Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-04 / 70.szám

2 ESZTERGOM és VJDEKE. (70. szám.) 1 2 szeptember 4 ház képében Eminentiád jóságos szemei előtt áll, hogy minden szónál ékesebben s maradandóbban hirdesse a fogékony sziveknek, a felebaráti szeretet erejét és dicsőségét. Hogy mily hézagpótló szükségesség ezen uj kórház, erről mindennél meggyőzőbben a beteg forgalom számadatai szólanak. 1896-tól 1901 ig csaknem megkétszereződött a bc c ck és az ápolási napok száma ; s hogy a régi kórház mennyire nem felelhetett meg többé feladatának, bizonyltja azon tény, hogy az 1896. egész évi 497 beteg és 11,758 ápolási nap helyett, 1901. évben január i-től már augusztus 31-ig 643 beteg volt 13,670 ápolási nappal ; a folyó 1902. év hasonló ideje alatt pedig, az uj kórházban már 901 beteget 19,022 ápolási nappal kezeltek. Tehát az uj kórház hét hónapi beteg forgalma már megközeliti az 1901. egész évit, mely pedig az 1896-inak csaknem kétszerese volt, az 1901 év hasonló idején át jegyzett forgalmát pedig 258 jbeteggel és 5352 ápolási nappal felülhaladta, egymáshoz hasonló normális egészségügyi idő viszonyok között. Ha még ezen számadatok mellett figyelemre méltatjuk, hogy a régi kórházban annak modern feladataival össze nem egyeztethető zsúfoltig volt; mig az uj kórházban a növekedett beteg forgalom is ennek befogadó és szolgáltató képessége szerint csak normálisnak nevezhető, sőt hogy szükség esetén még ezen normális számon felül is könyebben fogadhat be bizonyos határig emelkedő létszámot az uj kórház, mint a régi kórház felnövekedett rendes forgalmának kielégitését meggyőzhette; cáfolhatatlan igazság gyanánt áll előttünk, hogy Esztergom szab. kir. városa igen megértette legnemesebb sürgős feladatát az uj kórház létesítésében, melyet nehéz viszonyai közt is nem egy kulturális vagy anyagilag hasznos gazdasági szükségleténtk fölébe helyezett. Zengjen fel tehát a hála a gyógyulást kereső sok szenvedő nevében mindazok iránt, kik városunkat ezen emberszerető alkotásában gyámolítottak és sikerhez segítették ; zengjen fel azok élén a nemes lclkü példaadó és védnök Biboros Hercegprímásunk iránt, kit a szeretet örökforrása és jutalmazója, a Mindenható Isten tartson meg hazánknak és székvárosunknak igen sokáig! Éljen! ! Az éljenek elhangzása után, következtek a kalapacsütések, mit az alábbi sorrendben, jelmondat kapcsán, a következők végeztek. Megilletődve vette kezébe a Hercegprímás a historikus kalapácsot, mintha végig gondolna azokon az időkön, melylyek első használata óta átviharzottak. A szépen kidolgozott márványlaphoz lépve, e szavakkal érinté azt meg: »All« anak e falak, a szenvedő emberiség áldására. « Dr. Chyser Kornél ministeri tanácsos : »A belügyminisztérium nevében, végzi kalapácsütését az esztergomi kórház zárókövére.* Andrássy János alispán: »Kívánom, hogy e kórház hivatásának mindenkor magaslatán álljon.* Boltizár József érseki helynök : »Imaszerű sóhajom az ; hogy mindazok, akik testi bajaikban ezen, a felebaráti szeretet adományaiból felépült hajlékban gyógyulást keresnek, azt Istennek kegyelméből el is nyerhessék.* Vimmer Imre polgármester : »A betegápolás emberies, de egyúttal hazafias kötelesség. < Ifjú Bobula János fővárosi műépítész, a kórház tervezője : >Az egészség nemzeti vagyon.* Pór Antal esztergomi kanonok : »Mint Esztergom fia, egykoron plébánosa és országgyűlési képviselője, mindig szivemenhordom szülővárosom gyarapodását.