Esztergom és Vidéke, 1902

1902-12-07 / 97.szám

ESZTERGOM é* VIDÉKE. (9. szam.) i "2 deczember 7 petróleum lámpák. Az utcai izzólámpák fele éjfélkor eloltatik. Az utcán minden egyes lámpát külön kell meggyújtani és eloltani. A fogyasztók hektowattonként 8 fillért fizetnek és igy a ió fényű láng óránként 4 fillérbe kerül. Néhány kávéház és teremben ívlámpák is vannak de azok óránként állítólag 80 fillér értékű áramot fogyasztanak, tehát igen drágák, ezen felül fényük sokszor szemkápráztatóan hullámzik. A vállalat eddig még semmit sem jövedelmezett, a közvilágításért a város évenként átlag 40,000 koronát fizet a villamtelepnek, ehhez adva a magánfogyasztásért befolyt őo.ooo koronát, a 100.000 korona bevétel éppen fedezi a költséget az amortizatióval és csupán annyi haszon mutatkozik, hogy a közvilágítást valamivel előállítási áron alól nyeri a város. Sok baj és kellemetlenség van a házi kezeléssel, nem ajánlják, dacára annak, hogy a közel jövőben már szép hasznot várnak és mert a Ganz gyár rentabilitási előirányzata eddig be nem vált, legcélszerűbbnek vélnék, ha mi a világitást concessio alapján vállalatba adnánk. Ugy látszik azonban, hogy itt a vezetés és kezelésben nincs elég üzleti szellem, mert ily tetemes magán fogyasztás mellett másutt szebb eredményt sikerül elérni, A magán fogyasztás mérvére és költségére nézve szolgáljon a következő példa : a városi számvevő saját lakásán 3 drb 16-os és 1 drb 10-es lángot szereltetett, került a berendezés, lámpákkal együtt 100 K-ba és fizet évenként átlag 60 koronát. Versecen a vezeték közönséges faragatlan keményfa távíró oszlopokon áll és ezek, különösen a keskenyebb és oly utcákban, hol mindkét oldalon van vezeték, még a legszebb utcákat is teljesen kivetkőztetik formájukból és annak oly külsőt kölcsönöznek, mintha abban egy kiszáradt erdő állana, vagy mintha az egész házsor építkezés alatt volna. Megemlítendő még, hogy a Ganz gyár eredetileg puha fenyőfa oszlopokat állíttatott fel, de ezekből az első 2 év alatt sok elkorhadt, kidőlt és igy már a 3-ik évben valamennyit ki kellett kemény fával váltani. Bleszl Ferenc. A,, Gazdasági Egyesület "-bői Az a nagy és nemes érdeklődés, mely a mult évben tartott gazdasági népies előadások iránt a gazda közönség részéről mutatkozott, arra sarkalta gazdasági egyesületünket, hogy a tél folyama alatt ujjólag tartassanak népies előadások. Felkérésünk folytán tagtársaink közül többen voltak szívesek felolvasások tartását elvállalni, mely hasznos és a gazdák felvilágosítására szolgáló előadások sorozatát Kétyen, KERNENDEN és Ölveden kezdi meg Vimmer Kálmán intéző úr, melyeknek tárgya: > Gazda-társadalmi szervezkedés s annak célja.* Hisszük, hogy egyesületünk ez iránybani működése, karöltve az előadó urak tevékenységével, megfogja hozni üdvös gyümölcseit. j Színészet. I Két nevezetes vendégszereplés a IeI folyt hét színészetének legkiemelkedőbb ' mozzanata, kétszer lépett fel ugyanis ' Porzsoltné Lukács Juliska az esztergomi színpadon Rákosi Jenő Magdolnájában, melyben a címszerepet és Ohnet Vasgyárosában, melyben Clairt játszotta. A műélvezetre vágyó közönség mindkét _2 ^ az 50 fényű Auer égős pompás gázláng pedig 2.60 f-be, mondjuk az Auer-égők és kezelési költség hozzászámitásával kerek 3 fillérbe. És mégis mit hallunk, a villámra kétszer annyi magán fogyasztó van, mint a gázra és a villám fogyasztás annyira emelkedik, hogy már úgyszólván nem győzik kielégíteni, mert a régi 22000 lánghoz, már ez évben ismét 3400 