Esztergom és Vidéke, 1902

1902-07-24 / 59.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. ftjje&leleoik Vasárnap és csütörtökön. J£L.ŐFIZÉTÉSI ÁRAK ; JKgésu évre — — — — 12 kor. — ül. féi évre— — — —. — 6 kor. — fll. begyed évre — — — 3 kor. — fll. Egyes gzám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Buda^utcza 485. szám. HM Kéziratot nem adunk viasza. Gázvilágítás, csatornázás, vízvezeték, | közvágóhíd, utcakövezés, barakkaszár-j nya, tüzöltéi-fiéktelep. Esztergom, július ao. [ Boldogult Felekiről beszélik, hogyj egyszer nagy dáridót adott leány- j falusi villájában, mellyen budapestről • is, meg a környékről is számosan j jelentek meg a vendégszerető uri- j lakban, és ősi szokás szerint meg-I eredt a pohárköszöntések egész ára­data. A pohárköszöntők legtöbbje^ a derék háziurat és háziasszonyt! illette, voltak azonban olyanok is, kik a leszármazókat sem felej­tették el éltetni. Mikor a pohár­köszöntések száma huszonöt felé járt,' oda szólt az öreg Feleki egy ágas-1 kodó uri emberhez ezzel a szavak- j kai. Ugyan öcsém szedje össze az egész famíliámat, hadd szakadjon vége ennek a borözönnek. Hát én is igy csináltam, hogy összeszedtem az egész famíliáját annak a sok kívánságnak, a melyek a helyi sajtó utján időről időre napvilágot látnak, s oda bigyesz­tettem cikkelyem tetejébe, hogy valahogyan vége vettessék annak a sok felszóllalásnak. Ezt a szegény várost, a melyben oly nehéz megkeresni a mindennapi kenyeret, mert hiszen nap nap után halljuk panaszkodni az iparost, a kereskedőt, a gazdát, hogy nagy az adó, nincs kereset, öt lap ipar­kodik hétről hétre mind nagyobb dózissal mért orvossággal bajából kigyógyítani és ennek dacára ugy látszik, mégis csak a régi közmon­dás teljesedik be rajta, hogy a sok bába között elveszik a gyerek. Hiszen az ember szivesen foglal­kozik az idealizmussal, néha, néha nem is árt az emberi egészségnek, ha a mindennapi sivár élet légkö­réből kiemelkedik, hanem kérem sze­retettel azokat, kik a város ügyes bajos dolgával szeretnek a sajtó utján foglalkozni, sohasem felejtsék el annak a hires generálisnak rea­lismusát, a ki azt mondotta, hogy a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz, pénz. Igy vagyunk mi is a város ügyei­vel, a felszínre kerülő kívánságok­kal, közóhajokkal, sőt hozzáteszem közszükséget képező intézményekkel Levelek. Kedves Gyurka. Valószínűleg rosszat gondoltál felőlem, hogy husz év után a helyett, hogy ódá­kat irnék kedves városunkról, igen sok megróni valót találok, s ilyesmikkel ke­serítettelek két levelemben. Talán hálát­lanság is tőlem, de tudod, régi rossz természetemet nem tudom megtagadni. S lehet, hogy azért ragaszkodom ehhez a rossz tulajdonságomhoz, mert eszter­gomi eredetű, s nekem minden kedves, a mi esztergomi. Még a leszólás is, Hát kedves öregem, a leszólás itt csakugyan igen virágzik még most is. És mily szabadon űzik, mennyi sértege­tés egy társalgás keretében. Hiszen min­denütt pletykáznak az emberek, de Esz­tergomban nagyon sokat pletykáznak, s ez oly általános, hogy nem is tudnának meglenni nélküle. Ha a pletykák után Ítélnéd meg a várost, nagyon el kellene szomorodnok. Itt mindenkiről hallhatsz valamit. Bámulatos az, mennyire ismerik itt egymás családi és anyagi viszonyait. X. asszonyról tudják ezt, Z. úrról tudják azt, N. úrról tudják, hogy megveri a feleségét, D. asszonyról tudják, hogy szépen öltö­zik, de nincs mit ennie. M. úrról tudják, hogy adósságainak tengerében fuladozik. Mindent tudnak és mindenkiről tudnak valamit. Én a magam részéről nem hi­szem. Nem tudom elhinni, ellenben meg I vagyok győződve, hogy mindezt a I pletyka csinálja. Osmered a bolha (par­I don !) történetét, a melyik elefánttá nő. Igy van ez Esztergomban. ! Csak az a sajátságos, hogy itt a plety­! kát ily szabadon űzik. Nem botránkozik 1 • j meg rajta senki, s nem gondol senki j arra, hogy róla épen ugy pletykáznak, ! mint ő másokról. "Oly természetesnek ' tetszik itt a leszólás, mint, hogy sört kell inni ebéd és vacsora előtt. Mert megható itt a korcsmai élet is. Ha valakivel beszélni akarsz, a vendég­j lökbe kell menned, ott találkozol isme- j rőseiddel vacsora előtt is, éjfél után is. Ilyenkor azonban ritkábban. A pezsgő ! nem oly életszükséglet, mint a három ! pohár sör és a zóna pörkölt, a minek I szomorú következménye, hogy otthon nem izük az étel és^haragszik az asszony. , (Csak pletykából hallottam, én nem győ­j ződtem meg róla.) Van is korcsma bő­ven Esztergomban ; nem emlitve az úgy-, J nevezett előkelő hotelokat, az apró bor-' mérések száma számtalan. i Ennek ellenében nincs egyesületi