Esztergom és Vidéke, 1902

1902-12-07 / 97.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. JILŐKIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fll. fél érre— — — — ~ 6 kor. — fll. Jegyed érre — — — 3 kor. — fii. Egyes izám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (Hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterefe: ós hirdetések küldendő Kossuti} Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. -•"I Kéziratot nem adunk vls.ua. UpGáz vagy villamvilágitás ?*) i. Tudatában azon kedvező befolyásnak, melyet egy város köz- és magánvilágitása a város fejlődésére gyakorol, másrészt figyelembe véve a közhangulatot, mely utóbbi időben mind sűrűbben nyilatkozott a villamvilágitás mellett, a gázvilágítás előkészítésére kiküldött bizottság a villamvilágitás beható tanulmányozását is szükségesnek találván, megbízható adatok gyűjtésére a polgármester és mérnök urakat, valamint e sorok íróját küldte ki. A bizottság első utja a világhírű Ganz-gyárba, Budapestre vezetett. Dr. Hóór Mór igazgató úr szíves kalauzolása és magyarázata mellett bámulva szemléltük a gyár nagyméretű, remek berendezését és a villamosság terén már eddig is elért nagyszerű vívmányokat, de nem kerülte ki figyelmünket a kísérletezés alatt álló több ujabb találmány *) Eleszi Ferenc úr jelen közleményével megkezdjük az ígért cikksorozatot, A számadatokkal támogatott ismeitetés tiszta képet ad. Az .Esztergom és Vidéke* tárcája. „Első szerelem." Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. Az ablak előtt egy kis rokokó Íróasztal állott, előtte egy jegesmedve bundája feküdt szépen kidolgozva, szemei erős tűzzel ragyogtak, amint a napsugarak beszűrődtek a szines csipkefüggönyön. A szoba közepén hintaszék himbálódzott kimozdítva helyéből. Marica talán akkor ugrott ki belőle, midőn kopogtak az ajtón. Nem szólt ki, mert nem mindenkit fogadott, csak egyet várt. Odalopódzott az ajtóhoz s mielőtt a kulcslyukat igénybe vette volna, már a kopogás erősebb lett, utána pedig hangzott a bizalmas megszólítás. — Én vagyok Marica. A szép barna leányka szemei égtek az örömtől s hirtelen nyitotta ki az ajtót. Pista lépett be korához nem épen illő komolysággal, látszott hogy csak tettetett a komolyság. Megszorította a Marica kezét és hidegen, kedvetlenül rakta le kalapját, kabátját. Marica észrevette, hogy ő az, ki megbántotta, vagy legalább is miatta bosszankodik. sem, melyekből egyik vagy másik hivatva lesz a villamvilágitás javára újabb nagy horderejű előnyöket biztosítani, főleg oly irányban, hogy a villamfény akként fokoztassék, mint ez a gáznál az Auer égőkkel történt és igy a villamvilágitás jutányosság tekintetében is versenyezhessen a gázzal. Itteni látogatásunk egyik főcélja éppen ennek kipuhatolása volt, mert tudtuk, hogy a Ganz gyár rendezte be legtöbb vidéki város villamvilágitását és igy itt reménylettünk ez irányban is legbiztosabb informátiót nyerhetni. Sajnos e tekintetben nem kaptunk kedvező felvilágosítást, sőt nyíltan kijelentették, hogy a villám ez idő szerint drágább a gáznál, de nyomban biztosítottak arról is, hogy ennek dacára a vidéki városok közvilágítása a beszerzett biztos adatok tanúsága szerint jutányosabb a villámmal és pedig azért, mert a nagyközönség, dacára a magasabb árnak, szivesebben és sokkal nagyobb mérvben veszi igénybe a villámot és igy Kérlelni kezdte, de mielőtt leültette volna megfogta mindkét kezét s megakarta csókolni engesztelésképen. Pista azonban kezével távoltartotta. — Nem Marica, nem, mig nem mondsz el mindent. A szép leányka arcába láng csapott. Belevetette magát a hintaszékbe s hintázott, Pista pedig az ablak elé állt s azon bámult a távolba. Agya küzdött szivével. Szerette volna megcsókolni azt a szép babafejet, melyhez valami fehér virág simult. De nem ! Szenvedőén sóhajtott, halkan. — Nem ! férfi vagyok ! Maricát se hagyta nyugodni szive ismét újra megszólította a dacos ifjút. — Pista! hát mi baja? Vétettem? Mondja meg, de ne kínozzon. Maga oly kegyetlen . . . Marica Pista vállára tette kezét s szemeiből olvasott, melybe mélyen tekintett. Azok a hófehér arcból kiragyogó szemek, ismét megteltek könnyekkel. Kissé félre fordult s mosolygott gyermekségén, hogy mennyire szereti. Megragadta Pista kezét s az asztalhoz vitte. — Beszéljen maga kínzó ! Leültek egymáshoz közel. A vallomást Marica kezdte. — Ugy-e azért haragszik, mert nem fogadtam el köszöntését? — Igen! Minden ok nélkül, még nos lakossággal bir, mégis különös figyelmet érdemlők, mert ott hosszú idők óta ugy a gáz, mint a villám be van vezetve és igy módunk volt összehasonlítást tenni, s ez teljesen igazolta a Ganz gyári igazgatóság azon véleményét, hogy a villám, ha mindjárt drágább is, nagyobb mértékben karoltatik fel a közönség által, mint a gáz. Egy hektówatt villamáramot ugyanis a város 7Y4 fillérért bocsájt a fogyasztó rendelkezésére, ez pedig egy 32 gyertyafényű izzólámpának egy órai szükségletét képezi, kerül tehát óránként a 32 gyertyás izzó y

