Esztergom és Vidéke, 1902

1902-11-30 / 95.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. ,4 egj elemik Vasárpap cs csütörtökön, JÍLŐKIZETÉSI ÁRAK : JBgéM évre — — — — 12 kor. fél évre— — — — —- 6 kor. .Jegyed évre — — — 3 kor. Egyes ««am ára: 14 111. öl. ftl. ftl. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (nof a a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Kossuttf Lajos (azelőtt ßuda) utcza 485. szám. Kéziratot nem adnnk viasza. M£Hálás köszönet. Pótolhatlan veszteségem; szereteti feleségem elhunyta alkalmából, a hozzánk érkezett, engemet és gyermekeimet, mélyen megható részvét nyilatkozatokra, képtelen lévén mindenkinek szivünk mélyébó'l jövő őszinte és hálás köszönetünket, külön-külön is kifejezni. Fogadják tehát ezúton hálás köszöneteinket, mindazon testületek, hirlapok és egyesek, kik a teme< ési szertartáson jelen lenni, elköltözött földi Őrangyalunk koporsójára koszorút helyezni, jótékonyan ható részvét nyilatkozataikkal nehéz óráinkat enyhíteni, s drága halottunknak nemeslelkűségét és szivjóságát oly megható módón méltatni kegyesek voltak. Az irgalmas Isten távoztasson mindenikük háza tájékáról hasonló, pótolhatlan veszteséget, lesújtó csapás! Őszinte és kiváló tisztelettel Budapesten, 1902. november 26-án. Alázatos szolgájuk Horváth Béla A tanulmányút eredménye. Nincs ezidőszerént fontosabb közügy, mint a közvilágítás kérdése. ságot kalauzolta, kijelentette, hogy fényerő tekintetében nincsenek a világítással megelégedve, miért is kénytelenek lesznek a lámpákat szaporítani. Temesvár az utolsó három évben a villamos mű pénztárába a közvilágítás fejében évenkint 40000 koronát fizetett be, mely összeget is beleszámítva, a villamos mű tiszta hasznot mit sem hozott, mivel az ujabbi beruházások, pótlások azt felemésztették. Jelenleg a város tárgyalást folytat aziránt, hogy a létező gázművet átveszi, mi ha nem sikerül, úgy ujjat épit. A villamáram alapára Temesvárott hectowattoránként, ami megfelel egy 32 gyertyafényű izzólámpa egy órai égésének, 7 és 3

/

4 fillér. A vezetékek a házak tetején vonulnak el, s igy a város képét nem alterálják, annál kevésbbé Ízléses azonban az ívlámpák elhelyezése, melyek közönséges fa-póznákon csüngnek. Csütörtökön este Versec közvilágítását tekintették meg, melynek főutcája igen szépen van kivilágítva, A szerelem kora. — Egy reporter elbeszélése. — Irta: PAUL BOURGET. rolt mindent, ami a mesteré volt; kibérelte a lakást, ahol a mester élt és a szobákat érintetlenül ugy hagyta, mint ahogy a mester életében voltak . . . Tiz év előtt tőrtént ez s e leány még most is olyan rajongással csügg a mesteren, mint tiz év előtt. No lássa : ez a leány az agg mesterben lelte föl azt a lényt, a ki leginkább hasonló volt ahhoz az eszményi képhez, amelyet a szivébe zárva hordott. Es Így volt Goethevei és Lewetzow Ulrikával és Lamartinenal és mindenkivel ... De ifjú barátom —

1 tette hozzá — ha ön az érzelmeket ilyen emelkedett álláspontból akarja festeni, akkor le kell, hogy mondjon a megfigyelésnek arról a módjáról, amely a mai irók betegsége. Hogy a hetvenesztendős szerelmes se nevetséges, se boszantó ne legyen, alkalmaznia kell rá azt, amit a jó öreg Corneille mondott. büszkén egy marquis nőhöz: Van rajtam még egynémi szépség, Hogy nem gyötör a kétség, Ha tűnik az idő . . . — Nos, barátom, volna bátorsága ilyen emelkedett, felsőbb érzelmeket ana-j lizálni és ilyen magasabb rendű lények-j ben hinni ? Ezen fordul meg a regény- j irás művészete . . . És mikor a mester igy beszélt, volt a szemében valami eszményi, fennkölt sugár ; ugy tetszett, mintha Pierre Faucher v maga is azok közül a »felsőbb « lé-j nyek közül való lett volna és nem találtam túlságosan erőltetettnek azt az elméletet, melyet ez a hatvan év felé járó férfi vallott, s amely szerint nincsen olyan öreg kor, hogy szeretni ne lehessen miatta. Az eszméknek az a világa, a melyben ez a kitűnő iró élt, erősen elütött a füstös irodalmi tanya légkörétől, a melyben én éltem néhány hét óta. Ebben a férfiúban, aki már mintegy harminc kötetben tett tanúságot hatalmas tehetségéről, minden ifjúságom első álmaira emlékeztetett. Soványsága kimerítő szellemi munkásságról tanúskodott, szájának alakja pedig jellemszilárdságot fejezett ki; mélyen redőzött homloka fehér volt, mint a papir, a mely fölé hajolva, kigondolta és leirta eszmékben gazdag műveit. S gondosan ápolt kezeinek finomsága, testtartásának eleganciája, egész megjelenésének előkelősége azt mutatta, hogy ez az ember maga is gyakorolta azokat a szép erényeket, a melyeket hirdetett. Az élet kísértései nem zavarhatták meg az 'ő etikai felfogását. S a mellett előzékeny is volt és barátságos, mert amikor már sokáig csevegtünk, igy szólt: — No, barátom, ha már itt van, Nemoursban, reménylem, hogy látni fogom még egynéhányszor. Ma pedig nem bocsátom el anélkül, hogy be ne mutassam a vendégeimnek . . . * Nem ellenkezhettem . . . Igy esett meg aztán, hogy a Boulevard egyszerű FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izii természetes hashajtőszer — A szerelemnek nincs kora — szólott Pierre Faucher — mert az az ember, aki tud szeretni . . . ezt a szót az ideális rajongás értelmében fogva fel . . . hohasem szűnik meg szeretni. Sőt tovább megyek: soha nem szűnik meg ugyanazon lényt szeretni. Ugy-e bár hallott arról a hires fiziológusról, aki egy arckép-sorozaton tanulmányozta, hogy miben rejlik az a sajátszerű, határozatlan hasonlatosság, amelyet egyes családtagokon észlelni lehet . . . Egymás mellé állított vagy husz fékyképet . . . mind a húsznak eredetije egy vérből való volt ... és e husz fényképet újra lefotografálta: mind a húszat egy lemezre egymás fölé. Igy aztán erősebb! árnyalattal váltak ki a közös vonások, J a melyek megadták a család típusát. No látja ! Én meg vagyok győződve, ! hogy ha hasonló kísérletet lehetne tenni s egymásra fotografálhatnók azoknak az j asszonyoknak az arcképeit, akiket egy

