Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-05 / 79.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Meájelepik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgésí évre — — — — 12 kor. — fll. fél évre— — — — 6 kor. — fi]. .íegyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes ti2ám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldené J Kossutlj Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. H*-t Kéziratot nem adunk viasza. Hr­Esztergom vármegye központi mezőgazda­sági bizottsága elnökétől, Meghívó. Esztergom vármegye központi mező­gazdasági bizottsága 1902. évi IV. év­negyedes rendes ülését folyó évi okt. hó 11-ik napjának délelőtt 10 órájakor tartja a vármegye székházának tanács­kozó termében, melyre igen tisztelt Uraságodat, mint ezen bizottság tagját, van szerencsém hivatalos tisztelettel meghívni. Esztergom, 1902. évi szept. hó 30-án. Heya Tivadar. kir. tanácsos, elnök. A muzslai járásbíróság székhely kérdése. Esztergom, 1902. okt. 3. Régi nóta ez már és mégis uj, mivel azt az actualitás felfrisiti. Felveszük a reménytelenül elejtett fonalat, hogy harcoljunk az érvek súlyával, az újból napirendre hozott székhely kérdésében. Az igazságügyi kormány érzi, tudja, hogy ama helyiség, melyet jelenleg bir, bírósági helyiségekre alkalmatlan, célszerűtlen, s ez indi­, ! Az .Esztergom és ÍÍM tárcája. Mikor ér\ még . . . Mikor én még ott lehettem tenálad, Messze került el engem a búbánat ; De mióta távol vagyok tetőled, Az is fáj, ha gondolkodom felőled. I Piros alma vagy te most is kis leány, \ Én falevél, tovasodort, halovány. Te még most is ott csüngsz anyád kebelén, Zúgó szelek forgó szárnyán futok én ! Pedig tudom, ha célomhoz érkezem Összetépve, megviselve végtelen, Ezek lesznek jó anyádnak szavai: Az almát már elrabolta valaki . . . Ruff Andor. I A mire a férfi nem számit. Irta. JEAN REIBRACH. I. Astrel kapitány az egész télen át fá­radhatatlanul udvarolt a szép grófnőnek, akinek aranyhaja szeszélyesen hullámzott a fehér illatos vállakra s a kinek maku­látlan márványhoz hasonló testén mintha valami rózsaszínű meleg fény csillogott i volna. A keringők bódultsága, a cotillon vigasságai s a vacsorák fesztelenségei között a kapitány lángoló szavakkal totta arra, hogy a székhely kérdé­sét ujabban napirendre tűzze. Az elmúlt hetekben, midőn Pulay Géza kúriai biró, a komáromi tör­vényszék elnöke szokásos szemléjét nevezett bíróságnál tartotta, meg­bízta annak vezetőjét, hogy a helyi­ség kérdésében járjon ujabban el, tárgyaljon a községgel alkalmas he­lyiség bérletét illetőleg, mert Muzs­lán épiteni, egyáltalában nincs szán­dékában a kormánynak. Hogy a megbízatásnak mi lesz az eredménye, előre sejtjük. Egy he­lyisége van csak a községnek mi alkalmas lenne a biróság részére, és ez az iskola épület, melytől azon­ban a község meg nem válik, mert sokkal nagyobb érdeke, hogy fiai egészséges iskolába járjanak, mint a biróság ottmaradása, s igy befe­jezettnek tekintendő az, hogy a bi­róság Muzslán nem marad, mi ha megtörténik, Muzsla községe veszí­teni mit sem fog, mert hisz a bíró­sági székhely, eddig sem hozott annak semmit. A kérdés már most az, hová, ostromolta őt s a fogadási napokon, a mikor jó korán szokott volt [jelentkezni, ott térdelt rendszerint a zárt szalon enyhe télhomályában a hölgy lábainál és elzengte azokat a szerelmi himnuszo­kat, melyek oly gyakran altatják el az asszonyi ellenállást. De a grófnő ellen­állt, változatlan maradt a gúnyolódó vi­dámságban, kétségbeejtve az udvarlót vére nyugodtságával, pillantásának za­vartalanságával s őszinte, nyilt kacagá­sával. De a mai naptól, július 14-étől, sokat várt a kapitány. Hosszas esedezés után megkapta az engedélyt arra, hogy elkísérhesse a szépséges grófnőt a long­champii revuere. Ezer bolondos re­ményt fűzött a kapitány ehhez a naphoz. Azt hitte, hogy a tömegnek lelkesedése a grófnét is hatalmába ejti, hogy az egyenruhák fénye elszédíti, a csapatok mozgása, a trombiták harsogása elkábít­ják s hogy ilyenformán megtörve: a hosszú védekezés után legyőzve, a visz­szajövetnél karjaiba fog omlani a visz­szafojtott szenvedély teljes hevével. Astrel kapitány ott ült a grófnő mel­lett a zsúfolásig megtelt tribünön s a hajfürtök rezzenésében, a szemek fényé­ben, az ajkak pirosságában, a gyöngéd lélekzéstől rithmikusan emelkedő kebel mozgásában kémlelte, hogy mit érezhet most az ő imádottja. Térdeik egy-egy fordulásnál találkoztak. Néha a napernyő, mely szines foltokat varázsolt a hölgy orcáira, megérintette a kapitány könyö­két, vagy pedig a legyező, mely a fog tétetni