Esztergom és Vidéke, 1902

1902-02-02 / 10.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JILŐKÍZETÉSI ÁRAK. : Egész érre — fél érre — iegyed érre Egyen szám ára: 14 fii. 12 kor. — fii. 6 kor. — fll. 3 kor. - fii. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPELEN FARKASLaptulajdonosok: Dr PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (ho?a a köziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Széchenyi-tér, 330. száin. -•i Kéziratot nem adunk vluia. T-^Munkáskérdés. Most, hogy az egész ország visszhangozik a munkanélküliek panaszától, talán nem is tárgyalhatunk aktuálisabb kérdést, mint a foglalkoztató műhelyek kérdését. Hogy mit értünk tulajdonképen ez elnevezés alatt, azt hisszük szükségtelen fejtegetnünk, mert hisz a magyarázat a szó értelmében rejlik: munkát, foglalkozást nyújt annak, ki arra rászorul. A művelt európai államok már rég belátták a foglalkoztató műhelyek szükséges, sőt nélkülözhetetlen voltát. Anglia, hol a gyáripar s kézműipar úgyszólván a zenithjét érte el, százharmincnyolc foglalkoztató műhelyt tart fenn, hol a legkülönfélébb cikkek készülnek raktárra. Jól jegyezzük meg magunknak e kifejezést, raktárra, mert ebben rejlik a foglalkoztató műhelyek szociális haszna. Az természetes, hogy a foglalkoztató műhelyekre azért van szükség, mert a gyárak s létező ipartelepek a rendelések hiáIz .Esztergom és Vidéke" tárcája. nya miatt nem adhatnak munkát minden dolgozni vágyó kéznek s igy az kénytelen a tétlenségben elzülleni. De a hol a foglalkoztató műhelyek intézménye szolgálja a társadalmat, ott az igazi munkanélküliség nem fordulhat elő. A mely munkás nem képes valamely létező gyári, avagy iparvállalatnál munkát kapni, beáll az ideig, mig szakmájában üresedés történik, a foglalkoztató műhelybe, hol bár olcsóbban fizetik munkáját, de mindenesetre biztosítják részére a megélhetést. E téren talán még a raboknak is jobb a helyzetük, kiknek a fogság idejére megélhetésük biztosítva van, sőt még kézi munkával a börtönök műhelyeiben, a kiszabadulás idejére néhány garast meg is takaríthatnak maguknak. Igazságos-e az állam részéről, hogy a bünbeesett embernek tud munkát szerezni, mig a becsületesek ezrei munka nélkül, éhen nyomorognak ? A foglalkoztató műhelyeket terMit ér nekem • • • Mit ér nekem nélküled az élet, Mit ér nekem az egész világ t Kinek itten minden boldogsága : Fájdalommal gondolni reád. . A szerelem csendes sóhajával Átlehelni hozzád lelkemet . . . Reménytelen, fájó bánatával Érted élni, érted halni meg. Nagy Renée. Föltámadt város. (AB Észt. és Vid. számára iria: KSrösi László dr.) III. A föltámadt classicus városba, melynek lakói sincsenek, a világ minden ré-! széből évenkint ötvenezer turista érke-) zik, a ki azután benépesíti a szomorú utcákat. A turisták legnagyobb része azonban azért utazik a kiásott városba, hogy odahaza elmondhassa: Pompéibeti voltam. Minden készültsége utazótáskájában s minden ismerete a pénztárcájában van. Léha ciceronékat bérel, a kik négy-öt nyelven hazudnak összevissza. De vannak azután olyan turisták is, a kik kétszer megismerkednek Pompéivel. Először odahaza szakkönyvekből elméletben, azután az antik varosban gyakorlatban. Ezek az igaziak. Ezektől tanulunk. A közönséges kirándulók csak álmélkodva néznek, de nem látnak. A tanult turisták nem álmélkodnak, de látnak, észrevesznek, megfigyelnek s uj adatokkal és felfogásokkal gyarapítják a rendkivül gazdag pompéi irodalmat. A ki Pompéibe készül, az már odahaza megtanulja a város tervrajzának, az ásatások régióinak alapvonalait. Szabálytalan, hosszúkás kerülék a város határfala. Rajzoljunk ebbe a formába két hosszú függőleges és két vizszintes vonalat, párhuzamosan, és olyan formában, mint a hogy az aranyat # jelezzük. Ennyi Pompéi alaprajza. Majdnem egyenközüen futó négy . fóut keresztezi tehát egymást végig. Minden keresztszár végén van egy-egy kapu a város falán. Fiorel a tőutaknak megfelelően kilenc régiót különböztet meg. A rigiókat a páros keresztek alsó szárainál középütt kezdi, azután jobbra körben haladva a középső négyszöget IX-essel jelöli. A keresztező utak egyike, a függőleges jobb vonálszár még nincs egészen kiásva, de a két átellenes városkapunak irányában a többiekhez képest szintén biztosan napfényre fog kerülni. A