ujabb láng lett felszerelve. Temesvár utcáit és tereit — lévéna villamtelep városi, a gázgyár pedig még most idegen tulajdon— villámmal világítja. A 16 gyertyafényű izzólámpák 40 és 50 méterre vannak alkalmazva, de a főutcán és tereken néhány ; — nem a legszerencsésebben elhelyezett Ívlámpa is ég, ennek dacára az utcai világitás igen gyenge és ott hol nincsenek ívlámpák, alig van annyi világosság, mennyit a közönséges petróleum lámpák adnak, ép ez sarkalja a város vezetőségét arra, hogy a gázgyárat is megvegye és ezután az utcákat Auer égős gázzal világitassa. Egyébként a város a saját fogyasztásért a régebbi időkben évi 30,000 frt., a közel múltban már csak 20.000 frtot számolt el a telepnek, most pedig teljesen ingyen élvezi a közvilágítást, sőt a régi berendezéshez, melyet az angol társaságtól 200.000 frton vett át, időközben 240000 koronáért 3 drb — egyenként 500 lóerejű — uj gépet is vett, még pedig azon biztos reményben, hogy ezek árát 7 év alatt az évi tiszta nyereségből fogja kiegyenlíteni. Mindezeknél fogva a város érdemes polgármestere, dacára az utcai világitás silány és a magán világitás drága voltának moly, meggondolt férfiú lett az egykori szerelmes gyerekbői. Néha-néha, midőn az erdőben lesett valami ritkább vadra, eszébe jutottak ifjabb évei. A hogy ült a kivágott mohos, fatörzsön elrejtőzve a bokrok között, hol csak a holdsugár kereste fel, puskáját készen tartva elgondolkozott. A tisztáson szemei elé varázslódott a múltból egy-egy kép. I'yenkor örömmel emlékezett Maricára, ujra vágyott hozzá vissza. Megjelent előtte Marica képe viselt ruháiban s ő gyönyörködött benne, de csakhamar eltűnt, midőn a vadak csörtetve, törve az ágakat ereszkedtek le a völgybe a forráshoz. Ilyenkor feltámadt benne a vadász és élt szenvedélyének. Nem gondolt semmire se, arra se, hogy felkeresi még valaha, arra se, hogy feledje. * * Pista egyik rokona látogatására ment, egy kis meglepetést szerezni. Tiz év mult el, hogy e vidéket látta. A régi jó ismerősök, az öregek elhaltak s fiatalok töltötték be helyüket. Csak egyet nem birt magának megszerezni a halál, az ősz földbirtokost. O még szembe nézett a bajoknak, még elég erős volt és egészséges, mint egy tiroli hegylakó. Á jó öreg vendégelte meg többször, mig itt tartózkodott. csakis a villám világítás beállítását ajánlotta. Temesvárott a villamvezeték nagyobbrészt az emeletes házak falán van elhelyezve és akként beállítva, hogy az utcai lámpákat a villamtelepekről egyszerre gyújtják meg és oltják el. A villamos magán fogyasztók évi járulékai után tudakozódva, a villamtelep pontos könyveléseiből kitűnt, hogy a mult évben például — a villamóra használati diján kívül — egy 3 szobás magán lakás, 5 drb 16 os és 4 drb tízes láng után 100 koronát, egy üzlet 9 drb 32-es és 8 drb 16-os láng után 360 koronát, egy szálloda 3 drb 32-es és 226 drb 16-os lángért, a nagy fogyasztók javára eső engedmény beszámításával 6.700 koronát fizetett. Nem hallgathatjuk még azt sem el, hogy a közönség körében, a villamvilágitásra igen sok panasz merül fel, de viszont tény az is, hogy ennek dacára, e miatt még egy előfizető sem szereltette le a villamvilágitást. Harmadik állomásunk a 26000 lakossal biró Versec volt. Itt 6 év előtt létesült 600.000 korona költséggel szintén házi kezelésben a villám világítás. Az utcákon és tereken 750 izzó és 39 drb iójampéres ívlámpa, 330 fogyasztónál pedig 5900 izzólámpa van felszerelve. A főutcát esti 11 óráig csakis ivlámpákkal világítják, még