Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-05 / 79.szám

2 ESZTERGOM es VJDEKK, (79. szám.) L '2. október 5 jegyzőség, telekkönyv hangoztatott megosztásával lenne a bajon segítve ? Ezt nem hisszük, mert mig a megosztásnak célja, értelme egyáltalán nem lenne, addig másrészt az, részint ideiglenes részint pedig állandó jellegű oly kiadásokat szülne, mi az államháztartás javára megtakarítható. De másrészt nevezetthatóságok, melylyek fontos természetű okmány és levéltárral bírnak, úgy tűz, mint közbiztonsági tekintetekből inkább helyezendők el egy városban, mint egy községben. Hogy a székhely kérdés megoldása nem egyedül a kormány szándékán, hanem a megye indokolatlan aggodalmán szenvedett nemrégiben hajótörést, ezt azon törvényhatósági bizottsági ülésen láttuk, amelyen, hozott döntésével, a megye székhelyének kilátásba helyezett fellendülése feletti féltékenységét árulta el. Nemo. Szüret előtt. Ha végig nézzük városunk határában a szőllőterületeket, elmondhatjuk, hogy nagyon sok helyütt szomorú kép tárul elénk. Szőllő termelésünkre az idei év éppen nem mondható kedvezőnek. A hideg, szeles időjárás, mely a szőllő virágzásakor volt, a peronospora fellépte folytán, m#ly a fürtöket támadta meg, mi ellen az idén csak keveseknek sikerült védekezni, az egész növényzet fejlődése jóval későbbre esett, mint a i mult „évben. De a legnagyobb kárt okozta a nemrég volt fagy, mely a lapos helyeken, különösen az éretlen szőllőket teljesen tönkre tette. A reménylett mennyiség felére szállott le, de ahol az utóbbi fagy nem is«okozott kárt, ott a termés minősége, jóval alul áll a tavalin. A mezőgazdaság minden termesztményénél, ahol a productum túlhaladja a szükségletet, nagy érték csökkenés állott elő. Ha ad az Isten jó termést, a fölösleg eladása nagy gondot okoz úgy a nagy termelőnek, mint a kis gazdának. Igy van ez a szőlőtermésünkkel is. Szinte meseszerűnek tűnik fel, hogy még alig i—2 év előtt a csemegeszőlőt 30—40 kr., azaz 60—80 filléren lehetett értékesíteni, mig ma a legszebb s legnemesebb faj szőlőért alig ígérnek 24—28 fillért, a bor szőlő ára pedig még ezen alul van. Nem igen van reményünk arra, hogy az idei szőlőtermés a kedvezőtlen időjárás folytán beérjen, hogy a cukorképződés fokozódjék s igy savanyú s gyenge bort fogunk előállítani, melynek eladása még nehezebbé válik. E bajon azonban segítenünk lehet, ha megadjuk a szőlőnek illetve mustnak azt, a mit a természet ez évben olyan mostohán adott; a czukrot, ez képezvén a legfőbb anyagát, erejét a szőlőnek. Mennél nagyobb mennyiségben van az jelen, annál értékesebb a belőle származott bor. Az eljárás vele igen egyszerű. Az el nem fagyott szőlő kipréselésekor azonnal mérjük meg a must czukortartalmát czukormérővel s ha például az, mondjuk 10—12 fokot mutat, akkor adjunk minden hektoegyenruháit: amott az osztrák attache fe- j hér köpönyege, az orosz tolldíszes sisakja, j az angol vörös kabátja. A spanyolok és portugálok aranydiszes andalúziai lova-, kon : az olaszok sisakjain zöld tolldisz > lobog és a dánok, szürke egyenruhájuk-1 kai, a háttérbe szorulnak, hogy ne tartsák őket távolról németeknek. Ezalatt a csapatok a térségen újból \ rendezőttek. Mindenfelől parancsszó hangzik. A trombiták megharsannak s a zene beleszól. Megkezdődött a defilé. Elöl a gyarmatok csapatjai: az annamiták, a szenegáliak, az algériaiak. S e seregek láttára a tömegben felidéződött a nagy, a hatalmas haza képe, mely még távoli ismeretlen népek sorsát is intézi. De ez az érzés nem tarthat sokáig, mert egy ujabb csapat kelti fel a figyelmet. Messziről közeledik, folytonos, automatikus gépiesen szabályos mozgással. Meg lehet már különböztetni a fehér és vörös tollbokrétákat, a kék sávot a vörös nadrágokon. A tömegben mormolás hangzik : a saint cyri növendékek ! Már távoltól fehangzik a tetszés kitörése s mindinkább nő, amint a század mereven, feszesen elvonul. Ennek a hibátlan, büszke menetnek láttára a nézők egy egy pillanatra megnémulnak, a torkok, összeszorulnak, de aztán egyszerre kitör az éljenzés, a férfiak kalapjukkai integetnek, az asszonyok a napernyőkkel hajlonganak s a nép, a