1

/^ fillérbe, az általában használt 16 gyertyafényű láng tehát 3.62

1

/2 fillérbe és igy egy szerény 16 fényű láng ára közel 4 fillér. Ezzel szemben a régi 50 éves angol gázgyár, tekintve, hogy befektetése már régen teljesen amorjtizáltatott egy m

3 gázt, mely egy 50 gyertyafényű lángot tiz óráig képes táplálni, potom 26 fillérért ad. Kerül tehát óránkint egy 16 gyertyafényű kis villamláng 3.62 fillérbe, 1 nak néz, hogy talán már az Idusnak is j bókolnék ? Ne sírjon. Szeretem . . . í — Sírok, mert nem tehetek róla, de én nagyon szeretem; bár ne szeretném oly annyira. — Hát bánjad ? — Nem ! De milyen is maga. — A legjobb leszek. — Oh. akkor igen-igen szeretem. Fel-akart kelni helyéről, hogy Pistát megcsókolja, de édes anyja akkor nyitott be. Marica hirtelen visszaereszkedett székébe, Pista pedig kis zavar után az időt szidta. Mindketten ábrándoztak e mellett. Marica rendezgette a képzelt szobát: itt lesz a tükör, ott az asztal, az ablaknál déli növények. Pista pedig arra gondolt, mily jó lesz, ha vadászat után meleg szobával várják majd haza, ha szabadon csókolhatja meg Maricát s nem kell félni, hogy mikor esik le rájuk Damoklesz kardja. * * Elváltak! . . . Pista elvégezte az erdészeti akadémiát. Egy grófi birtokon, mint erdészgyakornok nyert alkalmazást. Az idő elmosta emlékeinek nagy részét. Igazi erdészt neveltek belőle, éjjel-nappal a vadak után járt. Szép, szállás, erős ember lett; piros égő arcát a nap megbarnította serdülő bajusszá megsűrűsödött, egyszóval koFERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ ?-^«M« ™«. izü term ész eteshaslmjtoszer. a nagyobb magánfogyasztásból származó nagyobb haszon rendszerint nemcsak fedezi a közvilágítás többlet költségeit, hanem legtöbb esetben téliesen kifizeti az utcák, terek és középületek világítási költségeit is. Ugyancsak a Ganz gyárban megnyugtattak az irányban is, hogy az általuk készített áram mérő órák bírnak oly megbízhatósággal mint a gáz-órák, dacára annak, hogy nincsenek — mint ez a külföldön kötelező — államilag hitelesítve. Figyelmeztettek továbbá még arra, logy a villamvilágitás sikeres voltának egyik sarkalatos pontja az izzólámpák, — normális használat nellett circa 4 hónaponkénti kicserélése, mert a kihasznált körte IámDák fénye vörös lesz és felére redukálódik. A Ganz gyár különös ajánlatára egközelebbí állomásunk Temesvár /olt. Az ottani viszonyok bár nem felrétlenül mérvadók reánk nézve, mert Temesvár 50.000, még pedig nagyobb részt intelligens és vagyossak reám se tekintett. Engem ez ne bántson ? — Hát bántsa. Maga is érezhet fájdalmat olykor-olykor, nem csak én. — Vagy úgy? — Nem, nem! Édes. Pista asztalon nyugvó kezét magához •agadta s azt simította meg. — Maga mit tett tegnap ? Csak taán bosszúból is, a mi ablakunk előtt Ilit meg, hogy lássam mint mosolyog az idusra és beszélget vele . . . Nekem igye jó volt azt nézni, mikor tudja, íogy még a naptól is féltem. Vagy az a bűnöm, hogy szeretem. — Ah nem, de igenis szeszélyes. Felelt engesztelhetetlenül. — Igen szeszélyes vagyok, mert szeetem. Bűnös is vagyok én már, de még ossz is magának . . . Nem igy beszélt :gy év előtt se. Megfogta Marica Pista kezét s reá >orult forró arcával, melyről könnyei mllottak. Elhallgatott. Elfojtva sirt, hogy mamája meg ne Lalija a túlsó szobában, vagy esetleg estvére. Marica igen szomorú lett, de az előbb >ly dacos ifjú is megtörött. Talán a szép égő arcon át az érzés aint a villám csapott át az ő ugy is aár sebzett szivébe. Marica liliomkezét ajkához vonta s sókolta. Érzéssel kérte. — Ne sirjon ! Észre veszik! Ne Siran, nem haragszom. Vagy oly ingatag-