sem nyújthat menedéket. Fontoljuk meg hát jól, mielőtt határozunk. Aucun. Esztergom sz. kir. város mélyen tisztelt közönségéhez ! Hónapok óta foglalkozunk a köz és magán világítás kérdésével. Minden oldalról tanulmányoztuk az ügyet, számos város s vállalkozótól szerzett adatok, valamint személyes tapasztalatok alapján még ez év első felében a gáz mellett foglaltunk állást, mert ama hármas célt, hogy a kérdés kiindulási pontját képező fényes és o'csó utcai világítást, hogy szép, és szerény viszonyainknak megfelelő, jutányos magánvilágítást kapjunk, végre, hogy a vállalatból a városnak némi haszna legyen, csakis gázművel láttuk megvalósithatónaic. Ezen határozatunk a mélyen tisztelt közönség tekintélyes részének helyeslésével találkozván, a gázvilágítás berendezésére gyűjtött kötelező aláírások egy gázmú fennállását és sikeres üzemét teljesen biztositják. Kiválóan közérdekű dologról levén azonban szó, nem célunk elzárkózni más világítási módok elől sem. sőt képviselőtestületünknek a lehető legmegbízhatóbb számadatokat óhajtjuk bemutatni, azért a nélkül, hogy ezáltal a gázra nézve beérkezett aláírások kötelezel volta bármiben is érintetnék, felkérjük a város közönségének azon részét, kik a villamos világítás bevezetését óhajtják, hogy mellékelt kötelező n/ilatkozatot kitölteni és meglopni múltja emlékeit, a valónak vélt boldogságot, szerelmet. Szivének nem lehetett ébredése, bűbájos kikeletje. Szemei nem tudtak felcsillanó lánggal égni, arcát nem fogta el a pirkadat s nem nyiit mosolyra, nem soha! Csak akkor, akkor derült volna fel, ha annak, a kit szeret, újra érezné tüzes, szenvedélyes ölelését, csókjának boldogító melegét. Mert még most is szereti azt a csábitót, szereti, imádja s tán el is pusztul érte . . . Elpusztul érte, mert érzi: nála nélkül sivár az élet, üres, olyan kihalt . . . Ugy irigykedett a napsugárra, mely az ablak függönyein beszűrődött, csókot hintve a szoba pamlagára ; irigykedett a kaiiekában vigan daloló kanári párra, a midőn szerelemittas, vágyteli csókban adtak kifejezést édes boldogságuknak. Irigykedett mindenre, mindenre, mert azt hitte, minden az ő boldogtalanságán nevet, kacag. Ilyenkor a keserűség gondolatának egész raja támadta meg szenvedő lelkét. Ugy szeretett volna csendesen elmúlni s nem tudni a mult felől semmit. És neki élnie kell, a ki nélkül nem tud élni. Szomjazza az örömet, a forró ölelést, csókot, mindent. Homloka, mindene Örökösen égett a láztól, gyötörte a forróság. A nyugalmat, a csöndet kereste, mely feledtetni tudná vele, összetört üdvét, szétdúlt boldogságát. Feledni vágyott ! a mérnöki hivatalnak mielőbb átadni szíveskedjenek. Kötelességünk azonban egyidejűleg a mélyen tisztelt közönséget a szerzett tapasztalatok alapján a valósághoz híven arra figyelmeztetni : hogy a villám lakásokban, tisztasága és kényelmes kezelhetősége folytán kiválóan alkalmas, de üzletek, nagyobb helyiségek, utcák, terek világítására izzó lámpáikkal elégtelen, ivlámpákkal pedig igen drága, hogy utóbbi célokra a gáz, nagy fényerejénél és jutányosságánál fogva oly kitűnően bevált, hogy már közepes magán fogyasztásnál a közvilágítás rendszerint ingyen marad, nagy fogyasztás esetén pedig a vállalat a városnak még tekintélyes hasznot is hoz, hogy baleset nemcsak a gáz, hanem a villámnál is előfordulhat, hogy a villamvilágitás szerelése olcsóbb ágaznál és hogy a szerelés magánosok részére a villámnál is részletfizetésre fog eszközöltethetni, különösen megemlítjük, hogy a petróleumlámpák a villamosság céljára könynyen átszerelhetók, hogy a közönség a villamos világítás többköltségét a kényelmes felgyujtás és eloltás, és okszerűen alkalmazott takarékosság és az által enyhítheti, hogy az jo gyertyafényű izzók helyett az igényekhez képest j, io, lő, 25 vagy 32 gyertyafényűekei alkalmaz, mind ennek dacára azonban a villamvilágitás még mindig drágább mint a gáz, mert mig egy 50 gyertyafényű Auer égő óránként 3-2 fillér értékű gázt fogyaszt, eddig egy 32 gyertyafényű villamos izzólámpa egy órai fogyasztása, az az íOO watt áram, 8 fillérbe kerül és igy a közönség egy 50 gyertyafényű gázlángért 3 Ys» villanyért pedig 12 x