tribü nök közönsége egyszerre elragadtatva a Chauvinismus tuláradásától lelkes tapsokban tör ki. Astrel kapitány győzött: a grófnő is hevesen tapsolt s szintén belevegyült hangjával a körülötte felharsanó éljenzésbe. A felindulás teljesen megváltoztatta. Egész teltében remegett, keble a gyors, rövid lélekzettel gyorsan emelkedett s ajkai remegtek, tán erősebben mint a szerelem lázában. A kapitány, mohó vággyal eltelve nézte őt s remegve a közeli boldogság reményében. Ugy gondolta, hogy a grófnő ezen izgalom után annyira elbágyad és akaratlan lesz, hogy nem marad több ereje az ellenállásra. Kábultan érintette a hölgyet, de az mintha érezte volna a férfi égő pillantását, visszafordult, legyezőjének egy könnyed érintésével eltolta magától a hevesvérű udvarlót s bár szeme még mindig nedves volt az menti felindulástól, ajkaira csakhamar visszatért a régi őrjitő, gúnyolódó mosolygás. És a teste megint visszanyerte azt az istennői derült nyugalmat. A kapitány, érezve, hogy reményeit kitalálták és kigúnyolták, keserű csalatkozással hajtotta le fejét. III. A grófnő immár nyugodtan, közönbösen nézte a többi csapatok felvonulását, viszahelyezkedett a szokásos poseba, mintha egy premieren páholyában ülne. Csak egy pillanatig érdekelte őt a tüzérség défiléje. Megcsodálta a lovasságot, hullámszerő mozgását, a fegyverek csillogását és csörrenését: a könnyű lovasságot melynél a kicsiny türelmetlenkedő lovak merész ugrásokkal bontották meg a szigorúan megszabott sort : a dragonyosok at, szabályos, széles soraikkal, aztán az erejüknek tudatában lévő tömör vértes sorokat. De egyszerre, a défilét bezárva, nehéz kocsik dübörgése hallatszott. — Mik ezek? kérdé a grófnő. — Betegszállító kocsik, felelte a kapitány. S valóban a kocsik oldalán meglátszott a vörös kereszt. A grófnő némán, megdermedve nézte őket. A csapatok lassanliterre annyi kiló czukrot (fehér por vagy dara cukrot, de csakis fiaomitott répacukrot) a meddig az 16, vagy 18 fok cukortartalmat nem mutat, s ezt kell a kádba önteni, úgy hogy ez az egész must menynyiséggel teljesen kiforrjon s ezt akkor kell eszközölni, mielőtt a must erjedésbe menne át. Ezen eljárással mig egyrészt tetszés szerint emelhetjük borunk szesztartalmát, másrészt pedig kellemesebb ízűvé tesszük a szesszé átnem hasonodott cukor által borunkat és igy eladása sokkal jobb áron is eszközölhető. Ha 10 hectó musthoz, melynek cukortartalma 12 fokot tesz, hozzáadunk 60? kg. fehér cukrot, nyerünk 18 fok cukortartalmú mustot, melyből 8—9 fok szesz tartalmú bor származik. A költség teszen; 60 kg. cukor ára ä 80 fillérrel 48 koronát, s igy 1 hectoliterre esik 4 kor. 80 fillér, mely azonban vissza térül azon árkülönbözetben, melyet értékesebb borunk eladásival elérünk. Vannak kik ezen eljárást pancsolásnak nevezik, ez azonban ne riaszszon senkit vissza, mert az igy előállított illetve javított bor teljesen egészséges, hisz a hozzáadott tiszta cukorból szesz képződik ép úgy, mint a szőllőben magában rejlő cukorból. Ha a természet mostohán bánik velünk nekünk sem vétek ha igyekszünk magunkon segíteni úgy, a hogy azt jónak látjuk. Végre szabadjon figyelmeztetni a szőllősgazdákat,hogyaz éretlenül elfagyott szőlőt, másnak mint ecetnek, nem érdemes feldolgozni, mert abból sem bor, sempálinkaelő nem állitható. Szabó Géza. kint elvesztek a porfelhőkben : lassankint a trombita harsogás is elcsöndesült, elveszve az erdők visszhangjában ; de a grófnő még mindig a nehéz kocsikat kisérte tekintetével és gondolataival. S képzeletében ezek a kocsik egyszerre megrutultak, megteltek az összerázott betegek jajkiáltásaival ; s nem a sima, letarolt téiségen, hanem a vértócsákba, a holtak között látta azokat. Hideg borzongás futott át testén. A gyalogosok, a a lovasok, tüzérek, a táborkari tisztek, a csillogó egyenruhák, ez az egész napfényben ragyogó dicsőség a csaták rémes öszeviszaságban, a rettenetes öldöklések közepette, összetaposva, elron gyolva, véresen jelent meg lelki szeme előtt. Lecsukta szempilláit, hogy ne lássa a háború kegyetlenségeit, a meglőtt embereket, a kiken átszáguldanak a megvadult lovak, átgázolnak az