Esztergom és Vidéke, 1903
1903-04-05 / 28.szám
A „VAEMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М е й1 с 1 е *№ Vasárpap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Eíésx évr - — — - 12 kor. — fii. РЙ érre — - - - - 6 kor. — fii. Na^yed é?r* — •— — — 3 kor. — fii. Ёдоев «каш ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptuíajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYaakéziratok, előfizetések, íiyütterek és hirdetések küldendők) Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán?. Kéziratot nem adunk vissza. A mi gazdálkodásunk. Esztergom ápril 3. Még fülünkben cseng a jajveszékelés, mely a hétfői értekezleten elhangzott, lelki szemeink előtt látjuk még azt a képet, mely a közel jövőt sötét színekkel tárja elénk, s mig a garasokat kuporgatjuk, az ezrekkel könnyelműen bánunk. Jövedelmi források után kutatunk, keressük a módokat a takarékosságra, s ott, hol kínálkozik, kényelemszeretetből nem ragadjuk meg a alkalmat. Más városok a. czélszerüt a hasznossal párosítva, nem a modern vívmányok tökéletlenségeiért, rajonganak, hanem a gyakorlatiasságot keresik. Példa erre Komárom. Mi, habár megvagyunk győződve, hogy a gázvilágítás szebb, kellemesebb és olcsóbb a villámnál, mégis a villamért rajongunk, mert hát annak kezelése egyszerűbb, kényelmesebb. Mily ellentmondás. Jajveszékelünk a nyomorban, s keressük a kényelmet. Lapunk sokat és állandóan a gáz mellett harcolt, mert a tapasztalat, a tények, a számadatok annak adnak elsőséget, s mert ezek alapta „Eszterflom ís arcaia. Elzüska. (Elbestélés.) Én reám oly szomorú hatással van a fenyves. A komor fák között mélységes csendben, ahol madár csicsergés nem tölti be a levegőt, boldogságról zengve, hol emberek sem igen járnak, itten bolyongva mindig az én kis barátnőm szomorú története jut az eszembe. A fenyők közt tovasurranó susogás, a szellő félénk panasza, mind-mind az én kis Elzám sóhajaként cseng a fülembe" Ideális lelkű lányka volt Elza, szüleinek egyetlen gyermeke. És elhagyott minket . . . alig nyilt ki máris letört, mint az illatozó liliom, fehéren, ártatlanul . . . A nyáron még ő is a kis patak pajkos csörgedezését nézve, hallgatta a fenyő meséjét. Órák hosszáig elmélázott, tekintetét a messze kéklő hegyeken legeltetve gyönyörködött a fenséges természet szépségében. A felvidéken egy mesés szép völgyben félénken húzódott meg az a bányász falu, ahol Elza a nyarat töltötte. A szegény bányászok kunyhóit, minján, a város evidens érdeke, a gáz 'mellett szól. I A gáz mellett megindult mozgalom Komárom példáján buzdult fel, azonban a villamos válalkozók előnyösnek tetsző ajánlatai, az a pazar kényelem, hogy a lakás, szoba ajtajánál csak egyet csavarintunk (csak egy kri) s fényárban úszik minden, annyira hatalmukba kerítették a város sorsán aggódókat, hogy ma már az általános jelszó, a villám ! Pedig, hogy a város súlyos anyagi helyzetében mily könnyelmű gazdálkodás lenne a villám javára dönteni, annak fényes illustrálására közöljük az alábbi cikket, melyet a >Komáromi Lapok t-ból vettünk át. Nem tettünk hozzá, nem vettünk el belőle, közöljük azt szórul-szóra, mely így szóll: „A városi gázmű jövedelmezősége A városi gázmű üzleti éve még mult év novemberben zárult. A zárszámadások már elkészültek és legközelebb — nagyon helyesen — nyilvánosságra is kerülnek. E zárszámadások részleteit nem ismerjük, kritikát, magyarázatot azokhoz ma még nem fűzhetünk; egyedül e számadások ama örvendetes végeredményének publikálására szorítkozunk, melyről illetékes den percben az összeomlástól lehetett félteni, mert a magas sziklákról lezuhanó vizesések bugása, szinte megreszkettette a földet és piciny viskóit. De a fenyvessel borított hegység védőleg húzódott köréje és igy ez az ökölnyi falucska, dacolva a viharral, évszázadokon át megmaradt. ! Oh és mennyit bolyongtam az erdőben Elzával . . . Nagyon szerettük ezeket a kedves szép hegyeket, kiálló szikláival, amikre mindig készek voltunk felkúszni, félelmet nem ismerve. Es mily' szép volt fent a magasban, ahonnan el-1 láttunk messze-messze a kék hegyekre, j Mögöttünk a fenyves volt, előttünk pe- j dig a tátongó mélység, ahova nagy visz- j hanggal zuhant a vízesés. Mindez oly | nagyon szép volt. A vasúti sinek fölött kiálló sziklarész • volt a legkedvesebb helyünk, minden nap ide jöttünk. Ez volt a mi édes kis í tanyánk és itt beszéltük meg összes titkainkat. j Mennyit mesélhetne . ez a kis szikla : j két leány édes, sejtelmes szerelméről, j Elza is, én is szerelmesek voltunk. Egy j kis pörge bajszú bányász mérnök, Halász Loránd volt Elza szive választottja, j persze ezt az egész . világon csak én! tudtam és a mi kis sziklánk, mert itt j vallotta meg nékem Elza nagy, nagy szerelmét! Valami bányász mulatságon ismertej meg Lorándot és megszerette. A mi | kis tanyánk szélén, lábunkat