/s fiiért fizet óránként. "~A 8 filléres alapár mellett kerül : egy 5 gyertyafényű izzó lámpa egy órai égése 1.25 fillérbe я i0 я я я я 2-50 „ я 16 „ „ „ „ 4.00 „ я 2

5 r> " n n 6

,3

5 „ «32 Я П » J» 8-°° 71 я 50 „ » „в I2-50 „ Motorok hajtására az áram lényegesen olcsóbb áron adható, azonban egyelőre nálunk nappali üzem nem lesz betendezhetó, mivel a várható nappali fogyasztás csekély. Bármely világítási rendszer létesítésénél, a közönség érdeke mellett, súly fektetendő a város, mint vállalkozó érdekére is és mivel ez a gázműnél kétségtelenül kedvezőnek látszik, a villamtelepnél pedig csak állandó, biztos és nagy fogyasztás mellett remélhető üzleteredmény, végre, mert attól lehet tartani, hogy a villámvilágitást, drága voltánál fogva, meg azok sem fogják állandóan használni, kik azt bevezettetik, nehogy a város számadásában csalódjék és egy haszonhajtó üzlet létesítése helyett ujabb terhet vegyen magára : arra kérjük a mélyen tisztelt közönséget, szíveskedjék a kötelező nyilatkozatok kiállításánál annyi lámpát jegyezni, mennyi az aláíró által a napi szükséglethez képest állandóan használatba is fog vétetni. Minthogy pedig a világítás ügyét még a tél folyamán óhajtjuk dűlőre juttatni, kérjük a mellékelt kötelező nyilatkozatot legkésőbb i

доз. 'évi január hó 2j-éig\ a városi mérnöki hivatalban átadni, hol | is minden kívánt felvilágosítás nyerhető. í Kelt Esztergomban a világítási bízott- ! ságnak 1902 évi'