pedig igen fényesen, mert a lámpák csupán 80 méterre állanak egymástól. Az utcákon, azok forgalmához képest 25—50—75 méter távolságban elhelyezett 16 gyertyafényű izzólámpák vannak, de ezek itt is csak annyi fényt adnak, mint a közönséges kisebb Nagy hajtóvadászatot rendeztek. A birtokos még kora reggel, midőn a nap kelt kiverte cselédeit és több idősb gyerkőcöt az erdőre vadat hajtani. A vadászat szépen sikerült. Lőttek egy egész kocsi vadat. Mielőtt az ebédhez ültek volna Pista fegyverét vállára vetve, egy gyalogösvényen behatolt az erdő sürejébe. Az öreg úr büszkén lépegetett előre, bár az ötvenhetedik év ragyogta be ezüstös haját. Panaszkodott, hogy már nem tud jól lőni, hogy rezeg a keze, de azért a vadásztársait mind megszégyenítette ő még öregsége dacára is keresztül lőtte a feldobott sapkát. Együtt haladtak a kanyarulóig, hol egy hatalmas tölgy állt, mely disze volt az erdőnek, öröme a birtokosnak, melynek sudarával a viharok már két századon át küzdöttek. ^ Itt az öreg elvált. — Nézze meg uram öcsém arra is az erdőt én betérek a kunyhóba. Pista tovább ment jobbra, azon az uton, mely egy forráshoz vezetett. Gondtalanul lépegetett előre. Végre kijutott egy kis tisztásra, hol vagy kilenc hatalmas cser egymásba borulva állt súgva andalító álmot a fészek lakóinak. Itt fakadt a forrás. Fegyverét letette a fűbe s a kristály vizből merített. A mint kilépett az útra, ekkor pillantott meg egy padot a bokrok között. Szép fiatal nő ült a padon rózsaszínű ruhában, lábait egymáson pihentette. Olvasott. Arca halvány volt, látszott rajta, hogy beteg, vagy gyengélkedik. Pista feléje közeledett. Mielőtt, a nő feltekintett volna könyvéből, jobban szemügyre vette. Ismerősnek tetszett neki az idegen. Örömmel lépett hozzá, mire a gyöngéd nő összerezzent, de mihamar vissza nyerte nyugalmát. Mielőtt szólhatott volna Pista már melléje húzódott s csókolta. — Maricám! Édes Maricám! — súgta a szép, okos nő fülébe egy szerető szív hevével édes fájdalmával. Marica reá borult és sírni kezdett, beszélni akart, de elakadt szava. Pista bátorította. — Ne sírjon édes Maricám! Miért sír ? A gyenge nő még mindig reá borulva hallgatott. — Ne sírjon édes! Nem hagyom el soha! Miért sír ? Mi hozta ide ? Marica elbocsájtotta Pistát, kit előbb oly melegséggel szorított magához. Egy letört ág zöld leveleit tépte. Kifáradtan rebegte. — Oh Pista beteg vagyok, igen beteg. Üdülni járok ide. Ismét reá borult és zokogott. Pista magához vonta és ugy kérte. —- Ne sirjon. Beszélje el fájdalmát. Megcsókolta homlokát, mely szinte égett a láztól. Vigasztalta. — Ne sirjon. Jöjjön haza s nem hagyjuk el egymást . . . Ujra élünk. Marica a hogy átkarolva tartotta úgy súgta szakadozva vállára hajtva lankadt fejét. — Nem szabad ! . . , késő! . . .Ha ujra kezdhetnénk az életet . . . Elnémult. Pista meglepetve kérdezte. — Miért nem szabad ? —• Mert várnak. Eljönnek értem. Az ifjú kedélye elborult, egymást átkarolva tartották s csókolták; érezték, hogy el kell válniok. Egyszerre kutyaugatást hallottak, mire Marica eleresztette magától Pistát és a fájdalomtól elváltozott hangon mondta. — Isten vele! Pista. Ráborult a pad kemény hátára. Az ifiú erdész eltávozott az erdő fái közé és kissé nagyobb távolban jött csak ki az útra. Marica pedig fehér kendőjét vette ki, s a hogy kezeiben tartotta fejéhez emelte azt. Megtörölte szemeit. A kanyarulónál előbb egy sárga kutya, utóbb néhány lépésre egy szőke ifjú jött sietve: Marica férje. Szőllősy Géza.