lelógatva, mintha a világ végén ülnénk, egvmást forrásból értesülünk és a mely szerint a városi gázmű az első üzleti évben, kerek összegben J2000 koronányi jelentékeny jövedelmet hajtott a városnak^ melyből gépek és csövek értékének leírására 4000 kor. fordíttatván, tiszta nyereségül 28.000 kor. jelentkezik. Olyan fényes eredmény, a minőről — valjuk meg őszintén — még a gázmű létesítésének és házi kezelésének legvérmesebb reményű előharcosai sem mertek álmodni. Igaz ugyan, hogy értesülésünk szerint a jövedelemhez a gázfelszerelési szintén házilag kezelt munkák is szép összegre rugó nyereségei járulnak, melyre — legalább ily arányban — jövőre számítani nem lehet ; de viszont ne feledjük, hogy az első üzleti évben a bekapsolások csakfokozatosan — a fogyasztók időről időre való jelentkezéséhez képest történtek és hogy igy jövőre — ha csak a mai fogyasztókat vesszük is számba — a fogyasztás és igy a jövedelem is magából a gázfogyasztásból az eddiginél okvetlenül nagyobb lesz, ami valószínűleg paralizálni fogja a gázfelszerelési munkálatok csökkenő jövedelmét; különösen akkor, ha a katonaság is, a mire biztos kilátás van, sőt az állami hid és államvasutak is belépnek a fogyasztók sorába. A gáz-üzem jövedelmezősége tehát mig egyfelől nemcsak kielégítő, hanem meglepően fényes; addig átölelve beszélgettünk Lorándról és boldogan tervezgettünk, a közeledő bányász mulatságról. — Mond Elzus mikor is lesz az a bányász hec ? — Kérlek talán a bányász táncestély! — Hisz az mindegy, az a fő, hogy ott lesz • Loránd ? — Gabi ne beszélj igy ! — Talán már nem szereted ? — Te montod ezt nékem ? — Na Elzuskám ne haragudj, csak nem könnyes a szemed! Te oly szép vagy igy, ha a nap rád süt. — A lemenő nap utolsó sugara . . nézd milyen szép ! Most a fenyő mögé bújik, hogy aztán egészen eltűnjön . . . És igy tűnik el abban a csúnya fekete bányában Loránd. Ugy féltem őt! Szeretnék az akna mellé térdelni és imádkozni érte, amig vissza jön. Kérni a kis Jézust, hogy hozza fel, hogy vigyázzon reá. — Még eddig mindig vissza jött. — Mert mádkozom érte. Oly szent áhítattal mondotta Elza ezt» hogy a jó Isten bizonyára meghallgatta, és az összes bánya őrangyalt Loránd mellé állította. — A fehér ruhát veszed fel ? Mikor lesz a mulatság ? — Vasárnap a József akna felavatása is akkor lesz. Fehérben leszek, mert б azt szereti legjobban. — Még két nap, de hosszú lesz ez nékem, már nagyon türelmetlen vagyok. Te nem ? másrészről az első évben elért nyereség jövőre is biztositottnak tekinthető. Bizonyára örömmel és teljes megnyugvással vesz erről tudomást az egész város közönsége, kétségtelenül még azok is, kik annak idején a gáz ellenében a villamosság .mellett kardoskodtak és különösen jazok, kik ha már a gázmű létesítésébe bele is nyugodtak, de a házi kezelésnek a loghatározottabb ellenesei voltak A következmény íme nekünk és velünk együtt azoknak adott igazat, kik kezdettől fogva állandóan a gáz mellet foglaltak állást és minden támadással szemben — a házikezelésnek voltak barátai és szószólói. Nem rekriminálunk, csak konstatáljuk a tényeket abban a reményben, hogy az eredmény számokban beszélő meggyőző ereje mea culpára fogja birni most már a gáz és házikezelés egykori elleneseit is. E frappánsul fényes üzleti eredmény természetesen városi háztartásunkban is éreztetni fogja üdvös hatását; melyet kisebiteni semmi esetre sem szabad azzal, hogy az első év e kedvező eredményét látva, mindjárt a gáz árának leszállítására gondoljunk. Eljő — hisszük nemsokára — ideje annak is ; egyelőre azonban ne ennek tervével, hanem sürgős, régóta váró feladatok megoldásával és ezek sorában van — tisztviselő— Én nem tudom ... én ugy íélek, úgy össze szorul a szivem, ha rágondolok, szeretném ha még nagyon messze lenne az a nap . . . Egyrészt meg oly nagyon boldog vagyok, hogy látni fogom őt! — Mitől félne az én kis barátnőm? Te kis idealista úgy tudsz te szeretni . . . . . . Nagyon szereted Lórándot ? — На б nem lenne, olyan lenne az életem, mint ez a szikla. — És mi ülnénk rajta. — Gabi gúnyolsz ? Hamar megcsókoltam, mert szemei már-már könybe lábadtak. Nagyon érzékeny, finom lelkű leány volt Elza, gyenge és törékeny, mint a liliomszál! — Még ennél a sziklánál is pusztább, kietlenebb lenne az életem, mert ő az én éltető napom, szerelme nélkül meg kellene halnom. Nézd, hogy dobog a szivem, ugy fáj ha rá gondolok, ha róla beszélek. — Elza, te boldog vagy, mert szeretsz. Hanem most már indulhatnánk haza, hűvösödik. — Innen éppen az uj akna nyilasát látni, ott a hegy tövében látod ? — Igen-igen, de mi az ? Ott oltárt emeltek a szabadban és a nyilas fenyővel van diszitve. Gyönyörű ünnep lesz. Gyere csak mennyünk már. — Az a sötét fekete akna, ugy félek tőle . . . FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü természetes hashaj tőszei*.