decern

'er hó 27-én tar-; tott üléséből. Tiefenthal Gyula s. k. Vimmer Imre s. k. j városi mérnök, biz. jegyző polgármester, biz. elnök. ' és előadó, ! A komáromi kir. törvényszék ügybeosztása az 1903-ik évre. I. Polgári fellebbezési tanács. Elnök : Pulay Géza curiai bíró, a kir. törvényszék elnöke. Rendes tagok : Borcsiszky Béla és Zsindely Ferenc, helyettes bírák : Pap Elemér és dr. Strausz Sándor kir, törvényszéki birák. Az elnököt akadályoztatása esetén Borcsiczky Béla kir. törvényszéki biró helyettesíti. Szóbeli tárgyalások és nyilvános előadások minden hétfőn és pénteken s a szükséghez képest kedden is tartatnak. Es csakugyan midőn elmultak az í aranysávos napok s beköszöntött a virágot, lombot sírba döntő őszi hervadás ; mikor elnémult a daltól hangos liget csak a sárgult lombok zizegő hullása hallatta lágy neszét, midőn már letarolta a hervasztó őszi szél a tájat s csendes álomba szenderité a természetet, melynek ölén kihalt a remény, sirba hullt a vágy s a sziv sem találta örömét akkor ő is jobban érezte már magát és zárdába ment, hogy a szent falak között a buzgó hitben és jámborságban teljes vigasztalást, a világtól elzárkózva — nyerjen balzsamos irt szive fájdalmára. Oda ment gyógyulást keresni s gyászolni derűs éveit, melyben rózsás álmokat, felhőtlen ragyogó ábrándokat szőtt titkok hónába bolyongó fiatal képzelete, mely szivét az ábrándos szivet ködíátyolos sejtelemmel megdobogtatta. És hiába próbált feledni. Ott is csak egy kép foglalkoztatá, mely szemei előtt lebegett mindig. Egy kép, melyért imádkozott forró, hŐ imát és szenvedett néma lemondással. Nyugalma itt sem állt helyre, itt is űzte, hajtotta valami gyötrő démon. Lelkében rémesebbnél rémesebb gondo latok keringtek. Ugy érezte, hogy nem tud élni e kinterhes földön, nem tudja elviselni azt a tenger bánatot, mely szivére, lelkére ólomsulyként nehezedik . .. Már a halál rideg fogalma vibrálta agyának idegeit, gondolatait. Mintha egyedül csak az volna képes kinos életétől megszabadítani, esak annak jéghideg karjai fogják Őt meggyógyítani. És határozott ... Este van. Olyan mélabúsan hangzik a komor zárda kis harangja, a rideg falak lakóit imára hiva. A kápolnából világosság ömlik a magas, gótives ablakokon. Bent fényárbán úszik minden ; a szentelt gyertyák lobogó lánggal égnek s aranyos fényesség ragyogja be a szűz-Mária szent képét. Tündökölve fénylik minden, mintha a napsugár pásztázta volna be az egész kápolnát melyben az igaz szeretet megnyilatkozása látszik . . . Majd felnyílik a nagy keményfa ajtó s egymásután sorba ájtatos léptekkel jönnek be a feketeruhás apácák, apró finom ujjaik között hosszú olvasót forgatva, arcukon ünnepélyes kifejezéssel. Elfoglalták helyüket, azután összekulcsolt kezekkel, szemeiket égfelé emelve buzgón imádkoztak. Elnémult a kis harang ezüstös hangja is, Felhangzott az orgona túlvilágra emlékeztető szomorú, bübaejtő akkordja, kisérve melodikus énektől. A legelső padban a fal mellett egy fiatal apáca nyugtalanul, félve tekint körül, hogy nem látta-t valaki, nagy, tenger zöldjéhez hasonló szemeiből halvány, de mégis bájos arcán le7/. Büntető fellebbviteli tanács, Elnökök hetenkent felváltva: Borcsiczky Bda és Zsindely Ferenc kir. törvényszéki birák. A tanács tagjai: ifj. MakkJózsef és Pap Elemér kir. törvényszéki birák. Tanácsjegyző : Stojánovics Sándor aljegyző. Ülés és szóbeli tárgyalások minden szombaton. III. Polgári, váltó, kereskedelmi csed és úrbéri tanács. Elnök : Pulay Géza curiai biró, a kir. törvényszék elnöke, akadályoztatása esetében a rangidősb törvényszéki biró. A tanács tagjai : Hegymeghy László, Borsiczky Béla, Zsindely Ferenc, dr. Kéri Miklós, Pap Elemér, dr. Slrausz Sándor kir. törvényszéki birák, úgy Fittler Imre és dr. Gefferth Elek albirák. Tanácsjegyző: Hrdina Kálmán aljegyző. Tanácsülés minden szerdán, a sürgős természetű ügyek azonban esetről esetre azonnal elintézést nyernek. IV. Vizsgálóbiróság. Vizsgálóbíró : dr. Kéri Miklós, állandó helyettese : Stráska György. V. Vádtanács. Elnök : Hegymeghy Lász.ló, helyettes elnök : Borcsicky Béla kir. törvényszéki biró. Tagok : ifj. Makk József és Pap Elemér kir. törvényszéki birák, helyettes tag : ifj. Fitt'er Imre albiró. Jegyző: Pázmándy Károly. A vádtanács ülést tart minden szombaton s a szükséghez képest másnapon is. VI. Esküdtbíróság előtti főtárgyalás. Elnök: Pulay Géza curiai biró a kir. törvényszék elnöke, helyettese: Hegymeghy László kir. törvényszéki biró. Birák : Zsindely Ferenc és ifj. Makk József, helyettes bírák : Stráska György j és dr. Strausz Sándor kir. törvényszéki j birák. Jegyzők : Pázmándy Károly és dr. Szabó Tivadar. Főtárgyaiások tartatnak február, május, augusztus és november hónapok második felében. j VII. Törvényszék előtti főtárgyalás. Elnök : Hegymeghy László kir. törvényszéki biró. Birák : ifj. Makk József biró I és dr. Gefferth Elek albiró állandóan, továbbá Konkoly Thege Béla és Sztráska I György kir. törvényszéki birák váltakozva. Jegyzők : Pázmándy Károly és dr, Szabó Tivadar. Főtárgyalási napok min' omló könnyeit, korai ajkain keserű mosolylyal, mely mosoly láttatta a gyöngysor fogakat. Kezeit összekulcsolva leboj rult s bánatos, elkomorult arccal bámult ! maga elé . . . J Borzalmas izgatottság fogta el, a mi ' a zsolozsma végének közeledtével mindinkább fokozódott. Valami erős kábulat lepte meg ; feltekintett s szemei előtt összefolyt minden. Kétszeresen hallotta az orgona zúgást, a harmonikus éneket. Egy titkos pillantással a fejedelemaszszony felé tekintett, aztán arcát kezeibe rejtve leborult a padra s egy mély sóhajtás után halkan zokogott . . . Véget ért az ima. Elnémult az ének utolsó akkordja is simán, mint mikor a szellő végig suhan a sima tó tükrén, elhangzott a kar lágyan hangzó éneke. Az apácák párosan indulnak kifelé; csupán egy marad némán, mozdulatlanul ki a fejedelem asszony kérdésére, hogy »ném jön-e ki< ? — egy rövid >nem«mel válaszolva ott maradt mély áhítatban. Csak akkor ébredt álomszerű merengéséből, csak akkor tisztultak kuszált gondolatai, midőn a tölgyfa ajtó becsapódott. Szemeit, melyekben sajátszerű fény lobogott csodásan körül jártatá, mintha keresne valakit. Puha kezeit homlokához emelé — lázas forróság égeté azt. Szive hevesen dobogott, keble gyorsan emelkedett, zihált. Őrült gondolatok gyötörték agyát, rémes játékot űzve képzeletével.