Esztergom és Vidéke, 1903
1903-01-08 / 3.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M e Éí c * er Úk; Vasárpap és csütörtökön, jÍLŐFIZETÉSI ÁRAK I Егем évr — — — — 12 kor. r- fii. Fái évre — - - - — 6 kor. — fii. Nsgyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes erám éra: 14 fii. Felelős szerkesztő Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (nova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek ós hirdetések küldendő ! Kossuth Lajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. f<$~ гхпаи11'.|й1 Villám avagy yáz? Esztergom, január 7, Közvilágításunk rég vajúdó kérdése, úgylátszik elvégre dűlőre jut. Ezt olvassuk ki azon felhívásból, melyet a tanulmányozás és véleményadásra kiküldött bizottság, a város közönségéhez intézett. A felhívás célja, kötelező aláírásokat gyűjteni a villamos világításra. Az alább egész terjedelmében közölt felhívás tárgyilagosan ismerteti mindkét világítási nem lényeges előnyeit és hátrányait! A bizottság látszólag kerülni óhajtja benne ugyan a kizárólagos és határozott állásfoglalást, mind amellett a sorok között, a gáz utolérhetlen előnyeinek, a személyes tapasztalatokra történt hivatkozással való publikálásából markánsul kirí, hogy a város érdekében egyedül helyes és a célnak ; a fényes és olcsó közvilágításnak a legmegfelelőbb a gáz, mely ezen kettős előnye mellett még azon harmadik szempontból is figyelemre méltó, hogy a városra még haszonnal is jár. I Mi ezen próbaszavazást teljesen I meddő dolognak tartjuk, mert a 'cél nem egy tiszta és kényelmesen kezelhető magánvilágitás, hanem egy jó és jutányos közvilágítás létesítése. Elvitázhatlan, hogy a magánvílátás és a közvilágítás között az egyI másra utaltság elválaszthatlan, de [ám az eddigi előjegyzésekkel a J gáz már is biztosítva van, s igy egy |már biztosított szebb, fényesebb és olcsóbb világítás mellett egy beigazoltan rosszabb és drágább világítás javára aláírásokat gyűjteni, kárba veszett dolog. Gondolkozzunk csak egy kissé, kik fogják, s miért a villám bevezetését kívánni ? Azok, kik azt kényelmi szempontból óhajtják, a magánfogyasztók azon része, kik lakásukba akarják a villámot bevezetni, mert úgy kalkulálnak, hogy bevezetik a villámot azért, mert kényelmes kezelhetősége mellett módjukban lesz takarékoskodni azzal. Ha a másik szobába lépnek, az előbbiben lecsavarják a villámot, s ity takarékosság mellett, vagyis Iz „telep is Vidéke" tárcája. ;az áram felhasználásának minél nagyobb kímélésével teszik a villam! világítást lehető olcsóvá, j Az ily magánfogyasztói taktika fazonban önámitás, mert minél kijsebb az áram fogyasztása a magánosoknál, annál drágábba jön a I közvilágítás, amit ugyancsak az a ! magánfogyasztó fizet meg. Mert gondoljuk csak jól meg, hogy a ; mindkét nembeli világítás létesü. lése, a magánfogyasztás mérvétől %g. Üzletek, nyilvános helyek és tágas helyiségekben, ahol állandó és j intensiv fénynek kell lenni, vagyis a tulaj donképeni (bár szintén csak magán) fogyasztók, kik az emiitettünk módon nem takarékoskodhatnak, nagyon is megfogják gondolni, hogy з7 5 , avagy 12 és 7 2 fillért fizessenek óránként. Látjuk íme, hogy a döntő szerep nem azoknak a zsugoriságig takarékoskodó magánfogyasztóknak, hanem a magánfogyasztók azon részének jut, kik világított helyiségük jellegénél fogva nem takarékoskodhatnak. Ezek pedig, a gázra már mind előjegyezvék, de ha nem volnának is, mi természetesebb, hogy a nagyobb fogyasztás mellett, az olcsóbb, na meg szebb világítást, a gázt óhajtják. Ez az amivel a bizottságnak számolni kell, ez az, mi a felhívásban nincs kellő világlatba helyezve. Még néhány szót a veszélyességről. Mi tagadás benne, egyik oly veszélyes, mint a másik. Itt is, ott is történnek katasztrófák, ha azonban a bekövetkezhető veszélyeket a praeventivitás szempontjából vizsgáljuk, el kell ismernünk, hogy kellő óvatosság mellett inkább háríthatók el a gáz veszélyei, mint a villámé. A gázrobbanás, melynek mindég csak a gondatlanság az oka, kellő elővigyázat mellett kikerülhető. Ugyanígy a gázömlésekből eredő esetleges mérgezések azáltal, ha a hálószobába a gázt nem vezetjük be. Nem igy azonban a villámnál, hol nemcsak a rossz elszigetelés volt már megszámlálhatlan esetben a tűz keletkezésének, .emberhalálnak az okozója, de a elszigetelt és a különféle külbefolyások következteII — Irta: Tnba Károly. — A város házai közül magasan kiemelkedett az öreg Szűcsy ódon, de gondosan tatarozott háza, melyet nagy kert övezett körül, diszitve sokféle bokorral, cserjével; a magas, égbe nyúló százados fák valóságos sötét erdőt képeztek sürü lombsátoraikkal, hol nem hallani egyebet az édes-szavú madarak