Esztergom és Vidéke, 1902

1902-01-23 / 7.szám

ESZTERGOM es TIME A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JÍLŐRIZETÉSI ÁRAK I Esem évre — — — — 12 kor. — ill. fél évre— — — — — 6 kor. — fll. begyed évre — — — 8 kor. — fll. Egyes szám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPELEN FARKASLaptulajdonosok: Dr. PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (h0¥a a kéziratok, előflzetések, nyiltterel: ós hirdetések iöldendö Széchenyi-tér, 330. szánj. HM Kéziratot nem adunk viasza. Világosodik. Hírrovatunkban hasonló cim alatt több alkalommal megemlékeztünk városunk közvilágításának tökéletesbbitésére irányuló némely kísérletről és jó szándékról. »Gáz, vagy villany* cimű vezető cikkelyünkben pedig régebben a két hadat viselő világítási módot hasonlítottuk össze egymással, a mely cikkelyben —hitünk szerint — sikerült kimutatnunk a villanyvilági tásnak nagy számú előnyeit a gáz fölött. Vártunk, hogy valamelyik laptársunk talán szintén hozzászól e fontos és immár küszöbön álló kérdéshez akár pro, akár kontra, mert hisz csak úgy kapjuk meg valaminek hű képét, ha mindkét oldalról meg van világítva, — de mivel ez ekkoráig meg nem történt, ismét fölvesszük az elejtett fonalat. Tehát gáz e vagy villany ? Mert az az argumentum, hogy hiszen Komáromban is gázvilágítás van bevezetve, tehát nekünk is azt kell okvetlenül bevezetnünk, meg nem állhat. Nem, egyéb okokon kivül már csak a két város faktorainak különböző volta miatt sem. Komáromban igen drága lenne a villany, mert nincs hozzá természetadta erőforrás. Esztergomnak viszont van hévvize, a mely hogy teljesenkihasználatlanul folydogál ma is a kis Dunába, az csak városunk nagy fokú élhetetlenségének egy, kiáltó bizonyítéka. Azt talán még se gondolja senki kihasználásnak, hogy a két fürdőn kivül a cselédek és mosónék benne öblögetik a szennyes rnhákat ? Nos, ennek a hévviznek van két megbecsülhetetlen tulajdonsága. Az egyik, hogy télen se fagy be, mint sok egyéb helyen, a hol szintén folyóvizeket használunk fel turbinákkal, zsilipduzzasztásokkal villanyfejlesztésre s a mely helyeken telente ugyancsak sok bajt és költséget okoz a befagyás elleni védekezés, a mi a mi hévvizünknél végkép ki volna zárva. Hogy készül a vicinális újság.*) (Leleplezés.) j Mélyen tisztelt közönség ! Mikor azt! a megtisztelő felszólitást kaptam, hogy