élet, holott óriási az egyesületek száma, pedig ! úgy gondolom, hogy az egyesületekben ! családiasabb, finomabb jellegű lehetne J az érintkezés. Fájdalom, a korcsmai élet is, hogy igenis kívánatos volna, ha azok megvalósulnának, mert ugyan ki nem akarna tisztességes világitást, ki volna ellene a város csatornázá­sának ?! Vagy kérdem találkoznék ember, a ki nem óhajtaná a vízvezetéket, egy minden kívánalomnak meg­felelő közvágóhidat, utczáínknak koczka kővel való kikövezését, ba­rakkaszárnyát stb-it ? Dehát könnyű mindezen kívánsá­gokat szép hangzatú szavakkal fel­tálalni, de annál nehezebb ott, hol, hiányzik a nervus a megvalósí­táshoz. Azok, a kik oly sokat hánytor­gatják ennek a városnak maradisá­gát, azok idegenek ebben a város­ban, azok az elmúlt 25 évet átalud­tak ; s azt a küzdelmet, melyet e város adózó közönsége 25 év óta végig harcolt, absolute nem is­merik. Ez az ősi város, melynek törté­nelme egykorú a nemzet történeté­vel, a melyből -kilenczszáz évvel ezelőtt, a kereszténytan hatalmas sugarai szétáradva, nemzetalkotó tényezőjévé váltak ennek az ország­idegen szemekben a családiasság meg­gyöngülését mutatja, de ismétlem, nem hiszek a pletykának, s szokásnak tartom a korcsmázást; semmi egyéb, mint rossz szokás, még akkor is, ha asszonyokat látok olykor-olykor a kávéházban a pezsgős üvegek mellett. Igaz, kissé fur­csa, de hát mért ne volna sikkes és di­vatos, s miért kellene mindjárt rosszra magyarázni. Azért talán, mert Magyar­országon máshol ez nem divik ? Hja ked­ves öregem, Esztergomhoz közel van Pest, s onnan árad a divat. Minket, vén csacsikat ki is nevetnének, ha megtudnák, hogy ilyesmin csodálkozunk. Elmaradott vidéki múmiáknak tartanának. Hiszen, ösmerd be öreg te is, azok vagyunk már. Pedig jó volna még fiatalnak lenni. Itt most is anyia szép asszony és szép leány, mint régen. Ebben Esztergom Örökké híres ma­rad. De még más valamiben is. Sok he­lyen megfordultam, de annyi szerelmet, annyi lángolást, mint itt, sehol sem láttam. Mondják, 5—10 évig udvarol egy úr egy hölgynek, és nőül veszi. Érdek házasság itt alig köttetik, pedig vannak jómódú leányok is. De nem is csodálom. Hallo­más szerint a szerelmi házasságok törté­nete visszanyúlik az őskori mondákig, s a leányok, bármennyire piperkedők, jó nevelésűek, ügyesek és meglehetősen háziasak. Itt olyan leányokat is találni, a kik főzni tudnak. Aztán a vidék, a bájos, gyönyörű vidék ís szerelemre ger­I nak, 1877-ben lekerült a törvény­' hatósági városok sorából és a tör­I vényhozó testület a helyett, hogy az együvé tartozó négy várost egye­sitette volna, s mint ilyennek a lé­lekszám alapján megadta volna a jogot az önkormányzásra, lesülyesz­tette a mellette levő községek ní­vójára és hegyibe elvette törvény­székét is. De ez nem volt elég a veszteségből, hozzájárult ehhez a phylloxera mely elpusztította egész szőlőhegyét. Es mindezek dacára rövid két évtized alatt annyi áldozatot hozott, a mennyit a provinciális városok közül kevés. Hogy csak a nagyobb kiadásokat említsem, a melyek a lefolyt 25 év alatt felmerültek ilyenek : 1. a főgymnásíumnak első izbeni megépítése . . . 140*000 kor. 2. a kaszárnya és a katonai kórház . . 1.400*000 kor. j 3. a vasúthoz való hozzájárulás . . . 6o*ooo kor. 4. az uj hidhozvaló hozzájárulás . . . 36*000 kor. Oldal: 1.636,000 kor. jeszt, csodálod-e, hogy oly virágzó itt a szerelem, a boldog szerelem. Helyi statisztikusok azonban azt mond­ják, hogy a boldog szerelem csak a há­zasságig tart, nem úgy, mint Hymfynél. De ez is pletyka, és én a pletykának elvből nem hiszek, nem tudok hinni. Egy másik statisztikus pedig úgy ma­gyarázta a dolgot, hogy az Esztergom­ban fejlődött szerelmekből csak akkor lesz boldog házasság, ha a fiatal pár más városba vagy faluba megy lakni. Hallottál ilyet öregem. Bizony én sok­szor megbotránkoztam, mikor hallottam, hogyan szólják le maguk az esztergomiak édes szülő városukat, bizonyára ebben páratlanok az országban. És mégis, lá­tod látod öregem, mindenki visszakíván­kozik ebbe a leszólt fészekbe, mert hiába, otthon jobb, mint máshol. Oh az a rög, mely apáinkat takarja, s minket is takarni fog, kedves nekünk még akkor is, mikor leszóljuk. Mert hi­szen a mi leszólásunk csak rossz szokás; beszélünk, hogy beszéljünk, mert beszélni nem arany. Ez is olyan magyar termé­szet, a mit az idő lassan lekoptat rólunk. Hanem sokat pletykáztam már én is. Azt hiszem ]ó lesz befejezni az irást, mivelhogy mindennek van határa, s te bizonnyára megunnád, ha még sokáig tartana. Isten veled. Ölel szerető hived Pista. b .Eszteroom és Vidékér tárcája.

Next

/
Thumbnails
Contents