Esztergom és Vidéke, 1903

1903-04-05 / 28.szám

fogink fizetésének rendezése is lalkozzunk. A zárszámadások nyilvánosságra jutása után vissza fogunk még térni annak részleteire is. Most csak üdvözöljük az eredményt és azokat, kiknek bátorsága, munkája kezdeményezése és energiája ezt eredményezte !„ * A sorokhoz kommentárt fűzni felesleges, csak egyet kívánunk constatálni. A villamvilágitás évente a városnak ió—18.000 koronájába kerül, amivel ha szembeállítjuk azon, immár positiv tényt, hogy Komáromnak egy, és hozzá az első évben 32000 korona hasznot hozott a gázvilágítás, úgy hacsak íelét, vagyis 16000 korona hasznot veszünk, s ezzel szemben számításba vesszük, hogy a villamvilágitás évi 16000 korona kiadását megtakarítaná a város, úgy látjuk, hogy évi költségvetésünkben ez 32000 koronát differál. Ismételjük, hogy csak felét vettük a kimutatott 32000 korona nyereségnek, mert különben az évi különbözet, 48.000 koronát mutat fel. Kérdjük már most érdeke-e a városnak, hogy villám, s ne gáz legyen ? Vajha eljönne az idő, hogy mi is úgy írhatnánk, miként tisztelt laptársunk. — a. Felhívás Esztergom megye és város közönségéhez ! Folyó hó 26-án az ebéd utáni órákban, a legnagyobb szélvihar közepette, Nagy-Ölved községében tűz ütött ki. A fékevesztetten dühöngő elem egyszerre ю helyen csapott fel a magasba, s irgalmat nem ismerő kegyetlenséggel puszti— Ugyan kérlek hagyjuk már ezt a bányát, hiszen téged egészen elszomorit. — Igazad van jerünk, Anyuska várni fog. Az alig várt vasárnap reggelt ujongva üdvözöltük. Elza ma nagyon szép, a fehér ruha és hajában az illatozó kis százszorszépikék emelik bájos szendeségét. Halvány arcocskája most az örömtől és izgatottságtól rózsás pirban égett és nagy ábrándos, tengerszin szeme csak ugy ragyogott a boldogságtól. Égessen elbűvölve zártam őt karjaimba és éreztem mennyire szeretem. О is, mintha kitalálta volna gondolataimat, melegen viszonozta ölelésemet. — Gabi ugy szeretlek, oly boldog vagyok . . . Nem tudom miért, de oly különös érzés tölti meg a szivemet, ugy szeretnék Istennek hálát adni, hogy élek, hogy látom ezeket a szép hegyeket, A fenyők susogása, a viz csobogása az nékem mind-mind boldogságról mesél. Nem hallod te is ? — Hallom, de mindezeknél többet beszél nékem a szemed kis ideális Elzusom. — Ott jön a menet látod? Nézd a bányászok elől a csákánnyal és lámpással л kezökben, milyen megható. Nem látod ? Most befordulnak, jer hisz nekünk csatlakoznunk kell. — Ott — ott van Loránd, most észrevett, köszön, Istenem ! És a többi lányokhoz csatlakozva, indultunk a bányász zenekar ütemei mellett a megnyitandó aknához. Én Loránd mögött mentem, aki gyengéden vezetve Elzust, halkan suttogtak szerelemről, boldogságról . . . Mint a segélyező bizottság egyik tagja, annak nevében hálás köszönetem fejezem ki mindazoknak, kik az első adományokkal, a szerencsétlenek jajkiáltásait csillapítva, a nyomor sajtolta könynyeket igyekeztek szárítani. Nagy-Ölved 1903. ápril. 1. Pólya Lajos. Kötelességszerű készséggel adtunk fenti soroknak lapunkban helyet s felajánljuk szolgálatunkat a gyűjtés tekin tétében. A hozzánk beérkező adományokat köszönettel vesszük s nyilvánosan nyugtázzuk. A szerkesztőség. Utazási ösztöndijak a kamaránál. Győr, márc. 31. Három külföldi tanulmányútra szánt ösztöndíjra hirdet pályázatot a győri kereskedelmi és iparkamara. Alább közöljük a részletes pályázati fejtételeket mindegyikre vonatkozólag, mert a közérdeknek vélünk szolgálatot tenni, midőn azokat ismertetve, minden érdekeltnek módot kívánunk nyújtani, hogy a pályázatban részt vegyen. Ezúttal gondoskodás történt arról, hogy ösztöndijakat ugy a kereskedelmi, mint az ipari szakban működő törekvő fiatalemberek számára lehessen kiadni s hogy az ipari működés terén előretörő ambíció ugy a magasabb kiképzés, mint a kisipari munka jogcíme alatt érvényesülhessen. Óhajtandó volna, ha e pályázatokban a gyakorlati