Esztergom és Vidéke, 1902

1902-01-23 / 7.szám

évig is el lehet élni, mig a városi kutak elemezhetetlen moslékjából csak a temetkezési egyleteknek van hasznuk. Most térjünk vissza a gázhoz. Mondjuk, hogy a villany kivihe­tetlen dolog, a mi nincs még be­bizonyítva, de tegyük fel. Nem régiben hirt adtak a lapok egy új magyar találmányról, valami agyagcsővezetékkel kapcsolatban, a a mi állítólag 6o°/ 0-al tenné ol­csóbbá a berendezést. Utána nézett már valaki, hogy igaz e ez, jó dolog e, célszerű e ? Sokan türelmetlenül sürgetik a polgármestert. Mi lesz már ? Mért nem jön az a gáz ? Elalszik az is a város kezeiben, mint minden más saját rezsiben tervezett dolog, úgy-e ? Nem uraim, nincs igazságuk. Ba­nális dolog közmondásokat citálni, de néha bölcsebben nyilatkozik meg azért bennök a helyzet igaz­sága, minden körmönfont frázisnál. Lassan járj, tovább érsz ! Lehet, hogy valamely gáz-vállal­kozónak sietős az ügy és az csinál is hangulatot a türelmetlenséghez, de Istenem, oly könnyű dolog han­gulatot csinálni a város ellen. Hogy erre a város kormányzata a múltban tényleg rá is szolgált, azt senki se tagadja tán, de a je­len fölött nem szabad elfogultan pálcát törnünk a multak nevében. A képviselőtestület ? . Hát biz az tisztelet a kivételek­nek, még kissé most is a félmúlt­ban él, de hallatszik már az uj vá­— Inna e még, ha én fizetnék kend­nek ? — Innék e? Má mér ne innék, ha vóna miből, — felette hibátlan logikával az atyafi. — Ihol egy hatos, fogja kend, de csak úgy adom, ha nem hagyja kend a jussát, érti-e ? — Hogy ne érteném ; dejszen nem is hagyom én az igaz jussomat, aki erre arra ! . . — No most öt percig várunk, — szólt mentorom nyugodt bizalommal és ciga­rettára .gyújtott. En vártam, hogy mi lesz. Hát az lett, hogy tán öt perc se telt bele, olyan parázs verekedés támadt az ivóban, hogy még az utcán is volt folytatása, rendőri beavatkozással. — Látod öreg ez egy hir mindjárt. A biztos ur majd megadja hozzá az ada tokát, szólt az igazságot osztó rendnek őréhez, aki nagy előzékenységgel mondta be a szereplők neveit. * Ennek a nagy előzékenységnek is meg tudtam hamarosan az okait. Mikor már magam is kezdtem szárnyra kapni, egy este népgyűlést rendeztünk az irodalmi kávéházban. Népgyűlés alatt ne szocialistákra mél­tóztassék gondolni, hanem a legbohé­mabb népségre. Összegyűlt ótt négy újságíró, egy piktor, két poéta, egy ze­neszerző, és több nőtlen tisztviselő, akik szerettek a mi iradalmi estéinken kibi­celni, de talán még jobban szerették a folytatásokat, a mik több rendbeli üve­gek alakjáben köve'.keztek egymás után. Ezen az estén kissé homályosak vol­tak a folytatások, , mert csak arra a momentumra emlékszem világosan, mi­lasztások riadója, majd működésbe jöhet a nagy rosta. A polgármesternek már az is érdeme, hogy eddig még meg nem szökött. Ezutáni érdemeit pedig ne kissebbitsük már előre. Hogy a világítás kérdésével a legkomolyabban foglalkozik, azt be­bizonyította írásban és tettel. Várjuk meg a három kiküldött jelentését és várjunk — ha kell — újabb tanulmányozásokra is, mert egy elhírtelenkedésért sokáig kell nyögni a polgárságnak, az alapos, körültekintő és összehasonlító mun­kálkodás pedig időt vesz igénybe. Pató Pálnál semmivel sem jobb példánykép Hübele Balázs. Mi nem forszírozzuk a villanyt, csak fölvetettük a kérdést, hogy Összehasonlításokra adjunk alkalmat, de szivünk egyetlen vágya az, hogy győzzön a jól megvizsgált, alaposan tanulmányozott világítási módok kö­zül az, a melyik polgárságunk leg­csekélyebb megterhelése mellett a legmegfelelőbbnek és legjobbnak válik be. Ha villany-villany, ha gáz — hát gáz. De türelmet és