Esztergom és Vidéke, 1902

1902-07-17 / 57.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárpap és csütörtökön, JJDLŐVIZETÉSI ÁRAK: : Egész évre — — — — 12 kor. fél éyre— — — — — 6 kor. begyed érre — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, elöazetósek, nyiltterefe ós hirdetések küldendő Buda-utcza 485. szám. M Kéziratot nem adunk viasza. f-<f~ Tűzoltóinkról. Esztergom, július u. Az önfeláldozó munkálkodás egyik legszebb példája, a tűzoltás. Nem fizetés, nem jutalom az, mi munkára készti a tűzoltót, ha meg­kondul a vészharang, hanem a fe­lebaráti kötelesség érzete, mely nem kér jutalmat, megelégszik az elismeréssel, melyből azonban rit­kábban jut ki, mint a gáncsolás­ból. A legutóbbi két tüzeset uj anya­got adott arra, hogy ki igy, ki amúgy, mondjon bírálatot, azok működéséről. Mindenkinek, ki nyilvános szerep­lésre vállalkozik elkerülhetlen osztály­része, hogy hivatottak, avagy ke­vésbbé hivatottak bírálatának van kitéve, igy tűzoltóink is, csakhogy nézetünk szerént más szempontból bírálandó el az önfeláldozó, mint a kötelességszerű munkálkodás. Hogy tűzoltó intézményünk nem áll azon fokon, amelyen, hogy áll­jon óhajtandó lenne, a felett elté­rők nem lehetnek a vélemények. * —^1H—1i MIHJIIWM—— I I, !• • II 11«^»^— |,| „ Hí .EsztepQom és fiié" tárcája. : Kedves Gyurka ! Nagyon szivesen teljesítem kívánságodat. Nem hiszem ugyan, hogy hü képet tud­nék rajzolni, mert húsz év óta annyira megváltozott Esztergomban minden, hogy néhány nap alatt, mig én itt tartózko­dom, alig lehet pontos adatokat szerezni. Ne is számíts apró részletekre, s nem is okvetlen szükséges minden szavamnak nagy jelentőséget tulajdonítani. Inkább csak általánosság lehet az, a mit kedves városunkról irhatok. Hogy is ne volna kedves. Itt multak el a diák évek, az élet leggyönyörűbb évei; itt tanultunk udvarolni, itt koptat­tuk a járdát a bájos Mici, meg az ara­nyos Gizi, meg az édes Margit, meg a cukros Aranka ablakai alatt. Bizony ők mind férjhez mentek és tisztes család anyák, s alig emlékeznek ránk. Nem hi­szem, hogy godolnának azokra a virágokra, a melyeket hitel műveletekkel szereztünk be annak idején; azokra a szerelmi val­lomásokra, a melyeket a Cserepes erdő­ben meg a Fürdő szállodában oly könye­dén és bőven osztottunk. Igen, ők tisztes családanyák, s ez idő szerint már leá­nyaiknak udvarolnak a diákok. Hidd el, furcsa érzés szállott meg, De, ha az okokat keressük, arra a meggyőződésre kell jönnünk, hogy azok kevésbbé vannak tűzoltóinkban, mint inkább egyébb körülmények és viszonyokban. Ha visszatekintünk hosszabb időre, látjuk, hogy a tűzoltói intézmény iránti .érdeklődés, kisebb nagyobb hullámzásokon ment keresztül. Volt idő, midőn egy jól szerve­zet lelkes csapat kezében volt a vá­ros vagyonbiztonsága letéve, de szemtanúi voltunk annak is, hogy mily érthető közöny váltotta fel, a hajléktalanok lelkesedését. A szerek nagyrésze a szabad ég alá volt száműzve, senki sem törő­dött tűzoltóinkkal, minek érthető következménye az lett, hogy az ér­deklődés azok táborában is lohadt. A viztorony felépülése uj életet adott, s azóta tűzoltó intézményünk ujabb fejlődésnek indul, mely fejlő­dés ha nem halad oly léptekkel, mint óhajtanok, annak oka a múlt­ban, az elkedvetlenedésben kere­sendő. Az ujra szervezés folytán uj erők­kel szaporodott tűzoltóságunk, kik­mikor megláttam a bazilikát. A régi em­lék mind felújult, s úgy el voltam ézé­kenyedve, mint akkor, mikor a bájos Miczi szerelmi vallomásomra azt mondta, hogy inkább meghal, mintsem hogy másé legyen. És kétszeres ok volt az elérzékenyülésre, mert mikor a vonatról leszáltam, a Kovács pataknál legelőszőr is a bájos Mlcivel találkoztam. Fájdalom, Ő már nem bájos, igen szigorú tekintete és öt gyermeke van. A Kovács patak­nál nyaralnak. Hej, kedves Gyurkám ! Te nem is képzeled, mi lett a Kovács patakból. Mikor még vércse tojásokat szedtünk a sziklák között, hire sem volt a > világ­fürdő*-nek. Ma már nyaralók állanak a vércse fészkek helyén és jourokat tar­tanak katona banda mellett ott, a hol mi cigány kereket hánytunk jó kedvünk­ben. Itt tartják a majálisokat, itt valla­nak szerelmet a lakk cipős diákok, s itt ^üdülnek a fővárosiak. Meglehetős drága hely, s nem érzi magát az -ember kényelmesen. Maguk az esztergomiak sem igen büszkék rá és sokan, a Csere­pesbe, meg a Majális kúthoz rándulnak, ha jó napot akarnak csinálni. De a környék épen olyan fölséges, mint husz év előtt. A lombos hegyek, a a zöld Duna, a szigetek ép oly szépek mint régen. Kevés városa van az ország­nak, a melynek oly gyönyörű fekvése volna, mint