* Bogisich Mihály kanonok : »Magyarországi Szent Erzsébet, a szegény betegek odaadó ápolója támogassa imájával az intézetet.* Frey Ferenc országgyűlési képviselő : » Gyógyulva hagyják el sokan e házat,hogy szolgálhassák még soká a hazát." Dr. Seyler Emil megyei tiszti főorvos : »Szolgáljon e diszes épület, mely O Eminentiája magas áldásával s a most elhangzó kalapácsütésekkel nyeri ünnepélyes betetőzését : a cesti fájdalom s nyomor enyhítő helyéül, — a felebaráti szeretet s emberi rokonérzés állandó tanyájául, — s a hazai orvosi tudomány mintatelepéül.* Niedermann József rendőrfőkapitány : »Légy hirdetője a jelennek és a jövő századoknak, hogy van és volt Magyarországnak egy Biboros Hercegprímása, ki nemcsak legnagyobb és legnagyobb volt kartársai közt az egyház, a haza és a király iránti hűségben, hanem a ki ezen intézet létrehozásával fényes bizonyságát adta annak, hogy áldott jó szive telve van a szenvedő emberiség iránti szeretettel.* Dr. Perényi Kálmán Esztergom járási főszolgabiró : »Talaljak meg itt sokan alegdrágábbföldi kincset, a jó egészséget.* Dr. Göncy Béla kórházigazgató főorvos: »Isten áldása kisérje e kórház működését.* Dr. Aldori Mór tanács orvos: »Legyen ezen zárókő, az emberi szenvedések zárköve.* Megjegyezzük, hogy a kőnek jelképes befalazásánál ugyanazon, a hercegprimási címerrel ellátott ezüst kalapács és vakoló kanál szerepelt, melyet Rudnay Sándor hercegprímás 1820 ban, a bazilika alapkövének letételénél használt. A kalapácsütések elhangzása után az alábbi szövegű okmányt helyezték el, a kőbe vájt üregbe. A Mindenható Istennek nevében ! Azon időben, midőn Magyarország királyi trónján I. Ferenc József Ő Felsége ült, — midőn az ország hercegprimási méltóságát Vaszary Kolos esztergomi biboros érsek viselte, — midőn az ország kormányának élén Széli Kálmán miniszterelnök állott, ki az ország közegészségügyét is, mint belügyminiszter vezette, azon időben és a mai napon áldotta meg és illesztette helyére ezen Kolos-kórház zárókövét főmagasságú és főtisztelendő Vaszary Kolos hercegprímás, biboros érsek a meghívott állami, egyházi, katonai, törvényhatósági és városi hatóságok, testületek intézetek és egyesületek jelenlétében ; lévén ez idő szerint Horváth Béla Esztergom vármegye főispánja, Andrássy János a vármegye alispánja, Vimmer Imre Esztergom szab. kir. város polgármestere és dr. Gönci Béla a kórház igazgatója. Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete 1894-évi november hó 20-án tartott közgyűlésében határozta el, hogy az egyre növekedő szükségletnek többé meg nem felelő régi kórházi épület helyett, a város tulajdonát képező s e célra ingyen átengedett telken új kórházi épületet emel. Az épitési költség beszerzésére irányuló mozgalom egy hangverseny rendezésével vette kezdetét, mely 1894 évi november hó 28-án tartatott meg s 1421 frt. 43 kr. tiszta jövedelmet eredményezett. 1895. évi április hó 18-án délután öt órakor egy héttagú városi küldöttség járult főmagasságú Vaszary Kolos biboros érsek, hercegprímás úr Ő Eminentiája elé a polgármester vezetésével, a ki hivatkozván O Eminentiájának jótékony és emberbaráti érzülettől áthatott nagy szivére és Esztergom iránt mindenkor tanusitott szeretetére, az ügy hathatós támogatását kérte. Ő Eminenciája — a küldöttséget mélyen megható szavakban — kijelentette, hogy az uj kórház felépítéséhez örömmel és készséggel hozzájárul, és ezen célra egyelőre 50.000 koronát adományoz, mely összeg azonnal a város rendelkezésére