a biróság, ha Muzsláról kihelyeztetik ? Ha jól vagyunk értesülve, ugy a kormány tekintete Köbölkútra esik. Hogy miért arra, s miért nem Esztergomra, ez valóban talány­szer u. Köbölkút maga sem kér a szék­hely dicsőségéből, ha ,pedig a kö­zönséget, a perlekedőket szavaztat­juk meg, azok érdekeit vesszük fi­gyelembe — ami a leghelyesebb — ugy előre látható a győzelem, mely városunknak juttatja a pál­mát, mivel azok inkább jönnek vá­rosunkba, hol egyúttal egyébb, pl. a pénzintézeteknél, telekkönyvben lévő dolgaikat végezhetik, bevásárlásai­kat eszközölhetik, de eladásra szánt termékeiket és árucikkeiket is ér­tékesíthetik ugyanazon egy alka­lommal, s igy ha az a vidéki per­lekedő Ezstergomba jön, mindég tudja dolgát úgy beosztani, hogy a mellett más teendőit is elvégezze, ideje kárba ne vesszen. Fordítsuk azonban meg. Nem vész e teljesen kárba az az idő, nyak körül a szőke fürtöket fel- és le­lengette, bódító női illatot hullámzott fe­léje. Astrel kapitány a legártatlanabb arc­cal kertfste azokat az apró érintkezése­ket a hölgygyei, melyek ha megvolná­nak engedve, nem lennének annyira ké­jesek s ha nem a szórakozottság leple alatt csinálódnának, illemsértők is lehet­nének. De mindezek aközben történtek, hogy a grófnőnek megmutatta ott lenn a napsütötte térségen a csapatokat. Amott a lovasság: kék és vörös szin­vegyület, melybe, a szürke lovak vilá­gos foltokkal mozognak ; a dragonyosok a vértesek: a sisakok csillognak, a vér­teken a fénysugarak villannak meg. Tá­volabb a tüzérség vonul fel : egyhan­gúbb kép, csak időközönkint villan meg egy-egy acélfegyver hideg fénye. Egé­szen hátul, a térség végén a gyalogez­redek, befejezve a felvonulást, még to­vább rendezkednek. Aztán összetömö­rülve szürke gomoíyba, összerakják a fegyvereket gúlákba, melyekről visszave­rődik a napsugár. Es a nő fölé hajolva, a kapitány mintegy kiséri a figyelő te­kintetet, azon van, hogy el ne veszítse az érintkezést a hölgy vállával. És a grófnő, bár látszólag megragadja őt az előtte feltáruló kép szépsége, olykor fi­nom gunyosmosolyra vonja össze szájszőg­leteit: de azért nem szakítja meg az érintkezést a férfival, hanem mozdulatla­nul nézi a fegyvereknek távolról jövő csillogását. melyet a városi perlekedő kényte­len eltölteni, ha akár Muzsla, akár Köbölkútra kénytelenittetik menni ? Sem Muzslának, sem Köbölkút­nak a birósági székhely előnyt, hasznot nem nyújt, s azért egyik sem ragaszkodik ahhoz. Ami pedig a leginkább érdekelt perlekedőket illeti, azok természetszerűen váro­sunk javára döntenek. Ha már most mindezekkel szem­ben Esztergomot vesszük, elképzel­hető az az anyagi haszon, melyet má­sok kára nélkül az idegen forga­lom révén annak hoz. Sajátszerű mégis, hogy igy állván a dolgok, miért kerüli városunkat az igazságügyi kormány ? Hisz magának az igazságszolgál­tatásnak lenne csak előnyös az adott viszonyok között, ha a biróság székhelyéül Esztergom választatnék, hol telekkönyv, adóhivatal, közjegy­zőség s egyébb hivatalok és ható­ságok jelenléte, az igazságszolgálta­tás céljait, feladata megoldásában elősegítik. Avagy talán az adóhivatal, köz­li. A tribünök már mind megteltek. Körös­körül a longchamp i mezőn ember ember hátán tolong, a fejek mintegy elzárják a a látóhatárt s a tolongó, nyüzsgő nép mint egy morajló tenger ostromolja körül hullámmaival a fényes hadsereget. Egy­szerre ágyúszó hallatszik. A csapatokban egyszerre sürgés-forgás, a fegyvergulákat megbontják s a nagy tömeg nemsokára csapatokba rendezve, elkülönítve, mozdulatlanul készen áll. A térségen minden csendes és egyszerre balról a dobosok és kürtösök megszólal­nak, a zene belekezd a játékba végig az egész vonalon. Megkezdődött a szemle. A szuronyok képezte sor ellőtt porfelhő kavarog fel. A spahik nyitják meg a menetet, humuszukba bnrkolva, lovaikat megsarkantyúzva vágtatnak előre, utánuk a szines, ragyogó táborkar élén halad a párizsi gouverneuer, lassú tisztelgéssel illetve az egyes ezredek zászlóit. Sokáig, tartott ez a tarka felvonulás a lehajló zászlók előtt, a mindenütt felhang­zó zene kísérete mellett a szemle terén. A nép megrészegedve a zajtól s a színek­től, tapsolt. A lárma mindinkább nagyob­bodott, túlharsogva a kürtök riadását. Most, hogy a szemle végett ért, a kormányzó helyet foglalt a tribünök­kel szemben, háta megett a fényes egyen­ruhájú kísérettel, Astrel kapitány, boldo­gan, hogy a grófnő a figyeléstől kipirult s hogy testén a lázas kíváncsiság át­rezzent, megmutatta a külföldi attache^ FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtőszer.

Next

/
Thumbnails
Contents