Esztergom és Vidéke, 1902

1902-11-20 / 92.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. ejgjeleíjlk Vasárnap és csütörtökön, FIZETÉSI ÁRAK JEgénK évre — — — — 12 kor. — ül. fél évre— _ _ _ --6 kor. — fll. begyed évre — — — 3 kor. — flí. Egyes szám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, előfizetősek, nyilüerek és hírdöíéseS: küldendő Kossutfy Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. A városi kölcsönök. Esztergom, nov. l8. Esztergom szab. kir. város közönsége a tervbe vett gázmű létesítésének, az utcák kikövezésének költségére nemsokára ujabb kölcsönt lesz kénytelen felvenni, a melynek beszerzése nagy gondot fog okozni különösen azért, mert a kölcsön felvételénél arra kell törekedni, hogy az a város közönségének aránylag legkisebb megterheltetésével járjon. Ez pedig csak úgy lesz elérhető, ha eddigi kölcsöneink konvertáltatnak. Tudomásunk szerint a polgármester úr már több ízben tárgyalt ezen ügyben a fővárosi első rangú pénzintézetekkel, olynemű ajánlat azonban, amelyet megnyugvással lehetne fogadni vagyis amely az esztergomi takarékpénztárnál fenálló 700.000 forintos tartozás törlesztésénél előnyösebb volna, még nem tétetett. Lehetségesnek tartjuk, hogy a pénzviszonyok javultával a hitelező pénzintézetek előnyösebb ajánlatot fognak benyújtani, addig is azonban foglalkozni kell a megoldásnak minden lehető formájával. A kölesönszerzés egyik módja volna az, ha a város önmaga bocsátana ki községi részkötvényeket, mely esetben mindazon haszon, amelyet a város a pénzintézeteknek kénytelen fizetni, a városé maradna, ami pedig a tervezett nagy kölcsönnél évenkint több ezer korona megtakarítást eredményezne. Győr sz. kir. város kilenc millió korona kölcsönét legutóbb szintén részkötvények kibocsátásával óhajtotta fedezni és felterjesztést is intézett a kormányhoz, hogy az általa kibocsátandó községi részkötvények adó-, bélyeg és illetékmentességét engedélyezze. Talán nem végzünk teljesen felesleges munkát, he e helyütt ismertetjük röviden a szomszédban történteket, hogy azokból okulva, azt, ami városunkra nézve értékesíthető — felhasználhassuk. A pénzügyminiszter Győr város kérelmét nem teljesítette, mert közhitei szempontjából nem tartja megengedhetőnek, hogy a vidéki j városok adómentes községi kötvények utján közvetlenül forduljanak j a pénzpiachoz. I A pénzügyminister e leirata érthető elégedetlenséget szült Győr város körönségénél s minthogy azt I a város pénzügyi érdekeire nézve j mélyen sértőknek találta, a követI kező határozatot hozta : j 1. A miniszteri leiratokba bele ;nem nyugszik és tiltakozik a pénzügyministernek azon felfogása ellen, hogy a közhitel szempontjából nem tartja megengedhetőnek, hogy a vidéki városok adómentes községi kötvények utján közvetlenül forduljanak a pénzpiachoz. ] 2. Az adó-, bélyeg- és illetékmentességet újból kérelmezi és kérelmének hathatós támogatására a város országgyűlési képviselőjét felkéri. 3. Az országgyűléshez feliratot intéz, utasítsa a kormányt, hogy soron kivül terjesszen be törvényjavaslatot, mely a vidéki városoknak megadja a jogot, hogy hitelÍM Kéziratot nein adunk viasza. igényeik kielégítése céljából adó-, bélyeg- és illetékmentes községi kötvényeket kibocsáthassanak, esetleg hatalmazza fel a pénzügyministert, hogy a városoknak ezen jogot megadhassa. 4. Megkeresi végül az összes törvényhatósági joggal felruházott és jelentékenyebb rendezett tanácsú városokat az iránt, hogy — utóbbiak a megyei törvényhatóságok utján — hasonló értelemben felírjanak a képviselő házhoz és kormányhoz, s mindannyian hívják fel országgyűlési képviselőiket, hogy erélyesen támogassák és követeljék a városoknak ezen méltányos és jogos kérésének teljesítését. A képviselőházhoz intézett felterjesztésben kifejti Győr sz. kir. város képviselőtestülete, hogy a kért adómentesség megadása az állam érdekét nem veszélyezteti, jövedelmét nem csorbítja, mert azok a pénzintézetek, melyeknél a városok hiteligényeiket kielégíteni szokták, községi kötvényeikre amúgy is élvezik az adómentességet pedig Almanach 1903-ra.*) Egy régi és kedves ismerős küldte be hozzánk a névjegyét. Nem szükséges, hogy bemutassuk olvasóinknak, mert nálunk is házibarát a szó legnemesebb értelmében a Mikszáth >Almanachja." Udvarias fiu és bokrétát hoz. Ebbe a bokrétába van fűzve a mai magyar novellairodalom tizennyojc kiváló neve. Amint látják, az idén még bőkezűbb mint a megelőző években, mert a szokásos 15 helyett 18 novellával kedveskedik. Akad azok soraiban vidám és komoly, történelmi és egészen modern, analizáló és egyszerűen elbeszélő novella, de valamennyi a legjavából. Minden genre képviselve van, csupán egyetlenegy nem kapott helyet: az unalmas. Az ára is s. régi: diszes vászonkötésben 2 korona. Megszerezhető a kiadó : Singer és Wofner könyvkereskedése utján, de kapható bármely hazai könyvkereskedésben is. Az előszót ezúttal is Mikszáth kálmán irta és minden irodalmi Ínyencnek öröme telik majd abban, hogyan ismerteti ő a mai magyar irodalmat. A kiadók szivességéből abban a helyzetben vagyunk, hogy bemutassuk olvasóinknak mai számunkban. Előszó. A Barnum amerikai ritkasággyüjteményében volt állítólag egy olyan macska, melynek szemlencséje annyira nagyította *) Almanach az 1903. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár. XVIII, éviolyam IV—V. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkötésben 2 korona. a tárgyakat, hogy a szegény pára nem merte az egeret megfogni, mert olyan kolosszus alaknak látszott neki, mint egy j bivaly. Barnum aztán bejárta a világot, ! m

