Esztergom és Vidéke, 1903

1903-04-26 / 34.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M

e

eí

c

l

ei

JÍk: Vasárqap és csütörtökön. ~>*<^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Esés* érr — - — — 12 kor. — fii. Fal évre — — - - - 6 kor. — fii. Nugyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egyes seáin ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hOYa a kéziratok, előfizetések, nyiitterek ós hirdetések küldendőt Kossuth Lajos (azelőtt @uda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. A gáz és a villám. Budapest 1903 ápr. 21. Az > Esztergom és Vidéké c-nek április 19-iki száma dr. P. Gy. aláírással választ közöl az e lapnak f. hó 16-iki számában megjelent, ugyanilyen cimű R. F. aláirásu cikkre. E választ megjegyzés nélkül nem hagyhatom. Megjegyzés nélkül nem hagyhatom azért, mert irója nyilván egyoldalú szempontból vizsgálja a kérdést s mindenekelőtt szem elől téveszti azt, hogy valamely városnak, ha a közvilágitás céljaira nagy központi telepet épit és e célra nagyobb összeget fordít, nemcsak a közvilágítási szükségletre, de а magánvilágitási szükségletre is tekintettel kell lennie. E kettős szempontból kell vizsgálnunk Esztergom város világításának kérdését is, mert ebben az esetben is nemcsak az a cél, hogy Esztergom a jelenleg drága és rossz közvilágításnál jobb és olcsóbb közvilágítást kapjon, hanem az is, hogy a közönségnek módjában álljon, az irodákban, üzletekben és a magánlakásokban a petroleum világitásnál kényelmesebb és jobb világítást használni. Tagadhatatlan, és ezt a tényt nemcsak Komárom példája, hanem sok más példa is igazolja, hogy a közvilágitás kérdését egyáltalában valamely város világításának kérdését gázgyárnak és gázvezetéki hálózatnak létesítésével kielégítő módon megoldani lehet. Tagadhatatlan továbbá és ezt megint számos példa igazolja, hogy ugyancsak teljesen kielégítő módon lehet megoldani a világitás kérdését az elektromos áram felhasználásával is. Különösen áll ez Esztergom esetében, a hol a tervbe vett közvilágitás — 25 és 16 gyertyás izzólámpákkal és 24 drb. ivlámpával — sokkal fényesebb lesz, mint bármely más vidéki városnak közvilágítása. Köztudomású továbbá, hogy az j elektromos világítási vállalatok jövedelmezőek és példa erre hazánkban, hogy többet ne említsek: Nagybecskerek, Kecskemét, Temesvár stb. j Kár volna tehát annak a vitatájsába bocsájtkozni, hogy az Esztergom város világítási szükségletének \ ellátására létesítendő gázgyár vagy ! elektromos központi telep jövedelmezni fog-e vagy nem; mert kétségtelen, hogy helyes műszáki és ke' reskedelmi kezelés mellett mindegyik ] jövedelmező vállalkozás lesz, I Hogy éppen Esztergom esetében jövedelmező lesz az elektromos telep mint vállalkozás, azt nézetem szerint a Ganzgyár eléggé dókumentáhajazáltal, hogy a telepnek kereskedelmi kockázatát, vezetését és kezelését 10 évre (illetőleg a meghosszabbítási kötelezettség folytán tulajdonképpen 20 évre) saját veszélyére magára vállalta. Ezt bizonyára nem tette volna, ha nem állna elég tapasztalati adat rendelkezésére arra nézve, hogy az Esztergomhoz hasonló vidéki városokban az elektromos áramnak iparszerű értékesítése jövedelmező üzlet. A városok világítási kérdéseiben rendelkezésünk-e álló és évtizedek folyamán gyűjtött statisztikai adatok birtokában teljesen meddő volna tehát avval a rég eldöntött kérdéssel foglalkozni, hogy vájjon az Esztergom városában megépítendő gázgyár vagy elektromos telep jövedelmező vállalat lesz-e ?; mert kellő kezelés mellett jövedelmező lesz mindegyik. Fontos azonban azt vizsgálnunk, hogy a két világítási módszer melyike fogja jobban szolgálni a közönség érdekeit, melyik számithat nagyobb magánfogyasztásra és végre melyiknek alkalmazásával lesz inkább módjában a városnak az, hogy necsak a város középpontjában lakó kiváltságos adófizető polgároknak, de a külterületek lakosságának is juttasson kényelmes magánvilágitást és jó közvilágítást. Ha végig tekintünk a hazánkban létesített gázgyári és elektromos telepeken azt látjuk, hogy a gázgyárak csővezetéki hálózata csak a sűrűbben lakott és nagyobb fogyasztású város részekre terjed ki, mig a külterületeken éppen ugy, mint hajdanában petroleummal világítanak és petroleummal történik a közvilágitás is. Evvel ellentétben azt látjuk, hogy elektromos telepekkel bíró városokban az elektromos vezetékek rövid idő múlva behálózzák a város egész területét és ennek legkülsőbb részeiben is a közvilágítást ellátja. Ennek oka a gázberendezésekkel járó nagyobb befektetésékben rejlik és ez a tény egyik másik nagyobb városunkat ujabb időben arra bírta, hogy jóllehet területén gázgyár