csicsergésénél ábrándos dalaiknál, hol a vidor szellő örökösen settenkedik, himbálja, játszadozik a lomblevelekkel. Most, mintha fájó zokogásba törne minden ; mintha minden keseregne sirna és panaszkodnék, mintha minden együtt érezne azzal a két jó öreggel, a kik oly sokat aggódnak lányuk boldogságáért, a ki elment körükből messze . . . messze, lemondani. Hiányzik az a pajzán kedvű lányka, ki nem régen még itt járt, itt ábrándozott, a miből többnyire csalódásra ébreszt a rideg való. Itt járt ebben a százados kertben, merengve a fülemüle szerelmes dalán. Itt tanult meg szeretni az illatot árasztó tarka virágoktól, meg a lombot himbáló pajkos szellőtől, itt tói, az aranyos napsugártól, melynek tüzes lángocskái az ő szivét is bearanyozták. Itt lopódzott szivébe az a titkos érzelem — a szerelem, mely lelkét a csillagok hónába varáxsolta s ott kereste azt a tiszta viszonszerelmet, m it később megtalálni vélt. Miért is jött útjában az a szép szőke fiatal ember? Miért is kellett vele találkozni, s Őrökké felőle álmodni éjjel, nappal. Oh mily boldog volt, mily boldognak érezte magát, ha csak rá gondolt is ; s midőn közelébe lehetett, valami különös soha nem érzett remegés fogta el mindenét. Aítín mikor kis kezét annak kezébe tarthatta s bele nézhetett égő szemeibe ; mintha forgott volna vele a világ. Tagadhatatlan, mert szép fiú, volt, szálas, daliás termettel. A modorában meg volt valami ritka tulajdon, beszédjében finom nyájasság, mely néha hizelgéssé, kigyószerű simasággá, vált. Ezekkel ejté rabjául a leánykát, ezekkel nyert uralmat annak szive, lelke fölö.tt s a gyenge, epedésteljes szív még szenvedélyesebben szeretett, a szerelem legszentebb idealizmusával. Magával ragadták az érzelmek s nem gondolt többé másra csak arra : a kit szeretett. Felőle álmodott ébren, alva; felő*le álmodott, j kit nemesen, őszintén s az imádásíg sze-1 az édesen turbékoló vadgalambtól ajretett egyformán változhatatlan hévvel, rózsaszállal vidoran enyelgő pillangó- í Örökké tartó szerelemmel. Majd betelni érezte szivében az ürt, midőn megtalálta a mi után epedt, vágyott, mert ő — a kit ugy imádott — két év múlva, mikor már teljesen végzett tanulmányaival s szép hivatalhoz jutott — megkérte azokat az aranyos kis kacsókat. I Mily öröm volt az,! A leány csak úgy ujjongott örömében. Az Öreg Szücsy, meg jóságos felesége könnyeztek örömükben. Lett is sürgés forgás a háznál. Ké' szülődtek. A leányka alig várta a nagy 'pillanatot, midőn elmondják egymásnak a »holtomiglan holtodiglanét. Annyi \ boldog napot élt át igy, rajongó szerelme és az üdvös viszontszerelem tudatában és érzetében. Ez izgatta mindig; :ez irányozta minden tettét, gondolkodását. Örökké érezte azt a forró, mámoIritó tüzes ölelést, hallotta az elbódító, szerelmes szavú suttogást, melynek a I kerti virágok, a bólogató bokrok a megI mondhatói Szerelme, az a tiszta, természetes érzés paradicsommá varázsolta előtte a fakó, csalárd világot. Boldognak tudta • magát Önfeledten, még csak gondolata- j ban sem volt, hogy tele van a sivár élet küzdéssel, megpróbáltatással, gyötrelemmel, mit át kell élni, át kell szenvedni a szomorú tapasztalat révén, hogy mégsem olyan a világ s nem olyanok benne j az emberek, mint a minőknek látjuk. Csak akkor eszmélt álmaiból, midőn le-; hult a fátyol, eioszlott a köd s. ott állt a zordon való előtt, mely romba dönté az ábrándalkotta képeket, hogy az a fény, mely csábosán mosolygott felé és követte : csak érzéketlen csalfa lény volt. És mint balgán hivő, az ábrándok hónából lesve, igaz szerelmével ott állt a . tátongó örvény előtt, mert az csalta , meg, kit nem szeretett, de imádott azzal a szennytől, minden salaktól megtisztult érzelemmel. ! Csalődott, mert hitt a csábos szónak, hitt mert szeretett. Észrevétlenül ütött tanyát szivében a vágy, melytől szabadulni nem tudott többé. Szeretett, kimondhatatlanul szerette azt az ifjút. Rajongott érte, hitt neki, bizott benne. Nem kételkedett szavaiban. Hisz annyi tűz, annyi hév volt abban, mely villámként gyújtott s olyan szivből, olyan igazmondón tudott beszélni, hogy nem kételkedhetett . . , odaadta magát ! És az a nyomorult, valami bűnös asszonnyal megszökött. Elhagyta a várost, hivatalát, mindenét s többé hirt sem hallottak felőle. Irtózatos fölfedezés volt ez. A leány lelki nyugalma eltűnt, mely később ágyba dönté, beteggé tette. Nyiló arcrózsái eltűntek, beesett, halvány lett és sötét, borongós bánat, keserű, szivettépő fájdalom tükröződött le róla. Az öreg Szűcsy és jóságos felesége kétségbe estek. Hiába vitték levegőváltozásra, fürdőre illatos fenyvesek közé, nem tudták behegeszteni szive sajgó sebét, nem tudták