I. II. III. IV. és V. régióból még sok érdekes kiásni való van; de a többit már meglehetősen fölkutatták. A vasúti mészetesen magánosok fenn nem tarthatják, mert az haszonra nem dolgozhatik. De igenis fenntarthatja az állam, esetleg egyes jótékony testületek, melyek befektetett tőkéjüknek gyümölcsözését találják abban, ha a társadalmat legfenyegetőbb veszedelmétől, a munkanélküliségtől megszabadítják. Nálunk is próbálkoztak már a foglalkoztató műhelyek eszméjének megvalósításával, de mint minden szép és nemes idea, ugy ez is szalmatüzként fellobbant, hogy azután hirtelen ki is aludjék. Most ime ütött a tizenkettedik óra, hogy a munkanélküliek immár fenyegető jajszavát elcsititsuk. A főváros utcáin immár a közbiztonság is veszélyeztetve van, s a foglalkozásnélküli munkások korgó gyomruk kielégítésére már a rombolástól, sőt a rablástól sem riadnak vissza. A társadalomnak tenni kell ez ügyben végre valamit. Csakis a társadalom lehet e küzállomásról följővet a nápoly-salernoi országúton a VIII. régióba jutunk, vagyis a balra eső függőleges s az alsó vizszintes által alkotott szögbe, a hol az ásatások jóformán kész utcákat és régió-t észeket, vagyis szigeteket mutatnak. Innen kezdve minden nevezetesebb épületet, vagy emléket minden kalauz nélkül is megtalálunk, ha a négy főutat megismerve, a régiókat el tudjuk egymástól különíteni, mert Pompéi összes látványosságait régiók szerint osztályozzák. A legújabb leiró könyvek és térképek mind a régiókat s azok részleteit irják le. A védőfalak körülbelül kétezer méternyire gyűrűzik Pompeit s nyolc megerősített kapun keresztül forgott a közlekedés. Pompéi "összes utcáin kétféle kövezet van. A házfalak mellett és a gyalogosok számára szabályos kövekből rakott gyalogjáró s közben a kocsi közlelekedésre nagy láva kövekből rakott kövezet, mely valamivel mélyebb, mint a gyalogosok járója (járdája.) — Az utcákon a gyalogjárók közt a szélességhez képest két-három-négy kerülékbe faragott vastag követ találunk körülbelül egy színben, ugy hogy a lovak s a kocsik kerekei akadálytalanul áthaladtak közöttük, de egyúttal a gyalogosok az utca átellenébe a rakott nagy köveken közlekedhettek, különösen esőzés alkalmával, midőn a mélyebben fekvő kocsiút megtelt. — Ezek az útszéli rakott ködelemben a vesztes fél, bármiként dőljön is az el. A munkásnyomor direkt következményeit ugyan ez idő szerint még csak a centrumban, a fővárosban érzik, de közvetve annak hatását megérzik az ország perifériáin is. Elsősorban is a magyar metropolis érzi a munkásnyomor mázsás súlyát, de kissebb-e a vidéki nyomor azért, hogy jajszavát nem harsogja hangosan fülünkbe ? Ha az ipar és gazdaság már az ország szivében is pang, mekkora lehet e pangás ott, a hol azelőtt sem lüktetett valami nagyon hevesen az élet ? Proximus jam ardet Ucalegon ! Vagy adjunk munkát a népnek, vagy pedig legyünk elkészülve a legnagyobb csapásra, a mi érhet, egy általános nagy munkászendülésre, melynek alapja már úgyis meg van vetve a főváros forrongó munkásainak körében. vek tűnnek föl először az idegennek, mert seholse látta s nem is fogja látni másukat. Még most is észrevesszük a kocsiúton a kocsikerekek bevágódását a kövezetbe, ami az élénk forgalmat bizonyítja. Az utcák csomópontjain nyilvános közkutak és szökőkutak voltak, melyeket a régiek gondosan megóvtak. Az utcasarkokon vörös festékkel mázolt feliratok rikitottak, melyek a mi plakátjaink ősei s többnyire fontosabb alkotmányos mozgalmakra korteskedtek a pompéi polgárok szemeláttára. Az utcák nevét nem igen jelezték, mert semmi nyoma sem maradt a régi elnevezésnek. Házszám helyett rendesen a háztulajdonos nevét festették a bejáró fölé. A bolt és üzlethelyiségek olyan formán vették körül a házakat, mint nálunk Budapesten azelőtt a belvárosi, vagy a lipótvárosi bazilikát. A római boltokat az építtető háztulajdonos adta bérbe. Feltűnő nagy a kurta korcsmák száma. A hideg és meleg italokat nyilt csapszékekben mérték ki, melyekhez berendezés dolgában meglehetősen hasonlítanak a mostani nápolyi külvárosi osztériák. Egyes üzletek fölött festett terracotta dombormű jelentette a céget. Igy egy borkereskedés fölött két borosedényt cipelő polgár látható; egy hentesbolt fölött pedig fölszeletelt sertések és földolf gozott husnemüek jelentették az üzletet.