áliand, mihelyt az épités megkezdődik. A város képviselőtestülete april. hó 25-dtki közgyűlésében hálatelt szivvel vette .tudomásul O Eminentiája fejedelmi adományát, mely az ügy sikeres tovább fejlesztésének biztos alapját vetette meg. Ugyanazon időtájban még 1895 év tavaszán határozta el az eszjergomi takarékpénztár közgyűlése, hogy az intézet ötven éves fennállása emlékére 30.000 koronás alapítványt tesz, melyből a város által létesítendő új kórház keretében egy beteg gyermekek felvételére szolgáló külön épület emeltessék és rendez tessék be. Ezt az alapítványt később 40.000 koronára emelte. Ily kedvező előzmények a megvalósulás útjára vezették s mind előbbre vitték a kórhízépités ügyét. A városrészek egyesítésével bekövetkezett szervezeti átalakulás következtében az ügy előhaIadása némi fennakadást szenvedett ugyan, a napirendről azonban többé lenem került; s az időközben elkészített általános és részletes tervleirás alapján a kórházépitő bizottság 1898. évi július hó 2 án ifj. Bobula János budapesti építészt bizta meg először tervvázlat, majd ennek elfogadása után az 1899 évi március hó 3-án tartott közgyűlési határo•zat alapján végleges épitési terv és költségvetés elkészítésével. Rövid 'dő alatt ekészültek a tervek, melyeket a kórházépitő nagy bizottság és a kebeléből kiküldött albizottság többsxörös üléseiben minden részletre kiterjedő figyelemmel behatóan tárgyalt és az 1899. évi július hó 6-án tartott képviselőtestületi közgyűlés elé terjesztett, mely azokat teljesen magáévá tette s jóváhagyás végett Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsághoz és ennek utján a királyi bel ügyminiszterhez terjesztette föl. A belügyminisztérium részéről tett észrevételek Raisz Gedeon miniszteri osztálytanácsos közbenjötte mellett tartott közös érdekezleten kielégítő elintézést nyervén, 1900 évi május hó 23. napjára kitüzetett a 266.215 korona 56 fillérrel előirányzott építkezés vállalatba adása céljából a versenytárgyalás, melynek credményekép a város képviselőtestestülete 1900 évi július hó 5. napján tartott közgyűlésében Pfalc József esztergomi épitési vállalkozót bizta meg az épités végrehajtásával 215.368 korona 62 fillér átalány összeg mellett. Ez az összeg utólag elrendelt építkezési többlet folytán 225368 korona 68 fillérre emelkedett; a berendezés és fölszerelés pedig 20000 koronát vett igénybe. Az épitési költség fedezésére szolgált az épités céljára felajánlott 185290 korona 10 fillérnyi önkéntes adomány. Ekésen mutatja a gyűjtés ezen eredménye, hogy Esztergom szab. kir. város egész nagyközönsége, élén a hercegprímás O Eminentiájával, az esztergomi takarékpénztár, a méltóságos főkáptalan, mint testület és egyes tagjai, Esztergom vmegye törvényhatósága, egyes nagylelkű és bőkezű adakozók, kiknek sorában előkelő helyet foglalnak el az Erzsébet jótékony egylet buzgó hölgyei, fáradságos és eredményes gyűjtésükkel, sőt a társadalomnak kevésbbé vagyonos tagjai és a városon kivül élő emberbarátok is mily lelkes és áldozatkész szeretettel karolták fel ezen nemes ügyet s mint siettek vetélkedve a szükséges összeget előteremteni. Az épitési költség teljes fedezésére még szükségelt Összeget az ápolási dijak terhére kórmányi jóváhagyással fölvett 88000 korona törlesztési kölcsön útján szerezte meg a város közönsége, mely kölcsön kamatjához is évi 2000 koronával járul a biboros hercegprímás nagylelkűsége. Az épités 1900 évi július hó 12-dik napján vette kezdetét; az