Esztergomnak. Csák most tu­dom igazán megbecsülni, mikor már nek begyakorlása hosszabb időt vesz igénybe. Legyünk türelemmel, ne törjünk felettük oly könnyen pálcát, ne ve­gyük el kedvét újból annak az ön­feláldozó csapatnak, mely azon fá­rad, hogy a közjónak üdvös szolgá­latot tegyen.. Gondoljuk meg, hogy mi fog be­következni akkor, ha a méltányta­lan birálgatásokkal kedvét veszszük. A magas pótadóval megterhelt városunk képtelen arra, hogy fize­tett tűzoltókat tartson s igy ha tűz­oltóink megunva a sok gáncsot, lemondanak, mi lesz akkor ? Vájjon fognak-e azok sorompóba állani, kik egyes esetekben szerzett tapasz­talatok alapján mondanak, megnem érdemelt általános bírálatot. A (Chlorops taeniópus.) Küszöbén állunk az aratásnak. Tudva levő dolog, hogy a gazdá­nak, ki földjét műveli, pihenése, szünete nincs. A természet csapása­saival szemben folyton védekeznie anyi helyet bejártam. Csak látnád a Kis Duna habjaira szerelmesen hajló fűz­ágakat, a szép gesztenyesort, a várhe­gyet és bármelyik hegyét. Sajnálom,! hogy nem jöhettél velem, te is sajnál­hatod. Tehát a Kovács-patakból behozott a a csavargőzős a városba. Egy iszonyú ] vashid nyújtózik át a Dunán. KözÖnsé- j ges dunai vashid, de iszonyú hosszú. A régi hajóhidnak nyoma sincs. Vége.! Épen igy vége van a prímás kertnek, a romantika feledhetetlen ligetének. Elron­1 tották a kertet, maradt ugyan ott né- J hány bokor és fa, még egy rozzant rak­tár, de a romantika elveszett. Sirna a lelked, ha látnád. No de ez nem min-i den. Maga a város formájában kevesett változott, A zöld zsalus, nagy tetejű há- [. zak megvannak, a templomtornyok ki-; magasodnak. Történtek uj építkezések is. | Ösmered a modern divatot és jeles íz­lést. Képzelheted a többit. A város kö­zepére otromba kaszárnyát csináltak, s ha látnád az uj kórházat. Te is elmond­hatnád, hogy még ilyet nsm láttál. Bá­mulatos az emberi ízlés megtévelyedése. Csak azon csodálkozom, hogy nincs a kaszárnyában meg a kórházban is né­hány bolt. Mert a kis házak a város némely részében teljesen bolttá alakultak. A belváros nem egyéb, mint óriási ba­zár, bolt hátán bolt, s a kis ablakokban nem rózsák és violák kacsintgatnak, mint kell, nekünk pedig szellemi mun­kásoknak, nem csak a jelent kell feltárnunk, de a jövőre nézve is tanácsokat adnunk. Az aratás és cséplés után jő is­mét a vetés ideje. A jó gazda a meglévőért hálát ad, a jövőért kö­nyörög. A fent jelzett légy a nagy-ölvedi határban szerfelett el van szapo­rodva, lehető nyugodtan éli le éle­tét s nincs ki megfigyelje, ügyet vessen reá, csak az időnkénti pa­naszokat halljuk, melyek azonban egyáltalán nem óvszerek a rovar megsemisitésére. Egyszer csak azt látja a gazda, hogy a buza nem ugy fizetett, mint várta volna. A nevezett légy két féle kárt tesz, az egyiket őssiel; a vetés megfertőztetésével, a másikat ta­vasszal ; a buza szár legfelső részé­nek megtámadásával. Az őszi kár azáltal keletkezik, hogy egy kis lárvája a levélen le csúszva, a fiatal növény közepébe húzódik, minek következtében a íejlődés rendje akadályozva van. Valósággal egy kis hagyma ala­kúvá növi ki magát e lárva, mely 6, kifejlett állapotban pedig 7 mm. hosszú. Bábja, mely ugyan csak tavasz­szal a buzatőben található, 7 mm. husz év előtt, hanem kirakattá változtak, a melyekben cipő, szappan meg képes levelezőlap látható. Mondják, hogy a boltok föl- és eltűn­nek, de azért a vállalkozási kedv nem csappant. Ne gondold azonban, hogy az esztergomi polgárokban buzog a vállal­kozási kedv, oh nem. Idegen alakokról van szó, akik Esztergomba jöttek meg­gazdagodni, hogy ujra eltávozzanak egyik igy, a másik ugy. A husz év előtti nevek és cégtáblák most is szerepel­nek nagyjában. Hihetőleg szolid az alap­alapjuk. Kívánatos, hogy továbbra is szerepeljenek. Azért a szolid polgári családoknál is meg van itt-ott az a be­tegség, hogy fiaikat nem nevelik keres­kedőnek, iparosnak, hanem az ugyneve­sett uri pályákra küldik. Arra persie nem gondolnak, hogy egy megalapított ipari vállalat vagy kereskedés sokkal nagyobb függetlenséget és uraságot nyújt gyermekeiknek, mint a gyöngén jöve­delmező és függési viszonyban levő hi­vatalnoki állapot. No de ez országos baj. Mi alig segí­tünk rajta. Mindenesetre rosszul esik, hogy a hires Esztergom, kedves, barát­ságos színezetét elvesztette s igen kétss formájú üzleti jellege van. Az utcákról is hiányzik a barátságos külső. Megüt­köztem azon, hogy kevés a fa. Vannak utcák, a melyekben egyáltalán nincs fa. Ugy tetszik, mintha a régieket kiirtották volna, s nem ültettek helyükbe ujakat.

Next

/
Thumbnails
Contents