dolgozik, épen a közvilágitás egységes ellátására, elektromos központi telepet építsen. Ilyen pl. Nagyvárad. Azt tanácsolom a válasz szerzőjének, forduljon Nagyvárad városához és intézzen hozzá kérdést a gázzal való közvilágitással szerzett tapasztalatok dolgában. ft mit a harangok hirdetnek. {Elbeszélés!) Nem is olyan régen történt az, hogy egy szépséges herceg kisasszony atyja vállára hajtotta a fejét és sirt. A herceg nagyon szerette lánykáját és hogyne fájt volna a szive, mikor őt sirni látja. — Helénkém, drága gyermekem mond meg miért sirsz ? az én kis lánykámnak mi szomorithatja szivét. — Papám minek mondanám, úgyis hiába, boldog én nem leszek. — Mi, az én kis lányom nem lesz boldog ! — No csak ki vele ; szeretsz valakit ? — Igen ; Herbert Atilla főhadnagyot. . A büszke atya e kijelentésre nagyon komoly lett. De azért gyermekét melegen magához ölelve szőke fürtéit elsimitva homlokáról, sokáig nézett könynyes kék szemébe. — Régi tervemet rommá törted, Helen ! de azért boldogságod árán legszebb terveimről is lemondok, csak gondoltál e arra, hogy le hercegnő vagy és fejedelmi korona is ékitheti fejedet, — Herbert pedig csak lovag! — Papám ha szeretem ! Boldog csak vele lehetek 1 — Nem lányom, atyád büszkesége nem akadályozhat boldogsághoz vezető utadban. — Az én jó-jó papusom segíteni fog nekem. Suttogta most már a boldogságtól zokogó Helén és karjával szorosan ölelve át atyját, hálásan csókolgatta jóságos galambősz fejét. — Kis hízelgőm te! És hol szeretted meg a főhadnagyot ? — A vadászatoknál apuskám és a hadgyakorlaton is sokszor láttam, az udvari bálban sokat táncoltam vele. Oh papa mily nemes szép férfi és én ugy szeretem ! — No jó, még ma beszélek vele ! Mig a kastélyban a herceg és lánya közt ezen párbeszéd lefolyt, a közellevő honvéd kaszárnyából vigan távozott egy szép, mosolygós ajkú fóhadnagy. Egy pajkos keringőt fütyült. Kardját az utca nagy kőkockáin végig csörtetve sielettj Herbert a hercegi kastélytól nem messze levő ügyvéd villájába. Az ő kis Annuskájához. A villa kert ajtaját nyitva találva bebent és arra irányította lépteit ahonnan oly édesen csengő kacagást hallott. Atilla a sürü bokrok közt, fehér kavicsos uton haladva, terebélyes hársakhoz ért, melyek árnya alatt pudlijával játszott Annuska. Megkapó látvány volt, amint az üde, rózsás arcú lány a kis kutyával hol ide, hol oda szökelve, majd nagyokat bukdácsolva kergetőzött a puha bársonyos gyepen. Herbert egy fa mögé bújva gyönyörködött Annuska bájos mozdulataiban, de a pudli, az áruló felfedezte leshelyét és a gonosz rángatni kezdte kard bojtját. — Az ördögbe ficfcó leszúrlak! — Tilla, te itt vagy ? — Kezedet csókolom Annus! — Gyere üljünk a hárs alatti padra. És kardjába kapaszkodva húzta Atillát a padhoz. — Édes kis lánykám, oly szép voltál az előbb, ugy szerettelek volna soká nézni, de nem tudtam volna ezt a piros szájat látni és — és az ajka rátapadt vállára hajló Annus piciny szájára. — Elég, elég, hagyj már Tilia — te ! — Annus szeretlek ! — Tudom, én is téged, jaj hisz megfojtasz ! Ne ölelj ugy ! — Szeretlek, suttugta a szerelemtől ittas főhadnagy és szenvedélyesen magához ölelve a boldogságtól remegő lányt, kéjesen szivta ajkából a legédesebb csókot. — Atilla nagyon szeretsz ? És puha kis kezével elsimítva homlokáról haját, édesen odaadóan nézett szemébe. A férfi hosszasan forrón ölelve Annuskát nem tudta elbocsájtani. — Szeretlek ! enyémnek kell lenned ! — Tila, édes Tilám ! — Kis feleségem leszel. — Boldog hű feleséged és te, a főhadnagy ur, lesz az én uram, parancsolóm, mindenem. Oh Atilla, ha megtudnád érteni, hogy mily nagyon szeretlek. . — Annus ne beszélj igy ! — Nem Atilla — csak szeretlek. — Még ma beszélek édes apáddal. Elviszlek egy puha meleg fészekbe kis menyasszonyom és ott egymásnak élve, boldogok leszünk ! — Azzá foglak tenni — többet nem mondhatott, mert Atilla huncut bajszát csókra gyújtva elnémította kis piros ajkát, — észre sein véve, hogy Pista, az inasa ott áll és tátott szájjal bámulja. — No még ilyent, a főhadnagy úr is tud puszilni. — Jelentem alásan főhadnagy úr, О Fensége a herceg hivatni méltóztatta a főhadnagy urat, négy órakor tessék ott lenni. — Ki — mit leszéis", — hogy mertél ide jönni ? Ne bámulj! beszélj! — A herceg őfensége a kastélyba hivatta, a főhadnagy úrat — és megparancsolta, hogy rögtön értesítsem. — No jól van fickó, ott leszek mehetsz. Annuska az inas láttára ijedten bontakozott ki Herbert karjából, kezét a szivére szorítva, fájdalmassan kérdezte. — A kastélyba mégy ? igazán oda ? — De Annus kitüntetés az, hogy hivat a herceg, ő a mi főparancsnokunk, mennem kell ! íz „Eszíep és lie" tárcája.