alapkövet 1900 évi szeptember hó 2 dik napján Boltizár József mylassai főszentelt püspök és általános érseki helynök szentelte meg az országos orvosi szövetségnek épen akkor városunkban tartott congressusa és más számos résztvevő jelenlétében ; ugyanő áldotta meg és avatta föl az 1901. évi december hó 28dik napjára teljesen elkészült s legnagyobb jótevője hálás tiszteletben tartott nevéről Kolos-kórháznak nevezett kórházat és kápolnáját 1902 évi január hó 6napján melytől fogva rendeltetésének átadatván, mai napig 900 beteget részesített ápolásban. Isten áldása legyen e művön és mindazokon, kik létesítéséhez hozzájárultak, vezetésében részt vesznek és egészségűk helyreállítását keresik benne ! A zárókő elhelyezésének ünnepségénél jelen voltak, és ezen okiratot sajátkezűleg aláírták, a mint következnek. Igy történtek mindezek Esztergomban, Urunk születésének ezerkilencszázkettedik esztendejében, szeptember hó első napján. A Mindenható Istennek nevében ! Az okmányt aláírták a következők, akiket kalapácsütésre is felkért a kórházépitő bizottság: Vaszary Kolos hercegprímás. A főkáptalan nevében : Boltizár József püspök érs. helynök. A minisztérium képviseletében : Chyzer Kornél min. tanácsos. A vmegye nevében : Andrássy János kir. tan. alispán és Seyler Emil megyei főorvos. Az esztergomi takarékpénztár nevében : Reusz József. Az alapítók és adakozók nevében : Bogisich Mihály kai nonok, mint az Erzsébet jótékony nőj egylet elnöke. A katonaság nevében: Stanic György alezredes. A város képviselőtestülete nevében Vimmer Imre polgármester, mint az épitő bizottság elnöke. Walter dr. mint az épitő kis bizottság elnöke. Kollár Károly, mint a kórh. bizottság elnöke. Földváry István i dr. városi főügyész. Dr. Fehér Gyula ! plébános. Frey Ferenc országgy. képvi! selő. Níedermann József rkapitány. Roth'nagel Ferenc főjegyző. Tiefenthal Gyula városi mérnök és Áldori Mór dr. tanácsorvos. A kórház képviseletében: Dr. Göncy Béla kórh. igazg. főorvos és dr. Vándor Ödön kórh. orvos. A hitfelekezetek nevében: Csupics Emil gör. kel lelkész. Pály Sándor ev. ref. lelkész. Dr. Weisz Izsák rabbi továbbá lovag Bobula János ifj. műépítész és végre Pfalc József vállalkozó. A vörösmárványbői készült zárókövet, melyen aranyos betűkkel ez volt olvasható : Zárókő. Letette Vaszary Koloz biboros hercegprímás Ő Eminentiája, a kórház védnöke. ip02. szeptember 1. A műtőterem délnyugatra néző falába helyezték el,minek megtörténte után a polgárgármester megköszönte a Hercegprímásnak szives megjelenését, mire O Eminentiája köszönetet mondott a szenvedő emberiség nevében Esztergom városának a kórház felépítéséért. Vonatkozással pedig a polgármester szavaira, kijelentette, hogy ő csak kötelességet teljesített, (t. i. áldozatkész adakozásával) mert tanítványa annak, (szt. Pálnak) ki azt mondja : >ha szeretetem nincs, semmi vagyok.* Ezzel az ünnepély véget ért. Tervbe volt véve, hogy ő Eminentiája megtekinti a kórház több helyiségét, azonban csak a gyermekosztály egyik helyiségét szemlélte meg, s mivel nagyon felhevült állapotban volt, kocsijához sietett s haza hajtatott. A meghívott vendégek ezután a kórházi orvosok kalauzolása mellett megtekintették a helyiségeket. Ebéd az udvarnál. Déli 1 órakor a hercegnél ebéd volt, melyen részt vettek : Chyser Kornél min tan. Andrássy János alispán, dr. Seyler Emil megyei tiszti főorvos, dr. Perényi Kálmán eszt. jár. főbíró, Vimmer Imre polgármester, Frey Ferenc országgyű-