ég e

gy másik macskát is szerzett hozzá, j annak a szemlencséje viszont annyira kicsinyítette a tárgyakat, hogy a cica a 1 medvével, a hires »Bob«bal játszogatott s erőnek erejével hömpölygetni akarta a porban, mint egy picike gombolyagot, j \ A két macska igy is nagy különleges-. j ség volt, de még ennél is furcsább lett | ' volna, ha ez a két macska véletlenül egy macskává változik, aztán az egyik szeme nagyított volna, a másik kicsi- \ nyitett volna. j Hogy mi lett volna akkor, no már j arra Barnum is kiváncsi volt, ujra nyajkába vette a világrészeket és keresett egy ilyen macskát. I De nem talált. j Olvastam egyszer effélét, de képtelenségnek tartottam. Ostobaság! Hum. bug az egész. j És mégis, mintha valami ehhez hasonlót látnék most. T. i. a nagyító és a j kicsinyítő szemet ugyanazon egy fejben. Csakhogy ez a fej nem egy macskáé, hanem egy igen tisztes és hatalmas fej; a magyar társadalomé. A nagyitó szem. Ez az értékesebb szemed magyarom. Leginkább a tükörbe nézesz vele, a történelembe, hol óriásinak látod magadat. I De néha egy-egy előtted készülő dologra i is rápillantasz. Mikor az úgynevezett >háznégyszöget* (a Schneider viere-ket a Dorottya-utcában) fölépítették, akkor igy kiáltott fel Simon Florent egy városi kö?gyülésen: Immár itt áll Európa legimpozánsabb épülete.* A régi városház padsoraiban könyöklő városatyák szemei kevélyen fénylettek. Mikor pedig az első csatát megnyertük negyvennyolcban, fennen lármázott a közvélemény: >Ne álljunk meg addig, mig Ausztriát is be nem kebelezzük Magyarországba.* És ezt mind csak a szem lencséje teszi. Igy alakul át a magyar szeme. Részben már igy születik ezzel a kis nagyzással. Egyszer Gleichenbergben, mely közel fekszik a magyar határhoz, panaszkodom a kis fiamnak, aki szintén I gyengélkedett, hogy az idegen víz és! levegő beteggé tesz bennünket. — Nem is megyünk mi ki többé a 1 hazánkból, ugye kis szivecském ? Mire felfelel az öt éves fiúcska : — Ne beszélj bolondokat apa; hi-1 szen ha Árpád még egy órányit akart > volna menni, hát akkor ez is Magyarország lenne. Uramfia! Még ennek ki se nyilt a szeme és már » magyarul* lát. No persze, ha Árpád még tovább megy! Árpád, Nagy Lajos vagy más. Igen, csak tovább kellett volna még menni. Egyéb semmi se hiányzott. Holmi kicsinységen mult mindig. Ha Bethlen Gábornak a melle meg nem kívánja a házasságot és a »Serenissimus» cimet s tovább harcol. Ha Károlyi Sándor le nem teszi a fegyvert a majthényi páston. Mindig eltarisznyázta valaki. Hogy nem birtuk volna ezt vagy azt, hogy nem lehetett, mert a másik erősebb volt, az a magyar ember fejébe nem fér be. De hogy is férne be, hiszen tele van gyömöszölve ragyogó látományok képeivel, fülbemászó legendákkel, a magyar nagyságot zengő versekkel, hogy az egész világot megvertük, hogy bedöngettük. Bizánc kapuit, a mi igaz is, hogy nyögte Mátyás bus hadát Bécsnek büszke vára, a mi szintén igaz és, hogy Simonyi óbester kiverte a pipája hamuját a francia trónuson. Hát talán ez is igaz, Simonyi nagy legény volt, csakhogy az az ur, a kinek a trónusán kiverte a pipáját, szin« tén csinált egy és más említésre méltó virtusokat jártában-keltében Marengótól Watterióig — ezt is mindig jó volna látni az összehasonlítás okáért. Ugy, de a nagyitó szem tele van könnyel a régi dicsőség miatt. Elhomályosul minden egyéb iránt. És mégis szép a nagyitó szem. Isten, áldása. Mert ugyan mit csinálnál, ha ez a szemed is kicsinyítő volna magyarom? A nagyitó szem legfeljebb elvezet egy kicsinyt a valóságtól, de magasabbra; megneveli önérzetedet, hatalmasabbnak, gazdagabbnak mutat, minélfogva esetleg merészebb kalkulusokat csinálsz mint kellene. De ez nem nagy baj. Azaz nem mindenben baj. Mert talán nem baj, ha Ugrón Gábor ugy látja az országot, hogy még mindig három tenger mossa a