( és ugyanazon férfiú szeretett vagy sze-l retni vélt: akkor kitűnnék, hogy ezek j az asszonyok mind hasonlók egymás- J hoz. Még a legnagyobb csapodárok is I j egyetlen egy arcot szerettek öt, hat, ! vagy akár husz asszonyban, mindenki csak egyetlen egy lényeg után kergetőzött számos lényen át. Csak az a kérdés, hogy a férfi élete melyik szakában akad arra az asszonyra, aki legjobban ! hasonlít az ideáljához. A mikor erre az J asszonyra ráakadnak, akkor élik a szerelem korát. I * I í ! — Hogy mely koAan szeretnek ben-j ; nünket leginkább ? — folytatta Pierre i : Fauchery, — Lássa : minden szenvedé- j ' lyek közül, a melyekről tudok, a legmé- j i lyebbet s leghevesebbet egy kitűnő iró j J keltette, mikor már meghaladta volt a j hetven esztendőt. Igaz, hogy még egé- j j szen egyenesen tartotta a derekát és I éppen olyan fürgén lépdegélt, mint akár J ; ön, ifjú barátom, olyan mesterien cseve- j gett, mint Rivarol, oly szép verseket irt, mint Vigny, hozzá igen szegény j volt, szerencsétlen es elhagyatott Emlékszik, mit mond Shakespeare mórja: ! »megszeretett a veszedelmek • miatt, J melyeket kiálltam ; én pedig megszerettem a részvétért, amellyel irántam viselhetett, t Nos, ami kitűnő mesterünk olyan ; rajong ísra ihletett egy gyönyörű előIkelő és gazdag oros< >e4nyt, hogy az ;nem men. férjho., és bármint tiltakozott la családja, a mestert utolsó bcegsé! gében éjjel nappal ápolta, gondozta. Ő is fogta is le a haido* ló mester szemeit.! S mikor meghalt, ö»ö'ösei'ől megvásátz .Esztergom íi UM tárcája. Nagy elhatározás előtt áll a VÍ ros közönsége, midőn a villám és gáz között kell választania, mert világítás nemének heíyes és gyakoi lati megválasztása, anyagi érdeke vei szoros kapcsolatban van. Ez tudat vitte a tanulmányútra a vil; gitási bizottság kiküldötteit, kikne tapasztalata alapján fog a dönté megtörténni. A kiküldötteket ismerjük. Mind hárman melegen érdeklődnek város közügyei iránt, s egyénis^ gükben megvan a garantia arn hogy szerzett tapasztalataikat ner fogják semmiféle melíéktekintete által befolyásoltatni. Várva várj mindenki az eredményt, melyről ; következőkben számolhatunk be. A kiküldöttek — miként előr jeleztük — szerdán délelőtt a Gan gyárat keresték fel Budapesten, hc a gyár legelső sorban is a Nerust féle izzólámpát mutatta be. Az uj találmányú izzók hivatás; elérni a villám vil ágitásnál azt, mi a gáznál az Auer producál. Az uj találmány ugyan még nen féle izzóknál az áram fogyasztás ugyanazon fényerő mellett kisebb, • mint a közönséges izzóknál. Hátraj nya, hogy eddig még igen drága | és megbízhatatlan. I Megtekintették ezután a javított | szerkezetű ivlámpákat, majd a különféle motorokat. | Ugyanott értesült a bizottság áriról, hogy Temesvár világítása, a I legmodernebb berendezésű. J A bizottság útirányát aképen j állapította meg már elutazása előtt •célszerűségi okokból, hogy útját J Temesvárnak veszi, s egyúttal megtekinti ott a világítást is, anélkül, [ hogy a hatósággal érintkeznék. I El is utazott oda s amennyiben a nevezett gyár a bizottság figyelmét ,Temesvár világítására külön felhívta, nemcsak a szerda estét, hanem a csütörtök délelőttöt is ott j töltötte s érintkezésbe lépett a ' hatósággal. I Temesvár közvilágítása általában igen gyenge, s csakis azon kevés I helyeken kielégítő, mellyeken ívlámpák vannak. Maga Telbir kir. tanácsos polgármester, ki a bizotti