célt szem előtt tartó s feladatuk magaslatán álló egyének vennének részt s külföldi tapasztalataikat és ismereteiket majdan itthon hasznosítanák. Az utazási ösztöndíjak egyébként a következők : A pesti magyar kereskedelmi bank által alapított ösztöndijak közül az egyik 1350 koronával oly ifjúnak fog kiadatni, aki valamely hazai kereskedelmi akadémiát, vagy felső kereskedelmi iskolát kiváló sikerrel végzett ; a másik 1350 kor. ösztöndíj elnyeréseért pedig oly iparosok folyamodhatnak, kik a budapesti vagy a kassai állami felső ipariskolát jó sikerrel végezték. Mindkét ösztöndíj elnyerése iránt beadott folyamodványhoz az iskolai végbizonyítvány csatolandó s megjelölendő az a specialis ismeret, melynek elsajátítása, vagy továbbtanulmányozása végett az illető e tanulmányutat megtenni szándékozik. Felemiitendők a folyamodónak esetleges szakmunkálatai az illető ismeretkörben, valamint a nyelvismeretek és a tervezett tanulmányút programmja és időtartama. Az iparos-ösztöndíjra pályázó ezenkívül azt a körülményt is tartozik kimutatni, hogy hány évet töltött szakbavágó műhelyben vagy gyárban s katonai kötelezettségének eleget tett-c vagy sem? Végül megemlítendő a folyamodvány ban, hogy a folyamodó miként véli szerzett ismereteit és tapasztalatait a tanulmányút befejeztével itthon értékesíthetni, Oly pályázót, ki jeles iskolai képzettség mellett a tanulmányozandó vagy elsajátítandó speciális ismeretek körében már elméleti vagy gyakorlati irányú tanulmányokra hivatkozhatik — és ezl igazolni képes — valamint kellő nyelvismerettel is bir, az ösztöndíj odaítélésével előnyben fognak részesíteni, A pályanyertes л tanulmányútról a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz jelentést tenni tartozik. A fentiek figyelembe vételével szerkesztendő folyamodványok a m. kir. kereskedelmi minister úrhoz címezve a győri kereskedelmi és iparkamarához és pedig az iparos-csztöndij elnyeréseért í. évi május 30-ig s a kereskedelmi ösztöndíj elnyeréséért f. évi július hó 15-ig nyújtandók be, ahonnan azok a kamara javaslatával együtt a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez fognak felterjesztetni. A harmadik utazási ösztöndíj, melyet nagynevű miniszterünk, Baross Gábor, alapított, 600 koronát tesz kis az acélja, hogy egy-egy törekvő iparos ifjú szakmájában való magasabb kiképzés céljából külföldre mehessen s ott tapasztalatokban és ismeretekben bővülve, ezeket hazánk javára hasznosítsa. A folyamodványban az illető lakhelye, családi és vagyoni viszonyai, foglalkozása, előképzettsége, nyelvismeretei, erkölcsi magaviselet, esetleges tanulmányai, az általa elnyert kitüntetések és végül az ösztöndíj elnyerése esetén teendő utazás iránya részletesen megjelÖlendŐk, valamint kitüntetendő az is, váljon katonai kötelezettségének eleget tett-e már, és vajon biztosítva van-e előre is egy megfelelő külföldi gyárban vagy műhelyben való alkalmaztatása, esetleg valamely külföldi szakiskolába leendő felvétele. A folyamodónak ezen kívül kötelezettséget kell vállalnia az iránt, hogy az ösztöndíj különbeni visszafizetésének terhe alatt vissza fog térni hazájába és külföldön szerzett ismereteit itthon fogja értékesíteni. Azok, kik katonai kötelezettségüknek még nem tettek eleget, vagy az alól felmentve nincsenek, az ösztöndijra nem számithatnak. A kiskorukért atyjuknak vagy gyámjuknak kezességet kell vállalniuk aziránt, hogy e kötelezettségek be fognak tartatni. A kamara területén illetékes iparos ifjak az ekként felszerelt folyamodványt f. évi május hó 15-ig tartoznak a győri kereskedelmi és iparkamaránál benyújtani, ahonnan a beérkező kérvények javaslat kapcsán terjesztetnek fel a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez. A kamara figyelemmel lesz javaslata megtételénél arra a körülményre is, hogy a pályázó által elérni kívánt magasabb képzettség tényleg csak valamely külföldi gyárban, műhelyben, vagy oly