ágyuk, hogy ne lássa a hörgő, haldokló sebesülteket. A látomány nagyobbodott, átfogta a mezőt, az erdőket, az utakat; aztán a rettenetes öldöklésben, egyszerre őt látja, a kapitányt, megsebesülve egy árok szélén. Nagyon halvány a képe, a homloka véres, a kard kiesett a kezéből; és elhagyatva, itt fog meghalni és nem lesz senkije, a kinek emléke, drága képe megkönnyitené haldoklását és lezárná szempilláit. És most, mialatt a befejezett défilé után a tribünök lassanként megürültek, tekintetével a kapitány felé fordult, s szomorvan nézett reá és szemeiben a szívből jövő gyöngédség sugara ragyogott És mialatt a férfi halványan, a nem várt boldogságtól megnémulva, szinte áhítatosan megszorította a grófnő kezét, ez csöndesen lehajtotta fejét, egyszerűen, pirulás nélkül vallva be, hogy végre le van győzve. HZ mLm ZU »Sr^ .~T~""i ZEha^i — A király névnapja- Egy szívvel, egy lélekkel ünnepelték meg tegnap mindenütt széles-e hazában, szeretett királyunk névnapját. Középületeink, itt-ott magán épületeink is zászlódiszt öltöttek. Reggel 9 órakor a bazilikában mise volt, hoi a megye részéről Andrássy János alispán, Thuránszky Lajos tb. főjegyző, Pongrácz Kázmér tb. főbiró, Kádár Gyula számvevő és Dankó István törv. hat. állatorvos, mig a város részéről, Vimmer Imre polgármester és Niedermann József rendőrfőkapitány voltak jelen. Ott volt a házi és a 76. gyalogezred tisztikara. Járásbíróság, adóhivatal stb. A város kegyúri templomában szintén volt ugyanakkor isteni tisztelet, melyen az iskolák tanulói, majd a két helybeli ezred legénysége vett részt. — Förster Gyula min. tanácsos városunk fia rendkívüli kitüntetésben részesült a pápa részéről. A bibornok hgprimás előterjesztésére a szt. Gergely nagy ke~ resztesévé lőn kinevezve. Örömmel csatlakozunk üdvözlőinek seregéhez és szívből kívánjuk, hogy viselje sokáig a rend nagy keresztjét, de a legkisebbet se ismerje az élet keresztjeiből í Nem az első kitüntetés ez, mely Forstert éri. Igy, kiskeresztese ő a Szent István, majd a Lipót rendnek. Ujabbi kitüntetése a legnagyobbak és a légritkábbak közé tartozik, mivel a nevezett rend nagykeresztesévé eddig csakis hercegek neveztettek ki. — Pápai kitüntetések. Sztankay Kálmán csatái nagybirtokos és Dreyschock Sándor cukorgyári főigazgató, a sz. Gergelyrend lovagjaivá neveztettek ki a pápa ő szentsége által. Gratulálunk. — RÓZSaszinŰ rovat. Kulcsár Károly, a helyben állomásozó 76-ik gyalogezred főhadnagya, f. hó n-én, d. u. 4 órakor vezeti oltárhoz a város kegyúri templomában szépséges aráját: Saághy Margit úrhölgyet. — Tanítónő választás. Az ipolysághi elemi iskola iskolaszéke — irja levelezőnk — f. hó 2-án Schreiber Aladár plébános elnöklete alatt tartott ülésén, a megüresedett tanítónői állásra Pethes Mariska úrhölgyet választotta meg. — Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 12 tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig Ys 7> 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. — A tiszti főorvos lehet-e az egészségügyi bizottság elnöke. B. Szabó Mihály elnök leköszönése folytán, a megyei egészségügyi bizottság ez év március 14-én \ tartott ülésében dr. Seyler Emil megyei tiszti főorvost választotta meg elnökül. A választásról hozott referádánkban a választást törvénybe ütközőnek mondottuk, mivel az 1876 évi XIV. t.-c. 163 §-a világosan kimondja, hogy az egészségügyi bizottság elnökét a törvényhatósági bizottság tagjaiból választja, és nem azokból, kik hivatalból tagjai annak. A nevezett főorvos ennek következtében március 24-ére összehívta a bizottságot, melynek ülésén előre bocsájtásával annak, hogy habár a törvény rideg szavai szerint az ő megválasztása ki volt zárva, mindamellett, amennyiben a törvény rendelkezését a joggyakorlat hatályából kivetkőztette, mert számos vármegyében a főorvos elnöke a bizottságnak, foglalta el az elnökséget, melyről azonban a támadások folytán lemondott. A bizottság a lemondást el nem fogadta s igy a tiszti főorvos ma is elnöke az egészségügyi bizottságnak. A kérdés ujabban ismét vitássá vált, amennyiben polgármesterünk felterjesztést intézett az alispánhoz, melyben hi