alaposságot kérni jogunk van. K. F. Rendőrségünk tevékenységéről szolé jelentés 1900. évről. Szívesen teszünk eleget a ren­dőrkapitányság kérésének, mikor az alábbi jelentést közöljük, s egy­ben azon reményünknek adunk ki­fejezést, hogy a most készülő 1901. i évről szóló aktuálisabb jelentést is folytatólag fogjuk közölhetni. I. A rendőrség területe és népessége. Az 1891-ben megejtett népszám­lálás adatai szerint Esztergom sz. kir. város a vele 1896-ban egye­sitett és egybeépített Érsekvizivá­ros, Szttamás és Sztgyörgymező-vá­ros 356 katastralis hold?t tevő ren dőrségi belterületen lakó népesség száma 15877, és pedig városrészek szerint: 1. Ersekviziváros lélek száma 1186 2. szttamás város .... 2542 3. sztgyörgymező .... 2800 4. Esztergom kir. v. . . . 9349 összesen 15877 A házak száma kerületenként: 1. Esztergom sz. kir. város terü­letén 903 2. szttamás 266 3. Ersekviziváros . . . 105 4. sztgyörgymezőváros . 335 kor valamelyikünk ajánlatot tett, hogy ostromoljunk várat. A társaság, mely már rég " elhagyta az irodalmi kávéhá­zat, egy előtte meredő kőfalra kimondta, hogy az a citadella. Már pedig a cita­della azért citadella, hogy megostromol­ják, — ez volt az egyhangú határozat. Kissé nehezen ment az ostrom, de mé­gis sikerült valamennyiünknek feljutni a vár falára és még könnyebben lejutni a tülsó oldalon. Már csak az én mento­rom volt kivül a váron, a ki nemes önfeláldozással segítette föl a többieket, zokogó hangon ismételve, hogy: Előre fiúk a hazáért! — mikor egyszerre zord lépések koppanása hallatszott a szom­széd utcából és a rendőri őrjárat veze­tője stentori hangon kiáltott ránk : — Megálljatok a törvény nevében! A men­tor hős önérzettel vágta vissza : — Mit akartok ? Ha követségbe jöttetek az ellenségtől, ám szóljatok, de mi nem adjuk meg magunkat mind halálig. Belülről lelkes kórus zengte: Soha se halunk meg ! A rendőrtizedes kissé rövidlátó lehetett, mert nem ösmerte meg a mentort, pedig a nappali ripor­toknál gyakran láthatta. — Minek hinak téged gyertyázó ? — fordult a mentor felé, mi közben az őrjárat többi tagja elállta a menekülés útját. Meg kell itt jegyeznem, hogy a >gyertyázóc tolvaj nyelven annak a társadalmi állását je­lenti, a ki betöréseknél kivül őrködik, lesve, hogy nem jönnek e a hipisek, vagyis rendőrök. — Az én nevem: Cenzor, Omega, Zuhany, Marius, Kaláber, Ovid, Punk­tum, Nagyharang, Juliska, Ostor, Nyilas, Elemér, Káto, Homéros. — Szavalta el sorba az ujságbeli pseudonimjait az én összes 1609 Ha a népesség számához hozzá­számítjuk az időközi szaporodást, továbbá az idegen forgalmat, ugy a 16 ezret is jóval meghaladja a lakosság azon száma, melynek élet és vagyonbiztonsága felett a ren­dőrség őrködött. II. A rendőrség személyzete, az őrszemély­zet beosztása és elhelyezése. A rendőri hatóság áll: a) egy rkapitány, b) > ralkapitány, c) > rfogalmazó, d) > rirnok, e) két rbiztos és í) 24 közrendőrből. Az elmúlt évben a rendőrirnoki állásról leköszönt Fekete Géza he­lyébe november hó 6-án tartott kéviselő-testületi ülésben Gyarmathy Dénes választatott meg. Még az egyesítés évében t. i. mentorom, a mi ilyen borközi állapot­ban igazán kitűnő memóriára vallott — és kegyedben kit lehet szerencsém tisz­telhetni ? A tizedes csupa tolvajnévnek gon­dolhatta a felsoroltakat és már előre feszilhette mellét az önérzet ilyen jó fogásért, hát eléggé nyájas hangon tré­fálkozott vissza ő is: — En meg Belzebub vagyok, aki mind­járt elvisz titeket a pokolba, a Lucifer elé, aki a rendőr főkapitányságnál lakik. — Csak nem akar minket komolyan a főkapitány elé vinni? — kérdezte a mentor pokoli nyugalommal. — De biz oda gyüttök