szakiskolában szerezhető-e meg amilyen hazánkban még nincsen. I Fejlesszük a magyar ipart s adjunk keresetet a népnek! E szép jelszóval bontotta ki előre törő lobogóját az egyesült tégla és cementgyár r. t. mult hó 24-én, a mikor Budapesten tartott közgyűlésében elhaI határozta, hogy a haldokló magyar gőz\ tégla, cement és gypsz gyárak r. t. ; lábatlani és budapesti gyártelepeit átveszi és azt országos hirű gyártelepeihez csatolja. A mai nehéz pénzügyi helyzetben és üzlet pangás idején nem csekély azon elhatározás, hogy nevezett r. t. üzemét megnagyobbítana és gondjait növeli, de bizik igazgatóságának erősen átgondolt terveiben, melyeknek fő támogatója és végrehajtója Wendland Károly vezér igazgató, ki a vállalat megalapítása óta abban vezér szerepet visz. Amint értesülünk, a lábatlani grof Roon féle cementgyár szomszédságában levő gyártelepet lebontatja, újra éppitteti és a modern technika minden vívmányaival fölszerelten ahhoz csatolja, s még az év folyamán egy olyan gyártelepet létesít, hogy az évenként 9—10,000 vaggon portland és román cementet előállítani képes lesz, s 350—400 muntott. A szomszéd községek lakói, tűzoltói sietve rohantak a vész helyére, de elszánt, önfeláldozó munkásságuk sikertelen volt. Száz házon felül, közöttük a róm. kath. templom, a plébánia, az iskola égett le. A leégettek nagy része a község legszegényebb lakosai, kik csak azt tudták megmenteni, a mi rajtuk volt. Élelmi szereik, kenyerük, háziállataik elégtek, odavesztek, s reggelre a füstölgő romok között 700 léleknek nem volt betevő falatja, nem volt hajléka, hol meghúzza magát ; koldus botra jutottak. A nemesen érző szivekhez fordulok 5 adakozzanak / Hétszáz lélek várja éhsége csillapítására a betevő falatot. Ha nem jő a segítség pár nap alatt, ha résztvevő kezek föl nem emelik őket a nyomor, az inség rettentő helyzetéből, elpusztulnak gyermekeik. Istent kérem, küldje el a szent Lelket, hogy ébressze fel földönfutókká lett embertársaink iránt a könyörületet. Segítsetek ! Adjatok abból szenvedő embertársaitoknak, mit Isten nektek adott. Nagy-Ölved 1903. március 29. ( Pólya Lajos. Adakozások. A nagy-ölvedi tűzkárosultak javára a segély első pillanatában adakoztak : О Eminentiája a hgpr, 1000 kor. — fill. Boronkay Jenő . . •;. 100 „ — „ Kőhidgyarmat községe 40 „ — „ Kural „ 12 „ 60 „ Farnád „ 20 „ —- „ Kéty „ 24 „ 76 „ Magyar Szőlgyén „ 31 „ 50 „ Német Szölgyén „ 27 n 90 „ Gyiva „ 26 „ 80 „ Összesen 1283 kor. 56 fill. Ezen kivül a fent jelzett községek élelmi szerekben, terményekben adtak : 9 mm. 79 klg. lisztet. 3 „ 18 „ búzát. 12 „ 8 „ babot. 2 „ 17 „ kukoricát. 2 „ árpát. 40 zsák burgonyát. Elérkezve az. aknához a szabadban felállított oltárnál meghatottan hallgattuk a szent misét. Azután felhangzottak a bányász induló mélabús hangjai, és ez jel volt Lorándnak, hogy leszállhat az aknába a bányászokkal. A nyílásnál mind letérdelve és egy közös fohászt küldve az egekbe >jó szerencsét* kiáltással, leszálltak a sötét fekete, aknába . . . — Gabi nézd, hogy dobog a szivem, ugy féltem őt. — Jer térdeljünk le és kérjük a kis Jézust, hogy vigyázzon reá, hogy hozza fel Lorándot. / ... A mi halk imánkat . . . egy segély kiáltás hangja szakította meg. Pár perc múlva rémült arccal rohant fel a bányászok egyike, kétségbeesetten ordítva — a bánya lég ! — végük van ! Kétségbeesetten magyarázta, hogy a bányalég elöntötte az aknát és ... de én többet nem hallhattam, mert mind с zür-zavaros kiáltozást élesen átmetszette egy sikoly és Elza eltűnt a bányában ... — Rettenetes percek következtek. A mentés gyorsasága, évekig tartó kinos pillanatoknak tűnt fel. Én minden erőmet Összeszedve tartottam barátnőm kétségbeesett anyját, hogy utánna ne rohanjon. Egymás után hozták ki az elájult bányászokat. Egy rettenetes félóra után, véres fejjel lankadva kapaszkodott fel Loránd, karjaival görcsösen magához szorítva — Elza holt testét. Kriegs-Au Me 11 a.