1 a mai estén felolvasást tartsak, bevab lom, meglehetős nagy zavarba jöttem, j ígérni könnyű, de mit ? hogy ? miről ? Lázas buzgósággal ültem neki a fő-' városi hírlapok régi évfolyamainak és tanulmányozni kezdtem a felolvasásokat.; Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság, j Auróra kör . . . hopp megvan! Egyszerre valami ihlettség folytán megnyiltak a szemeim és rájöttem, a mire — büszke hittel vallom — még' tán egy felolvasó se jött, hogy mi a felolvasás sikerének a titka. A jövendő kor felolvasói számára elárulom : a — rövidség. A zajos hatás mindig megforditott arányban áll a felolvasás terjedelmével, kivált — ha a felolvasást tánc követi. Ekkor egy új eszmém támadt. Ha már egy arany igazságot sikerült kisütnöm, mért ne fejleszthetném azt tovább az örök logika segítségével ?! Ha a siker titka a rövidség, milyen óriási extázisba hozhatnám én mélyen tisztelt hallgatóimat, ha — bele se kezdenék a (* Lapunk szerkesztőjének a >sz. Erzsébet et« l8-iki hangversenyén tartott felolvasása. egyfelolvasásomba. Csakhogy most egy veszedelmes dilemmába kerültem. Ha ily túlságos rövid akarok lenni, még valamelyik laptársam hatásvadásznak találna minősíteni, a mi pedig még kellemetlenebb titulus a tigrisvadásznái is — Esztergom megyében. Hát olvassunk fel, de miről ? Mikor már a világon mindent felolvastak előlem ! Szocializmus ? Ez igen hátborzongató téma. Spiritizmus ? — az már le van leplezve. Általában az izmusok mind igen alapos tanulmányokat kivannak és hol vegye azt egy ujságcsináló mesterember ? Valami farsangi, témát kellene tán keresnem? De azokat már tavaly elírták előlem az Esztergom*és Vidéke tisztelt hölgyolvasói azon a cimen, hogy mit várnak ők a jövő farsangtól. Talán a zsúrokról beszéljek ? Hisz arról sokkal szellemesebben irt pár napja egy női munkatársunk, mintsem hogy vele a versenyt fölvenni merném. Oh a női konkurrencia nagyon érzékenyen kezd minket férfiakat sújtani. Kinos helyzetemben szokásomhoz híven belső titkos tanácsosomhoz fordultam, akitől jó gondolataimat kölcsönözni szoktam. Persze, mint egyéb kölcsöneimet, ezeket se adom vissza soha. Ez a titkos tanácsosom : Csenke úr, lapunk fő fő mindenegyébje. — Miről olvassak fel édes Csenke ? Mondjon valami okosat, magának vannak még ideái. A másik előnye, hogy olyan tetemes esése van, a mely némi fokozással, sőt tán a nélkül is teljesen megfelelne egy természetadtahajtóerőhöz kötött kívánalmaknak. Természetesen ne azoktól méltóztassék információkat kérni, a kik esetleg a gáz iránt valamelyes hajlandóságra vannak inspirálva. Egy teljesen elfogulatlan és minden részrehajlás gyanúján felül álló mérnök ember bizonnyal nekünk adna igazat, a kik szintén teljes pártatlansággal tekintjük ezt a kérdést. Azután, ha jól tudjuk, volt itt szó valaha régen némi nemű villanyos vasútról is, meg egy konceszsziórol, mely mostanában lesz lejáró félben. Közel a tizenkettedik óra, mikor az engedményesnek nyilatkoznia kell, akar e vasutat építeni, vagy sem. Ha akar és ha bír is, a mi, ugy tudjuk, még nincs kizárva teljesen, — nem lehetne e esetleg a két De Csenke ur elpirulva felelte: — Oh kérem, én már házas ember vagyok, nekem nem szabad ideákra gondolni. Hanem tessék talán az újságunkat kidicsérni, hátha gyün rá néhány uj előfizető. Ez az erősen merkantilis izü eszme sem vált be, hanem eszembe juttatott valamit. Hátha leleplezném a vicinális ujságcsinálás titkait. A fővárosi lapok ugyan le vannak már régen leplezve, de mi, szerény vidékiek még nem. Ez pikáns dolog, próbáljuk meg. Hát kérem, a mi mesterségünk meglehetősen egyforma mindenütt. Az alföldi Harsona csak úgy készül, mint a felvidéki Tárogató. A külömbség csak a megjelenés időközeihez van kötve és a helyi vonatkozásokhoz. Legjobb dolga van annak a kollégának, a ki egész héten ráér összeollózni mindent, a mit a többi már leközölt. A mely lap vidéken kétszer is meg bir jelenni hetenkint, az már az elithez tartozik. De legelőkelőbb persze a napilap. Csakhogy mennyi előfizetőre van ehi hez szükség és mennyi újdonságra ! — ! Ifjabb éveimben én is voltam újságíró • inas egy nagyobb vidéki városban ilyen 'napilapnál. Bizony, az újságírást is inaskodáson kell kezdeni, akár a cipővar I rást. Miután az a város elég messzi esik Esztergomtól, hát elárulhatok egyetjmást a szerkesztőségi titkokból. \ Mikor szerződtettek, a szerkesztőm villanyos üzemet egy kalap alá foglalni ? Nem azt értem, hogy adjuk oda a világítást közprédára annak a vállalkozónak, hanem hátha a város társulna vele az erő fejlesztésre ? Vagy csinálná meg a város mind a kettőt saját rezsijében. Hogy a városnak erre nincs pénze ? Istenem, kinek van ma pénze ? Tessék megvizsgálni a dolgot és megállapítani, szakértőkkel megállapittatni, hogy jó lenne e a dolog üzletnek és ha jó, akkor azonnal megnyílnak a legbegombolkozottabbak zsebei is. Van pénz ma is, csak jó madársip kell hozzá, a mely kicsalja. Biztos dologra van sok is. Hát ha még a vízvezeték kérdését is meg lehetne ugyanigy oldani az ég adta áldott jó hévviz segítségével. Mi kellene ehhez is ? Egy megfelelő nagy vízgyűjtő valahol a Szenttamás tetején, pár gép és a vezetékek. Igaz, hogy a hévviz magnéziás kissé, de attól azért száz kezembe nyomta a hivatalok címjegyzékét, a melyeket ezentúl én fogok kínozni hírekért. De bizony vékonyan csörgedeztek ezek a hivatalos források. A restanciák eltemették a hireket is. Elpanaszoltam bajomat a konkurrens újság riporterének, a kivel nyomtatásban erős harcokat vivott a mi lapunk, de azért a két rivális szerkesztőség tagjai esténkint a legjobb egyetértésben kapucinereztek együtt az irodalmi kávéházban, szelid évődések között. — No hát várj öreg, majd megtanítlak én téged, hogyan kell ezt a dolgot csinálni. Fizessünk, azaz hogy Írassuk fel a cehhet és gyere velem riportra. — Most este ? — Csodálkoztam én újdonsült Elaquehútes Frigy esi ábrázattal. — Csakis! — felelte ő főlényes mosolylyal és karonfogva vitt magával a rejtelmes riportra. A varosban szép számmal voit képviselve az aranyifjúság, meg iparüző hely is lévén, hát éjjel is volt olyan eleven utcai élele, mint Esztergomnak nappal, a hetivásáros napokat, meg az ünnepeket kivéve. Egy pálinkamérés eiőtt mentünk el, ahonnan éppen akkor tuszkoltak ki szelid pesszióval egy rosz fizető atyafit. — No mi baj földi ? — kérdi az én mentorom, — tán nem akar a kocsmáros rovására mérni, úgy-e? — Nem hát, az erre arra . . . cifrázta ami alakunk nagy elkeseredéssel. * .nőm Ii .Esztergom is WU tárcája.