mindnyájan azonnal. Egy-kettő, bújjatok ki csak ab­ból a kertből fiacskáim ! — hangzett a parancsszó. — Hát fogadjunk tizedes bácsi, hogy én hamarább visszem magát a főkapi­tányhoz, mint maga engem, — enyelgett még mindig igen komolyan a mentor. — Semmi tréfa tovább, egy—kettő— há . . . de az utolsó szótagnál már nyitva maradt a rend derék őrének a szája, mert mi bentlévők akkora nagy erőfeszítéssel föltoltuk a falon a — fő­kapitányt. Hogy lapunkban másnap egy hosszú hir jelent meg >Szétugrasztott betörők*. cimmel és hogy hírünket a rendőrség nem dementálta, az eléggé érthető do­log. — Mélyen tisztelt hallgatóság ! Ne tessék hitelt adni az újságoknak! Azt hiszem, eléggé lelepleztem magunkat és most már csak egyet kérek szivesség­képen. Hogy erre a fölolvasásomra a hallgatóság borítsa rá a feledésnek jól megérdemlett leplét, amelyet én levon­tam róla. 1896-ban az élet és vagyonbizton­ság feletti őrködés sikeresebb foga­natosithatása céljából akként intéz­kedtem, hogy egy őrs 12 emberrel a volt kir % város területén, egy őrs 6 emberrel Érsek viziváros és Sztta­más város területére, egy őrs öt emberrel Sztgyörgymező város terü­letén helyeztetett el. Az azóta nyert tapasztalat és a rendőrségnek az ily őrsök szerinti széttagolása azt igazolja, hogy az ezidőszerinti rendőrlétszám mellett a felügyelet és őrködés, illetve a szolgálat majdnem elviselhetetlen terhet ró a közrendőrségre, a meny­nyiben nap nap után állandóan szolgálatban vannak és csakis 10 napi folytonos szolgálat után jutnak egynapi pihenéshez. Ezen — nézetem szerint — minden ujabbi létszám és költség szaporulat nélkül olykép lehetne némileg segí­teni, ha a volt kir. városban és szttamás kerületben elhelyezett két őrs magában a székházban egyesit­tetetnék, miáltal 3 ember szaba­dulna fel az őrsön való szolgálat alol, továbbá ha az egy rendőr a vágóhídon való állandó szolgálatté­tel alól felmentetnék, a mennyiben a vágóhidra és a vágatásra való felügyelet rendőri szolgálat tárgyát nem képezi. A sztgyörgymező kerületben el­helyezett őrs éppen a város hegyes völgyes, valamint a központtól való távoli fekvése következtében to­vábbra is otthagyandó volna. III. A rendőri hatóság tevékenysége : A beérkezett ügydarabok száma volt: 1. közigazgatási . . . 6965 2. bűnügyi . . . . • 222 3. kihágási 43 2 4. község bíró sági . . 1587 összesen 9206 Ezek közül az év végén elinté­zetlen maradt: 1. közio;azp;atási .... 18 2. bűnügyi 4 3. kihágási 12 4. község biróségi . . . 23 összesen 57 Megjegyzem, hogy a bűnügyi, kihágás és község bírósági ügyda­rabok annyiban maradtak elinté­zetlenek, hogy azok tárgyalása a folyó évre tűzettek ki, illetve a bűnügyekben a nyomozat nem volt 1900-ik évben befejezhető. Itt kell megemlítenem, hogy a bűnvádi perrendtartásnak 1900 év január hó i-ső napján történt élet­beléptetésével a mily fontos, ép oly terhes munkakör hárult a rendőr­ségre. Az 592. szakaszból álló törvény, az ezen törvény életbeléptetése al­kalmából a nyomozó rendőri hatóság gok és közegek részére kibocsáj­tott és 232. szakaszbó álló >Utasí­tás* oly labyrintusba vezeti a ren­dőrséget, a melyből való kijutáshoz nem egy, hanem két kézzel kell az > Ariadne* fonalát megfogni. A törvény 84. §-ának azon intéz­kedése, mely szerint a rendőri ha­tóság és közegek kötelesek a kir. ügyész, a vizsgáló biró, a kir. já­rásbíróság megkeresése, illetve uta­sításának feltétlenül eleget téve az elkövetett büntető cselekményre nézve a tényállás megállapítása, a tettes és a részes kipuhatolása, valamint a bűnjeleknek és bizonyig tékoknak megszerzése céljából et-' járni, a nyomozatot olykép teljese

Next

/
Thumbnails
Contents